Lackfi János: Kegyeletsértő

Nekem egy halott ne mondja meg, hogy mit csináljak,
nekiláttam a lakásnak, csak úgy bűzlött a jelenlététől,
a legapróbb tárgy is maszatos volt az ujjlenyomatától,
a kamra televolt majd-valamire-jó-lesz-még
dolgokkal, soha semmire nem voltak jók,
és most már nem is lesznek, tizenkét
szemeteszsákra való cuccot ganajoztam ki,
és vittem le a kukákhoz, ott végezte a
szemüveggyűjteménye, melynek minden retkes
darabjához más szempár szükségeltetik,
a működésképtelen tranzisztoros rádiók garmadája,
a kábelek és elromlott lámpák, a nyeletlen kések és a
pengétlen késnyelek, a kép nélküli keretek és a
keretezetlen képek (nincs kettő, amelyik passzolna egymáshoz),
a kiszáradt töltőtollak, melyekbe nem lehet tintát kapni,
az üres öngyújtók, melyeket sehol nem töltenek újra,
a kilyukadt zoknik, amelyeknek stoppolásával
semmi értelme rontani a szemet, mikor öt pár
kínai zoknit kapsz egy ezresért, és ha már itt tartunk,
az alma, körte, gomba, rumbatök formájú stoppolófák
arzenálja, melyeken csak azért sem foltozok soha
kínai zoknit, egy csomó olyan kütyü és szerkentyű
és vízicsoda, amelyeknek létezéséről nem is tudtam,
de nem is akartam tudni, amelyek hasznáról
fogalmam sincs, de nem is akarok fogalmat alkotni,
válogatás nélkül szórtam a zacskókba az egész
hóbelevancot, egy hörcsögmódra leélt élet kellékeit,
és komolyan, úgy, de úgy megkönnyebbültem,
mikor mindentől megszabadultam, csak arra
eszméltem fel, hogy a házmester rázogatja a vállamat,
mit bőgök itt a kukára borulva.

Richard Schiffman: Horned Toads

If they were about a thousand times bigger,
no one would think them cute anymore;
their unswerving reptilian stare might appear
life-threatening rather than goofy and endearing.
As it is, their antediluvian rock-like posture,
leathery dorsal spines, ashen-scaled underbelly,
general lack of elan vital, not to mention ambition,
good looks and animal magnetism, disqualify them
from the World Wildlife Fund’s list of charismatic species.
Still, they soldier on with all the squat charm of armored
vehicles hunched between a bayonet yucca and a mountain sage
awaiting lunch, or to become some raptor’s lunch--
whatever the next roll of the Darwinian dice ordains.
Poster children of the food chain, they never complain,
just do their lizard pushups, swivel turret heads-- then wait.
The toughest muscle in their body is the heat-seeking missile
of the tongue. If you mess with horned toads, they’ll spit blood
in your eyes. With two pinholes for ears, they can hear an ant
scurry from a foot away. Dust-colored, cold-blooded, gumby boy
pterodactyls from the bottom of nature’s cracker jack box
hugging their square inch in the sun.

Molnár Krisztina Rita: Marokkó-pálcikák

Egymásra hullott dolgaim
felszedhetők-e végleg úgy,
ne sértse egy a másikat,
lélegzetvisszafojtva kell
egyszerre egyet venni fel,
a többi ne billenjen el,
s hogy bordáim közt szeles szívem
ne toporogjon dühösen,
szelíden egyet egyre csak,
ne sértse meg a másikat,
míg csöndben énekelgetem
gyönyörű assisi énekem:

„Ne sokat tégy, de azt jól,”
üdvözülni nem attól
fogsz, ha sokat –keveset,
innen oda, onnan át
és jó napot, jó éjszakát

Yvon Givert: Nagy kört rajzolt...

