Hal Sirowitz: No Love Lost Between Them

Mothers don't like therapists,
my therapist said. If their child
is seeing one, then they're afraid
that they're getting criticized
for things they did fifteen years ago.
And I am very critical
of your mother, but never
to her face. You're the one
who keeps telling her what
I said. So I can understand
why she has to dislike me.

Jónás Tamás: Szegények - Vacsora(nélküli)idő

A konyhában rózsállik a rezsó.
Pörög a villanyóra, aggódva nézem.
Vajon az öröm mire való?
Sarokban korog minden testvérem.

Anyu kegyetlen, ételekről mesél.
Egérrel játszik a foltos macska.
Állathússá szédült a kenyér.
Jó jövőket próbálunk magunkra.

Ha kibírom, és el nem felejtem
éhezésünk űrodüsszeiáját,
a hiány lesz egyetlen szerelmem.
De most még összeszorítom a száját
édesanyámnak, ne kelljen
ígérgetnie – egyre paráznább.

Rachel Richardson: Questions

If there’s one true thing, it’s that
Google will make money off us no matter what.
If we want to know
what percentage of America is white
(as it seems we do)
what percentage of the population is gay
(as it seems we do)
what percentage of the earth is water:
the engine is ready for our desire.
The urgent snow is everywhere
is a line by Edna St. Vincent Millay, and
many have asked, apparently,
where am I right now. Also
when will I die. Do you love me
may be up there, generating
high cost-per-click, but not
as high as how to make pancakes,
what time is it in California.
So many things I wanted to ask you,
now that you’re gone, and your texts
bounce back to me
undeliverable. Praise to
the goddess of the internet search, who returns
with her basket of grain,
67,000 helpful suggestions
to everything we request:
how to solve a Rubik’s Cube,
what to do when you’re bored,
how old is the earth,
how to clear cache,
what animal am I,
why do we dream,
where are you now, come back.

Gulisio Timea: Gyök

Milyen vagy, mikor senki se lát?
Azt akarom ismerni,
Amit sem a tükör, sem a falak,
Sem a pohár, sem a fésű.
Ha nem írsz, nem olvasol,
Nem mondasz véleményt.
Ha nincs kinek bemutatkozni.
Akkor kiderül, a szavakon túl
Szólsz-e valamiről.

Gyurkovics Tibor: Lány-szerelem

Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy ágyba
milyen az ottelója
milyen a muskotálya
milyen legyen a padló
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
a jersey blúzt a szoknyát
a bugyit kombinét
nagyon meggondolandó
milyen legyen a szája
a mosolya a bokája
a pihéje a bája
milyen legyen az utca
ami hozzá vezet
milyen legyen a város
a kert a kerület
lesz-e szemében őrült
lángolás amitől
fölgyullad a világ is
ha a lány nekidől
Nagyon meggondolandó
mert aztán ott a lány
magában a szobában
meztelenül csak áll
szedegeti a cuccát
gyönyörű rongyait
meztelen köldökével
világokat vakít
kapkodja visszavenni
a szoknyát a tüdőt
szapora lélegzését
milyen volt azelőtt
nagyon meggondolandó
kit hogy lehet szeretni
milyen legyen az arca
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
milyen az íze szája
emléke muskotálya
a poharában a bólé
az üvegében a sörlé
az asztalán a sercli
mert van ahonnan többé
már nem lehet magunkat
sohasem visszavenni.

Billy Collins: Gold

I don't want to make too much of this,
but because the bedroom faces east
across a lake here in Florida,

when the sun begins to rise
and reflects off the water,
the whole room is suffused with the kind

of golden light that might travel
at down on the summer solstice
the length of a passageway in a megalithic tomb.

Again, I don't want to exaggerate,
but it reminds me of a brand of light
that could illuminate the walls
of a hidden chamber full of treasure,
pearls and gold coins overflowing the silver platters.

I feel like comparing it to the fire
that Aphrodite lit in the human eye
so as to make it possible for us to perceive
the other three elements,

but the last thing I want to do
is risk losing your confidence
by appearing to lay it on too thick.

