2013. szeptember 30., hétfő

David Lee Garrison: Bach in the D.C. Subway

As an experiment,
the Washington Post
asked a concert violinist--
wearing jeans, tennis shoes,
and a baseball cap--
to stand near a trash can
at rush hour in the subway
and play Bach
on a Stradivarius.
Partita No. 2 in D Minor
called out to commuters
like an ocean to waves,
sung to the station
about why we should bother
to live.

A thousand people
streamed by. Seven of them
paused for a minute or so
and thirty-two dollars floated
into the open violin case.
A café hostess who drifted
over to the open door
each time she was free
said later that Bach
gave her peace,
and all the children,
all of them,
waded into the music
as if it were water,
listening until they had to be
rescued by parents
who had somewhere else to go.

2013. szeptember 28., szombat

Tóth Éva: Szótár

Az ember azt mondja: száj
és egy szájra gondol.

Azt mondja: szem
és az a szem jut eszébe
amelyikben önmagát nézte.

Azt mondja: kéz
és a simogatása gondol.

Azt mondja: ember
és nem gondol csak egyetlen egyre
akit szeretett s aki őt szerette.

2013. szeptember 27., péntek

D. H. Lawrence: When

When we get out of the glass bottles of our ego,
and when we escape like squirrels turning in the
cages of our personality
and get into the forests again,
we shall shiver with cold and fright,
but things will happen to us,
so that we don’t know ourselves.

Cool, unlying life will rush in,
and passion will make our bodies taut with power;
we shall stamp our feet with new power,
and old things will fall down;
we shall laugh, and institutions will curl up like
burnt paper.

2013. szeptember 26., csütörtök

Gregory Orr: Lots of sorrow and a little joy

Lots of sorrow and a little joy.
Lots of joy and only a bit
Of sorrow.
Who can know
The formula beforehand?

We don't get to watch
While it's mixed.  No one tells us
What's in it.
We lift it
To our lips - azure elixir
That burns our throats to crystal.

2013. szeptember 25., szerda

Michael Drayton: Búcsú a szerelemtől

Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
megtagadlak, már nem vagyok tied;
gyönyörnek, ó, mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhattam bilincseimet.
Egy kézfogás még, - töröld esküinket,
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a volt vágyból maradt valami.
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hüség,
és utolsót lüktet a szenvedély,
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták,
fel tudnád támasztani, ha akarnád.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Antonio Machado: Proverbios y cantares

De lo que llaman los hombres
virtud, justicia y bondad,
una mitad es envidia,
y la otra, no es caridad.

2013. szeptember 24., kedd

W.S. Merwin: How It Happens

The sky said I am watching
to see what you
can make out of nothing
I was looking up and I said
I thought you
were supposed to be doing that
the sky said Many
are clinging to that
I am giving you a chance
I was looking up and I said
I am the only chance I have
then the sky did not answer
and here we are
with our names for the days
the vast days that do not listen to us

2013. szeptember 23., hétfő

Constantine P. Cavafy: On the Stairs

As I was going down those ill-famed stairs
you were coming in the door, and for a second
I saw your unfamiliar face and you saw mine.
Then I hid so you wouldn’t see me again, and you
hurried past me, hiding your face,
and slipped inside the ill-famed house
where you couldn’t have found sensual pleasure any more
            than I did.

And yet the love you were looking for, I had to give you;
the love I was looking for—so your tired,
knowing eyes implied—you had to give me.
Our bodies sensed and sought each other;
our blood and skin understood.

But, flustered, we both hid ourselves.

