Celler Kiss Tamás: Bizonyíték

letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra,
amelyet ha éjjel bekapcsol az ember, és zajt
érzékel, rögzíti. reggel aztán zajonként
visszahallgatható. tulajdonképpen arra voltam
kíváncsi, beszélek-e álmomban, és ha igen, mit.
eleinte úgy tűnt, semmi érdekes. egyszer kimentem
vizet inni: padlónyikorgás és ajtócsukódás.
elment az ablak alatt egy-egy autó.
párszor átfordultam az ágyban.
beazonosíthatatlan sistergésekből is akadt
jó néhány percnyi. aztán fél négy felé kimondtam
a nevedet. álomra nem emlékszem. azt hittem,
már hónapok óta nem gondolok rád. reggel lett,
ülök az ágy szélén, kiszolgáltatottan a hangomnak
és a nevednek. ennek a reggelnek a napját majd
azzal töltöm, hogy megmagyarázom magamnak
a szerelmünket. mert ennyi hónap után értenem kéne:
beazonosítható és beazonosíthatatlan zajokból álltunk össze.
és csendekből, amelyek semmilyen körülmények
között nem hallgathatók vissza.

A. R. Ammonds: Quit that

I don't
want to

be taken

seriously except

that I

want my

wish not

to be

taken seriously

to be

taken seriously.

Yalie Saweda Kamara: A Haiku for the Train: Ligne 7/ Corneuve-Villejuif

Paris, France

A man counting crack

rocks gives up his seat for two

girls and their father

Karacs Andrea: GPS

Menj háromszáz métert, majd menj
be az útvesztőbe! A következő
lehetőségnél menj be az útvesztőbe!
Menj ötszáz métert, fordulj jobbra,
állj meg, nézz előre! Képzeld el, hogy ezen
az úton jársz! Álmodozzál! Érezd,

milyen jó lenne! A benned lévő félelmek

miatt nem erre fogsz haladni. Fordulj

meg, menj nyolcszáz métert!

Túl lassan haladsz.

Túl lassan haladsz.

Írass fel antidepresszánst!

Menj hatszáz métert! Ülj le az

útkereszteződésben! Tölts

ki önismereti teszteket! Meditálj!

Érezd, merre akarsz haladni! Állj

fel, indulj el arra, amerre a 

szüleid mentek! Menj tovább

öt kilométert!

Brian Bilston: The Very Condensed Shakespeare

A terrible storm rages, and two gentlemen -
one a Venetian merchant, the other a Trojan prince -
are washed up on the shores of the Forest of Arden.

When Angelo is chased off by a bear wearing

yellow stockings, the prince (who calls himself Falstaff

but whose real name is Beatrice) encounters Puck,

a fairy-like shrew, who enchants the woods to march

on the nearby hamlet of Dunsinane. There, Falstaff meets

a passing traitorous Roman senator, who tells him

of a blind, hunchbacked tyrant named Henry VI,

ruler of three parts of the kingdom, alongside Henry IV

(two parts), Henry V, Henry VIII, a couple of Richards,

and John who have one part each. The king, fearful

of a merger between powerful rival families, has abducted

two star-crossed teenagers and cooked them in a pie.

On his way to avenge these crimes, Falstaff falls in love

with a shepherdess called Goneril (but who is really

Antiphonus, eldest son of Henry VI) and woos her

through the recital of one hundred and fifty-four sonnets.

Upon reaching the court, Falstaff takes advantage

of the disloyalty of Henry's general, Iago, to overthrow

the king, who runs away to a cave and kills himself by asp.

Goneril succeeds to the throne - and Falstaff becomes

his queen - following a joyful double wedding

with Angelo and the yellow-stockinged bear,

who have also fallen in love (just as the three witches

had prophesied), and all's well that ends well.

Brian Bilston: Birdsong

There is a bird who sings to me,
each morning from the old lime tree.

I wonder what he's trying to say?

Stop fucking up. It's not too late.

It's such a happy, joyous sound!

Little bird who chirps so loud

And brightens up my day with song.

Stop standing there. You've not got long.

I wish I could translate your words,

my faithful, a cappella bird,

who sits upon the lime tree bough.

And still you wait. You must act now.

All's quite in the tree today.

I think perhaps he's moved away.

There's silence these days everywhere,

the ghost of birdsong in the air.

Makó Ágnes: Nemet Mondani Tudók

Locker Dávid A Könnyen Barátkozók című versére

Ó, hogy irigyellek titeket, Nemet Mondani Tudók.
A nem csak úgy legördül ajkatokról,
mint az ötszázezredik Suzuki a gyártósorról.
Ötszázezer nem nektek semmiség,
nap mint nap gyakorolt mantra.
Bocs, de nem érek rá.
Nem, ezen a héten már nem fér bele.
Nem tudom korrepetálni a húgodat,
más dolgom van.
Milyen dolgom?
Nem, dehogy beteg a kutyám.
Nem a szomszéd nyomtatóját állítom be,
honnan veszed?
Csak haladni szeretnék az életemmel.


Ó, hogy irigyellek titeket, Nemet Mondani Tudók.
A nemetek laza és természetes,
minden begyakorolt póztól mentes.
Pontosan ismeritek a nemet,
befogtátok, megszelídítettétek,
szeretve használjátok.
Tudjátok, hogy semmi bántó nincs benne,
egyszerűen csak nem és kész.
Utána nincs hajnalig tartó önvád,
sötétbe meredő szemek.
Kipihenten ébredtek,
készen az aznapi elsőre:
nem viszem le a szemetet.
Csak én hiszem azt,
hogy a nem bűn,
a társadalom szövetének szaggatója,
az önzés melegágya,
a kapcsolatok instant sírásója.
Csak én hiszem azt,


hogy aki igenember,
azt várják, hívják, szeretik,
mert odamegy, megfőzi,
besegít, lemossa,
ápolja, meghallgat,
igen, persze,
még, még,
lelkesedése határtalan.
Ma kipróbálom a nullával osztást,
megkeresem a legközelebbi
Nemet Mondani Tudót,
becsalogatom,
elhintek neki néhány csalit,
megvárom, hogy kérjen,
és akkor odaköpök egy ordas nagy nemet.
Meglátjuk, összecsomósodik-e
a világegyetem.

Brian Bilston: I'm Dreaming of a (Statistically Improbable) White Christmas

I'm dreaming of a (statistically improbable) white Christmas,
just like the ones I've seldom known.

'Cos it's a great big Maybe,

the chance of snow is flaky,

as long-term data clearly shows.

I'm dreaming of a (meterologically unlikely) white Christmas.

The Met Office has let me down again.

In Jan or February,

it snows more readily,

let's hold off Christmas until then.

I'm dreaming of an (artificially constructed) white Christmas,

with every festive tale I read.

Curse you, Charles Dickens,

your snow falls and thickens

each Christmas morning, guaranteed.

I'm dreaming of an implausibly white Christmas,

meant in no racist sense at all.

I'm anti-prejudice

I'm no white supremacist,

I'm just begging snow to fall.

I'm experiencing a (disappointingly predictable un)white Christmas

There's not a single flake in sight.

But I keep on dreaming despite,

hoping one year Christmas will be wihte.

Judith Viorst: The Whole Truth

He always called her honey and
She always called him sweetie and

He always brought her flowers and

She always stroked his hair.

Their beautiful relationship was

What a marriage should be and

The rest of us regarded it with

Envy and despair.

She always called him lover and

He always called her baby and

She always praised his brilliance and

He always praised her wit.

No wife was more adoring and

No husband more devoted and

The rest of us were jealous I'm

Embarrassed to admit.

He always called her dearest and

She always called him darling and

He always hugged and kissed her and

She always held him tight.

They just announced they're filing for

Divorce tomorrow morning and

The news has filled the rest of us with

Absolute delight.