Nagy kört rajzolt a földre,
némelyek napnak holdnak nézték
mások földgolyónak
megint mások krumplinak
olyan is volt ki pornak
semmi egyébnek
a nagy lábujja így bepiszkolódván
a patakhoz ment, hogy lemossa
meglátta arcát a vízben
gömbölyű volt
nap hold
föld
krumpli
vagy csak egy kis felkavart
víz

-- Lackfi János fordítása

Billy Collins: Baby Listening

According to the guest information directory,
baby listening is a service offered by this seaside hotel.

Baby listening—not a baby who happens to be listening,
as I thought when I first checked in.

Leave the receiver off the hook
the directory advises,
and your infant can be monitored by the staff,
though the staff, the entry continues,cannot be held responsible for the well-being
of the baby in question.
Fair enough, someone to listen to the baby.

But the phrase did suggest a baby who is listening,
lying there in the room next to mine
listening to my pen scratching against the page,

or a more advanced baby who has crawled
down the hallway of the hotel
and is pressing its tiny, curious ear against my door.

Lucky for some of us,
poetry is a place where both are true at once,
where meaning only one thing at a time spells malfunction.

Poetry want to have the baby who is listening at my door
as well as the baby who is being listened to,
quietly breathing by the nearby telephone.

And it also wants the baby
who is making sounds of distress
into the curved receiver lying in the crib

while the girl at reception has just stepped out
to have a smoke with her boyfriend
in the dark by the great sway and wash of the North Sea.

Poetry wants that baby, too,
even a little more than it wants the others.

Terri Kirby Erickson: Hospital parking lot

Headscarf fluttering in the wind,
stockings hanging loose on her vein-roped
legs, an old woman clings to her husband

as if he were the last tree standing in a storm,
though he is not the strong one. 

His skin is translucent—more like a window
than a shade. Without a shirt and coat, 

we could see his lungs swell and shrink,
his heart skip. But he has offered her his arm,
and for sixty years, she has taken it.

William Jay Smith: A padló és a plafon

Nyár volt vagy tél volt vagy bármilyen évszak,
A Padló s a Plafon oly boldog, nonécsak,
Egy fura kicsi házban, a piac fele,
A Padló felnézett, a Plafon meg le.

A Padló a Plafonnak strucctollas díszt,
És egymásnak serpenyős szalonna-ízt,
És túrót is vettek és paszulyból fezt,
És ebédre százféle délicatesse-t.

S a tornácra tavasszal kiültek ők,
És dalra fakadtak a spinét előtt,
Ha felsírt a Padló, hogy: „Ah, je vous aime!”
A Plafon csak rátett: „Szeretem! szeretem!"

És múltak az évek, nincs dolguk egyéb,
És sorjában jött a sok gyönyörűség,
S egy este, a szalonna zsírja felett,
A Padló a Plafonnal összeveszett.

A magasból lenézett jól a Plafon,
És fenséggel kiáltott: „Ön alacsony!”
A Padló meg vigyorgott fenyegetőn:
„Csak fecsegjen tovább, és bereped ön!"

Így feküdtek, és míg a Padló henyélt,
A Plafon csak fölkapta rőt köpenyét,
S a neogót szék mellett lábujjhegyen,
És asztaltól lépcsőig végigmegyen,

És kabátot, kalapot magára szed,
És elrohan ő - Padló, agyő! -
És elrohan ő, és nem jön elő,
És elrohan ő, és nyomaveszett!

Egy fura kicsi házban, a piac fele,
A redőny felkornyad, a falak meg le,
S a szobában vadrózsák őrjöngenek,
De nincs kinek nyílni - hát akkor minek?

Mert mit ér a Padló, ha átüt a gyom
A kéményen, ablakon, ácsolaton?
Mert mit ér a Padló, kit magánya nyom?
És mit ér a Plafon, ha elszállt a Plafon?

--fordította: Gergely Ágnes

Kim Barney: Sailing Around The World With Billy Collins

It's amazing how his thoughts bounce everywhere,
from the shaded lamp on the nightstand
to the bare bulb in the ceiling above

and then to the salt and pepper
shakers in the kitchen and wondering
if they are good friends.

