Celler Kiss Tamás: Bizonyíték

letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra,
amelyet ha éjjel bekapcsol az ember, és zajt
érzékel, rögzíti. reggel aztán zajonként
visszahallgatható. tulajdonképpen arra voltam
kíváncsi, beszélek-e álmomban, és ha igen, mit.
eleinte úgy tűnt, semmi érdekes. egyszer kimentem
vizet inni: padlónyikorgás és ajtócsukódás.
elment az ablak alatt egy-egy autó.
párszor átfordultam az ágyban.
beazonosíthatatlan sistergésekből is akadt
jó néhány percnyi. aztán fél négy felé kimondtam
a nevedet. álomra nem emlékszem. azt hittem,
már hónapok óta nem gondolok rád. reggel lett,
ülök az ágy szélén, kiszolgáltatottan a hangomnak
és a nevednek. ennek a reggelnek a napját majd
azzal töltöm, hogy megmagyarázom magamnak
a szerelmünket. mert ennyi hónap után értenem kéne:
beazonosítható és beazonosíthatatlan zajokból álltunk össze.
és csendekből, amelyek semmilyen körülmények
között nem hallgathatók vissza.

A. R. Ammonds: Quit that

I don't
want to

be taken

seriously except

that I

want my

wish not

to be

taken seriously

to be

taken seriously.

Yalie Saweda Kamara: A Haiku for the Train: Ligne 7/ Corneuve-Villejuif

Paris, France

A man counting crack

rocks gives up his seat for two

girls and their father

Karacs Andrea: GPS

Menj háromszáz métert, majd menj
be az útvesztőbe! A következő
lehetőségnél menj be az útvesztőbe!
Menj ötszáz métert, fordulj jobbra,
állj meg, nézz előre! Képzeld el, hogy ezen
az úton jársz! Álmodozzál! Érezd,

milyen jó lenne! A benned lévő félelmek

miatt nem erre fogsz haladni. Fordulj

meg, menj nyolcszáz métert!

Túl lassan haladsz.

Túl lassan haladsz.

Írass fel antidepresszánst!

Menj hatszáz métert! Ülj le az

útkereszteződésben! Tölts

ki önismereti teszteket! Meditálj!

Érezd, merre akarsz haladni! Állj

fel, indulj el arra, amerre a 

szüleid mentek! Menj tovább

öt kilométert!

Brian Bilston: The Very Condensed Shakespeare

A terrible storm rages, and two gentlemen -
one a Venetian merchant, the other a Trojan prince -
are washed up on the shores of the Forest of Arden.

When Angelo is chased off by a bear wearing

yellow stockings, the prince (who calls himself Falstaff

but whose real name is Beatrice) encounters Puck,

a fairy-like shrew, who enchants the woods to march

on the nearby hamlet of Dunsinane. There, Falstaff meets

a passing traitorous Roman senator, who tells him

of a blind, hunchbacked tyrant named Henry VI,

ruler of three parts of the kingdom, alongside Henry IV

(two parts), Henry V, Henry VIII, a couple of Richards,

and John who have one part each. The king, fearful

of a merger between powerful rival families, has abducted

two star-crossed teenagers and cooked them in a pie.

On his way to avenge these crimes, Falstaff falls in love

with a shepherdess called Goneril (but who is really

Antiphonus, eldest son of Henry VI) and woos her

through the recital of one hundred and fifty-four sonnets.

Upon reaching the court, Falstaff takes advantage

of the disloyalty of Henry's general, Iago, to overthrow

the king, who runs away to a cave and kills himself by asp.

Goneril succeeds to the throne - and Falstaff becomes

his queen - following a joyful double wedding

with Angelo and the yellow-stockinged bear,

who have also fallen in love (just as the three witches

had prophesied), and all's well that ends well.

Brian Bilston: Birdsong

There is a bird who sings to me,
each morning from the old lime tree.

I wonder what he's trying to say?

Stop fucking up. It's not too late.

It's such a happy, joyous sound!

Little bird who chirps so loud

And brightens up my day with song.

Stop standing there. You've not got long.

I wish I could translate your words,

my faithful, a cappella bird,

who sits upon the lime tree bough.

And still you wait. You must act now.

All's quite in the tree today.

I think perhaps he's moved away.

There's silence these days everywhere,

the ghost of birdsong in the air.

Makó Ágnes: Nemet Mondani Tudók

Locker Dávid A Könnyen Barátkozók című versére

Ó, hogy irigyellek titeket, Nemet Mondani Tudók.
A nem csak úgy legördül ajkatokról,
mint az ötszázezredik Suzuki a gyártósorról.
Ötszázezer nem nektek semmiség,
nap mint nap gyakorolt mantra.
Bocs, de nem érek rá.
Nem, ezen a héten már nem fér bele.
Nem tudom korrepetálni a húgodat,
más dolgom van.
Milyen dolgom?
Nem, dehogy beteg a kutyám.
Nem a szomszéd nyomtatóját állítom be,
honnan veszed?
Csak haladni szeretnék az életemmel.


Ó, hogy irigyellek titeket, Nemet Mondani Tudók.
A nemetek laza és természetes,
minden begyakorolt póztól mentes.
Pontosan ismeritek a nemet,
befogtátok, megszelídítettétek,
szeretve használjátok.
Tudjátok, hogy semmi bántó nincs benne,
egyszerűen csak nem és kész.
Utána nincs hajnalig tartó önvád,
sötétbe meredő szemek.
Kipihenten ébredtek,
készen az aznapi elsőre:
nem viszem le a szemetet.
Csak én hiszem azt,
hogy a nem bűn,
a társadalom szövetének szaggatója,
az önzés melegágya,
a kapcsolatok instant sírásója.
Csak én hiszem azt,


hogy aki igenember,
azt várják, hívják, szeretik,
mert odamegy, megfőzi,
besegít, lemossa,
ápolja, meghallgat,
igen, persze,
még, még,
lelkesedése határtalan.
Ma kipróbálom a nullával osztást,
megkeresem a legközelebbi
Nemet Mondani Tudót,
becsalogatom,
elhintek neki néhány csalit,
megvárom, hogy kérjen,
és akkor odaköpök egy ordas nagy nemet.
Meglátjuk, összecsomósodik-e
a világegyetem.