Simon Réka Zsuzsanna: Lánykabátorító húsvétra

Állj, ha mondom,
meg ne moccanj,

emeld fel a két kezed!

Ne vedd elő azt a kölnit,

meg ne próbálj csak egy csöppnyit,

erre szórni,

jól vigyázz!

Úgy öntelek nyakon vízzel,

kölniszagú haraggal,

mint ahogy az ürgét szokták

az Alföldön tavasszal.

José A. Alcántara: Divorce

He has flown headfirst against the glass
and now lies stunned on the stone patio,
nothing moving but his quick beating heart.
So you go to him, pick up his delicate
body and hold him in the cupped palms
of your hands. You have always known
he was beautiful, but it’s only now, in his stillness,
in his vulnerability, that you see the miracle
of his being, how so much life fits in so small
a space. And so you wait, keeping him warm
against the unseasonable cold, trusting that
when the time is right, when he has recovered
both his strength and his sense of up and down,
he will gather himself, flutter once or twice,
and then rise, a streak of dazzling
color against a slowly lifting sky.

Izsó Zita: Halleves

Elindult felém, és én tudtam,
hogy ez mit jelent.
Hallevest akartam főzni,
de gyorsan kikapcsoltam a tűzhelyet,
nehogy megégessem magam,
ha elesek.
És közben kiabált,
hogy már megint mindenkivel szóba álltam,
a mosolyom illetlen,
mint egy nyitva hagyott slicc,
és ő hiába forgatja egyfolytában a kereplőt,
nem tudja távol tartani a terméstől az angyalokat,
túl jó vagyok mindenkihez,
így neki semmi sem marad.

Nagyon pici volt a konyhánk,
mint minden túl korán kimondott vallomás,
ketten már alig tudtunk benne megmozdulni.
Ő csak közeledett, én meg felkaptam egy kést,
apróra kellett vágnom a zöldségeket,
hogy jók átfőjenek, mert rossz volt a foga,
beletörhetett volna azokba a kemény szavakba,
amiket a fejemhez vágott,
ha nem ízlett neki az ebéd.

És akkor belerohant.
Az orvos szerint szúrtam,
de én nem emlékszem.
Csak álltam ott késsel a kezemben,
és arra gondoltam,
hogy a piacon is megmondták,
ez a kés nem darabolásra való,
ki fog csorbulni,
ahogy próbálom elvágni a gyökereimet,
és nem lesz pénzem, hogy újat vegyek,
és nem lesz mivel felaprítanom mindazt,
amit a gyerekek miatt le kell nyelnem,
és akkor hogy fogják mindezt elviselni.

Kihívtam a mentőt,
mert tántorogni kezdett,
nagyra nyílt a szeme,
mintha most először látta volna meg
a körülötte lévő embereket,
mintha most kezdte volna megtölteni a külvilág,
ahogy a víz a léket kapott hajót,
amitől szépen lassan oldalra dől.

Alig vérzett,
először azt hittem, csak egy karcolás,
arra gondoltam,
még jó, hogy vettem citromot a halhoz,
azzal majd gyorsan kiszedem a szőnyegből,
különben lesz rá oka, hogy.

Közben berohantak a kertből a gyerekek,
azt mondták, megijedtek attól, hogy kiabáltam,
már azt hitték, én haltam meg.

És most már nem tudok beszélni,
mintha nyers zöldségdarabokkal tömtem volna ki a szám,
képtelenség megrágni őket,
mert nincsenek elég apróra vágva,
és nem főttek meg rendesen.

Sokan együtt éreznek velem,
de én titokban attól félek, hogy felmentenek,
és azt mondják, íme, a szabadság.
Elmehetek,
de meg kell tanulnom újra járni,
és hiába kapaszkodom,
megbillen a közös otthonunkban a szék
és eltörik a bot,
szétmállik a lábam alatt a talaj,
minden puhának és gyengének bizonyul,
mert most, hogy nincs itt,
egyre képlékenyebb körülöttem világ,
már nem tudom, hol vannak a falak,
úgy érzem magam,
mint a zacskóban szállított halak,

és nem tudom mindezt megbeszélni senkivel,
csak magamat vádolom,
és csupa jó dolgokat álmodok vele,
olyanokat, amik sosem történtek meg,
például, hogy megsimogatja a karom, és azt mondja,
soha nem evett még ilyen finomat, a világ összes íze,
egy egész Atlantisz süllyedt el az én hallevesemben,
és tovább kanalazza az elmerült civilizációt,
a sövénnyel határolt kertet, fehérre meszelt házat,
a boldognak indult életünk.

Falcsik Mari: Lehet-e

valakiket összehord
az események szele
mint az evangéliumban

és onnantól együtt hömbölögnek
mint az ördögszekér
aztán eláll a szél és széthullik a csomó

képlet ez - csak épp az eseteit
ahogy a miénket is
nagyon sajátos részletek gazdagítják

- és ha én aki élek
és beszélni mégiscsak tudok
nem mondom el őt?

mindenki történet
ha meghal lezárul
és ott van egyben: föl lehet fogni egészben

de látni csak akkor
ha valakibe belevésődött
aki elmeséli aztán

de hogy lehet befogadni teljesen
és hogy lehet elmondani
a másik életét

Billy Collins: Brightly Colored Boats on the Banks of the Charles

What is there to say about them
that has not been said in the title?
I saw them near dawn from a glassy room on the other side of that river,
which flowed from some hidden spring
to the sea; but that is getting away from
the brightly colored boats upturned
on the banks of the Charles,
the sleek racing sculls of a college crew team.

They were beautiful in the clear early light—
red, yellow, blue and green—
is all I wanted to say about them,
although for the rest of the day
I pictured a lighter version of myself
calling time through a little megaphone,
first to the months of the year,
then to the twelve apostles, all grimacing
as they leaned and pulled on the long wooden oars.

Wendy Cope: On a Train

The book I’ve been reading
rests on my knee. You sleep.

It’s beautiful out there—
fields, little lakes and winter trees
in February sunlight,
every car park a shining mosaic.

Long radiant minutes,
your hand in my hand,
still warm, still warm.

Tadeusz Sliwiak: Szerződés Istennek

Nos jól van Uram
fejezzük be végre
a dolgot mely mindkét fél számára hasznos
te hatalmas tért adsz nekem a fények és az idő színét
és madarak hangját
az óceánok morgását
és tehetséget adsz hogy szerethessük
ami szeretetre méltó
s mindezen túl
nem tiltasz semmit ami emberi
én pedig évek múltán fizetek
maroknyi hamuval
egész marék önmagammal

--Fordította: Cséby Géza

Uche Nduka: Poetry

When I asked
why he was shot

on the street by a cop

they counterasked:

What does that have

to do with poetry?

Nagy Hajnal Csilla: Kislépésaz

De azt remélem
tudod hogy mindig csak
egyetlen
lépésre állok a
tébolytól.

Egy nagyon
határozott és csakis
szándékosan
valamint
tudatom teljes birtokában
megtehető lépésre.
De csak egyre.

Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.

Judith Viorst: Eight Basic Facts about Memory

The fact that people don't stop you when you ask them to stop
    you if you've told them the story

Doesn't mean that you haven't told it before.

The fact that you're only buying a couple of items at the story

Doesn't mean that you don't need to bring a list to the story.

The fact that you've put the passports in such a safe place that

    they couldn't possibly get lost

Doesn't mean that you actually, currently know where they are.

The fact that you've parked your car carefully

Doesn't mean, when the movie is over, that you will still recall

    where you parked the car.

The fact that you rushed upstairs because there was something you

    desperately needed in your closet

Doesn't mean, once you get there, that you'll recollect why

    you came.

The fact that you've known a person for thirty-five years

Doesn't mean, when you go to introduce him, that you can count on

     remembering his name.

