Kiss Judit Ágnes: Ima a jó halálért

Ne alázz meg engem, Isten
A halál szemei előtt!
Ha a testem elragadja,
Könyörögni legyen időm,
Hogy a lelkemet ne engedd,
Ne a semmibe zuhanást.
Nem a rothadás riaszt, csak
Ha az öntudat elenyész.

Hova lesz a vágy, az emlék,
Hova akkor az akarat?

Mi marad belőlem aztán,
Mikor égnek a zsigerek?
Por a porcelánpohárban,
Temetőbeli felirat.
És a vers. A porba írva,
Ami kész, ami töredék.

Vera Pavlova: 29

The two are in love and happy.
He:
„When you are not here,
it feels as though you
had just stepped out
and are in a room next door.”
She:
„When you step out
and are in a room next door,
it feels as though
you do not exist anymore.”

Sara Teasdale: Pity

They never saw my lover's face,
They only know our love was brief,
Wearing awhile a windy grace
And passing like an autumn leaf.
They wonder why I do not weep,
They think it strange that I can sing,
They say, "Her love was scarcely deep
Since it has left so slight a sting."
They never saw my love, nor knew
That in my heart's most secret place
I pity them as angels do
Men who have never seen God's face.

William Henry Davies: Nincs idő!

Az életnek mi haszna mondd,
Ha egyre hajszol, űz a gond.
Nem állhatsz meg a lombok árnyán
Tűnődni, mint tehén s a bárány.
S nem, nem tudod figyelni, ó jaj,
Hogy mókáz mókus a dióval!
Néznéd, amint a Nap zizegve
Csillagokat hint a vizekre.
Rád villan a szépség szeme,
Táncot lejt, várnod kellene.
Látod kigyúlni mosolyát,
S nem várhatsz, menned kell tovább.
Hogy élhetsz így, szegény bolond,
Hogy egyre hajszol, űz a gond?

Julia Cameron: Words For It

I wish I could take language
and fold it like cool, moist rags.
I would lay words on your forehead.
I would wrap words on your wrists.
"There, there," my words would say–
or something better.
I would ask them to murmur,
"Hush" and "Shh, shhh, it's all right."
I would ask them to hold you all night.
I wish I could take language
and daub and soothe and cool
where fever blisters and burns,
where fever turns yourself against you.
I wish I could take language
and heal the words that were the wounds
you have no names for.

Charles Algernon Swinburne: Tenger és alkonyég között

Tenger és alkonyég között
a szerelem hozzámszökött.
Örömre bú jött, napra éj,
a hosszú vágyra kurta kéj,
s óh, szerelem, reád mi jött
tenger és tengerpart között!

Tenger és kikötő között
az édesből keserű lett,
a vágyból könny, a könnyből láng,
holt kéjből új vágy, új fulánk:
s a szerelem így font-kötött
a tenger és homok között.

Tenger és napnyugat között
egy órát köztünk font-kötött,
de már suhant is, fürge láb,
a tegnapok után tovább
az arany vízen; jött s szökött
tenger és tengerhab között.

S tenger fölött és part alatt
minden vágy meghalt, elszunnyadt.
Az első csillag látta, míg
kettőnk egy lett; a második
csak engem látott magamat,
tenger fölött és part alatt...

--Babits Mihály fordítása

B. Radó Lili: Kit érdekel, ugyan kit érdekel?

Hacsak nem a férget a föld alatt,
mely széjjelmarja majd az ajkadat -
hogy ember akartál lenni, hű, derék,
s asszony lehettél csak, semmi egyéb.

Kit érdekel, kit érdekelhet már ma
lázadásod s bús éjszakáid száma?
Hajad, ha őszül, s nem karcsú már bokád,
a lelked senkit sem érdekel tovább!

Kit érdekel, hogy sohse voltál boldog,
mert gyarlóságod szégyenkezve hordod?
Vétked lemosni nincsen mód, se vegyszer.
Asszony lettél: véged, ha megöregszel!

