2015. május 30., szombat

Romhányi József: Lepketánc

Mikor a hernyóból lepke lett,
kérkedve repkedett,
hogy fényben keringve mind tovább
csillogtassa hímporát.

A derék kutyának
képére mégis kiült az utálat.
- Villogj csak fent, te szép féreg;
nem lesz nagyobb az értéked!

Hernyó maradsz, bár fent keringsz.
Nem a szárny szab itt mértéket,
hanem a gerinc.

2015. május 29., péntek

Leo Dangel: His Elderly Father as a Young Man

This happened before I met your mother:
I took Jennie Johanson to a summer dance,
and she sent me a letter, a love letter,
I guess, even if the word love wasn't in it.
She wrote that she had a good time
and didn't want the night to end.
At home, she lay down on her bed
but stayed awake, listening to the songs
of morning birds outside her window.
I read that letter a hundred times
and kept it in a cigar box
with useless things I had saved:
a pocket knife with an imitation pearl handle
and a broken blade,
a harmonica I never learned to play,
one cuff link, an empty rifle shell.

When your mother and I got married,
I threw the letter away -
if I had kept it, she might wonder.
But I wanted to keep it
and even thought about hiding places,
maybe in the barn or the tool shed,
but what if it were ever found?
I knew of no way to explain why
I would keep such a letter, much less
why I would take the trouble to hide it.

2015. május 28., csütörtök

Claire Hellar: Kitchen Ode

On garam masala afternoons I catch your rhythm in the kitchen and we burn into something tender. An eddy of joy. A shiver.

Blur of hips, we swing the circles of a reckless world.

Taut again. Loose, loose.

At night, we tumble into something better that crinkles like wire-strung happiness. Rain sliding on a corrugated roof.

Forever. Temporary. We stay either way.

2015. május 27., szerda

Garai Gábor: Nem vagyonra...

Nem vagyonra gyűjtök – időre,
hogy kószálhassak szabadon
ez idei, s talán jövőre
már járhatatlan tájakon.
Örömömben – ameddig élek –
az osztozhat csak, akinek
így kellek, ki felezi vélem
oszthatatlan perceimet;
Bánatomban csak az talál meg,
kit leigáz a pillanat,
s úgy szakad rá, mint az ítélet,
hogy alig kelt, – s már hull a nap.

2015. május 26., kedd

Wayne Myers: special hats

we all need special hats to wear
for going on the Tube
to save confusion
and embarrassment
when Certain Things
become revealed.

"Single" or "Not Interested"
"Bad Day"
"Pissed Off"
or "Paranoid"
"Look, I know I'm
Pretty but can't Cope
With it - Stop Staring."

in our special hats
we could perhaps begin
to let the barriers to
simple common courtesy
melt away
brazen as you like
could be polite to one another out there
no more
no less

fantasy i know
but worth it
try it once
you'll find it true
the others will smile
back at you

2015. május 25., hétfő

Nathalie Handal: Testament in Barcelona

History can’t be rushed.
We didn’t have time to see the village,
we didn’t have time to see the house fall
to build light out of mud,
nor did we see time burning.
The city is missing,
and we’ve saved others,
our backs turned.
What happened
is a different reality in everyone’s mind,
but the direction we took
tells us the world doesn’t end
when we force air out of bones.
Now we know the myth
by the cup of coffee going cold,
realize we were never told
how to take
the street parallel to our heart.

2015. május 24., vasárnap

Naomi Shihab Nye: Supple cord

My brother, in his small white bed,
held one end.
I tugged the other
to signal I was still awake.
We could have spoken,
could have sung
to one another,
we were in the same room
for five years,
but the soft cord
with its little frayed ends
connected us
in the dark,
gave comfort
even if we had been bickering
all day.
When he fell asleep first
and his end of the cord
dropped to the floor,
I missed him terribly,
though I could hear his even breath
and we had such long and separate lives

2015. május 23., szombat

Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.

És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándzsák mögül.

És ellebegtél, és a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed  mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.

A két szemed szeretett legtovább,
még mostanis szeret.
Még éjszakénkint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.

2015. május 22., péntek

pleasefindthis: The first time we met

It's when you hold eye contact for that second too long or maybe the way you laugh. It sets off a flash and our memories take a picture of who we are at that point when we first know "This is love."
And we clutch that picture to our hearts because we expect each other to always be the people in that picture.
But people change. People aren't pictures. And you can either take a new picture or throw the old one away.

Izumi Shikibu: In This World

In this world
love has no color
yet how deeply
my body
is stained by yours.