The fact that you said good-bye and walked out the door

Doesn't mean that you won't be back immediately in order to get

    all the things you left behind.

And the fact that ...

And the fact that ...

And the fact that, the fact that, the fact that...

It's slipped my mind.

Billy Collins: Koan in the Rain

You want to know
the sound of one hand clapping?

It is the same

as the sound of the other hand

holding the umbrella,

only slightly louder.

Kántor Péter: Nyáreste a bérházban

Nyár. Egy erkélyen egy szál kötélre csipeszelve a magasban
egy fehér alsónadrág meg egy fekete utazótáska.

Odabent valaki várja, hogy megszáradjanak,

és akkor elindul, fehér alsónadrágban, vállán fekete utazótáska.

Patrick Kavanagh: Wet Evening in April

The birds sang in the wet trees
And as I listened to them it was a hundred years from now

And I was dead and someone else was listening to them.

But I was glad I had recorded for him

    The melancholy.

Mesterházi Mónika: Változó felszín

Mozgó felületre arany
jeleket ír egy mozdulatlan

toll. Üzenetét megérteni

akarhatod, akarva érteni

nem lehet. Nem nyomtatott

betűk: folyóírás - figyeld,

figyeld, míg összeáll a minta

értelemmé. Megmondja, mit

tegyél, hová tegyél.

Megmondja, mit kérdezel.

Szoktasd a szemed a vízhez,

ne cseppenként betűzd, egészben

oltsa szomjad a folyó beszéde.

William Shakespeare: 2. szonett

Ha majd huszonvalahány év múlva
Megkérdi egy szociopata,

Miért vagy ennyire megcsúnyulva,

Honnan jött ráncaidnak rút hada,

Hova dugtad híres szépségedet,

Akkor "A szemem alatti táskába"

Válasszal csak magadat égeted.

Bár azt felelhetnéd: "Nemhiába

Szántotta fel homlokomat a gond.

A pelenkázás csupán a kezdet,

Megviselt a hiszti, a Kisvakond,

Meg a sok szülői értekezlet."

    Ne feledd, a szépséged nem örök,

    Ifjonti másod lesz a kiskölyök.

-- Papolczy Péter átirata

Ha homlokod negyven tél ostroma

S szépséged kertjét mély árkok ülik,

Ifjúságod, e most csodált ruha,

Nyűtt rongy lesz, mely alig ér valamit:

S ha megkérdik, szépséged hova lett,

Deli napjaid kincse hova halt,

Válasznak saját üreges szemed

Emésztő szégyen lesz s roncs diadal.

Felélt szépséged viszont újra nagy

Érdem lehetne: "Íme, szép fiam

Összegzi s kimenti koromat",

- Látnák: tied, ami szép rajta van.

    Így újulnál, öregen, és a véred

    Melegítene, bár hidegnek érzed.

-- Szabó Lőrinc fordítása

Rudy Francisco: When People Ask How I’m Doing

I want to say,

my depression is an angry deity, a jealous god

a thirsty shadow that wrings my joy like a dishrag

and makes juice out of my smile.

I want to say,

getting out of bed has become a magic trick.

I am probably the worst magician I know.

I want to say,

this sadness is the only clean shirt I have left

and my washing machine has been broken for months,

but I'd rather not ruin someonee's day with my tragic honesty

so instead I treat my face like a pumpkin.

I pretend that it's Halloween.

I carve it into something acceptable.

I laugh and I say,

"I'm doing alright."

Judith Viorst: Among Other Thoughts on Our Wedding Anniversary

Over the years,
When the sink overflowed

Or the car ran out of gas

Or the lady who comes every Tuesday to clean didn't come

Or I felt pudgy

Or misunderstood

Or inferior to Marilyn Kaufman who is not only a pediatric

    surgeon but also a very fne person as well es beautiful

Or I fell in the creek and got soaked on our first family camping trip

Or mosquitoes ate me alive on our first family camping trip

Or I bruised my entire left side on our first family camping trip

Or I walked through a patch of what later turned out to be 

    plenty of poison ivy on what later turned out to be our

    last family camping trip

Or my sweater shrank in the wash

Or I stepped on my glasses

Or the keys that I swear on my children's head I put on the top of the dresser weren't there

Or I felt depressed

Or unfulfilled

Or inferior to Ellen Jane Garver who not only teaches constitutional law

    but is also a wit plus sexually insatiable

Or they lost our luggage

Or our reservations

Or two of the engines

Or the rinse that was going to give my hair some subtle copper highlights turned out to be purple

Or my mother-in-law got insulted at something I said

Or my stomach got upset at something I ate

Or I backed into a truck that I swear when I looked in my rear-view mirror wasn't parked there

Or I suffered from some other blow of fate,

It's always been so nice to have my husband by my side so I could 

Blame him.

Mesterházi Mónika: Egy pesti bankban

Tetszett volna neked ez a jelenet,
mikor a bankban, Napra pontosan

tíz év van köztünk, közölte az

ügyintézőnő. Nem tudtam hirtelen

mit válaszolni, Remélem, jó tíz év lesz,

mondtam végül, közben intéztük,

amit kellett. És önnek, kérdezte még,

önnek jól telt ez a tíz év? Igen,

azt hiszem. Később, mikor egy kirakatban

megláttam az arcom, eszembe jutott,

mit mondhattam volna még, hogy

tudok ennél jobban is kinézni.

De valami mégis lehetett, amiért

megszólított. Tetszett volna neked

ez a jelenet, ha még időben történik,

pár héttel korábban, és elmesélhettem volna.

Brian Bilston: The Good Old Days

Pity the poor children
of today, with their calendars

stuffed with chocolates,

never to know the thrill

of opening a small cardboard door

and discovering behind it

a picture of a bell.

Peer Krisztián: Bérlet

Mindennap kidobok egy tárgyat.
Ma a lejárt bérleted tokostul.

Aztán kiveszem a kukából, és kisimogatom.

Végig nálam volt, de nem használtam,

inkább a hisztérikus taxizás,

mert nincs idő, és nem számít a pénz.

Ma belenyúltam az aprós üvegbe.

Holnap lezuhanyozom.

Akkor sem láttam három napnál tovább,

mikor rávettél, hogy felszedjelek.

Ott van a nagymamád bögréje,

sohasem ittál belőle,

mégis rád emlékeztet,

mint téged a nagymamádra,

azért van azóta is díszhelyen és útban.

Az ágyban tudok aludni,

a dezodorod használom,

semleges szagú.

A festményekre képes vagyok nézni,

de már a festékre nem,

a filmtervekre, a fapálcákra,

a minden selejtezést túlélt,

sohasem viselt ruhákra.

A kiolvasztott ételekre.

Mindennap kidobok egyet, de hiába,

nem csökken a tárgyak száma.

Ennyi időre már minek vettél bérletet.

Kántor Péter: Fogócska

Fatörzsbe vésett szív a jel.
Rohan kocsik közt, át a téren,

állj meg, állj meg a járdaszélen!

Nem áll meg, tudja, futni kell,

hogy a fogó ne kapja el! -

Egy macska ül egy kerítésen.

Közben már rég ő a fogó.

Vagy ki? Fut tovább eltökélten,

porszemek csillognak a fényben,

kavarog sok száz, millió.

Kapj el! Kapj el, ha tudsz, fogó! -

Mit szorongat a tenyerében?

Nap perzsel, szirén énekel,

egy felhő úszik át az égen,

tűnődve, lassan és sötéten.

Lesz vihar? Nem lesz? Futni kell!

Múlik a nyár, hogy múlik el! -

Fatörzsbe vésett szív a jel.

Judith Viorst: And Now You Want to Know If There Is Anything Good to Say about Getting Older

We aren't as self-centered as we used to be.
We're not as self-pitying--or as just plain dumb.

Middle age has come, and we find

(Along with the inability to sleep all night without

    a trip to the bathroom)

A few compensations.