Yehuda Amichai: My Father

The memory of my father is wrapped up in
white paper, like sandwiches taken for a day at work.

Just as a magician takes towers and rabbits
out of his hat, he drew love from his small body,

and the rivers of his hands
overflowed with good deeds.

Inga Gaile: A 3-as busz

Hát így élünk,
sáljainkba és másnaposságunkba burkolózva,
megvédenek minket
minden bajtól,
udvart építek magam körül aranyból, félelmekből,
kenyérből és kolbászból, szégyenből.
Hát így élünk –
ne gyere ide
és ne kérjél.
Hát így élünk,
ülünk a szép fenekünkön –
adja át helyét az a férfi, hiszen ez a dolga.
Nem adom át, fáradt vagyok, vajon ez a kurva tudja-e,
hogy milyen egész éjszaka dolgozni és aztán megint
nem kapni, nem kapni, köpni rá,
nem kellett volna csinálnia, ha nem tud autót venni,
ha köpködni kell ebben a büdös csónakban,
ami a vak
sötétségbe úszik.
Hát így élünk,
nem engedjük át a helyünket, nem mosolygunk, nem köszönünk,
félünk, hogy elveszik tőlünk, szemmel vernek, nem érnek oda,
fogukkal kitépik az utolsó falatot,
ötven kiló plusz, de a mérgelődéstől
inkább csak ülök és nem látok semmit,
Istenem, minden tele van itt nyomorékokkal,
de én nem is látom,
a fákat nézem,
mondogatom a mantrát és a magasabb rendű dolgokra gondolok,
csak sikerülne, csak sikerülne,
ha rám mosolyogna a szerencse,
egy pénzes vő egy BMW kulcsával.
Hát így élünk,
semmit nem látunk,
egy kisgyerek nevet,
nem hallom, nem hallom,
egy résen betör a napfény,
fogj egy rongyot, tömd be azt a lyukat,
kimegy a meleg, és akkor mi lesz?!
A rohadt kormány nem ad enni,
nem hagy mosolyogni és méltón,
büszkén embernek lenni,
nem hagy felállni,
nem hagyja, hogy átadjam a helyem
a lánynak, aki szülni fog holnap.

Ő mosolyog.
Még van reményünk.

--Fordította: Tölgyesi Beatrix

Eugen Ionescu: Virágok

A leszedett virágok poharakban sírnak.

Lepkékkel, napsütötte kertekkel álmodva

A leszedett virágok a poharakban meghalnak.

A szomorú kelyhek fényfoltokat

Hullatnak búsan.

A rét azt hiszi, azok csak szirmok.

Csak én tudom, hogy nehéz könnyek,

Lélekmorzsák.

Egy dongó híreket hoz nővéreiktől.

Nő a hervadó virágok nosztalgiája.

A leszedett virágok, a mezei virágok

Belehalnak a nosztalgiába, és lepkékkel álmodnak,

Kertekkel, napsütéssel.

-- Fordította: Bertóti Johanna

Cecilia Woloch: Fireflies

And these are my vices:
impatience, bad temper, wine,
the more than occasional cigarette,
an almost unquenchable thirst to be kissed,
a hunger that isn't hunger
but something like fear, a staunching of dread
and a taste for bitter gossip
of those who've wronged me—for bitterness—
and flirting with strangers and saying sweetheart
to children whose names I don't even know
and driving too fast and not being Buddhist
enough to let insects live in my house
or those cute little toylike mice
whose soft grey bodies in sticky traps
I carry, lifeless, out to the trash
and that I sometimes prefer the company of a book
to a human being, and humming
and living inside my head
and how as a girl I trailed a slow-hipped aunt
at twilight across the lawn
and learned to catch fireflies in my hands,
to smear their sticky, still-pulsing flickering
onto my fingers and earlobes like jewels.

ee cummings: Yes is a Pleasant Country

yes is a pleasant country:
if's wintry
(my lovely)
let's open the year

both is the very weather
(not either)
my treasure,
when violets appear

love is a deeper season
than reason;
my sweet one
(and april's where we're)