Let's just say that the morning light here
would bring to any person's mind
the rings of light that Dante

deploys in the final cantos of the Paradiso
to convey the presence of God,
while bringing the Divine Comedy
to a stunning climax and leave it at that.

Hal Sirowitz: They All Have Boyfriends

If you ask a woman if she has
a boyfriend, my therapist said, she's
going to say yes, even if she doesn't
have one, because she doesn't want you
to think of her as a loner. and even if
she has more than one boyfriend, it's not
a waste of your time being with her,
because you need more practice talking
to women. All that time you spent
talking with your mother doesn't count.

Czifrik Balázs: A kék vonalnál

Az átmenet megállt.
A padló nem recseg,
a szárnyas ajtót nem vágja be senki.
Az ajtófélfán árokká
mélyültek a repedések.
Nincs kinek elmagyarázni,
ezek határok.

(Akkor púposodott a vetemedett fa. Apa
sokat késett. Hátán, ahogy előredőlt,
feszült a zakó. Az inge dohos.
Hússzínű – mondta, ha velünk vacsorázott.)

 A konyhaküszöbön billegek,
az ajtóra rajzoltam:
ez apu, ez pedig anyu,
a kék vonalnál ötéves vagyok.

Mike White: So, If Everyone Jumped Off A Bridge

I’d never
get over the loneliness.
I’d be surprised as all hell.
I’d say it like a sutra: everyone.
I’d rave, I’d mourn, I’d sulk, I’d run out of food
and have to go shopping.
I’d bring along a credit card and a driver’s license.
I’d roll through stop signs, nervously.
I’d maneuver my shopping cart through the cavernous aisles,
reading the advertised specials, as if
I was taking part in a zombie movie, becoming
by turns the victim, the zombie, the actor.
I’d wonder at the sheer number of mirrors in the world.
I’d go to bed early, thinking, I’m going to wake up and …
I’d be afraid to go out at night, like a refugee, like a woman. 
I’d stop showering because someone
might be on the other side of the curtain with a knife
now that there was no one to protect me, now that there was no one.
I’d stop showering just because I could.
I’d start thinking that maybe this all meant I was immortal
which I had long suspected was the case
and then I’d reason that just because everyone else
had jumped off a bridge it didn’t follow that I was going to live forever.
I’d want to die much of the time.
I’d stop writing poems, nothing more
than a mild shock, like opening the fridge in the middle of the night
to find the power had gone out.
I’d read the same shit differently, and by candlelight eventually.
I’d translate the faces in the photo album into Braille.
I’d scan the dawn sky for airplanes, the hedges for lost pets.
I’d cry for joy hearing a sparrow, a cricket, whatever.
I’d know the month and the day of the week so help me God.
I’d drive to bridges and then to the bridge,
iron railings in a rolling fog.
I’d gaze down and into
the onrushing water, into my
own improbable shadow.

Pataki Andrea: Eliramlik

Katóka kilencévesen kitűnő bizonyítványt vitt haza, édesanyja örült neki.
Fénykép is készült róluk, ahogy örülnek.
Mit tudták ők, minek örülnek ezerkilencszáznegyvenhárom júniusában?
Mit tudott anya és lánya másfél évvel később a téglagyárban a sorból kilépve?
„Mi most akkor elmegyünk innen”, súgta, és megszorította Kató kezét.
Mit tudta a kislány, hogy a gettóba visszamenve a háború végét se apja, se anyja nem éri meg?
Nem tudta ötvennégy tavaszán, hogy egy évvel később kicsi fiának fog örülni.
Hogy tizenegy évvel később öngyilkos férjét fogja temetni.
Hogy negyvenegy évvel később fiát fogja gyászolni.
Tudta, hogy egy öregotthonban végzi?
Hogy elhull a virág, eliramlik az élet?
Katóka kilencévesen kitűnő bizonyítványt vitt haza, édesanyja örült neki.
Fénykép is készült róluk, ahogy örülnek.
Mit tudták ők, minek örülnek ezerkilencszáznegyvenhárom júniusában?