We aren't as uncertain as we used to be.

We've learned to tell the real from the tinsel and fluff.

Getting old is tough, but we find

(Along with the inability to shave our legs unless

    we're wearing our glasses)

A frew compensations.

We aren't as compliant as we used to be. 

We choose our own oufits and musts and got-to's and shoulds.

We're deep into the woods, yet we find

(Along with the inability to eat a pepperoni pizza at

    bedtime)

A few compensations.

We aren't as judgmental as we used to be.

We're quicker to laugh, and not as eager to blame.

There's time left in this game. May we find

(Along with the inability to tell ourselves that

    we'll keep playing forever)

A frew compensations. 

Billy Collins: The First Straw

The camel felt nothing
as it stood outside the tent,
its nose lifted in the thin desert air.

Nagy Zsuka: mindennapi jegyzet

két sértett ember kerüli egymást a házban.
régen kinőtték egymást, de egymás nélkül
nem tudnak összemenni.
régen nem értik egymást, de egymás nélkül
nincs a fejük felett ház.
sosem illettek egymáshoz, mégis megcsinálták
az életet, mindenestül, ketten.
most meg néznek maguk elé,
és azt hiszik, boldogtalanok.

Lana Hechtman Ayers: Twenty twenty

This was the year breath became death.
The year the grandparents and great grandparents left us by the thousands, taking their wisdom with them into the great oxygen mask of the heavens. This was the year we covered our mouths and smiled with our eyes if we were able to smile at all.
This year handshakes became passé and hugs a mass hallucination we once had.
This was the year we transformed into a tribe of screens.
The year we finally acknowledged how crucial delivery drivers and supermarket stock clerks are. First responders heroes now more than ever.
This was the year we remembered how to bake bread, learned how to garden.
The year we discovered different species of trees possess distinctive aromas.
This was the year we binge watched and wore out pajamas.
The year we took our pens up and our notebooks seriously.
The year we were speechless.
This was the year we discovered the Zen of handwashing, observed all the delicate shadows the moon tats across night lawns.
This was the year we cancelled weddings, Christmas, died without anyone familiar by our sides.
But this was also the year we took unscheduled strolls in the forest alone, attended the sea’s susurrus lectures, hiked higher than ever before.
The year we feared air and loved air and drove less, thus clearing the air. This was the year we did more fretting, more regretting.
We vowed to vote and kept our promises to ourselves and others.
This was the year we stood up to racial injustice in the myriad ways we could—in the streets, on Facebook, writing to our senators, calling for action against the police, donating to causes, celebrating artists of color, holding our white tongues so the underrepresented could be heard, acknowledged, admired.
This was the year we used our phones to make actual calls, voice to voice, not just for texts and emojis.
The year we cried and shook our heads and wrung our hands at the headlines.
This was the year we lost sleep, lost heart, found hope is action.
This is the year we said I love you over and over.
Sometimes to the person on the other side of the glass.
Sometimes to songbirds.
Sometimes to ourselves.
The year we said I love you to our fragile Earth.
Said I love you, I love you to the universe, and I love my humble place in it, no matter what.

Stiller Kriszta: Társkereső hirdetés

Ha valamit kimond, vonja vissza könnyen.
Mint egy hősszerelmes, sózza el a könnyem.
Kívánjon meg sokszor. Félnaponta, mondjuk.
Legyen érthetetlen, mint egy bevarrt gomblyuk.
Máskor hidegvérű. Ölje meg a csendet.
Sose nyisson ajtót, ha más is becsenget.
Ébren is a párnán pihenjen az ökle.
Amikor nem zavar, maradjon örökre.
Menjen el, ha kérem. Morogjon a boltban.
Lássa meg az arcom minden felhőfoltban.
Legyen mindig kócos. Józanul is furcsa.
Zsebízű cukrok közt legyen hozzám kulcsa.

Antal Balázs: Egybevágó mozgás

A színes szalag a kertben szertefut,
a séta elindul rajta.
A séta tekereg a kerten át,
s pontosan, mint egy szalagon,
ketten ballagunk rajta.

A bal oldalon haladó vagyok én.
Még nem vagyok megriadva,
mert, akár rossz álomban, nem tudom,
hogy mellettem is én jövök
kicsikét lemaradva.

Arthur Guiterman: Everything in its Place

The skeleton is hiding in the closet as it should,
The needle's in the haystack and the trees are in the wood,
The fly is in the ointment and the froth is on the beer,
The bee is in the bonnet and the flea is in the ear.

The meat is in the coconut, the cat is in the bag,
The dog is in the manger and the goat is on the crag,
The worm is in the apple and the clam is on the shore,
The birds are in the bushes and the wolf is at the door.

Charles Bukowski: wearing the collar

I live with a lady and four cats
and some days we all get
along.

some days I have trouble with
one of the
cats.

other days I have trouble with
two of the
cats.

other days,
three.

some days I have trouble with
all four of the
cats

and the
lady:
ten eyes looking at me
as if I was a dog.

Demény Péter: Sárga

Ha fa lennék, kivonhatnám
a kellő klorofilt, vitamint a talajból,
a megfelelő boldogságot, nem is a
megfelelőt: a tiszta boldogságot,
szennyezetlenül; nem kellene
azon tűnődnöm, mit adott,
miért így adta, miért nem
adhatta másképp; hogy a kiről már
ne is beszéljünk, mármint, hogy ki adta;
csak rügyeznék, zöldellnék, aztán virágba
borulnék, ősszel meg lehullnának
a leveleim; semmi filozófia, semmi
önsajnálat, csak a reggeli,
citromsárga nap.

Anna Swir: Priceless Gifts

An empty day without events.
And that is why
it grew immense
as space. And suddenly
happiness of being
entered me.

I heard
in my heartbeat
the birth of time
and each instant of life
one after the other
came rushing in
like priceless gifts.

--translated by Czeslaw Milosz and Leonard Nathan

Soós Amália: Nyelvtörés

Nem tudok megszólalni többé:
törnek a szavak.
Egyik felük igaz, másik hamis.
Kiválogatom az igazakat,
de hulló vakolatként morzsolódik
le róluk az értelem.
Szótagolom, cserélgetem.
Puzzle-ként illesztem egymás mögé,
hogy őszinte mondatok szülessenek,
csupa igaz, kérdőre nem vonható
bizonyosság, de ami végül összeáll,
azt a nyelvet már nem ismerem,
abból nem öltözködhetek.
Ma sem tudom,
kinél marad
a szavak hamis fele
és kinél az igaz.

Locker Dávid: A Könnyen Barátkozók

Ó, hogy gyűlöltelek titeket mindig, Könnyen Barátkozók.
Titeket, akik ott tenyésztek minden házibuli kanapéján
a körétek gyűlteknek gesztikulálva.
Titeket, akiket, ha nem beszélnek, érdeklődve megszólítanak.
Titeket, akiknek az alpári dugós sztorijain is
csak megbocsátón mosolyognak a feminista lányok.
Egyáltalán: titeket, akiknek valamiért
mindig, mindent megbocsátanak.
Belőletek hiányzik a mélység, Könnyen Barátkozók.
Üresen kongtok, mint az anekdotáitok.
Mégsem ezért gyűlöllek titeket.
És nem azért, mert lenyúljátok a csajokat.
Lenyúljátok, de nem az összeset:
titeket nem kell megmenteni,
de még sajnálni sem.
Mert számítók lennétek?
Intrikusok?
Ez sem igaz, bármennyire is bánom.
Mert nem számítók vagytok, hanem
fesztelenek. Önazonosak:
ha csöndben vagytok, az bölcs hallgatás, mi több: misztikum;
ha hangosak, az nyitottság, egészséges önbizalom.
Föl sem merül, hogy megjátsszátok magatok.
Hogy „fenntartásokkal” kell kezelni titeket.
És, látjátok, ezt gyűlölöm bennetek annyira.
Mert engem Okos Fiúnak neveltek:
jobbnak nálatok.
De akit Okos Fiúnak nevelnek,
az nem jobb lesz, hanem reflektált.
És aki reflektált, az önazonos akar lenni bármi áron –
így nem lesz az sosem.
De legjobban azt gyűlölöm bennetek, Könnyen Barátkozók,
hogy nem is léteztek.
Hogy miért beszélek akkor mégis hozzátok?
Mert akit Okos Fiúnak neveltek,
okos narratíva nélkül
képtelen elviselni a jobbat.
És legfőképp azt,
hogy van, aki egyszerűen csak
szerethetőbb.

