2013. december 31., kedd

Linda Hogan: Two

The weight of a man on a woman
is like falling into the river without drowning.

Above, the world is burning and fighting.
Lost worlds flow through others.

But down here beneath water’s skin,
river floor, sand, everything

is floating, rocking.
Water falls through our hands as we fall through it.

And when a woman and a man come up from water
they stand at the elemental edge of difference.

Mirrored on water’s skin,
they are fired clay, water evaporating into air.

They are where water turns away from land
and goes back to enter a larger sea.

A man and a woman are like those rivers,
entering a larger sea

greater than the sum of all its parts.

2013. december 30., hétfő

Bhartrihari: Untitled

 She who is always in my thoughts prefers
  Another man, and does not think of me.
 Yet he seeks for another's love, not hers;
 And some poor girl is grieving for my sake.
         Why then, the devil take
 Both her and him; and love; and her; and me.

2013. december 28., szombat

Gárdonyi Géza: Tolsztojnak

Azt mondod-e, hogy versnél szebb a próza?
A próza fű. A vers közötte rózsa.
A próza billegdélő házi kácsa:
csak úszni tud, bár oldalán a szárnya.
A vers csapongó énekes-madár:
a földről mindig a magasba száll.
A próza csupa bővizű patak,
rajt hánykolódva megy a gondolat.
A vers aranyló tiszta napsugár.
A gondolat benn ölelkezve száll.
A próza morgó malom kelepe.
A vers a szívnek hárfa-éneke.
A próza mállik, szertehull ha régi.
A vers örök, mint minden ami égi!

Varró Dániel: Üzenet az olvasóknak

Mivel az olvasásnak volt most az évada, – jusson az eszetekbe Závada,
– Esterházy Péter és Tandori Dezső, – meg a többi potyaleső, – de
mindannyiunknak sok örömet szerző – kortárs magyar szerző. – Hiszen írók
nélkül az olvasás bajos – (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), – ha ők nem
volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, – kénytelenek volnának
olvasni a Románát, – meg a többi rissz-rossz szerelmes füzetet, – ebből az
apropóból szól most az üzenet.
De mielőtt még kivenném a szót a számból, – fölteszem a kérdést a jámbor –
olvasónak esdvén – itt a költészet és a próza közti mezsgyén, – ami ugyebár a
rímes próza, más néven makáma – (mintha az ember aranyat kakálna, – és ami
másfelől, mint közismert, nem könnyű dolog, – hiszen olyan, mint repülni
gyalog), – szóval fölmerül a kérdés, – hogy az olvasó olvas-e és mikor és hogyan és
mért, és – ha ugyan olvas, akkor is mit, – Garaczi Lacit vagy Eörsi
Pistit, – és honnan tudja, hogy mit érdemes – olvasni a nyájas, szíves, érdemes – olvasó?
–Mit olvasson, ha ő egy kistesó, – ha vénül, – ha szerelmes és a rét
gyepén ül, – vagy ha kamaszodik, és tucatszám nőne ki – az arcán őneki – a
sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? – Ebben a kérdésben adnék szaktanácsot.
Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illőt az alkatához, – ha egyszer úgy határoz,
– hogy könyvet kíván a kezébe venni. – Röviden ennyi.
Magyarul: akinek a szíve kőkemény, – annak nem való a költemény, – aki
durván harsog, és bömbölve herseg, – az ne olvasson verset, – olvasson inkább
 prózát, – ha meg akarja őrizni a komoly ember pózát, – sorakozzanak a polcán
a vaskos regények – szegénynek, – amíg a szem ellát, –vagy olvasson novellát.
Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, – akinél jelentkezik a kaland,
– mint hiány, – aki a lelke mélyén indián, – és aki szerint az anyjukat – azoknak,
akiknek fáj a vadnyugat, – az jobban teszi, ha Coopert és Karl Mayt – meg
más hasonló regényeket fal majd. – Aki Prousttól – prüszköl, – és irtózik Joyce-tól,
 – annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, – viszont akinek az olvasás
csak afféle ebéd utáni ejtőzés, – az olvasson Rejtőt, és – ha még nem olvasta
a Svejket – (ami elég sokat sejtet), – akkor ajánlom neki Hasekot, – ne sokat –
habozzon, – lapozzon – bele, – de ha elégedetlen vele, – és ha nem jön be neki
Wodehouse, – mert amilyet ő ír, olyat tud száz, – leküzdeni a lélek undorát
– olvasson egy kis Kunderát.
De ne olvassatok ti prózát, – mimózák! – És ne olvassatok prózát, ti kábák,
– akiknek a lábát – az élet – kemény bakancsa nyomja, mert szűk a méret, – és
fölsértik apró kavicsok; – olvassatok ti Babitsot!
Hiszen azok az ászok, akik a lírát – írják, – és akinek alkotóterülete a próza, –
az a tehetségét nyilvánvalóan elaprózza, – szóval sok-sok verseskönyvet vegyetek,
– húzzák le a súlyos verseskötetek – a kabátzsebeket, retikülöket, tasókat,
– ezt üzenem a nyájas olvasóknak.