Haász János: Vágyódás

A budai hídfőnél száll le. Én is. A telefonját nyomkodja. A HÉV elmegy, a tömeg is, ő csak áll. Én is, megcsap a finom illat. Próbálok közelebb menni, amennyire ez csak lehetséges. A lábai hosszúk, szép barnák, egyetlen szőrszál sincs rajtuk. Kicsit sem természetes, nem értem, mit esznek ezen. Beszívom jó mélyre az illatát, a szám ragacsossá válik a vágyakozástól. Valamit tenni kell, fogytán az időm, már eltette a telefont, a táskájában matat, elindul. Mennék én is, de nem tudok, csak bámulok utána, ahogy a kolbászos pizzaszeletet majszolva megy a mozgólépcsőn. Sosem éreztem még ilyen fájónak nyakamon a pórázt.

Richard M. Berlin: Einstein’s Happiest Moment

Einstein’s happiest moment
occurred when he realized
a falling man falling
beside a falling apple
could also be described
as an apple and a man at rest
while the world falls around them.

And my happiest moment
occurred when I realized
you were falling for me,
right down to the core, and the rest,
relatively speaking, has flown past
faster than the speed of light.

Izsó Zita: petit mort

azt hittem, ez megint ugyanolyan lesz, hogy
neked is 70%-ban víz a tested
és én elképzelni sem tudok szebb halálnemet
mint hogy egy ilyenbe belefulladhatok —
de te kimentettél.
a lelkeden száradok.

Fancisco X Aarcón: Sonnets To Madness And Other Misfortunes, III

your eyes show me how to see again
like mirrors of water, understanding all,
there’s no mystery they can’t solve—
a single glance is more than enough

your eyes see, listen, touch, speak.
are beacons on the horizon
shedding light on shades of life
beyond the reach of words

so I start to read your body,
pausing at every mole, as if
they were commas or periods

how I love to scribble on your chest,
use the muscles on your back as lines—
you and I are both page and pen

--Translated by Francisco Aragón

Turbuly Lilla: Valami a kékről

Ez itt a semmi. És ez itt a végtelen.
Ez itt a folyton múló, pulzáló jelen.
Innen nézed öröktől kezdve már,
ahogy a semmiből az égszín összeáll.

Várady Szabolcs: Hadrianus-változat

Réz Pálnak
Te csellengő, incselgő lelkecske,
animula, mulattass, mulandót,
félbe a tréfáidat ne szakaszd,
testem vendége, útitárs,
kószácska, kedveske, ne kerekedj fel
sápatag, sivatag, hallgatag
helyekre, te lengeteg, ingatag,
hol van hiszen, hol még, mikor
elnémul a, vakul a, kondul a
hang, a szem, a harang?


Ritka pillanat: olvassatok verselemzést, érdemes!

https://m.magyarnarancs.hu/konyv/dupla-szalto-a-gerendan-111260

 

Billy Collins: The Guest

I know that the reason you placed nine white tulips
in a glass vase with water
here in this room a few days ago

was not to mark the passage of time
as a fish would have if nailed by the tail
to the wall above the bed of a guest.

But early this morning I did notice
their lowered heads
in the gray light,

two of them even touching the glass
table top near the window,
the blossoms falling open

as they lost their grip on themselves,
and my suitcase only half unpacked by the door.

Heather Bell: Sad Song

After the eighth cup of cheap coffee,
you sit with me at the kitchen table and I
never know what to say. Because in daylight,
I am frightened, the way the
sun catches your face making your eyes
seem lighter
moon jellyfish
or Glaucus atlanticus—
strange blue dragons
So here is what I should have said
yesterday: mayflies have the shortest lifespan
of any organism but still
they keep finding each other. The Tiger
Pistol Shrimp makes

a shrill sad song
in order to stun its prey.
These are facts

you mouthy sonofabitch
shut up and let me love you

Haász János: Emlékmű

mi azok vagyunk
akik mindig semmiről se
csak úgy belesodródtunk
igazából ott se voltunk soha
azokat a tankokat senki nem hívta
egyszer csak ott voltak

katyusák usanka
bőrkabáton halálfejek
letépett körmök
fényes csizmák fényes szelek
aki másnak wehrmacht más
magát lövi bele

de mi erről sem
épp csak arra ártunk
nézéseink
ártatlanok
nagy szomorú szemek
böcsülettel bárkiébe
bátran
nem tekintenek
mi a világ legderekabb népe
egyenes derékkal
hajlongunk a porba
kiszolgáltatottak voltunk
hát némán kiszolgáltunk

mi csak kesztyűbábok
bádogdobok

felelősségünk teljes tudatlanságában
fehérítjük glasszékesztyűinket
míg szét nem foszlanak teljesen
valahol a másramutatóujjnál

