2018. június 30., szombat

Stein Mehren: Karomba kulcsolom

Karomba kulcsolom
a fejedet, ahogy te
gyöngédségbe a szívemet
ahogy minden karjába kulcsol valamit
és mindent karjába kulcsol valami más
Ahogy egy követ vet ki a partra
a tenger, ahogy a fák emelik
az ősz érett gyümölcseit, ahogy
az égitestek űrje emeli a földet
Így kulcsol kettőnket karjába valami így emel
odáig ahol a titok a titokba kulcsolja karját

--Fordította: Orbán Ottó

2018. június 29., péntek

Christopher Poindexter: [It was rather beautiful]

It was rather
beautiful: the way he
put her insecurities to
sleep.
The way he dove into
her eyes and
starved all the
fears and
tasted all the
dreams she kept
coiled beneath her
bones.

2018. június 28., csütörtök

Jean de Sponde: Sonnets on Love XIII

"Give me a place to stand," Archimedes said,
"and I can move the world." Paradoxical, clever,
his remark which first explained the use of the lever
was an academic joke. But if that dead

sage could return to life, he would find a clear
demonstration of his idea, which is not
pure theory after all. That putative spot
exists in the love I feel for you, my dear.

What could be more immovable or stronger?
What becomes more and more secure, the longer
it is battered by inconstancy and the stress

we find in our lives? Here is that fine fixed point
from which to move a world that is out of joint,
as he could have done, had he known a love like this.

-- translated by David R. Slavitt 

2018. június 27., szerda

Várady Szabolcs: Vécétartály-villanella


"Felébredek úgy negyed négy körül.

Meghúzva nincs, de mégis jön belőle:
a vécétartály magától ürül.

Az ilyesminek ugyan ki örül?
Az ember este kifacsarva dől le,
s arra ébred úgy negyed négy körül,

hogy kísértet jár, vagy pláne leül.
Na nem, ez aligha telik ki tőle!
A vécétartály magától ürül.

De hát jobb-e kísértettelenül?
Mintha egy halottalan temetőre
ébrednék fel úgy negyed négy körül.

Visszaaludni mikor sikerül?
A világ veszélyekkel teleszőve.
A vécétartály magától ürül.

Hogy is ne félnék éjjel egyedül?
Mit tudhatom, mi jön még? Mért, mi jönne?
Felébredek úgy negyed négy körül,
a vécétartály magától ürül."


Villanella: szigorú szerkezetű, tizenkilenc soros vers, két ismétlődő rímmel és két refrénnel. Öt háromsoros és egy négysoros strófából áll, a nyitó tercet első és harmadik sora a következő strófák utolsó soraiban ismétlődik, majd az utolsó versszakban a refrénekből lesz az utolsó két sor. 

2018. június 26., kedd

Amy Uyematsu: The Meaning of Zero: A Love Poem

          —Is where space ends called death or infinity?
                         Pablo Neruda, The Book of Questions


A mere eyelid’s distance between you and me.

It took us a long time to discover the number zero.

John’s brother is afraid to go outside.
He claims he knows
the meaning of zero.

I want to kiss you.

A mathematician once told me you can add infinity
to infinity.

There is a zero vector, which starts and ends
at the same place, its force
and movement impossible
to record with
rays or maps or words.
It intersects yet runs parallel
with all others.

A young man I know
wants me to prove
the zero vector exists.
I tell him I can't,
but nothing in my world
makes sense without it.

2018. június 25., hétfő

Nádasdy Ádám: A vaksi szemű perspektívái

Bátorság is kell, nem csak merészség,
hogy másképp láss, hogy lassú izzással
pörköljön meg a mások igazsága.
Mennyi kanyarral érünk el oda,
ahol már régen lennünk kellene! –
gondolod, és a magad egyenes
útját próbálod tartani. De átég
térképeden a szeretet parazsa,
meggörbíti a legegyenesebb
akaratot, jól tartott irányt.
És meglátod, vaksi, elhízott szemű,
a reménytelenség isten-hosszú,
hideg perspektíváit, amiken átég,
átég a szeretet, elrontja ezt is,
az elegáns, hosszú fasorokat.

2018. június 23., szombat

Kemény Lili: Kopog

Egy utcán egyszerre
egy pár magassarkú kopoghat,
egy alapritmusra
telhet a délelőtt.
Két kopogás már háború,
két nő küzdelme a pillantásokért.
Erről csak annyit,
hogy szeretnék veled
végignézni egy estét,
bekapcsolni, és figyelni,
ahogy lepereg,
visszatekerni és megváltoztatni,
ha nem tetszik valami.
Ugyanígy a délelőttel,
én kopognék, te meg
hozzámhangolnád a várost.