2013. december 27., péntek

William Butler Yeats: Az ég köntösére vágyik

Volna csak enyém az ég köntöse,
arannyal hímzett ezüstszínű fény,
az ég kék, sötét s szürke köntöse,
melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
azt teríteném lábaid elé;
de minden kincsem csak az álmaim;
álmaim terültek lábaid elé;
lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Nikki Giovanni: I Wrote A Good Omelet

 I wrote a good omelet...and ate a hot poem...
 after loving you

 Buttoned my car...and drove my coat home...in the
      rain...
 after loving you

 I goed on red...and stopped on green....floating
      somewhere in between...
 being here and being there...
 after loving you

 I rolled my bed...turned down my hair...slightly
      confused but...I don't care...
 Laid out my teeth...and gargled my gown...then I stood
      ...and laid me down...
 to sleep...
 after loving you

2013. december 26., csütörtök

William Butler Yeats: He wishes for the cloths of heaven

Had I the heavens' embroidered cloths,
Enwrought with golden and silver light,
The blue and the dim and the dark cloths
Of night and light and the half-light,
I would spread the cloths under your feet:
But I, being poor, have only my dreams;
I have spread my dreams under your feet;
Tread softly, because you tread on my dreams.

2013. december 25., szerda

Dsida Jenő: Templomablak

Kik csak az uccán
járnak-kelnek
szépséget rajta
nem igen lelnek,
kiváncsi szemmel
rá nem tapadnak:
csak egy karika,
szürke karika,
ólomkarika,
vén templomablak.

Rácsa rozsdás,
kerete málló,
emitt moh lepi,
amott pókháló, -
sütheti napfény,
sötét örökre,
mint világtalan,
bús világtalan,
agg világtalan
húnyt szeme-gödre.

De ki belép
a tág, iromba,
boltozatos,
hűvös templomba
s belülről pillant
ablakára,
megdöbbenten áll,
megkövülten áll,
elbűvölten áll: -
Nézz a csodára! -

Színek zengése!
Fények zúgása!
Mártir mosolya!
Szűz vallomása!
Kék, ami békül,
piros, mi lázad!
Magasba ragad,
a mennybe ragad
lángtünemény
és tűzkáprázat!

Ó, titkok titka:
a földön ittlent
belülről nézzen
mindenki mindent,
szemet és szívet
és harcot és békét! -
Áldja meg az Úr,
áldja meg az Úr
a belülről látók
fényességét!

Charles Bukowski: Miracle

I have just listened to this
symphony which Mozart dashed off
in one day
and it had enough wild and crazy
joy to last
forever,
whatever forever
is
Mozart came as close as
possible to
that.

2013. december 24., kedd

Ilam Peruvaluti: This world lives

 This world lives
 because
 Some men
 do not eat alone,
 not even when they get
 the sweet ambrosia of the gods;

 they've no anger in them,
 they fear evils other men fear
 but never sleep over them;

 give their lives for honor,
 will not touch a gift of whole worlds
 if tainted;

 there's no faintness in their hearts
 and they do not strive
 for themselves.