Who else would talk to the fish
that he is eating in the restaurant
and express sympathy for the fish's plight?

Who else would have a dog
that has been put to sleep come back
and tell the owner that he never liked him?

Who else could have poem titles like
"Hippos on Holiday", "Building with its Face
Blown off", or "The Flight of the Statues"?

His poems don't even rhyme,
at least most of the time, so I'm trying
to figure out why I like them so much.

Kányádi Sándor: Felemás őszi ének

építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat

nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok

már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak

Karafiáth Orsolya: Holdfény-szonetta

Van úgy, hogy ennél nincs jobb állapot:
árnyékát ismeri és mégse bánja.
Változzon úgy, ahogy csak én tudok –
könnyű moonlight könnyed fogyatkozása.

Hogy néha tánc lesz, észre sem veszem.
Felkér, megpörget – mesecina – mondja.
Szemében épp fel-felvillan szemem –
átjózanít szédültebb kábulatba.

Ha néha Mondschein, hűvös, szűkszavú,
de parttalan a megszabott mederben.
Zene s mégis egy újabb válaszút,
mert hallgatás, mert hárfa, brácsa egyben.

Csak annyit enged, hogy még érthetem.
A Hold nyelvén szól tisztán, fényesen.

Billy Collins: The Flight of the Statues

The ancient Greeks…. used to chain

their statues to prevent them from fleeing.

--Michael Kimmelman

It might have been the darkening sky
that sent them running in all directions
that afternoon as the air turned a pale yellow,

but were they not used to standing out
in the squares of our city
in every kind of imaginable weather?

Maybe they were frightened by a headline
on a newspaper that was blowing by
or was it the children in their martial arts uniforms?

Did they finally learn about the humans
they stood for as they pointed a sword at a cloud?
Did they know something we did not?

Whatever the cause, no one will forget
the sight of all the white marble figures
leaping from their pedestals and rushing away.

In the parks, the guitarists fell silent.
The vendor froze under his umbrella.
A dog tried to híde in his owner's shadow.

Even the chess players under the trees
looked up from their boards
long enough to see the bronze generals

dismount and run off, leaving their horses
to peer down at the circling pigeons
who were stealing a few more crumbs from the poor.

Anne Carson: God’s Justice

In the beginning there were days set aside for various tasks.
On the day He was to create justice
God got involved in making a dragonfly

and lost track of time.
It was about two inches long
with turquoise dots all down its back like Lauren Bacall.

God watched it bend its tiny wire elbows
as it set about cleaning the transparent case of its head.
The eye globes mounted on the case

rotated this way and that
as it polished every angle.
Inside the case

which was glassy black like the windows of a downtown bank
God could see the machinery humming
and He watched the hum

travel all the way down turquoise dots to the end of the tail
and breathe off as light.
Its black wings vibrated in and out.

Gravold Endre: Apológia

Minden álmom színesre festett,
messzire gurult üveggolyó.
Idővel egyre szelídebb leszek,
hiába vagyok megvadítható.

Már többet hallgatok, mint ítélek,
bár súllyal se több, mint éllel a szó.
Vasfog az idő az ember szívének,
ha minden színjáték megtanulható.

Hát eljátszom azt, hogy ennyire vittem.
A bűneim közül semmit se bánok.
Már átéltem mindent, amiben hittem:
az tesz emberré, hogy újra hibázok.

Robert Frost: Dust Of Snow

The way a Crow
Shook down on me
The dust of snow
From a hemlock tree

Has given my heart
A change of mood
And saved some part
Of a day I had rued.