Craig Arnold: Bird-Understander

Of many reasons I love you here is one

 

the way you write me from the gate at the airport

so I can tell you everything will be alright

 

so you can tell me there is a bird

trapped in the terminal all the people

ignoring it because they do not know

what to do with it except to leave it alone

until it scares itself to death

 

it makes you terribly terribly sad

 

You wish you could take the bird outside

and set it free or (failing that)

call a bird-understander

to come help the bird

 

All you can do is notice the bírd

and feel for the bird and write

to tell me how language feels

impossibly useless

 

but you are wrong

 

You are a bird-understander

better than I could ever be

who make so many noises

and call them song

 

These are your own words

your way of noticing

and saying plainly

of not turning away

from hurt

 

you have offered them

to me I am only

giving them back

 

if only I could show you

how very useless

they are not

Hont András: Élet-vitel-szerű Ripostvers

Parkokba és kisebb aluljárókba bújtak,
a Rend éber őreit így játszani ki,
az új szabályozáshoz ekként viszonyultak,
ahogy olvasóink közül írta valaki.

Bár az aluljáró-lépcsőn – hiába tolták –
a bevásárlókocsi többször fennakadt,
kezükön még így is számtalan,
a környezetre káros ingóság maradt.
S hogy véletlenül se rongálják tovább
az általános, lakossági közérzetet,
a későbbi jegyzőkönyv kedvéért
őrzi őket az állampolgári emlékezet:
aprókkal tálka, száz nyüzsgő féreg,
egy bontatlan konzervdoboz,
félig megrágott szalonnakéreg,
(amit a hatóság mint romlandót elkoboz).
Rongycsomó, bot, viharvert kabát,
kinyitott, féldekás barack
(igen messzire érezni szagát),
zavaros vizű műanyagpalack.
Újságok és üres, boros üvegek,
(mindegyik visszaváltható),
csálészárú szemüvegkeret,
húgyfoltos pokróc vagy takaró.
Tény, hogy nincsen semmi off-shore,
csak Spar-szatyor, egy elszakadt kosár,
dagadt arc, erősen hiányos fogsor
hályog, mögötte vaksi szembogár.

Meddig élnek vissza türelmünkkel?
Azt hiszik, nekik mindent szabad?
’vitelszerűen tartózkodnak minden éjjel,
és a közterület tőlük ragad. 

Pedig személyes tárgyakat megőrzés végett
az illetékes szerv szépen átveszi,
míg a türelmünkkel rendre visszaélőt
intézkedés alá helyezi.
Minden szabályos, minden -szerű
(a törvény és az élet szintén,
mindenki él a paragrafus mentén),
nem ért senkit semmi fájdalom,
hogy elhangzott volna:
„gyerünk homeless,
vagy ha nem, hát
pofon lesz”?
Aljas rágalom.

Ez a törvény, miféle megértés?
Ők értsék meg: létük szabálysértés,
homlokukon ott a matrica.
Nincs ebben semmi érdekes.
Nincs se Malibu,
se magángép,
se kiscica.

Bajtai András: A mi mesénk

A mi mesénkben nincsen boszorkány,
nincs légszomj, üveghegy, jótündér,
se legkisebb fiú, se találós kérdés.
A mi mesénkben nincsen boszorkány.
A mi mesénkben sárkány sincsen,
és nincsen törpe, gyűrű, bányaomlás,
se kerekerdő, se óperenciástenger.
A mi mesénkben sárkány sincsen.
A mi mesénk halk, rövid mese:
fehér papír – te írod, és én rajzolom.
A mi mesénket én írom, és te rajzolod,
a mi mesénk halk, rövid mese.
A mi mesénknek boldog a vége,
és nincsen benne semmi titokzatos.
A mi mesénkben szerelem van,
a mi mesénknek boldog a vége.