 Because such men are,
 this world is.

2013. december 23., hétfő

Andy Weaver: A Little Love Poem

Someone who hates scrabble.

Someone who sleeps on her back near an open window in winter, her breath rolling like a river into night.

Someone who wants me to wake her in the morning by reading ee cummings' love poems, giving a small candle-flicker of a smile just before opening her eyes.

Someone who appreciates the architecture of churches, but refuses to step inside.

Someone who has hands fit to hold hurt sparrows and robins.

Someone who threw out all her Alice Cooper records when she found out he loves to golf.

Someone who would swerve a new car into the ditch to avoid a frog crossing the road.

Someone who would tattoo my name on her arm in writing the same colour as her skin, so it would appear slowly from nowhere when she suntanned, people thinking her blood was telling secrets to the world of its own accord.

Someone who learned Spanish to read Marquez, or Lorca, or Neruda.

Someone whose hips whisper their own stories of the serpent and the garden of Eden.

Someone who bites the back of my neck like a leopardess carrying her kitten to safety.

Someone who'll make me wait for her to come out of the shower.

Someone whose smallest movements amaze me: her hair falling over her eyes, the soft swell of her hips when she ties down, a deep sigh when she sleeps.

Someone who maps every ticklish part of my body and then uses her knowledge strictly for evil.

Someone who paints our bodies black and makes love with me under the stars.

Someone who burns through my chest like that first shot of scotch.

Someone whose tongue, if we're kept apart too long, would nervously trace my face into the roof of her mouth.

Someone who practises her signature with her wrong hand, in case of accidents or a sudden arrest.

Someone whose fingrnails smell faintly of her hair.

Someone who reminds me of the soft tickle of fog.

Someone who would rush outside in the middle of the night, setting a spider onto the lawn, never admitting it's because she hates rain.

Someone who understands the unforgivable importance of ravens.

Someone who'll flicker into my lips with the ferocity of a dragonfly.

Someone who will open, thick, pungent and vital, like a Mapplethorpe flower.

Someone who has searched for me like a near-sighted woman groping for her glasses, stubbing her toes and swearing in Yiddish.

Someone who would understand why Steve and Dave and Paul and I sat in a bar staring at the mirror behind us for twenty minutes because somebody had asked what would happen if you looked at yourself in a mirror using a pair of binoculars unti1 we had to admit the question was too big for us, and we turned back to the safe optics of the beer bottle.

Someone who would just happen to cut my wrist shortly after reading Ondaatje's "The Time Around Scars. "

Someone who'll stare softly but straight at me, smiling reassuringly when I tell her how my 73 year old Medieval lit prof looked up from Chaucer, stared blankly over the class's heads and said that even the happiest marriage will end in death.

Someone who understands the efficiency inherent in suicide.

Someone who knows that love can be the thickest slice of hell we’ll ever taste.

Someone who would dance with me by the sides of highways.

2013. december 21., szombat

Lackfi János: Örök

A Lázervin meghalt?
Meg.
Ő írta ezt a könyvet?
Ő.
Aki könyvet ír, az mind meghal?
Meg.
És aki könyvet olvas?
Az is.
És aki nem ír és nem olvas?
Bizony az is.
Akkor nem a könyvekben van a halasztás.
Hát nem.
Csinálsz nekem egy hosszúlépést?
Az nem gyereknek való.
Mért, mi van benne?
Bor meg szóda.
És aki megissza, hosszabbat tud lépni?
Egy ideig igen.
És aztán?
Ha túl sokat iszik, egyáltalán nem tud lépni.
És ha keveset?
Akkor még ugrándozni is tud.
A Lázervin szerette a hosszúlépést?
Nem tudom, nyáron biztos, mert olyankor nagyon jól esik.
Mégis télen lépte a leghosszabbat.
Mégis.
Most már nem lehet utolérni?
Most már nem.
Akkor se, ha iszom hosszúlépést?
Akkor se.
Akkor inkább iszom rövidet.
Az végképp nem gyereknek való.
Mi való a gyereknek?
Tea meg gyümölcslé.
Akkor csinálj nekem gyümölcslépést.
Az milyen?
Gyümölcslé meg szóda.
Jó, csinálok.
Várj csak, én mégis szeretném egy kicsit utolérni a Lázervint.
Most rögtön?
Valamit meg kell beszélnem vele.
Hát nem tudom…
Tegyél még valamit a gyümölcslépésembe, akkor sikerülni fog.
És mit tegyek bele?
Öröklét.