Anne Porter: Susanna

Nobody in the hospital
Could tell the age
Of the old woman who
Was called Susanna

I knew she spoke some English
And that she was an immigrant
Out of a little country
Trampled by armies

Because she had no visitors
I would stop by to see her
But she was always sleeping

All I could do
Was to get out her comb
And carefully untangle
The tangles in her hair

One day I was beside her
When she woke up
Opening small dark eyes
Of a surprising clearness

She looked at me and said
You want to know the truth?
I answered Yes

She said it's something that
My mother told me

There's not a single inch
Of our whole body
That the Lord does not love

She then went back to sleep.

Alan W. King: Chagrin

When security escorts a woman
back to the register, you hear
other shoppers whispering
their speculations—the alarm’s
tone before plainclothes officers
flank her at the door, their hands
beckoning to come with them.
And does it matter that
you both are among the few
African Americans in a department
store that once forced Blacks
to shop in the basement, and where
Jim Crow banned your elders from
the dressing rooms? Can all
the civil rights marches and integration
keep you from flinching
at how one of your own
is handled—the officers
jerking their suspect around,
the woman shouting
for them to take their hands
off her. And afterwards,
will anything make this right
again—the gift cards
or the cashier’s apology
after waving the receipt,
explaining she forgot to
disarm the anti-theft device?

Kiss Judit Ágnes: Megadással

Úgy volna jó meghalni is,
ahogy a gyermekedet várod.

Azzal a beletörődéssel,

azzal a szelíd megadással,

tudván, hogy a test csak egy eszköz,

mit át kell adni erre-arra,

életcélra és halálcélra,

mert rajta át jöhet a kezdet,

s rajta keresztül jöhet a vég is -

Félsz mindkettőtől. Tűröd mégis.

Claire Donzelli: Promotion

I came to love the way our store
Was filled with the scent of waffle cones.
Is it silly?
That working at an ice cream shop
Somehow made me feel less alone.
On those summer nights
When the line of customers stretched down the block,
I cheered inside while my co-workers groaned.
I didn’t miss the sense of dread
When my report card came home.
Or the grating thoughts inside my head
When relatives asked, where are you going to college?
Oh. When are you going back?
Scooping ice cream was my meditation,
Work became my mind’s vacation
And, to my surprise, a minimum wage job
Was stronger than any medication
But still, they’d always ask,
When are you going back?
But I was making people happy, and I didn’t want to leave.
I got employee of the month,
I scooped ice cream at lightning speed,
My co-workers were my family, my team,
So really, what more could I need?
Then the weather changed.
The steady stream of customers became a trickle
There were cut-backs, and I saw my co-workers little.
The district manager came one day
After an interview, he said
You deserve a promotion and a raise.
You’re assistant manager material.
When I turned him down, he said,
School’s overrated.
If you change your mind, come back.
You can always work here instead.
As tempting as his offer was,
I knew it was time for me to move on.
Because working at an ice cream shop
Showed me I had what it takes all along.

Lackfi János: Egészen hihetően

Kezemet kicsípi a fagy
kesztyűmet odaadtam fiamnak
iskolába menet
mert otthon hagyta sajátját
indulás előtt szennyesbe tettem
trikót alsót gombócba gyűrt zoknit
(el ne vesszen a párja)
visszafelé kávét ittam a boltban
befizettem a postán a havi részletet
leadtam kivizsgáltatni a székletet
menetközben kólával pizzával unikummal
kúráltam tegnapról maradt fejfájásomat
vettem levesbe való pulykanyakat
egyedül a homeopátiás bogyókért
nem mentem el a gyógyszertárba
de ennyi feledékenység belefér
teljesen normálisan viselkedem
egészen hihetően élem
valakinek az életét
a magamét az imént
olvastam ki a buszon

Hilde Domin: Nem belefásulni

Nem belefásulni
hanem a csodának

csendesen

mint egy madárnak

odatartani a tenyered.

--Fordította: Benő Eszter

Andrea Gibson: Instead of Depression

try calling it hibernation
Imagine the darkness is a cave 

in which you will be nurtured

by doing absolutely nothing.

Hibernating animals don't even dream.

It's okay if you can't imagine

spring. Sleep through the alarm

of the world. Name your hopelessness

a quiet hollow, a place you go

to heal, a den you dug,

Sweetheart, instead

of a grave.

Andrea Gibson: What can't be taken

Trauma was not being
able to get his hands

of the clock off me.

Healing was learning

no one has ever laid a fingerprint

on the part of me that's infinite.

Károlyi Amy: Oda kell adni, ami van

Mindennek ára van,
vagy ára lesz.
Oda kell adni
ami van,
hogy megkaphassuk,
ami lesz.

Kit Wright: Sergeant Brown's Parrot

Many policemen wear upon their shoulders
Cunning little radios. To pass away the time
They talk about the traffic to them, listen to the news,
And it helps them to Keep down Crime.

But Sergeant Brown, he wears upon his shoulder

A tall green parrot as he's walking up and down

And all the parrot says is "Who's-a-pretty-boy-then?"

"I am," says Sergeant Brown.

Zsille Gábor: Mindent ismerünk

Mindent ismerünk, mindenütt jártunk,

minden helyzetben megfordultunk

behunyt vagy tágra nyílt szemmel,

mindent tudunk, mindent olvastunk,

fejünkben száz regényhős ölelkezik,

sző ármányt és ostromol várat,

száz bajvívás után piroslik a hó,

száz héjapár csapdos az avaron,

fonnyadt dinnyehéj úszik a Dunán,

mindent kóstoltunk, megvettünk, láttunk,

minden telefonszám, irat a zsebünkben.

Csak hát a szív bölcsessége, fogyatéka.

Csak hát a könnyedség. A tét nélküli láz.

Csak hát felülni az ágyban és

nekiindulni a fáradt reggelnek.

Ivan Radoev: Szerelmi vallomás

Veszelkának 

Tőlem nem várhatsz te semmit.
Nem adhatok sem napokat, sem holdakat,
mert azok egymáshoz tartoznak.
Nem adhatok sem házakat, sem tárgyakat,
mert azok másokhoz tartoznak.
Nem adhatok sem magányt, sem sértéseket,
mert azok hozzám tartoznak.
Tőlem nem várhatsz te semmit,
csupán kis hazugságot a boldogságról.
Ha ez elegendő az egész életre,
akkor indulhatunk.
Ki vagyok én?
Az vagyok, aki majd tönkretesz.

-- Dabi István fordítása

Roger McGough: The leader

I wanna be the leader
I wanna be the leader

Can I be the leader?

Can I? I can?

Promise? Promise?

Yippee, I'm the leader

I'm the leader

OK what shall we do?

Maura Dooley: Letters from Yorkshire

In February, digging his garden, planting potatoes,
he saw the first lapwings return and came
indoors to write to me, his knuckles singing
as they reddened in the warmth.
It's not romance, simply how things are.
You out there, in the cold, seeing the seasons
turning, me with my heartful of headlines
feeding words onto a blank screen.
Is your life more real because you dig and sow?
You wouldn't say so, breaking ice on a waterbutt,
clearing a path through snow. Still, it's you
who sends me word of that other world
pouring air and light into an envelope. So that
at night, watching the same news in different houses,
our souls tap out messages across the icy miles.

