Birtalan Ferenc: Hiába keressük

A Természetvédelmi Hivatal
időben felfigyelt.
Rendeleteket hozott, tilalmakat,
ám az orvvadászok köptek az egészre.

Rekonstruálásukra tettek ugyan kísérletet
képírók, formázók, paleontológusok,
de Brehm, Darwin már föl se vetette a kérdést,
milyenek voltak az angyalok.

Celler Kiss Tamás: Bizonyíték

letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra,
amelyet ha éjjel bekapcsol az ember, és zajt
érzékel, rögzíti. reggel aztán zajonként
visszahallgatható. tulajdonképpen arra voltam
kíváncsi, beszélek-e álmomban, és ha igen, mit.
eleinte úgy tűnt, semmi érdekes. egyszer kimentem
vizet inni: padlónyikorgás és ajtócsukódás.
elment az ablak alatt egy-egy autó.
párszor átfordultam az ágyban.
beazonosíthatatlan sistergésekből is akadt
jó néhány percnyi. aztán fél négy felé kimondtam
a nevedet. álomra nem emlékszem. azt hittem,
már hónapok óta nem gondolok rád. reggel lett,
ülök az ágy szélén, kiszolgáltatottan a hangomnak
és a nevednek. ennek a reggelnek a napját majd
azzal töltöm, hogy megmagyarázom magamnak
a szerelmünket. mert ennyi hónap után értenem kéne:
beazonosítható és beazonosíthatatlan zajokból álltunk össze.
és csendekből, amelyek semmilyen körülmények
között nem hallgathatók vissza.

A. R. Ammonds: Quit that

I don't
want to

be taken

seriously except

that I

want my

wish not

to be

taken seriously

to be

taken seriously.

Yalie Saweda Kamara: A Haiku for the Train: Ligne 7/ Corneuve-Villejuif

Paris, France

A man counting crack

rocks gives up his seat for two

girls and their father

Karacs Andrea: GPS

Menj háromszáz métert, majd menj
be az útvesztőbe! A következő
lehetőségnél menj be az útvesztőbe!
Menj ötszáz métert, fordulj jobbra,
állj meg, nézz előre! Képzeld el, hogy ezen
az úton jársz! Álmodozzál! Érezd,

milyen jó lenne! A benned lévő félelmek

miatt nem erre fogsz haladni. Fordulj

meg, menj nyolcszáz métert!

Túl lassan haladsz.

Túl lassan haladsz.

Írass fel antidepresszánst!

Menj hatszáz métert! Ülj le az

útkereszteződésben! Tölts

ki önismereti teszteket! Meditálj!

Érezd, merre akarsz haladni! Állj

fel, indulj el arra, amerre a 

szüleid mentek! Menj tovább

öt kilométert!

Brian Bilston: The Very Condensed Shakespeare

A terrible storm rages, and two gentlemen -
one a Venetian merchant, the other a Trojan prince -
are washed up on the shores of the Forest of Arden.

When Angelo is chased off by a bear wearing

yellow stockings, the prince (who calls himself Falstaff

but whose real name is Beatrice) encounters Puck,

a fairy-like shrew, who enchants the woods to march

on the nearby hamlet of Dunsinane. There, Falstaff meets

a passing traitorous Roman senator, who tells him

of a blind, hunchbacked tyrant named Henry VI,

ruler of three parts of the kingdom, alongside Henry IV

(two parts), Henry V, Henry VIII, a couple of Richards,

and John who have one part each. The king, fearful

of a merger between powerful rival families, has abducted

two star-crossed teenagers and cooked them in a pie.

On his way to avenge these crimes, Falstaff falls in love

with a shepherdess called Goneril (but who is really

Antiphonus, eldest son of Henry VI) and woos her

through the recital of one hundred and fifty-four sonnets.

Upon reaching the court, Falstaff takes advantage

of the disloyalty of Henry's general, Iago, to overthrow

the king, who runs away to a cave and kills himself by asp.

Goneril succeeds to the throne - and Falstaff becomes

his queen - following a joyful double wedding

with Angelo and the yellow-stockinged bear,

who have also fallen in love (just as the three witches

had prophesied), and all's well that ends well.

Brian Bilston: Birdsong

There is a bird who sings to me,
each morning from the old lime tree.

I wonder what he's trying to say?

Stop fucking up. It's not too late.

It's such a happy, joyous sound!

Little bird who chirps so loud

And brightens up my day with song.

Stop standing there. You've not got long.

I wish I could translate your words,

my faithful, a cappella bird,

who sits upon the lime tree bough.

And still you wait. You must act now.

All's quite in the tree today.

I think perhaps he's moved away.

There's silence these days everywhere,

the ghost of birdsong in the air.

Makó Ágnes: Nemet Mondani Tudók

Locker Dávid A Könnyen Barátkozók című versére

Ó, hogy irigyellek titeket, Nemet Mondani Tudók.
A nem csak úgy legördül ajkatokról,
mint az ötszázezredik Suzuki a gyártósorról.
Ötszázezer nem nektek semmiség,
nap mint nap gyakorolt mantra.
Bocs, de nem érek rá.
Nem, ezen a héten már nem fér bele.
Nem tudom korrepetálni a húgodat,
más dolgom van.
Milyen dolgom?
Nem, dehogy beteg a kutyám.
Nem a szomszéd nyomtatóját állítom be,
honnan veszed?
Csak haladni szeretnék az életemmel.