2015. május 21., csütörtök

Wayne Myers: obviously unable to avoid being so obvious

here in the fridge bar
all the women think i'm gay
but all the gay men know i'm straight
and i can find peace

2015. május 20., szerda

Devecseri Gábor: Minden, ami van

Minden, ami van, versre méltó
és ami nincs, az is.
Az esti szélben fodrozódó kék tó,
a lányok ajka is,
a köd, a kés, az alma is,
a dombok halma is;
s mi meg sem álmodottként száll az éjben,
mind úgy eseng, hogy édes dalba térjen,
ha belehalna is!

A föld beszéde zúg az árban,
ez szól a dalban is.
Szívünk egy kis szívet visel magában,
mely hű, ha ő hamis,
vigyáz a fényre alva is,
zenél hallgatva is,
csak őt sebzi meg a szerelmes ének;
minden, ami van, fáj a szív szívének
és ami nincs, az is.

2015. május 19., kedd

Susan Sherman: Here’s a Poem

to the poets who die unknown
who live their poems day by day
bare the chaos of lost words
Here’s to the poems that never get published
that lie fallow in someone’s veins
that burned in Hiroshima and Nagasaki Vietnam
New York City Portland, Maine
Here’s to the poets in Nicaragua
Cuba South Africa El Salvador
in the southern countryside of all the Americas
and in the northern cities too
Here’s to the women and men
who never even knew they were poets
had no one to tell them
didn’t know how to tell themselves
Here’s to the millions of words buried in a
million places all over the globe
the mouths and hands silenced forever
Here’s to all that magic music beauty
surprise that died unsung that dies everyday
that blood that moves us forward
that holds back the tide

2015. május 18., hétfő

2015. május 16., szombat

Buda Ferenc: Az ember olykor

Az ember olykor úgy tud vágyakozni,
hogy égetőbben már nem is lehet.
Minden csak bánatát képes fokozni,
s fájó filmszalag lesz a képzelet.
Emlékezéssel szívig megrakodva
a kinti gerlebúgást hallgatom.
Hamuvá hull a hitvány cigaretta.
Altató fény hull az ablakon.
Falak ellen nincs eszköz védelemre-
szívom a kéklő füstöt émelyegve,
szétfoszlik az, akár a tűnt öröm,
s szálanként hull, fogyatkozik reményem.
De tűrni kell most könny nélkül keményen.
S a kurta csikkel ujjam pörkölöm.

2015. május 15., péntek

Laala Kashef Alghata: Despite the Splinters in My Heart, I Still Love

I love like the moon can wash me
anew, like the tide can take me away.
I love like the sun will kiss my skin
golden and confuse my eyes
until I see everything with cheer.
I still love, despite the daggers
slashed at my heart, despite
the splinters left from the time
you stabbed me with glass.

I love like heaven is filled
with my friends, and hell
is empty. I love like kisses
given away aplenty.
I love like a child, drawing
hearts and figures,
and pointing to each one
in turn. I love like the angels,
like singing in clouds
is not enough. I love,
despite heartbreak,
despite past failures in love.

I love, I love, I love.
That doesn’t mean
I have to love you.

2015. május 14., csütörtök

Tyler Knott Gregson: Typewriter Series #54

I will miss you
even in the moments
when you are right
beside me.
Time apart has planted
longing inside me
and I do not think
it is a weed
that will ever stop
It will always live there,
but my god,
it grows the most

2015. május 13., szerda

Simonyi Imre: Tizenkét vallomás utószóval

Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék ruhád óta nem láttalak.
- Hát úgy látszik, hogy mégiscsak lehet  versek nélkül is élni.
S nélküled.
Érdekes. Igen, talán lehet.
Csak épp nem érdemes.

Örökké várlak, és mégis
minden érkezésed rajtaütés.

Én a múló időt már rég nem
órákkal vagy napokkal mérem,
hanem az egyik vagy a másik
elválástól az új találkozásig.

Hát mondd, nem sírnivaló,
hogy még mindig ilyen avas,
ásatag módon,
— mint a dürgő fajdkakas —
tollammal bűvölöm a nőstényt?

Hát mégis az volna a szerelem,
hogy aki kell, az kell,
nem azért: amilyen,
hanem annak ellenére, hogy bármilyen?

Olyan vagy — amilyen. De én is.
Így hát ne várd — az égre —,
hogy miattad essek
valami szellemen kívüli terhességbe.