2013. december 20., péntek

Pat Ingold: For Rita With Love

You came home from school
on a special bus
full of people
who look like you
and love like you
and you met me
for the first time
and you loved me.
You love everybody
so much that it's not safe
to let you out alone.
Eleven years of love
and trust and time for you to learn
that you can't go on loving like this.
Unless you are stopped
you will embrace every person you see.
Normal people don't do that.
Some Normal people will hurt you
very badly because you do.

Cripples don't look nice
but you embrace them.
You kissed a wino on the bus
and he broke down and cried
and he said 'Nobody has kissed me
for the last 30 years.
But you did.
You touched my face
with your fingers and said
'I like you.'

The world will never
be ready for you.
Your way is right
and the world will never be ready.
We could learn everything
that we need to know
by watching you
going to your special school
in your special bus
full of people
who look like you
and love like you
and it's not safe
to let you out alone.
If you're not normal
there is very little hope
for the rest of us.

2013. december 19., csütörtök

Victor Hernández Cruz: Problems with Hurricanes

A campesino looked at the air
And told me:
With hurricanes it's not the wind
or the noise or the water.
I'll tell you he said:
it's the mangoes, avocados
Green plantains and bananas
flying into town like projectiles.

How would your family
feel if they had to tell
The generations that you
got killed by a flying
Banana.

Death by drowning has honor
If the wind picked you up
and slammed you
Against a mountain boulder
This would not carry shame
But
to suffer a mango smashing
Your skull
or a plantain hitting your
Temple at 70 miles per hour
is the ultimate disgrace.

The campesino takes off his hat—
As a sign of respect
toward the fury of the wind
And says:
Don't worry about the noise
Don't worry about the water
Don't worry about the wind—
If you are going out
beware of mangoes
And all such beautiful
sweet things.

2013. december 18., szerda

Jaime Sabines: Espero curarme de ti

Espero curarme de ti en unos días. Debo dejar de fumarte, de beberte, de pensarte. Es posible. Siguiendo las prescripciones de la moral en turno. Me receto tiempo, abstinencia, soledad.

¿Te parece bien que te quiera nada más una semana? No es mucho, ni es poco, es bastante. En una semana se puede reunir todas las palabras de amor que se han pronunciado sobre la tierra y se les puede prender fuego. Te voy a calentar con esa hoguera del amor quemado. Y también el silencio. Porque las mejores palabras del amor están entre dos gentes que no se dicen nada.

Hay que quemar también ese otro lenguaje lateral y subversivo del que ama. (Tú sabes cómo te digo que te quiero cuando digo: «qué calor hace», «dame agua», «¿sabes manejar?», «se hizo de noche»... Entre las gentes, a un lado de tus gentes y las mías, te he dicho «ya es tarde», y tú sabías que decía «te quiero»).

Una semana más para reunir todo el amor del tiempo. Para dártelo. Para que hagas con él lo que quieras: guardarlo, acariciarlo, tirarlo a la basura. No sirve, es cierto. Sólo quiero una semana para entender las cosas. Porque esto es muy parecido a estar saliendo de un manicomio para entrar a un panteón.

