2017. augusztus 17., csütörtök

Pat Schneider: I was mean to you today

Things were difficult
and I was impatient.
You were trying to explain
why I must reorganize the files
on my computer, why
they all have to have project numbers,
why I can't put them
where they've always been,
what the tax consultant said,
what you need for your report
to the Board of Directors,
and it boiled down to my files
have to be re-filed, and they
have to have titles with no more
than twelve letters to leave room
for project numbers,
and I said, Well, dammit.
And you said, Don't talk like that.

You sounded pained
and I was mean to you.
I was bored and tired
and mad, and you were
trying hard. Later,
I went out in the rain.
I went to the mall
and bought us both really
expensive pillows. Down
pillows with 100 per cent
cotton covers, 400 thread count.
I have lusted after them for years,
ever since Mama told me
that she asked Grandma,
who was 86 and dying,
"If you could have anything
in the world, what would it be?"
and Grandma answered,
"A down pillow" and Mama
didn't have enough money.
I bought two down pillows for us all,
to say, I'm sorry.

2017. augusztus 16., szerda

Lackfi János: Retorziók

Hányszor mondja még nekem,
hogy köszönjek annak a bácsinak,
akinek én megátalkodottan
sosem köszönök.
Mindig mondja,
hogy többször nem mondja,
hogy köszönjek annak a bácsinak,
akinek én megátalkodottan
sosem köszönök,
máskülönben most már
retorziók lesznek.
Olyanok lesznek a retorziók,
hogy legalább még két,
nem, három vagy négy olyan
bácsinak is köszönnöm kell
naponta többször, akiknek
kimondottan utálok köszönni,
és ha nekik is konzekvensen,
ismétli, konzekvensen
elmulasztok köszönni,
hát nem jövünk zavarba,
hozzáveszünk még
egy pár ilyen bácsit,
nem is gondolnám,
mennyi ilyen bácsi
szaladgál a világban,
és ha továbbra is renitens
magatartást tanúsítok,
hát egy szép napon arra ébredek,
hogy a világ összes undok bácsijának
köszönnöm kell szép sorban,
ha akarom, ha nem,
egész napom rámegy
a köszöngetésre,
le fogok fogyni,
beesett lesz az arcom, és
térdig lóg a nyelvem a köszöngetéstől,
úgyhogy még mindig
messze a legjobb üzletet kötöm,
ha itt, most, azonnal
köszönök, mondja,
ennek az egyetlen
tetves, rohadt, hányadék bácsinak.

2017. augusztus 15., kedd

2017. augusztus 14., hétfő

Kiss Judit Ágnes: Tangó lemondó

Csak az az ócska kiskocsma ne fájna.
Csak az a kép ne, amit felidéz.
Csak ne volna oly édesbús emlék ez,
amin az ember hosszan elidőz.

A hiányod még most is ott a pultnál,
nyár volt, fehér ing, rajtam kék ruha,
és szinte testi jelenlétté sűrít
a vágy, hogy újra eljussak oda,

hogy ott álljunk a foltos bádogpultnál,
kezünkben egy-egy pohár Unicum,
az én arcom Mária Magdolnáé,
a tied arany hátterű ikon.

Most nincs nyár,
és lehet, hogy már nem is lesz,
csak ez a bágyadt, elkésett tavasz,
az Unicumról átszoktam a Nextre,
hisz jön a majd a következő pasas,

de addig virágzó fák látványával
égetem ki az agyamból a képet,
a fájót, hogy az ócska kiskocsmában...
szóval próbállak felejteni téged.

2017. augusztus 12., szombat

Szabó T. Anna: Ajándék

Az óvodából hazafelé mentünk,
ma velünk jött a fiaim barátja,
és hallom, hogy a két nagyobb beszélget:
„A Dávid azt mondta, hogy Isten meghalt!”
„Ezt Nietzsche mondta” kontráztam rá rögtön,
de rákérdeztek, és nem hagyták abba,
és ahogy próbáltam meggyőzni őket,
hogy mégsem olyan halott az az Isten,
a fiam előállt a legvégső érvvel:
„Ha meghalt, honnan az a sok ajándék?”

Sunyítottam, és megszólalt a másik:
"Karácsonykor? Azt az anyukám adja!
Meglestem: ő volt! Láttam csomagolni!”
Az enyém nem hagyta: “Nálunk jött az angyal!
Mindenki kint volt, de bent csengetett!”

Megrémültem, hogy egyszer rajtakapnak,
és megdől ez a tuti istenérv,
és kapkodva filozofálni kezdtem,
bizonykodtam, hogy mégsem ez a fontos,
mégsem az angyal, de maga az Isten,
míg lassanként meggyőztem magamat:
egy halott isten mégse csomagolja
a magba a fát, magzatba az embert,
a folyóba a holnapi folyót,
nem rejti el a gyertyába az égést,
az almába a gravitációt,
nem vonhat minket híg aranyba reggel,
nem díszítget fel mindent gondosan
hóval, virággal, felleggel, gyerekekkel –

pedig úgy lessük, vágyjuk rajtakapni,
eltanulni a bevált trükköket,
mert Nietzsche mondta, és Dávid is mondta,
és holtbiztos, hogy csalás az egész.

2017. augusztus 11., péntek

Donald Hall: The Master

Where the poet stops, the poem
begins. The poem asks only
that the poet gets out of the way.
The poem empties itself
in order to fill itself up.
The poem is nearest the poet
when the poet laments
that it has vanished forever.
When the poet disappears
the poem becomes visible.
What may the poem choose,
best for the poet?
It will choose that the poet
not choose for himself.

2017. augusztus 10., csütörtök

Ella Wheeler Wilcox: The World's Need

So many gods, so many creeds,
So many paths that wind and wind,
While just the art of being kind,
is all the sad world needs.