Kabai Csaba: Áttétek

Ongán is volt ilyen az ég biztos
volt hogy így sütött a hold és
a felhőknek épp ily mintázata volt
De az ég Nagy-Britannia
felett csakis ilyen lehetett
Ilyen volt biztos azon az esten
Londonból hová halála elől menekültem
Skócia felé tartottam éppen
Bérelt autóm egy kissé leharcolt volt
és leharcolt kissé az ég
Idegen nyelven csacsogott a hold
Csak ámultam hogy itt is ilyen
Az autó egy mozgó szürke folt és
a jobb oldali kormány miatt néha
úgy éreztem hogy igazából ő vezet
én ülök némán az utasülésen
Aztán Ongát is mint Nagy-Britanniát
egy legyintéssel hagytam ott
Emléknek mindkét kabáton még ott a folt
Ongán is épp ilyen este volt mint most
Másnap vitt apám kezelésre
a váróba sakkot hozott és
párszor nyerni hagyott
mert a kezelésen az én
vereségem volt megszokott
A püffedt hold azóta is kéken
hoz szigorú vezéráldozatot
Épp úgy mint Ongán régen
Nem sejthettem még nem hogy
hét év múlva én hallgatom az ő orvosát
és lefizetem hogy ne mondjon igazat
Persze ha más nem az idétlen gesztus
ahogy átvette elárulta mi várható
de hát én akkor is csak a holdat néztem
magam se hittem hogy az a boríték
megold bármit ami meg nem oldható
A hófehér kórtermi ajtó előtt pedig
eszembe jutott ahogy nyolcvanhatban vagy
hétben egy éjjel télen kivitt minket a tébolyult
hóesésbe és mint abban a hóesésben
éppoly tanácstalan-tétlen álltam
a jéghideg kórházi ajtó előtt
honnan naponta toltak tovább valakit
kinek tartozása már épp nem ide tartozik
Ez is Onga ez is London ez is Skócia
mindenkinek gondolom tartania kell valahova
legalábbis mindenhol volt – vendégnek
haldoklónak – egy tisztaszoba
Tudhattam volna hogy Ongán is ugyanaz a hold

Karafiáth Orsolya: Bestseller

A cselekmény magától szövődött:
szerelmi posvány, alig fejlődő jellemek.
Helyszínünk állandó, csak semmi vadregény –
lapozgatsz félig telt oldalak között.

Emelt hang a földhözragadt helyzetekhez:
ennyi baklövés szinte már stílusbravúr.
Keresem a pontot, ahol még nem paródia,
ahonnan még minden visszafordítható.

Kaland, játék, kockázat – ez már egy új
regény. A miénk még füzetnyi sem lett,
eladási listák élén nem pompázhatott.

A végét – mit mondjak – jól összecsaptad.
A zárójeleket mind nekem kellett bezárni,
a terjesztést, forgalmazást azonban rád hagyom.

Billy Collins: Adage

When it’s late at night and branches
are banging against the windows,
you might think that love is just a matter

of leaping out of the frying pan of yourself
into the fire of someone else,
but it’s a little more complicated than that.

It’s more like trading the two birds
who might be hiding in that bush
for the one you are not holding in your hand.

A wise man once said that love
was like forcing a horse to drink
but then everyone stopped thinking of him as wise.

Let us be clear about something.
Love is not as simple as getting up
on the wrong side of the bed wearing the emperor’s clothes.

No, it’s more like the way the pen
feels after it has defeated the sword.
It’s a little like the penny saved or the nine dropped stitches.

You look at me through the halo of the last candle
and tell me love is an ill wind
that has no turning, a road that blows no good,

but I am here to remind you,
as our shadows tremble on the walls,
that love is the early bird who is better late than never.

Charles Bukowski: All that

the only things I remember about
New York City
in the summer
are the fire escapes
and how the people go
out on the fire escapes
in the evening
when the sun is setting
on the other side
of the buildings
and some stretch out
and sleep there
while others sit quietly
where it’s cool.

and on many
of the window sills
sit pots of geraniums or
planters filled with red
geraniums
and the half-dressed people
rest there
on the fire escapes
and there are
red geraniums
everywhere.

this is really
something to see rather
than to talk about.

it’s like a great colorful
and surprising painting
not hanging anywhere
else.