2013. december 17., kedd

William Matthews: Misgivings

“Perhaps you’ll tire of me,” muses
my love, although she’s like a great city
to me, or a park that finds new
ways to wear each flounce of light
and investiture of weather.
Soil doesn’t tire of rain, I think,

but I know what she fears: plans warp,
planes explode, topsoil gets peeled away
by floods. And worse than what we can’t
control is what we could; those drab,
scuttled marriages we shed so
gratefully may augur we’re on our owns

when I come through the door, “you’re home.”
Experience is a great teacher
of the value of experience,
its claustrophobic prudence,
its gloomy name-the-disasters-

in-advance charisma. Listen,
my wary one, it’s far too late
to unlove each other. Instead let’s cook
something elaborate and not
invite anyone to share it but eat it
all up very very slowly.

2013. december 16., hétfő

William Butler Yeats: A Coat

I made my song a coat
Covered with embroideries
Out of old mythologies
From heel to throat;
But the fools caught it,
Wore it in the world’s eyes
As though they’d wrought it.
Song, let them take it,
For there’s more enterprise
In walking naked.

2013. december 14., szombat

2013. december 13., péntek

Robert Bly: Clothespins

I’d like to have spent my life making
Clothespins. Nothing would be harmed,
Except some pines, probably on land
I owned and would replant. I’d see
My work on clotheslines near some lake,
Up north on a day in October,
Perhaps twelve clothespins, the wood
Still fresh, and a light wind blowing.

2013. december 12., csütörtök

Leonard Gasparini: On the Eve of My Thirty-Sixth Birthday

Sometimes the night exists for me alone.
Sinking into a fevered sleep that turns
Me slowly inside out, my body burns
Like that mythical bird. I stand alone,
Old sins confess and cast a second stone.
It bounces back at me. My heart unlearns
Its metaphors and comes to newer terms
With mortality. Now would I atone
For everything but love on my birthday,
If I could - singing God's incarnate Word
Till death, broken-winged in a bright meadow,
Echoes each feathery note back to clay.
And so I am; and sometimes like that bird
I stand in the grave of my own shadow.

2013. december 11., szerda

Luis García Montero: El Lugar Del Crimen

Másalládelasombra
tedelatantusojos,
yteadivinotersa,
comounmapaextendido
deasombroydedeseo.
Datepormuerta
amor,
esunatraco.
Tuslabiosolavida.

2013. december 10., kedd

Gregory Orr: Some say you're lucky

Some say you're lucky
If nothing shatters it.

But then you wouldn't
Understand poems or songs.
You'd never know
Beauty comes from loss.

It's deep inside every person:
A tear tinier
Than a pearl or thorn.

It's one of the places
Where the beloved is born.

2013. december 9., hétfő

Nate Pritts: What's So Amazing

I have entered a cloud
& I am sore afraid;

I am standing
alone & the light

is dazzling bright.
There was a moment

when I knew the steps
I was taking would lead

where I needed
to go so I took them,

I did it,
I took those steps

& I was awake
in my own life & you

do not understand
it is not you it is me,

me wanting, me needing
something outside

to anchor this regret to.

2013. december 7., szombat

Christopher Poindexter: {I knew that if I ever broke her heart}

I knew that
If I ever broke her heart,
It was not because I
Could not love her,
But because I had been
Damaged.
And
Being in love
Is so damn terrifying
When your 
Bones have already
Been torn.

Christopher Poindexter: {She buried her ears into the calm of his heartbeat}

She buried
her ears
into the calm
of his heartbeat,
and in a matter of seconds:
fell terribly in love
with the way
her loneliness fell
softly and suddenly,
asleep,
in his chest.

Varró Dániel: Metró

Hát elkapott ma, kiscicám,
az ellenőr a metrón.
Nem volt érvényes matricám,
kívánom, bárha lett vón.

Leszállított – az alagút
most énelőttem ásít,
s eljutnom több mint bonyolult
a kívánt állomásig.

S míg kattog egyre távolabb
haladva lent a metró,
halkan kattog a bőr alatt
az ember szíve dettó.

Ó, bár ne kéne lógnia,
föladva minden elvét!
Ez itt egy allegória,
ha nem tűnt volna fel még.

Hisz látod, éppen így megyek
hogy földerítsem, úgy ám,
felszín alatti énedet
a lélek mélyvasútján.

De megvívnám bár érted, ó,
én héroszok tusáját,
nem jutok el hozzád a szó
szűk labirintusán át.