Ki nékem mondja: „csak te” — azt jelenti:
házát, mezejét, családját felejti
s oldott saruval, húnyt szemmel követ.
(De van-e nő, ki olyan rangot áhit:
Homérosztól, hogy jó Krúdy Gyuláig
befogadja a szentek egyessége?)

Hogy átöleljelek, vagy beléd rúgjak?
Ma már tudom:
mint két iker annyira hasonlíthat:
mint két fürt, amely egy tőről fakad.
Ha egy tő termi:
egytövű indulat.

Mióta elmentél szívem:
azóta nemcsak én,
de magányosabb lett a kivert bölény,
a szegény rongyosabb,
hajszoltabb az üldözött.
S eggyel több a rémregény.

Az űzött ifjúkor
lakatlan szigetet
talált ki — menedékül.
S lásd jött idő,
mikor csupán veled
népesítettem be
azt a szigetet.

Hol van már az a sziget, s az a szigetlakó?
S hol van a „mi” s a „miért” – amit tettél?
Csak az maradt meg, amit jelentettél:
menekülést is, meg menedéket,
törést, lendülést, s pár verstöredéket.
S talán ott fönn a hegyen azok a délelőttök.

…őrizlek, mint rögeszmét a csendes eszelősök.


Barátném, meglásd, lehet végül két ember,
aki — akár jutalmul, akár büntetésül —
de megérdemli egymást.

2015. május 12., kedd

Robert Hershon: Sentimental Moment or Why Did the Baguette Cross the Road?

Don’t fill up on bread
I say absent-mindedly
The servings here are huge

My son, whose hair may be
receding a bit, says
Did you really just
say that to me?

What he doesn’t know
is that when we’re walking
together, when we get
to the curb
I sometimes start to reach
for his hand

2015. május 11., hétfő

Finy Petra: Hidegbaj

A felnőttekkel az a baj, hogy sokat hidegeskednek.
Főleg nyáron, amikor rettenő hőség van,
És a galambok is legszívesebben
Egy tollfosztó keze-ügyébe kerülnének,
Mert már egészen elfáradtak a sok lépegetésben,
És szinte lehúzza őket a tollkabát,
Hiába gombolják ki,
Vagy amikor annyira meleg van,
Hogy a csokoládé már a papírjában elolvad,
Ezért gyorsan be kell dobni a mélyhűtőbe,
Ott meg viccesre dermed,
És utána nem lehet kicsomagolni,
Anya meg leáll veszekedni,
Na jó, néha leül veszekedni, ha nagyon fáradt,
Hogy köpjem ki az alufóliát,
Nekikezd hidegeskedni egy ilyen apróságon,
Arra nem is gondol,
Hogy milyen bonyolult hűtőből kivett csokit
Szakszerűen elemészteni,
Hogy jusson is, meg ne is maradjon,
Ő se csinálná jobban,
Csak azért mert 39-es lába,
És fenn bír maradni éjfélig,
Tele lenne biztos alufóliával a foga,
Bár az már így is tele van,
Hátul minden foga ezüst,
Nézegette a múltkor a tükörben őket,
Pont, mint ahogy én szoktam lesni,
Hogy most már kipotyog-e az, ami eddig lötyögött,
Vagy csak egyszerűen lenyeltem, és már rég kiesett,
De az is lehet, hogy véletlenül kitüsszentettem az orromon keresztül,
Szóval nem tudom, minek hozza az emberre a hidegbajt,
A nyár kellős közepén,
Amikor egy kis hűvösnek éppen örülni kellene,
És nem kiabálni miatta.

2015. május 9., szombat

Kartal Zsuzsa: Hajnali hársak

Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs ebben semmi meglepő,
de engem meglepett, hogy nem hiányzol.
Május vége felé járt az idő,

s mintha először ébredne a város,
a semmiből csak most keletkezett.
Félálomban nyújtóztak a házak,
az utcák egymást kereső kezek.

Elsápadt az ég. Nem szürkült, egyre kékült.
A búcsúzó tavasz sétált a karcsú nyárral.
A Duna felől jött. Akácillatot,
s kábító hársat hozva hajában.

Arcodra fújtam e kora nyári széllel.
Mélyen beszívtad a hajnali párát.
Elmosolyodtál. Betakartalak.
Álmodban megsimogattad a párnát.