Parti Nagy Lajos: Csigabú

A bánatot, mit tán ma érez,
mint brummogó, halk őszi hangot,
idomítgassa a kezéhez,
gyúrjon belőle kis harangot,
csigát, lovat, s ne kérje számon,
a búanyag rém furcsa jószág,
egy formátlan szomorúságon
cseppet sem segít a valóság.
De hogyha átöleli szépen,
megdédelgeti az ölében,
s csinál a búból búbabát,
tükörbe néz a hülye bánat,
s mert a bánat egy hiú állat,
elvigyorogja tán magát.

Faith Shearin:Natural Disasters

During natural disasters two enemy animals
will call a truce, so during a hurricane
an owl will share a tree with a mouse
and, during an earthquake, you might find
a mongoose wilted and shivering
beside a snake. The bear will sit down
in a river and ignore the passing salmon
just as the lion will allow the zebra
to walk home without comment.
I love that there are exceptions.
At funerals and weddings, for example,
the aunts who never speak nod
politely to one another. When my mother
was sick even the prickly neighbors
left flowers and cakes at our door.

Vas István: Februári jegyzetek

Hosszú utakat járok meg naponta
És egyszer sem találkozom veled.
Befújja a szél törött ablakomba,
Hogy nem lehet, hogy nem lehet.

*
Kályha még mindig nincs. A kezem átfagy,
Lávás agyamban terjed a hideg,
És megértem a szél konok szavát, hogy
Nincsen értelme semminek.

*
Fölébredek a hosszú éjszakában:
Oly értelmetlen, hogy nem vagy velem.
Fázom, éhes vagyok, romantikátlan.
Nem csalom magam: nem a szerelem

Hiányzik most, csak hogy veled lehessek.
És szeretnék egy-két szót váltani
Veled, mielőtt holt agyamnak esnek
Mélyebb szivem hiéna álmai.

*
Pest felszabadult romjai.
Jaj, nem tudok ujjongani.

Garai Gábor: Nem azért…

Nem azért zaboláz fegyelmem,
mert a szenvedély elhagy engem,
nem azért csöndes bennem a harag,
mert vágyaim is lustán nyugszanak;
nem azért áll őrt éberen az ész,
mert az indulat szunnyad s elenyész,-
de azért hajt a fegyelem
korlátokon át s tereken,
de azért lobban szenvedélyem,
hogy ki élni segít éljen;
hogy ne pólyálja puha paplan
a nyugalomtól nyughatatlant;
hogy a tagadó tétovázzon,
szégyen-könnyétől bőrig ázzon;
hogy ki szeret engem-szeressen
hüséggel próbált szerelemben…

Aztán majd úgyis elmegyek.
Tettem mit tennem lehetett.
Függök a felhők lepke-szárnyán.
Villám hasít szét, nem szivárvány.

Billy Collins: Tension

“Never use the word suddenly just to
create tension.”
 —Writing Fiction


Suddenly, you were planting some yellow petunias
outside in the garden,
and suddenly I was in the study
looking up the word oligarchy for the thirty-seventh time.

When suddenly, without warning,
you planted the last petunia in the flat,
and I suddenly closed the dictionary
now that I was reminded of that vile form of governance.

A moment later, we found ourselves
standing suddenly in the kitchen
where you suddenly opened a can of cat food
and I just as suddenly watched you doing that.

I observed a window of leafy activity
and, beyond that, a bird perched on the edge
of the stone birdbath
when suddenly you announced you were leaving

to pick up a few things at the market
and I stunned you by impulsively
pointing out that we were getting low on butter
and another case of wine would not be a bad idea.

Who could tell what the next moment would hold?
Another drip from the faucet?
Another little spasm of the second hand?
Would the painting of a bowl of pears continue

to hang on the wall from that nail?
Would the heavy anthologies remain on their shelves?
Would the stove hold its position?
Suddenly, it was anyone’s guess.