Lezó Ádám: Reggeli ősz

Reggel korán utcára kilépve rettenetes hiányérzetem támadt.

A vállamra ült és mellkasomra lógatta ficánkoló lábait.

cigaretta?, igazolvány? lakáskulcs?

gyújtó tán, amit otthon hagytam?

befizetetlen csekkek? (azokat már megszoktam)

kerékpáron van lámpa, csengő. 

Az nem lehet bosszantó ma.

Szeles reggel van, a város összehúzta magát

talán a napfény, ami kellene hogy megnyugodjak?

Vagy a táskából kivett esernyő, az új pulóver téveszt meg?

Zsebkendő után kutatva nadrágzsebemben,

érezve tétova lábaimat, rájöttem.

A mosolyod kellene, ami reményt önt minden zsigerembe...

Rudy Francisco: Sip

I take my compliments
the same way I take

my coffee.

I don't drink coffee.

The last time I did,

it seared my entire mouth 

and I couldn't taste

anything for three days.

I'm still learning how to

let endearment sit until

it's ready to be consumed,

hold it to my lips

and sip slowly.

Závada Péter: Kastély

A kastélyban nőttem föl, és a kastély bennem,
etettem félelmemmel, gondját viseltem,
fölneveltem, az ujjam hegyéig kitölt.

Bárhová megyek, a kastély velem tart.

De ha megfeledkezem róla, neheztelni kezd,

a honvágy pillanatnyi hiányát összekeveri

a felségárulással.

A bástya nem törődött velem,

hideg volt, és folyton elhúzódott.

De mikor indulni készült, átöleltem,

határa én lehessek.

A kastély én vagyok.

Egyre nagyobb bennem az üres szoba.

Ha egyszer kiömlenek,

elárasztják a bástyát,

és ő megint akkor hagy el,

mikor a legnagyobb szükségem van rá.

A kastély attól kastély, hogy egyedül van.

Szobáit egy megszelidített hiány lakja.

A másoktól való távolság tartja egyben, 

nekifeszül a falainak.

Kántor Péter: Mit kell tudnia Istennek?

Istennek tudnia kell, hogy számítok rá,
hogy szükségem van rá,
hogy bízom benne,

hogy számíthat rám,
hogy szüksége van rám,
hogy bízhat bennem,

hogy bárhogy is forduljanak a dolgok,
nem viselkedhet úgy, mint egy bankvezér,
vagy egy miniszterelnök, vagy egy szépségkirálynő,

hogy bárhogy is forduljanak a dolgok,
nem viselkedhetek úgy, mint egy bankvezér,
vagy egy miniszterelnök, vagy egy szépségkirálynő,

hogy nem várom tőle, hogy porszívózzon ki mindent,
rázza ki a szőnyegeket, járjon úszni,
és hagyjon fel a dohányzással,

hogy ne várja tőlem, hogy porszívózzak ki mindent,
rázzam ki a szőnyegeket, járjak úszni,
és hagyjak fel a dohányzással,

hogy vegye számításba, hogy nemcsak a jóból származhat jó,
ne akarjon tökéletes lenni,
és ne akarja a világot se tökéletesnek,

hogy számításba veszem, hogy nemcsak a jóból származhat jó,
és nem akarok tökéletes lenni,
és nem akarom a világot se tökéletesnek,

de hogy azért vannak határok,
hogy ne higgye, hogy elfejeltem neki
a jóvátehetetlen dolgokat,

hogy azért vannak határok,
hogy nem hiszem, hogy elfelejti nekem
a jóvátehetetlen dolgokat,

végül hogy ha senkinek senki, ő biztosan
tartozik nekem
magával,

hogy végül ha senkinek senki, én biztosan
tartozom neki
magammal.

Rudy Francisco: I'm the kind of person

that will what if?
a situation until

all the steam is gone,

will think about the

soup until it's cold

and then stomach 

the after.

I've been known

to debate myself

into a corner

and call it home.

Brian Bilston: In the Park

In the park,
the tall trees are waving
in the morning breeze.

I wave back
only to realize they are waving
at the person behind me.

Ágai Ágnes: Útrakelve

Az igazi út végét sose látni,
az igazi útnak vége nincsen,
csak kanyarjai, elágazásai,
hepéi és hupái, gödrei vannak,
jelzése ritkán,
ki-ki maga jelzi, merre menne,
felfelé, oldal irányba
vagy lejtmenetbe.
Az igazi út göröngyös,
cipő szaggató, süppedékes.
Nem tudni, hova vezet,
tábla nem irányít,
csak a merészek
bandukolnak rajta,
a távgyaloglók,
a fáradhatatlan mindenrekészek.
Mennek, mendegélnek,
mint a mesében,
és egyszer biztosan
oda (hova?) érnek.
Az út végére, ami nincsen.

Brian Bilston: This Book is for Life, Not Just for Christmas

Before proceeding further, please consider this poem carefully.
Estimates suggest as many as five hundred copies
of my books were abandoned
in the weeks following last Christmas,

many f which revelaed signs of neglect

(dust, uncracked spines etc.) and mistreatment

(dog-eared pages, unseemly doodling, or damage consistent

with having been thrown at a wall).

Ofthen these books were unable to find their way

back again afterwards, and ended up

drifting into a series of low-paid or unsuitable jobs,

employed as coasters or doorjambs,

or in the propping up of wonky desks and kitchen tables.

One copy became a makeshift table tennis bat

in an underfunded community centre. Others were found

sleeping rough in boxes left outside charity shops.

With great poetry comes great responsibility,

and so, before embarking on this book,

ask yourself these important questions:

Am Í committed to it? Can I offer it the home it deserves?

Am I prepared for the impact it might have on my life?

Bardócz-Tódor Enikő: A legszebb vers

a legszebb vers a zuzmara
egy medve mélyebb lábnyoma

málna, méz és áfonya
a legszebb vers egy őzsuta

a holdvilagos éjszaka
a kis kunyhónak nyers szaga

a természetes éji vágy
a legszebb vers a szénaágy

a legszebb vers a meztelen
testeden az én kezem

a szeretés, a kuncogás
a legszebb vers nem megszokás

a szakállad az arcomon
egy fénycsóva az ablakon

a legszebb vers, ha érkezel
a tejszínhabos szép eper

vagy málna vagy épp áfonya
a legszebb vers lehet lila

a legszebb vers a halványzöld
tekinteted, amely betölt

az indulás, az érkezés
a legszebb vers egy tévedés

Konstanty Ildefons Gałczyński: Szardellapaszta

Az „Égi Szó” szerkesztőségébe egyszer
(szardellapaszta szardellapaszta)
betért kutyástul egy csöpp öregember.
(szardellapaszta ponty)
– Ki maga, árulja már el, mit csinál?
(szardellapaszta szardellapaszta)
– Én vagyok Rőfnyi Ulászló király.
(szardellapaszta ponty)

Barlangban bújtam, de mi volt a haszna?
(szardellapaszta szardellapaszta)
nem bírom tovább, mert… szardellapaszta!
(szardellapaszta ponty)
Múlnak a hetek, a járvány csak terjed…
(szardellapaszta szardellapaszta)
Lengyelországban ma én teszek rendet.
(szardellapaszta ponty)
Tüsszent csak erre a főszerkesztő,
(szardellapaszta szardellapaszta)
hallgat, majd így szól: – Elképesztő!
(szardellapaszta ponty)
Hozzánk jön, mert nem tetszik a rendszer?
(szardellapaszta szardellapaszta)
Tíz éve akadt egy ilyen már egyszer.
(szardellapaszta ponty)
Nemes szándékkal lőtt. Volt találat.
(szardellapaszta szardellapaszta)
Nem jött be: vér folyt – aztán fölszáradt.
(szardellapaszta ponty)
– Mit mondott? – jajdul fel ekkor Ulászló,
(szardellapaszta szardellapaszta)
S az abrosz nedves könnyhullatásától.
(szardellapaszta ponty)
– Ha így van, mégis a barlangom vár ma,
(szardellapaszta szardellapaszta)
senyvedj csak tovább, Lacika drága!
(szardellapaszta ponty)
Szardellapaszta, szardellapaszta!
(szardellapaszta szardellapaszta)
Lengyelhon kellett? Nesztek, azt a…!
(szardellapaszta ponty)

-- Petneki Noémi fordítása

Judith Viorst: College Reunion

We've all turned into women with a matching set of luggage
    and a butcher for our special cuts of meat,

And trouble getting to sleep if our room is too stuffy, too cold,

    or not quiet enough, or the pillow is hard, or our sheet isn't

Tightly tucked in at the bottom.