Billy Collins: Memento Mori

It doesn’t take much to remind me
what a mayfly I am,
what a soap bubble floating over the children’s party.

Standing under the bones of a dinosaur
in a museum does the trick every time
or confronting in a vitrine a rock from the moon.

Even the Church of St. Anne will do,
a structure I just noticed in a magazine-
built in 1722 of sandstone and limestone in the city of Cork.

And the realization that no one
who ever breasted the waters of time
has figured out a way to avoid dying

always pulls me up by the reins and settles me down
by a roadside, grateful for the sweet weeds
and the mouthfuls of colorful wild flowers.

So many reminders of my mortality
here, there, and elsewhere, visible at every hour,
pretty much everything I can think of except you,

sign over the door of this bar in Cocoa Beach
proclaiming that it was established -
though established does not sound right - in 1996.

Dennis Trudell: Holiday Tale

A woman has never told her husband
nor anyone else about the love note
she received thirty years ago. It was
unsigned, and after guessing often, 
often about who in town sent it, she has
long accepted that she’ll never know.
The note was short, four sentences: “I 
love you deeply and expect I always will. 
You have a family and so I’ll keep my 
distance. Each 4th of July I’ll phone 
at 10 a.m. and hang up after one ring, 
to let you know it’s still true. If it’s 
busy, I’ll ring at 11 & so on.” This 
was typed, as was her name and address, 
postmarked locally. She and family 
were out of town a few times on that 
holiday over the years, but on the rest 
of them she’d waited for that single 
ring, and it came. They moved after a 
third child was born—the phone still 
rang the next 4th, making her realize 
how much she counted on that, wanting 
nothing more from him. Their children 
left home and had children of their 
own. Now she is fifty-six years old 
and woke on this 4th of July thinking 
about a man no doubt at least that old: 
she feels certain it’s a man. She may 
have walked past him again this week, 
greeted him or not. She isn’t positive
the ring will occur; he could have died
in the past year. Or be dying now.
Yet at 10 a.m. she hears the sound
and doesn’t bother to answer. Smiles
at what she’s decided years ago is
a gift. It will tingle faintly inside
for the rest of the day. Tonight in bed
she will lie awake beside her husband
longer than usual. And will murmur
as always, “Thank you” just once.

Győrfi Viktória: Nem otthon

Ez nem az ő otthona neki négy
éve nincs itt bőröndök
fekszenek a szekrények tetején
és az emberek az utcán
felviszik a hangsúlyt a mondat végén

mikor elköltöztek a játékai fekete
szemeteszsákokban kerültek a pincébe
a tetején a csomónál fogva ő is le tudott vinni egyet
a kosárlabdát a hátizsákjába tette
nem akart menni azt mondták jó lesz

az új teraszon az asztal két raklapra
fektetett harmadik egy építkezésről
lopták az iskolában mindenki idegen
egymásnak is összepakol
ha költöznek tovább

ma nem sátortetősek a házak
holnap azok lesznek tegnap volt tenger
ma nincs a többi ugyanaz marad
máshogy ugyanaz
próbál nem találni új barátokat

a régieket messenger-csoportokban
hordozza magával a telefonján
folyamatosan online csak ez állandó
meg a youtuberek akiket néz
a szülei este mindig kikapcsolják a wifit.

Peter Bristol: [I wondered lonely: As a cloud...]

I wondered lonely: As a cloud
Is said to store my many files
On servers scattered all around,
How certain can I be that eyes
Unauthorized are never laid
On pantless selfies that I made?

Are photos inspired by some booze,
Perchance of partial nudity,
And meant for strictly private use
Susceptible to scrutiny?
For oft, when on my couch I lie,
A lapse of judgement may transpire. 

If you as well know how this feels,
And wish to have an antidote
That helps avoiding daft ordeals
Just make yourself a mental note:
Consider during load and save
The warning Edward Snowden gave.