(Translated by Edmund Keeley/Philip Sherrard)

2013. szeptember 21., szombat

Rózsa Dániel: A füvek nevében

ha megszeretsz
így kócosan szeress meg
és ne vegyél
a névnapomra fésűt
és semmi de semmi
boltban kaphatót
csak hozd el
a hajadat hozzám
én látom a fákon
a hajadat a széllel
együtt szaladni
ha messze jársz
s mikor megérkezel
a messzeséget bokádhoz teszem
csak hozd el
a hajadat hozzám
gondoltál már arra
vajon pihen-e a szél
s az is lehet hogy épp
a Te hajadban
tea után az este megkeressük
és élvezzük majd ahogy integet
egymásba csukódó
arcaink felett
és megcsókoljuk
a többtonnás vihart is
s ha összeveszünk kibékít
minket a napsugár
és akkor a füvek nevében
rám mosolyogsz majd
a mosolyodon ül
két kisbogár
ha belém szeretsz
verébként virrasztok válladon
ha belém szeretsz
a rétek útrakelnek
s hajad nyomán a farkasok
megszelídítik bárányaikat
ha belém szeretsz így kócosan
majd megfésülködöm

2013. szeptember 20., péntek

Nizar Quabbani: A Man Who Transforms You Into Poetry

When you find a man
Who transforms
Every part of you
Into poetry,
Who makes each one of your hairs
Into a poem,
When you find a man,
As I am
Of bathing and adorning you
With poetry,
I will beg you
To follow him without hesitation,
It is not important
That you belong to me or him
But that you belong to poetry.

(Translated by Bassam K. Frangieh and Clementina R. Brown)

2013. szeptember 19., csütörtök

Jeffrey McDaniel: Absence

On the scales of desire, your absence weighs more
than someone else’s presence, so I say no thanks
to the woman who throws her girdle at my feet,
as I drop a postcard in the mailbox and watch it
throb like a blue heart in the dark. Your eyes
are so green – one of your parents must be
part traffic light. We’re both self-centered,
but the world revolves around us at the same speed.
Last night I tossed and turned inside a thundercloud.
This morning my sheets were covered in pollen.
I remember the long division of Saturday’s
pomegranate, a thousand nebulae in your hair,
as soldiers marched by, dragging big army bags
filled with water balloons, and we passed a lit match,
back and forth, between our lips, under an oak tree
I had absolutely nothing to do with.

2013. szeptember 18., szerda

Roberto Juarroz: Poesia vertical 9

Pienso que en este momento
tal vez nadie en el universo piensa en mí,
que solo yo me pienso,
y si ahora muriese,
nadie, ni yo, me pensaría.

Y aquí empieza el abismo,
como cuando me duermo.
Soy mi propio sostén y me lo quito.
Contribuyo a tapizar de ausencia todo.

Tal vez sea por esto
que pensar en un hombre
se parece a salvarlo.

2013. szeptember 17., kedd

Anna Kamieńska: Dictionaries

How many poems sleep in dictionaries
buried like needles in hay
How many poets not yet born
rolled in tight webs of anger
How many tender confessions there
How many insults
How many falsehoods

And what unexplored
deserts of silences

(Translated by Grazyna Drabik and David Curzon)

2013. szeptember 16., hétfő

Alexsey Konstantinovich Tolstoy: Love’s Ebb and Flow

Believe me not, dear, when in hours of anguish
I say my love for thee exists no more.
At ebb of tide, think not the sea is faithless;
It will return with love unto the shore.
E’en now I pine for thee with old-time passion,
And place my freedom in thy hands once more.
Already, with loud noise, the waves are hasting
Back from afar to the beloved shore.

2013. szeptember 14., szombat

Eino Leino: Szeretlek

Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett világok ritka kincse,
kincs, mit szomjas kezem nem érhet el,
s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse.

Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e
kincsnek, amivel fennen kérkedel...
Valaki rám fellegtrónusról int le,
kit én emeltem csak az égbe fel -

S hiába tettem, hisz nincs egy rövid
pillanat, mely közönyödben megingat.
Rejtélyes ujjak szorgosan szövik

életünk sötét s arany szálait.
Mosolygunk, míg az álom karja ringat
s felrettenünk, siratva álmainkat.

(Képes Géza fordítása)

2013. szeptember 13., péntek

Rita Dove: Hades’ Pitch

If I could just touch your ankle, he whispers, there
on the inside, above the bone— leans closer,
breath of lime and pepper— I know I could
make love to you.  She considers
this, secretly thrilled, though she wasn’t quite
sure what he meant.  He was good
with words, words that went straight to the liver.
Was she falling for him out of sheer boredom—
cooped up in this anything-but-humble dive, stone
gargoyles leering and brocade drapes licked with fire?
Her ankle burns where he described it.  She sighs
just as her mother aboveground stumbles, is caught
by the fetlock— bereft in an instant—
while the Great Man drives home his desire.