2015. május 8., péntek

Carol Diehl: For the Men Who Still Don’t Get It

What if
all women were bigger and stronger than you
And thought they were smarter

What if
women were the ones who started wars

What if
too many of your friends had been raped by women wielding giant dildos
and no K-Y Jelly

What if
the state trooper
who pulled you over on the New Jersey Turnpike
was a woman
and carried a gun

What if
the ability to menstruate
was the prerequisite for most high-paying jobs

What if
your attractiveness to women depended
on the size of your penis

What if
every time women saw you
they’d hoot and make jerking motions with their hands

What if
women were always making jokes
about how ugly penises are
and how bad sperm tastes

What if
you had to explain what’s wrong with your car
to big sweaty women with greasy hands
who stared at your crotch
In a garage where you are surrounded
by posters of naked men with hard-ons

What if
men’s magazines featured cover photos
of 14-year-old boys
with socks
tucked into the front of their jeans
and articles like:
“How to tell if your wife is unfaithful”
“What your doctor won’t tell you about your prostate”
“The truth about impotence”

What if
the doctor who examined your prostate
was a woman
and called you “Honey”

What if
You had to inhale your boss’s stale cigar breath
as she insisted that sleeping with her
was part of the job

What if
You couldn’t get away because
the company dress code required
you wear shoes
designed to keep you from running

And what if
after all that
women still wanted you
to love them.

2015. május 7., csütörtök

Cassandra Warren: The Blur Between Fingers

He buries his face into my hair and inhales.
If I live anywhere in his body,
I live in his lungs. There are better organs
I’m sure, but it’s warm here too,
and most of the sound stays away.

Sometimes in the middle of the night,
I wake up to feel my spine against the wall.
I don’t mean to make this all about bodies
but we are the sort of people whose faith is
Tangibility, and there is little room
for dreamy motions or romantic confessions.
Some mornings, I don’t even stay for coffee.

How do I explain then, the nova in my stomach,
and the bird in my throat who, as time passes,
beats his wings more furiously. I have to keep
my mouth closed to prevent feathers
from bursting out. And oh, what trouble it would be
if a song escaped. What beautiful trouble
it would do to our small little worlds.

2015. május 6., szerda

William Shakespeare: VIII. szonett

Ki Zene vagy, mért bús a zene néked?
Méz nem ront mézet, kéj új kéjre vár
Mért szereted azt, ami kínnal éget?
Mért fogadod gyönyörrel, ami fáj?

Ha egybezsongó ütemek kimért
Frigye, összhangja bántja füledet,
Mind csak korhol, szelíden, amiért,
Nőtlen, te, rossz a társas-éneked.

Halld, egymásnak mily édesen felelget
Kölcsönös rendben s hitvesként a húr,
Mint mikor férj s a boldog nő s a gyermek
Dala egyetlen dallammá simul:

Szövegtelen dal, s dús egysége csak
Azt zengi, hogy magadban senki vagy.

(Szabó Lőrinc fordítása)

2015. május 5., kedd

Izumi Shikibu: Things I Want Decided

Which shouldn’t exist
in this world,
the one who forgets
or the one
who is forgotten?

Which is better,
to love
one who has died
or not to see
each other when you are alive?

Which is better,
the distant lover
you long for
or the one you see daily
without desire?

Which is the least unreliable
among fickle things—
the swift rapids,
a flowing river,
or this human world?

2015. május 4., hétfő

Leonard Cohen: The Reason I Write

The reason I write
is to make something
as beautiful as you are

When I’m with you
I want to be the kind of hero
I wanted to be
when I was seven years old
a perfect man
who kills

2015. május 2., szombat

Borisz Paszternak: Nem lesz senki sem a házban

Nem lesz senki sem a házban,
csak a szürke alkonyat. ...
Csak a tág függöny-nyílásban
dermedező téli nap.

Csak a pihe-kergetőzés,
gyors, cikázó villogás.
Csak a hó, csak a tetők, és
körös-körül semmi más.

S a zúzmara rajzol újra,
s felsajog a tavalyi
tél nyomasztó mélabúja,
egy másik tél dolgai,

és ismét belém nyilallnak
oldhatatlan bűn gyanánt,
és a keresztléces ablak
enyhíti a fahiányt.

De a függöny szárnya lebben,
vad remegés kap bele.
Lépteiddel mérve csendem,
mint a holnap, lépsz be te.

Állsz az ajtófélfa mellett
hófehérben, gyermeteg.
Tán ruhád a könnyü pelyhek
anyagából vétetett.

(Fordította Lator László)

2015. május 1., péntek

Lydiane Agustinus: Always

Are you always sad? someone asked.
(Always is such a long, long time.)
I couldn’t say. But.
If sadness was a sea, I’d drown in it.
(Salty and warm, sadness is.)
(Cold, too. Sometimes.)
And I happen to love the sea.