William Meredith: A Major Work

Poems are hard to read
Pictures are hard to see
Music is hard to hear
And people are hard to love

But whether from brute need
Or divine energy
At last mind eye and ear
And the great sloth heart will move.

Wendy Videlock: Here in the West

Here in the west, whatever
one’s pain,
one never complains
about the rain.
What’s good for the plains
is bad for harvest.
What freezes in spring
is sugar-beet borrowed.
The river depletes.
The groves expire.
What blooms
in summer is wildfire.

Sárhelyi Erika: Eméssz fel

Ma csak a szád kell és a kezed,
a szavak most nem hoznak lázba,
napoljuk el a költészetet -
nézd, a testem mennyire árva.
Rád csókolom, mit elmondanék,
bőrödbe sütöm a szavakat -
holnap lehet, majd meg is írom,
ha lángra gyújt újra a gondolat.
Lobbanj fel bennem, mint szószegett
napok után a csavargó ihlet,
ereimben lüktetve zakatolj,
eméssz fel, akár percet az élet.
Úgy ölelj, hogy költemény legyen
a vágyódó, lázas mozdulat.
Szeress, mint még sosem szerettél -
s én minden sorommal megáldalak.

Barbara Crooker: Grief

is a river you wade in until you get to the other side.

But I am here, stuck in the middle, water parting

around my ankles, moving downstream

over the flat rocks. I'm not able to lift a foot,

move on. Instead, I'm going to stay here

in the shallows with my sorrow, nurture it

like a cranky baby, rock it in my arms.

I don't want it to grow up, go to school, get married.

It's mine. Yes, the October sunlight wraps me

in its yellow shawl, and the air is sweet

as a golden Tokay. On the other side,

there are apples, grapes, walnuts,

and the rocks are warm from the sun.

But I'm going to stand here,

growing colder, until every inch

of my skin is numb. I can't cross over.

Then you really will be gone.

Markó Béla: A vers meghatározása

A költők
álmatlan
éjszakákon
készült
tervrajzaikat
újból és újból
benyújtják
egy nem létező
hivatalnak

megtervezik
a virágokat
a tavaszt
és a fákat
leírják
a nyár
pontos
szerkezetét
s javasolják
mindannyiunknak
a napsütést
és a szerelmet

s egy nem létező
hivatalban
az emberiség
soha el nem
készülő
városok
tervrajzait
verseket
olvas.

Gyurcsi - Zalán György: Karát

És mondd, öregem,
vannak barátaid?

Tudod, akik akkor is felhívnak,
ha éppen nem akarnak semmit,
csak régen hallották a hangodat
- és ez a „régen”
lehet, hogy csak tegnap volt?

Akik kérés nélkül ajánlják fel,
hogy úgyis mennek a teszkóba,
kell-e valami?
Akik - egy másik városból -
naponta elvinnének kezelésre?
Akik, ha meglátogatnak,
tudják, hogy mit szeretsz?

Vagy, hogy mit nem?

Akik nem a profilodon,
hanem személyesen köszöntenek?

Akik rákérdeznek a laborodra
a vizsgádra
a lányod vizsgájára
a fiad sérülésére
a kocsid műszakijára
vagy csak arra, hogy „na, mik a hírek”?

Hogy mit tudsz közös barátotokról,
vagy éppen, hogy tudod-e már, baj van náluk?

Akik munkába menet
az üres kukádat az úttest mellől
a kerítésedhez húzzák?

És mondd, öregem,
hány ilyen barátod van?

És mondd, öregem,
Hány embernek vagy te ilyen barátja?

Brian Bilston: Love is a Skin

love is a skin
that protects you,

a warmth that spreads

from the tips of your fingers

to your heart

sorry - not love -

glove, i meant glove