Váci Mihály: Valami nincs sehol

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
      – valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
      – s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
      – s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
      – minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
      – minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is,
      – a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
      – az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
      – mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
      – mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
      – a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
      – a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
      – felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
      – talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:
      – „Valahol! Valamikor! Valami!”
Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
      – mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol!
      – s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
      senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,
      – minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
      – minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
      – kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
      – megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
      belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
      valami, valamikor, valahol…

Hal Sirowitz: Wedged

You were the one who followed me
into the elevator & asked
for my phone number, she said.
I didn't lead you on. In fact,
I tried discouraging you.
I told you I had lots of problems.
I was used to being alone. But now
that you've wedged yourself into my life,
don't think leaving me will be as smooth
as our first elevator ride. It'll be
like walking up a flight of stairs.

Jeffrey Harrison: Wherever You Are

When I kissed you in the hall
of the youth hostel we fell
into the linen closet laughing
twenty years ago and I still
remember though not very often
the taste of cheap wine in your mouth
like raspberries the freckle
between your breasts and the next day
when we went to Versailles I hardly
saw anything because I was looking
at you the whole time your face I can't
quite remember then I kissed you
good-bye and you got on a train
and I never saw you again just
one day and one letter long gone
explaining never mind but sometimes
I wonder where you are probably
married with children like me happy
with a new last name a whole life
having nothing to do with that day
but everybody has something like it
a small thing they can't help
going back to and it's not even about
choices and where your life might
have gone but just that it's there
far enough away so it can be seen
as just something that happened almost
to someone else an episode from
a movie we walk out of blinded
back into our lives

Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dal

Van már kenyerem, borom is van,
Van gyermekem és feleségem.
Szivem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
Suttogva hajolnak utamra,
És benn a dió, mogyoró, mák
Terhétöl öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
Telefonom, úti böröndöm,
Van jó-szívü jót-akaróm is
S nem kell kegyekért könyörögnöm,
Nem többet az egykori köd-kép,
Részegje a ködnek, a könnynek,
Ha néha magam köszönök még,
Már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
Tárcám van igaz szinezüstből,
Tollam, ceruzám vigan illan,
Szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
Langy téa, beteg idegemnek.
Ha járok a bús Budapesten,
Nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
Könnyekbe borít nem egy orcát,
És énekes, ifju fiának
Vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
Gyötrödve, halálba hanyatlón,
Úgy ásom a kincset a mélyen,
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan,
Kezem kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.

Richard Allen Taylor: Tuesday

is grossly underrated, glad to be here, eager to get going.
Unlike Monday, it doesn’t care that the weekend is over

or that it was not designated a national holiday.
Tuesday is morning news and handy tool, the good dog

that comes when you call, the horse saddled
and ready to ride. It’s different from Wednesday,

which wants to be Friday, or Thursday, already dreaming
about the weekend. It’s the second pot of coffee,

fresher than the first, the ball already rolling. It’s not at all
like Friday, watching the clock, making dinner reservations.

You seldom find Tuesday hanging out in bars, unless it’s on a business trip
and has nothing better to do. If it stays out late, it knows

Wednesday will complain. Tuesday is a go-getter,
the kind of day everyone wants on their team. It almost never

gets invited to weddings or parties (except Mardi Gras) but more
than its share of funerals and insurance seminars. Tuesday works

more but has less time off than almost any other day. Even when
it goes on vacation, it has to tag along with Saturday

and Sunday and the rest of the family, who have already planned
the trip and scheduled the activities, usually without asking

Tuesday’s opinion. Tuesday is bells ringing, whistles blowing,
the fire engine leaving the station, not the most popular

day of the week, but the kind you might pick
as a business partner, the day most likely to succeed.