2013. szeptember 12., csütörtök

Heather Sommer: Traveler

Your first time out of the country
of your own skin, I didn’t bring a map.
You always hated that I’d been lucky
enough to pick my way through streets

I couldn’t pronounce to find cathedrals,
graveyards. If you were a city, you said,

I’d only like to know your suburbs.

If you were a city, I said, I’d like to know
your poor neighborhoods, your inner parts.

Read your graffiti. Drink your tap water.
Feel your smog and dirt stick to my sweat.

Hear your orchestra of sirens and gunshots.
I’d know which of your streets to walk.

If you were a city, I’d expect to be robbed.

2013. szeptember 11., szerda

Mario Benedetti: Viceversa

I have fear of seeing you
necessity of seeing you
hope of seeing you
uneases of seeing you.

I have willingness of finding you
worry of finding you
certainty of finding you
poor doubts of finding you.

I have urgency of hearing you
happiness of hearing you
good luck of hearing you
and fears of hearing you.

So to speak
I am fucked
and radiant
perhaps more the former
than the last
and also
vice versa.

(translation found here: http://es2en.blogspot.hu/2007/07/mario-benedetti-viceversa.html)

Mario Benedetti: Viceversa

Tengo miedo de verte
necesidad de verte
esperanza de verte
desazones de verte

tengo ganas de hallarte
preocupación de hallarte
certidumbre de hallarte
pobres dudas de hallarte

tengo urgencia de oírte
alegría de oírte
buena suerte de oírte
y temores de oírte

o sea
estoy jodido
y radiante
quizá más lo primero
que lo segundo
y también

2013. szeptember 10., kedd

David Filer: I Worry More

A father’s no shield for his child—
—Seamus Heaney, “Elegy”

I worry more now that my son is out
On his own, earning a handsome salary
Back east. How big the country is, and how
Many ways to navigate it. He’s free
To cross his streets without a father’s help—
A father’s caution, practice reading the signs.
And though I must admit he’s doing well,
Anything could happen, and he’s still mine
To fret over. Finally I understand
My own father’s silence. Not uncaring,
As I once thought, it’s the brave wordlessness
Of love and wonder, and no little fear:
Two fathers, now watching from their distance,
Two sons who risk the futures they will miss.

2013. szeptember 9., hétfő

Linda Pastan: What We Want

What we want
is never simple.
We move among the things
we thought we wanted:
a face, a room, an open book
and these things bear our names---
now they want us.
But what we want appears
in dreams, wearing disguises.
We fall past,
holding out our arms
and in the morning
our arms ache.
We don't remember the dream,
but the dream remembers us.
It is there all day
as an animal is there
under the table,
as the stars are there
even in full sun.

2013. szeptember 7., szombat

Wystan Hugh Auden: Aki jobban szeret

Égre nézek, s tudom, a csillagok
felől nyugodtan felfordulhatok,
a földön a közöny a legkevesebb,
amiért másoktól félhetek.

Ha tudnám, száz csillag értem ég,
hogy viszonoznám érdemét?
Ha vonzalmunk közös nem lehet,
én legyek az, ki jobban szeret.

Bár őket én csak bámulom,
hisz bennük nincsen ártalom,
mégse mondom, hogy bármelyik
hiányzott volna estelig.

Ha látnám, minden csillaga letűnt,
tanulnám nézni a puszta űrt,
de hogy vak éje isteni,
nem tudnám egyhamar érteni.

(Lakatos Kálmán fordítása)

Szabó Lőrinc: Mindenütt ott vagy

Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, öröm, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg
az első vágy, s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol,
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!

2013. szeptember 6., péntek

Constantine P. Cavafy: Desires

Like beautiful bodies of the dead, who had not grown old
and they shut them with tears, in a magnificent mausoleum,
with roses at the head and jasmine at the feet --
that is how desires look that have passed
without fultillment; without one of them having achieved
a night of sensual delight, or a moonlit morn.