The sun rose ever higher.
The state capitals remained motionless on the wall map
when suddenly I found myself lying on a couch
where I closed my eyes and without any warning

began to picture the Andes, of all places,
and a path that led over the mountain to another country
with strange customs and eye-catching hats
suddenly fringed with little colorful, dangling balls.

William Stafford: Freedom

Freedom is not following a river.
Freedom is following a river
though, if you want to.

It is deciding now by what happens now.
It is knowing that luck makes a difference.

No leader is free; no follower is free--
the rest of us can often be free.
Most of the world are living by
creeds too odd, chancy, and habit-forming
to be worth arguing about by reason.

If you are oppressed, wake up about
four in the morning; most places
you can usually be free some of the time
if you wake up before other people.

Kántor Péter: Emléksorok egy szerelmes pékről

Volt az a szerelmes pék,
még a számítógép előtti korszakban,
amikor a szerzők gépelt kéziratokat küldtek postán,
vagy hoztak be személyesen a szerkesztőségekbe.
Egy délelőtt tizenegy óra tájban váratlanul
beállított a szerkesztőségbe egy fiatalember,
két karja mereven előrenyújtva,
felfelé fordított két tenyerén hatalmas,
lepkekönnyű fehér papírral letakart tálca,
tele frissen sült péksüteménnyel.
A szobát elöntötte a szerelem vanília-illata,
a rétesek és a friss túróspogácsák illata,
az örök boldogság őrült, bódító ígérete,
és az agyamon villámként átfutó sejtelem,
hogy a süteményekhez versek is tartoznak,
legalább egy tucat vers ennyi süteményhez.
A szerelem jön és megy, mint egy öntörvényű vadállat,
és versek tucatjait íratja szegény péklegényekkel,
akik nem tehetnek ez ellen semmit,
legfeljebb sütnek még egy tálca süteményt.
Elképzeltem egy kacér, lisztes képű lányt,
sűrű, barna haja kétoldalt copfba fogva,
mint egy-egy óriási, tömött diós kifli.
De az is lehet, hogy piszkafa a lába és pattanásos az arca,
csakhogy a pék mindezt nem látja, nem láthatja,
mert a szemét elvakítja a levegőben szálló porfelhő,
amit a szerelem küldött rá, és ami erősebb a hamszinnál.
Én voltam a versrovat vezetője,
én vettem át a tálca süteményt,
és a többire nem emlékszem, nem emlékszem,
a többire nem akarok emlékezni.
Még csak annyit szeretnék mondani,
hogy bárhogyan fordult is a szerelmes pék sorsa
ebben a gyorsan változó, kiszámíthatatlan világban,
amelyben a legtöbb dologról előbb-utóbb kiderül,
hogy nem pont olyan, amilyennek kezdetben mutatja magát,
más egy kicsit, vagy egészen más,
a költészet hatalma mégiscsak megkérdőjelezhetetlen,
akár szereti valaki a krémest, akár nem,
akár olvas verseket, akár nem,
és erre kár is több szót vesztegetni,
akár a diós a kedvence, akár a mákos.

Emma Lazarus: The new Colossus

Not like the brazen giant of Greek fame,
With conquering limbs astride from land to land;
Here at our sea-washed, sunset gates shall stand
A mighty woman with a torch, whose flame
Is the imprisoned lightning, and her name
Mother of Exiles. From her beacon-hand
Glows world-wide welcome; her mild eyes command
The air-bridged harbor that twin cities frame.
“Keep, ancient lands, your storied pomp!” cries she
With silent lips. “Give me your tired, your poor,
Your huddled masses yearning to breathe free,
The wretched refuse of your teeming shore.
Send these, the homeless, tempest-tost to me,
I lift my lamp beside the golden door!”

Tandori Dezső: A csend fája

A hangsúly
nem esik messze a csend
fájától.