Ó, hogy irigyellek titeket, Nemet Mondani Tudók.
A nemetek laza és természetes,
minden begyakorolt póztól mentes.
Pontosan ismeritek a nemet,
befogtátok, megszelídítettétek,
szeretve használjátok.
Tudjátok, hogy semmi bántó nincs benne,
egyszerűen csak nem és kész.
Utána nincs hajnalig tartó önvád,
sötétbe meredő szemek.
Kipihenten ébredtek,
készen az aznapi elsőre:
nem viszem le a szemetet.
Csak én hiszem azt,
hogy a nem bűn,
a társadalom szövetének szaggatója,
az önzés melegágya,
a kapcsolatok instant sírásója.
Csak én hiszem azt,


hogy aki igenember,
azt várják, hívják, szeretik,
mert odamegy, megfőzi,
besegít, lemossa,
ápolja, meghallgat,
igen, persze,
még, még,
lelkesedése határtalan.
Ma kipróbálom a nullával osztást,
megkeresem a legközelebbi
Nemet Mondani Tudót,
becsalogatom,
elhintek neki néhány csalit,
megvárom, hogy kérjen,
és akkor odaköpök egy ordas nagy nemet.
Meglátjuk, összecsomósodik-e
a világegyetem.

Brian Bilston: I'm Dreaming of a (Statistically Improbable) White Christmas

I'm dreaming of a (statistically improbable) white Christmas,
just like the ones I've seldom known.

'Cos it's a great big Maybe,

the chance of snow is flaky,

as long-term data clearly shows.

I'm dreaming of a (meterologically unlikely) white Christmas.

The Met Office has let me down again.

In Jan or February,

it snows more readily,

let's hold off Christmas until then.

I'm dreaming of an (artificially constructed) white Christmas,

with every festive tale I read.

Curse you, Charles Dickens,

your snow falls and thickens

each Christmas morning, guaranteed.

I'm dreaming of an implausibly white Christmas,

meant in no racist sense at all.

I'm anti-prejudice

I'm no white supremacist,

I'm just begging snow to fall.

I'm experiencing a (disappointingly predictable un)white Christmas

There's not a single flake in sight.

But I keep on dreaming despite,

hoping one year Christmas will be wihte.

Judith Viorst: The Whole Truth

He always called her honey and
She always called him sweetie and

He always brought her flowers and

She always stroked his hair.

Their beautiful relationship was

What a marriage should be and

The rest of us regarded it with

Envy and despair.

She always called him lover and

He always called her baby and

She always praised his brilliance and

He always praised her wit.

No wife was more adoring and

No husband more devoted and

The rest of us were jealous I'm

Embarrassed to admit.

He always called her dearest and

She always called him darling and

He always hugged and kissed her and

She always held him tight.

They just announced they're filing for

Divorce tomorrow morning and

The news has filled the rest of us with

Absolute delight.

Simon Réka Zsuzsanna: Lánykabátorító húsvétra

Állj, ha mondom,
meg ne moccanj,

emeld fel a két kezed!

Ne vedd elő azt a kölnit,

meg ne próbálj csak egy csöppnyit,

erre szórni,

jól vigyázz!

Úgy öntelek nyakon vízzel,

kölniszagú haraggal,

mint ahogy az ürgét szokták

az Alföldön tavasszal.

José A. Alcántara: Divorce

He has flown headfirst against the glass
and now lies stunned on the stone patio,
nothing moving but his quick beating heart.
So you go to him, pick up his delicate
body and hold him in the cupped palms
of your hands. You have always known
he was beautiful, but it’s only now, in his stillness,
in his vulnerability, that you see the miracle
of his being, how so much life fits in so small
a space. And so you wait, keeping him warm
against the unseasonable cold, trusting that
when the time is right, when he has recovered
both his strength and his sense of up and down,
he will gather himself, flutter once or twice,
and then rise, a streak of dazzling
color against a slowly lifting sky.

Izsó Zita: Halleves

Elindult felém, és én tudtam,
hogy ez mit jelent.
Hallevest akartam főzni,
de gyorsan kikapcsoltam a tűzhelyet,
nehogy megégessem magam,
ha elesek.
És közben kiabált,
hogy már megint mindenkivel szóba álltam,
a mosolyom illetlen,
mint egy nyitva hagyott slicc,
és ő hiába forgatja egyfolytában a kereplőt,
nem tudja távol tartani a terméstől az angyalokat,
túl jó vagyok mindenkihez,
így neki semmi sem marad.

Nagyon pici volt a konyhánk,
mint minden túl korán kimondott vallomás,
ketten már alig tudtunk benne megmozdulni.
Ő csak közeledett, én meg felkaptam egy kést,
apróra kellett vágnom a zöldségeket,
hogy jók átfőjenek, mert rossz volt a foga,
beletörhetett volna azokba a kemény szavakba,
amiket a fejemhez vágott,
ha nem ízlett neki az ebéd.