2013. szeptember 5., csütörtök

Raymond Carver: The Best Time of the Day

Cool summer nights.
Windows open.
Lamps burning.
Fruit in the bowl.
And your head on my shoulder.
These the happiest moments in the day.

Next to the early morning hours,
of course. And the time
just before lunch.
And the afternoon, and
early evening hours.
But I do love

these summer nights.
Even more, I think,
than those other times.
The work finished for the day.
And no one who can reach us now.
Or ever.

2013. szeptember 4., szerda

Nicanor Parra: Hay una sola explicación posible

El estado precario de salud 
En que se debate el anciano decrépito:
Primaron las razones humanitarias
Sobre las académicas & científicas 
Este es un premio a la longevidad 
Acabo de salir 
De mi tercera operación a la próstata 
To P or not to P 
That is the question

2013. szeptember 3., kedd

Oscar Wilde: Silentium Amoris

Mint a tüzes nap is elkergeti
a sárga holdat, mely sötét odún
búj meg, habár a csalogány neki
nem is dalolt még s csőre hangtalan,
úgy Szépségedtől béna ajkam
s lágy énekem is elhal szomorún.

Mint szél, amely hajnalban nyargal át
a sik mezőn, gyors szárnnyal, szertelen
s garázda csókjától lehull a nád,
pedig dalának ez a hangszere.
Úgy szivem is vad vággyal van tele
és elnémit titáni Szerelem.

De nézz szemembe, majd az megfelel,
mért nem bir szájam, ajkam zengeni:
ha ezt sem érted, váljunk csendben el.
Te egy dalosabb ajkhoz s én a holt,
el nem csókolt csókok, el nem dalolt
dalok kopár kincsén merengeni.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Oscar Wilde: Silentium Amoris

As often-times the too resplendent sun
Hurries the pallid and reluctant moon
Back to her sombre cave, ere she hath won
A single ballad from the nightingale,
So doth thy Beauty make my lips to fail,
And all my sweetest singing out of tune.

And as at dawn across the level mead
On wings impetuous some wind will come,
And with its too harsh kisses break the reed
Which was its only instrument of song,
So my too stormy passions work me wrong,
And for excess of Love my Love is dumb.

But surely unto Thee mine eyes did show
Why I am silent, and my lute unstrung;
Else it were better we should part, and go,
Thou to some lips of sweeter melody,
And I to nurse the barren memory
Of unkissed kisses, and songs never sung.

2013. szeptember 2., hétfő

Robert Browning: Élet a szerelemben

Mit ér?! 
Mig én vagyok én s te vagy te; míg 
Ketten vagyunk a világban, én 
A szerelmes és te a kőkemény. 
Egyik üldöz, a másik fut s búvik. 
Már félek, az életem kudarc. 
Valóban, mint egy végzet, olyan; 
És bárhogy igyekszem hasztalan; 
De mi kár, ha vesztes e földi harc? 
Csak torna ez, ideget edzeni! 
Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj, 
Ha elestél, ujra kezdeni: 
E hajsza az Élet, ennyi csak! 
Még egyszer villantson szeme rám 
Egy sugarat ebbe a ködbe, s én 
Ha összedől remény-palotám, 
Újra épitem! bár szökevény 
Örökké s 
A cél!

(Babits Mihály fordítása)

Robert Browning: Life in a Love

Escape me?
While I am I, and you are you,
So long as the world contains us both,
Me the loving and you the loth
While the one eludes, must the other pursue. 
My life is a fault at last, I fear:
It seems too much like a fate, indeed!
Though I do my best I shall scarce succeed.
But what if I fail of my purpose here?
It is but to keep the nerves at strain,
To dry one's eyes and laugh at a fall,
And, baffled, get up and begin again,---
So the chace takes up one's life ' that's all. 
While, look but once from your farthest bound
At me so deep in the dust and dark,
No sooner the old hope goes to ground
Than a new one, straight to the self-same mark,
I shape me---