Fecske Csaba: Hegyeken túl

Tavirózsán ül a vén Hold,
ez a nap csak buborék volt.
Harmat reszket a virágon,
a habokból kel az álom.
Hova mennél, hova futnál,
ha feledni sose tudnál?
Hegyeken túl idegen táj,
ami bánt, az nekem is fáj.