And we've all turned into women with a standing hair appointment

    and an air-conditioned car and name-brand bag,

And some drop-out Buddhist bisexual vegetarian Maoist children to

Aggravate us.

And we've all turned into women who know genuine in jewelry and

    authentic in antiques and real in fur,

And the best in orthopedists for our frequently recurring

Lower back pain.

And we've all turned into women who take cabs instead of buses

    and watch color, not the black and white, TV,

And have lawyers, gynecologists, accountants, dermatologists,

    podiatrists, urologists, internists, cardiologists,

    insurance agents, travel agents, brokers, ophthalmologists,

And no idea how we all turned into these women.

Billy Collins: The Visit

The wind blew
open the front door

and sat down

in my father's chair.

Rosario Castellanos: Sakk

Mert barátok voltunk, és időnként
szerettük is egymást;
talán a sok közös érdeklődés mellé egy újabbat akartuk,
hogy még jobban összekössön minket,
úgy döntöttünk, az elme játékait fogjuk játszani.
Egy táblát tettünk magunk elé,
egyenlő részekkel, értékekkel,
lehetséges lépésekkel.
Megtanultuk a szabályokat, felesküdtünk rájuk,
és kezdetét vette a játék.
Már egy évszázada ülünk itt,
gondolkodunk
hogyan vigyük be az utolsó csapást
amivel végérvényesen, örökre megsemmisítjük a másikat.

--Izsó Zita fordítása

Andrea Gibson: Good grief

Let your
heart break

so your spirit

doesn't.

Ilya Kaminsky: Békeidőben

A negyvenvalahányadik földi évemre
egy békés országban találtam magam. Nézem a szomszédokat,

ahogy nézni kezdenek egy igazoltatást
a telefonjukon. A sofőr a pénztárcájáért nyúl, a zsaru pedig
lő. A kocsiablakon belő.

Ez egy békés ország.

Elrakjuk a telefont, és megyünk.
A fogorvoshoz,
a gyerekekért az iskolába,
venni sampont
és bazsalikomot.

Olyan ország a miénk, ahol órákig fekszik a járdán egy fiú, akit lelőtt a rendőrség.

Nyitott szájába látunk,
pucér
az egész nemzet.

Nézünk. Nézzük
a többieket, néznek.

A fiú teste pont úgy fekszik a járdán, mint egy fiú teste –

Ez egy békés ország.

És olyan könnyedén nyírja le ezeket a testeket,
ahogy körmöt vág az elnök felesége.

Mindannyiunkra
vár még a fogorvosi bejelentkezés kemény munkája,
észben kell tartani, miből
áll a nyári saláta: bazsalikom, paradicsom, nagyszerű, paradicsom, hozzá kevés só.

Békeidő van.

Nem hallok lövéseket,
de madarakat látok szétriadni a külvárosi hátsó kertek fölött. Milyen fényes az ég,
ahogy az utca forog a tengelye körül.
Milyen fényes az ég (bocsássatok meg nekem) milyen fényes.

-- Fehér Renátó fordítása

Halmosi Sándor: Belülről horzsol

Ha kimondod, felhasítja a látszat vékony bársonyát.
Ha nem mondod ki, belülről horzsol.

Brian Bilston: The Question

Erm, well – I begin, shifting nervously in my chair –
if it’s true there is no heaven and no hell,
no eternity or long hereafter,
no divine plan or offstage direction from an invisible hand,
then how do we make sense of it all,
how do we make our way through this life,
this glorious, ridiculous, ramshackle world of ours,
with its wars and brutality, conflicts and petty arguments,
the ten thousand tiny acts of kindness
which happen unnoticed before breakfast,
all that love and pain, happiness and loneliness
that comes to us unannounced, by turns,
as if we ourselves were pitched daily
onto the waves of one of its vast, mysterious oceans,
not knowing whether today is the day we drown
or we find ourselves washed up
on some strange but friendly shore?

Mmm – you say, after a lengthy silence –
what I meant was … do you have any questions
about the job?

Mark Nepo: The Art of Facing Things

There have been times I've been hurtful or
forgotten who you are, times I've mistaken
you for one of the dark faces I've never put to
rest. Times you've done the same. Times we've
worked out our pain or fear, using each other
as the block of wood to carve our way to truth;
feeling awful when we remember that the one
we carve is the one who has loved us through
everything.

But this is the messy art of facing things:
knocking over what I love with what
I avoid; only to learn again that
this is not of our timing.

It doesn't matter what thorns we carry
or how we squirm to avoid their pain.
We unfold as long as we love,
pried into blossom.

My love for you has outlasted my notions
of love, the way a redwood, allowed to stand
after many storms, grows from the inside,
forcing its bark to drop away.

Réman Zsófia: Dunszt

mennyire furcsa és titokzatos ez a szó
gyerekkoromban sosem értettem
a pléddel letakart zakuszkákban
volt valami különös és rejtélyes
a szoba különböző pontjain álltak bebugyolálva
olyan helyeken, amikre addig nem is gondoltam
fűtőtest alatt, fotel alatt, a sarkokban
jól beterítve, mint a babák
anyu időnként megnézte őket,
azt gondoltam, beszél velük, simogatja őket
jól vagytok, nem fáztok, kérdi
és én oda vágytam közéjük
szorosan összekucorodni velük a melegben
mint aki fontos, mint aki törékeny
mint akivel épp nagyon történik valami
láthatatlan és lényeges
hiszen egy rossz mozdulat
és megromlunk örökre
nem leszünk jók télire
nem vesz minket elő már senki

Rudy Francisco: 12 am

I don't know if I can call this love.

What I do know is that my mind

is a freeway that is too familiar

with rush hour and thinks bumper-

to-bumper traffic is normal.

However, she makes everything

feel like midnight.

The streets are empty and her car

is the only one on the road.

Tóth Csilla: Természetfeletti

A macskámnak emberarca van,
és büdös a szája,
a legrosszabb pillanatokban zavar,
avagy a legjobb pillanataimat zavarja meg,
kinek hogy tetszik

nekem egyáltalán nem,

nyávog egyet, egy idegesítőt,
a megnyugtató csendet megtöri,
mert éhes,
vagy kimenne a házból,
dolga van,
belém mélyeszti a körmeit,
mégha óvatosan is,
de belém ne mélyessze senki
a körmeit, mégha óvatosan is,

ő sem,

hiába is mondják, amit mondanak,
hogy a macskák érzékeny állatok,
mert az enyém le se szarja,
mi van velem,
önző, lusta és játékból fog egeret,

egyre csak töröm a fejemet,
hogy kire hasonlít, kit idéz, de hiába,
nem tudok rájönni, mert belényávog
még ebbe is,

a macskám,

csak nézem őt, ő meg visszanéz,
feláll a szőrünk, pislogunk

Takács Zsuzsa: Álmok üldözöttje

Miért álmodom, hogy legjobb barátomnak
a Börzsönyben titkos hétvégi háza van

élményfürdővel és kisebb vízduzzasztóval

fölszerelve? Asztalosműhely, forgácsoló-

pad és veteményeskert. S a vendéglátás

végén az általa fölbérelt kidobóember

pénzt követel minden meghívottól.

