Szabó T. Anna: Újkor

Valami mindig megszűnik.
Vagy elolvad, mint az esti fény.
Van, ami eltörölhetetlen
mint seb a gyermekkor tenyerén.

Rajtakaptam magam mikor egy
üres pohárral beszélgettem.
Földhözvágtam, ő eltörött.
És sírtunk mind a ketten.