És akkor belerohant.
Az orvos szerint szúrtam,
de én nem emlékszem.
Csak álltam ott késsel a kezemben,
és arra gondoltam,
hogy a piacon is megmondták,
ez a kés nem darabolásra való,
ki fog csorbulni,
ahogy próbálom elvágni a gyökereimet,
és nem lesz pénzem, hogy újat vegyek,
és nem lesz mivel felaprítanom mindazt,
amit a gyerekek miatt le kell nyelnem,
és akkor hogy fogják mindezt elviselni.

Kihívtam a mentőt,
mert tántorogni kezdett,
nagyra nyílt a szeme,
mintha most először látta volna meg
a körülötte lévő embereket,
mintha most kezdte volna megtölteni a külvilág,
ahogy a víz a léket kapott hajót,
amitől szépen lassan oldalra dől.

Alig vérzett,
először azt hittem, csak egy karcolás,
arra gondoltam,
még jó, hogy vettem citromot a halhoz,
azzal majd gyorsan kiszedem a szőnyegből,
különben lesz rá oka, hogy.

Közben berohantak a kertből a gyerekek,
azt mondták, megijedtek attól, hogy kiabáltam,
már azt hitték, én haltam meg.

És most már nem tudok beszélni,
mintha nyers zöldségdarabokkal tömtem volna ki a szám,
képtelenség megrágni őket,
mert nincsenek elég apróra vágva,
és nem főttek meg rendesen.

Sokan együtt éreznek velem,
de én titokban attól félek, hogy felmentenek,
és azt mondják, íme, a szabadság.
Elmehetek,
de meg kell tanulnom újra járni,
és hiába kapaszkodom,
megbillen a közös otthonunkban a szék
és eltörik a bot,
szétmállik a lábam alatt a talaj,
minden puhának és gyengének bizonyul,
mert most, hogy nincs itt,
egyre képlékenyebb körülöttem világ,
már nem tudom, hol vannak a falak,
úgy érzem magam,
mint a zacskóban szállított halak,

és nem tudom mindezt megbeszélni senkivel,
csak magamat vádolom,
és csupa jó dolgokat álmodok vele,
olyanokat, amik sosem történtek meg,
például, hogy megsimogatja a karom, és azt mondja,
soha nem evett még ilyen finomat, a világ összes íze,
egy egész Atlantisz süllyedt el az én hallevesemben,
és tovább kanalazza az elmerült civilizációt,
a sövénnyel határolt kertet, fehérre meszelt házat,
a boldognak indult életünk.

Falcsik Mari: Lehet-e

valakiket összehord
az események szele
mint az evangéliumban

és onnantól együtt hömbölögnek
mint az ördögszekér
aztán eláll a szél és széthullik a csomó

képlet ez - csak épp az eseteit
ahogy a miénket is
nagyon sajátos részletek gazdagítják

- és ha én aki élek
és beszélni mégiscsak tudok
nem mondom el őt?

mindenki történet
ha meghal lezárul
és ott van egyben: föl lehet fogni egészben

de látni csak akkor
ha valakibe belevésődött
aki elmeséli aztán

de hogy lehet befogadni teljesen
és hogy lehet elmondani
a másik életét

Billy Collins: Brightly Colored Boats on the Banks of the Charles

What is there to say about them
that has not been said in the title?
I saw them near dawn from a glassy room on the other side of that river,
which flowed from some hidden spring
to the sea; but that is getting away from
the brightly colored boats upturned
on the banks of the Charles,
the sleek racing sculls of a college crew team.

They were beautiful in the clear early light—
red, yellow, blue and green—
is all I wanted to say about them,
although for the rest of the day
I pictured a lighter version of myself
calling time through a little megaphone,
first to the months of the year,
then to the twelve apostles, all grimacing
as they leaned and pulled on the long wooden oars.

Wendy Cope: On a Train

The book I’ve been reading
rests on my knee. You sleep.

It’s beautiful out there—
fields, little lakes and winter trees
in February sunlight,
every car park a shining mosaic.

Long radiant minutes,
your hand in my hand,
still warm, still warm.

Tadeusz Sliwiak: Szerződés Istennek

Nos jól van Uram
fejezzük be végre
a dolgot mely mindkét fél számára hasznos
te hatalmas tért adsz nekem a fények és az idő színét
és madarak hangját
az óceánok morgását
és tehetséget adsz hogy szerethessük
ami szeretetre méltó
s mindezen túl
nem tiltasz semmit ami emberi
én pedig évek múltán fizetek
maroknyi hamuval
egész marék önmagammal

--Fordította: Cséby Géza

Uche Nduka: Poetry

When I asked
why he was shot

on the street by a cop

they counterasked:

What does that have

to do with poetry?

Nagy Hajnal Csilla: Kislépésaz

De azt remélem
tudod hogy mindig csak
egyetlen
lépésre állok a
tébolytól.

Egy nagyon
határozott és csakis
szándékosan
valamint
tudatom teljes birtokában
megtehető lépésre.
De csak egyre.

Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott

Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott.

Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?

Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.