2017. június 23., péntek

Ella Wheeler Wilcox: Worth While

It is easy enough to be pleasant,
When life flows by like a song,
But the man worth while is one who will smile,
When everything goes dead wrong.

For the test of the heart is trouble,
And it always comes with the years,
And the smile that is worth the praises of earth
Is the smile that shines through tears.

It is easy enough to be prudent,
When nothing tempts you to stray,
When without or within no voice of sin
Is luring your soul away;

But it's only a negative virtue
Until it is tried by fire,
And the life that is worth the honor of earth
Is the one that resists desire.

By the cynic, the sad, the fallen,
Who had no strength for the strife,
The world's highway is cumbered to-day;
They make up the sum of life.

But the virtue that conquers passion,
And the sorrow that hides in a smile,
It is these that are worth the homage on earth
For we find them but once in a while.

2017. június 22., csütörtök

Ted Kooser: A Rainy Morning

A young woman in a wheelchair,
wearing a black nylon poncho spattered with rain,
is pushing herself through the morning.
You have seen how pianists
sometimes bend forward to strike the keys,
then lift their hands, draw back to rest,
then lean again to strike just as the chord fades.
Such is the way this woman
strikes at the wheels, then lifts her long white fingers,
letting them float, then bends again to strike
just as the chair slows, as if into a silence.
So expertly she plays the chords
of this difficult music she has mastered,
her wet face beautiful in its concentration,
while the wind turns the pages of rain.

2017. június 21., szerda

Kiss Judit Ágnes: Kárpedíem

Az a tény, hogy
megöregszel,
nem ijeszt, ha
belegondolsz?
Csupa ránc lesz
bababőröd,
napozáskor
ki akarná
olajokkal
kenegetni?

Nyakad ívét
se leled majd,
ki se látszik
a tokából.
Derekad meg
ha a hájból
igyekeznél
kikutatni,
feladod, mert
belefáradsz.

Ne habozz hát,
ne hivatkozz
az erényre,
gyere, vetkőzz,
hogy a tested
simogassa,
vegye kézbe,
akinek kell.
Hiszen elszáll,
ami szép volt
s mi marad meg?
Csak az emlék.

2017. június 20., kedd

Rebecca Baggett: Testimony

(for my daughters)
 
I want to tell you that the world
is still beautiful.
I tell you that despite
children raped on city streets,
shot down in school rooms,
despite the slow poisons seeping
from old and hidden sins
into our air, soil, water,
despite the thinning film
that encloses our aching world.
Despite my own terror and despair.
 
I want you to know that spring
is no small thing, that
the tender grasses curling
like a baby's fine hairs around
your fingers are a recurring
miracle. I want to tell you
that the river rocks shine
like God, that the crisp
voices of the orange and gold
October leaves are laughing at death,
 
I want to remind you to look
beneath the grass, to note
the fragile hieroglyphs
of ant, snail, beetle. I want
you to understand that you
are no more and no less necessary
than the brown recluse, the ruby-
throated hummingbird, the humpback
whale, the profligate mimosa.
I want to say, like Neruda,
that I am waiting for
"a great and common tenderness",
that I still believe
we are capable of attention,
that anyone who notices the world
must want to save it.

2017. június 19., hétfő

Jászberényi Sándor: Minden rendben

A négyes-hatos villamosra vártam.
Hallgattam: az éjjel elterült lazán,
s fel se tűnt a kölcsön bőrkabátban,
hogy fagyni kezdett és elkékült a szám.
A villamos meg csak nem akart jönni.
"Nem baj" - gondoltam. "Nincs vonaljegyem.
Nem vár senki. Nincs mivel törődni -
Esetleges, mi történhet velem."
A körút mellett minden bérlakásban
az összes alvó fogcsikorgatott,
s összeadta szépen önmagában,
hogy álmából levesbe aznap mit rakott.
Gyalog sétáltam egészen hazáig.
Fázni kezdtem. A körút gyorsított velem,
figyeltem szedált országom, hogy ásít,
majd tűnődtem, hogy mit jelent nekem.

Az én hazám nem hordoz pluszjelentést,
de megmondja, hogy súlyom hány kiló,
hogy nem vagyok eléggé jó keresztény,
és nem vagyok eléggé jó zsidó.
Hogy bárhogy élek, nem lesz semmi könnyebb -
Vágyam sincs, hogy szívem hajtsa szét.
Nehézkes, átizzadt érdekek jelölnek,
és én vagyok már minden csőcselék.
Az utcán, hogyha bárki szembejönne,
amit szeretne, azt tehet velem,
bevett dolog, hogy így jutunk mi többre -
akárki megkap áfamentesen.
Hazaérek. Minden növényem él még.
A bérlakás szelíden rám köszön.
A boldogságot nézem még a tévén -
Van tiszta ágyam, van néhány söröm.

2017. június 17., szombat

Tandori Dezső: Egyetlen

Ha már kibírod
egyetlen emberrel: az
már csak magad légy.

Csak kettőn múlik
minden némaság. Sosem
egyetlen szájon.

2017. június 16., péntek

James Henry Leigh Hunt: Abou Ben Adhem

Abou Ben Adhem (may his tribe increase!)
Awoke one night from a deep dream of peace,
And saw, within the moonlight of his room,
Making it rich, and like a lily in bloom,
An angel writing in a book of gold:-
Exceeding peace had made Ben Adhem bold,
And to the presence in the room he said,
'What writest thou?' - The vision raised its head,
And with a look made of all sweet accord,
Answered 'The names of those who love the Lord.'
'And is mine one?' said Abou. 'Nay, not so,'
Replied the angel. Abou spoke more low,
But cheerly still; and said 'I pray thee then,
Write me as one that loves his fellow-men.'
The angel wrote, and vanished. The next night
It came again with a great wakening light,
And showed the names who love of God had blessed,
And lo! Ben Adhem's name led all the rest.