S a vágy metróján, hol az ok
zord ellenőre szétcsap,
mint potyautas utazok,
azt kell hogy mondjam, én csak.

Mert nincsen matricám, se más,
jegy, bérlet, bármi érvény,
a benned rejlő állomást
hogy egyszer is elérném.

S meglelve benned messzi, tág,
mély állomások mását,
meghallanám a bőrön át
a szíved kattogását.

2013. december 6., péntek

Fernando Pessoa: Love is the Essential

Love is the essential.
Sex, mere accident.
Can be equal
Or different.
A man’s not an animal:
Is a flesh intelligent,
Although sometimes ill.

2013. december 5., csütörtök

Jonathan Aaron: Cooking An Omelette

Break
two eggs
into a large bowl,
preferably a blue one.
Look down and see
them staring back at you,
their innocent embrace affirming
what must happen.
Now add salt (kosher salt is best,
being saltiest),
pepper, parsley (fresh,
snipped with scissors) to
remind you of the woods you’d like
to be in, a few flakes
of oregano, and a backhand pinch of garlic powder,
which tells you you are cooking.
Sometimes onions.
Tilt the bowl to favor gravity,
and, with a fork, whip
it all into a froth, a midget
ecosystem of delight.
You may here wish to remember
the perfect symmetry of childhood
mornings. Set
your dented, seasoned frying pan
with a light clang
over a high flame.
Wait until the pan is shining
with dark heat, then lower the flame.
Pour your brew into the pan, and listen.
The hiss is a reward.
Jog the pan in brief, determined arcs
above the flame to send your bubbly mass
in waves against the hot wall of the pan.
When little’s left to riffle outward from
the center, strike the pan at the handle’s base
with the butt end of a spatula or knife
to loosen what you’ve made from clinging metal.
Fold the settled, slightly moistened roundness gently
over, once from each side toward the middle, to create
a lozenge-of egg.
Flop it freely from the canted pan onto
a white plate.
Now you’ve finished.
If you’ve cooked it for your sweetie—
she having just arrived and there being nothing
in the house—you might want to please her
further by tossing on some parsley sprigs for color.
If it’s for yourself, forgo
such niceties, which only measure solitude.
Pick it up with both hands and begin.

2013. december 4., szerda

Federico García Lorca: Soneto de La Dulce Queja

Tengo miedo a perder la maravilla
de tus ojos de estatua, y el acento
que de noche me pone en la mejilla
la solitaria rosa de tu aliento.

Tengo pena de ser en esta orilla
tronco sin ramas; y lo que más siento
es no tener la flor, pulpa o arcilla,
para el gusano de mi sufrimiento.

Si tú eres el tesoro oculto mío,
si eres mi cruz y mi dolor mojado,
si soy el perro de tu señorío,

no me dejes perder lo que he ganado
y decora las aguas de tu río
con hojas de mi otoño enajenado.

2013. december 3., kedd

Kenneth Koch: Variations on a Theme by William Carlos Williams

You may want to re-read the 'theme' here:
This is just to say

1
I chopped down the house that you had been saving to live in next summer.
I am sorry, but it was morning, and I had nothing to do
and its wooden beams were so inviting.

2
We laughed at the hollyhocks together
and then I sprayed them with lye.
Forgive me. I simply do not know what I am doing.

3
I gave away the money that you had been saving to live on for the next ten years.
The man who asked for it was shabby
and the firm March wind on the porch was so juicy and cold.

4
Last evening we went dancing and I broke your leg.
Forgive me. I was clumsy and
I wanted you here in the wards, where I am the doctor!

2013. december 2., hétfő

Michelle Dent: I Don’t Do Love Well

I don’t do love well
I take it too
personally I hang
on to it like it’s
mine like it
arrives with
luggage I don’t
do love well I
think it will last
forever and means
every word it
says and keeps on
meaning it I don’t
do love well
I make it more
than it is
what is it?
I turn it into belief
when all it really
wants to see is its
own reflection
I don’t do love well.