Elég egy kellemetlen telefonbeszélgetés

előző este, vagy a hónapok óta érzékeny

foggyökér hirtelen gyulladása, égő szájpadlás,

nyelési nehézségek, és amikor senki sem hallja,

az álom kristálytiszta nyelvén kimondom

elképesztő vádjaimat azok ellen, akiket

szeretek. Hajnalban, félig ébren, önvédelemből

mentegetem ugyan még őket, hogy ilyen világban

élünk, és mindenkinek van sötét oldala, neheztelésem

nem múlik nyomtalan. Be kéne érnem annyival,

hogy ostoba álom volt, de gyanakodni fogok

örökké, ha anyagi nehézségeit ecseteli. És a titkos

birtok a vízduzzasztóval? Hagyjam, hogy

kihűljön szívem vagy szedjek altatót?

Aludjak, mint a tuskó, ahogyan annyian?

Sati Mookherjee: Mind The Gap!

Oh, believe me, I do.
I mind the crack, the maw, the hole in the sock,
and the defect in the shoe. The pocket of gum

the tartar sticks to. Between grasp

and reach, between this shiny object

and that dull thing, between gravitas and gaudy

wing. Between segura cactus and salty sea.

Within me. Between my various internal densities,

the things I'm convinced of and the things I think.

And the things I think I ought 

to believe. But don't believe, not truly. the gap

between what you want and what I want

you to want. Oh my love, my sweet: Please.

Go on, don't mind me.

Maurice Manning: Two Shadows

The little one belongs to her
and the taller one is mine, though I doubt
she knows the shadows walking hand
in hand ahead of us in the field
are ours. If I walk behind her mine,
without a word, overshadows
all of hers, a magic I think she likes.
And when I walk at her side again,
the two of us return, a giant
and his long-legged little helper,
who’s new enough to walking still
she manages a wobble or swings
a foot in picking the place to put it.
None of this beautiful, secret love
will last. Other shadows will come
along, and she’ll see her own one day
apart from mine. But before those fates
arrive, I’m going to stretch my arms,
and tipping and twirling, I’ll show her how
to turn her shadow into a bird
and rest it softly in the tree,
and afterward, when she sees a shadow,
perhaps she’ll think of birds or me.

Romhányi József: A csodacsiga

Egy csiga azt leste a magas buckáról,
hogy ki jégre megy, elhasal, bukdácsol.
Figyelte csak egyre, dideregve, fázva,
mert érdeklődését roppant felcsigázta.
Majd töprengve egy-két hetet,
alkotott egy elméletet:
- Talpon marad a síkoson,
ki csak araszolva oson.
És hogy bizonyítsa ezt az eszes tételt,
jégre ment, és estig csúszott is egy métert.
Látjátok! Nem esem! Csúszó csoda vagyok! -
szólt ki diadallal, aztán odafagyott.

Andrea Cohen: Bell

There was a bell
that rang

in my dreams.

It was beautiful

and I 

was careful

not to ring it

too loudly--

lest I wake.

Halmai Tamás: Őrangyal

Ha erdőt járunk andalogva,
nagyon vigyázok angyalomra:

tüskébe szárnya ne akadjon,
glóriája fején maradjon,
gyönyörű lelkét el ne hagyja,
gyűrt avarban ne essen hasra,
ha szél kerget, ne nézzen hátra,
érjünk ki együtt napvilágra.

Fényét szem elől nem tévesztem.
Ha eltéved, ki véd meg engem?

Mesterházi Mónika: Törtek

Egy napsütötte januári padon
elmeséli megigazulását.
Néha rám néz, hogy értem-e,

mintha a törtek összeadását

mondaná, válaszra nem vár,

elég, ha nézek, és ha hülyén

nézek, elmondja máshogy is

(nem elég fölül összeadni

meg alul összeadni:

figyelj, vegyünk egy tortát),

nem érdekli, figyelek-e,

csak hogy elmondhassa

- mellesleg értem is -

embertelen magányát,

emberek nyűge nélkül

berendezett világát.

Bihari Csilla Rozália: Most már vigyázni kell

vigyázni kell a szavak sorrendjére
amiket elköszönéskor mondunk egymásnak
és az érintkezési pontokra helyekre is
vigyázni kell a hangok lágyságára
amikor kimondjuk a másik nevét
és figyelni hogy nehogy túlerőltetett legyen
az odasimulás ami egyszerűen melegít
vigyázni kell a közös őszinteség
a bizalom lágy aranyfonalára
a közös tárgyak nevére ahogyan kiejtjük
most már oda kell figyelni
hogy a szokásainkban hol foglal helyet
a másik minden tárgya gondolata szokása
most már vigyázni kell a szent helyekre

Rudy Francisco: Machine

I cannot fix you.
I can only show you

how I use the wrench,

how I turn the bolts,

how I put mistakes

inside a belt and make

them tools,

how I look the

machine in the face,

call it unfinished,

call itt beautiful

and give it

my name.

Balázs Blanka Margit: Az erdő dala

Zöldszínű csendben hallgat az erdő.

Kinyílt az égbolt: fényes esernyő.
Puhafák lombja titkokat őriz,
hallgat a bükk és sugdos a kőris.

Búskomor őszben sárgul az erdő.
Puhafák lombját tépi a szellő.
Őszi színekben hangokat őriz:
pihenne végre juhar és kőris.

Télszínű csendben alszik az erdő.
Szürke világon hószínű kendő.
Puhafák lombja új nyarat őriz:
reszket a mókus, reszket az őz is.

Tavasszal éled újra az erdő,
lombjába bújt egy tollpihe felhő.
Tavaszi fényben fészkeket őriz
Nyárfa, juharfa, bükkfa és kőris.

(a költő 12 éves volt, amikor ezt a verset írta)

Réman Zsófia: szerelmi költészet

én nem tudtam, hogy a szerelem ilyen
almalét venni a sparban
közösen fűszerezni a csirkét
fogkefével várni a másikat

nekem senki se szólt, hogy a szerelem
vasárnap délután nézni, ahogy alszol
miközben kint biciklizni tanul a szomszéd gyerek
és a helyedre feküdni, miután elmentél

azt mondták, héja-nász
azt mondták, gyötrelem
te most mégis lassú folyóként
töltesz fel engem csenddel és jósággal

mire megkérdezném, hogy
ez tényleg csak ennyi-e
színültig vagyok
és forrni kezd a víz

Kürti László: lányos apák

fiús apák meccsekre járnak, hordják a srácokat focizni vasárnap.
állnak az esőben és anyázzák a bírót, vagy nem anyázzák,
de kiabálnak nagyon. a fiús apák tanítják, hogy kell
kötényt adni, lábról levenni, kidolgozni pár ámulatba ejtést.
sok köténytől épül a státusz és bomlanak a fűzők.
„csak nyápic ne legyél kisfiam, a fű zöld, de ragadjanak a csajok,
légy a légypapírra, lábadhoz labda, legeltesd nyájadat,
ha széles már a pálya!”
lányos apák szemközti épületben kerülik a focit, tépett sérót,
nagy dumákat. lányos apák balettra járnak heti kétszer,
és művészetté emelnek minden mozdulatot. barbikról,
sellőkről, szerelemről mesélnek és előrelátásról
meg, hogy a fiúk focizni járnak, és most tanulnak cselezni,
egérutakra lelni két spárga között.
a lányos apák szigorúak szerelemben és a fiús apákkal,
ha nőkről van szó egy kávézóban, strandon. lányos apáknak
udvarolnak a megfontolt, okos fiús apák. de a lányos apák
nehezen szelídülnek.