Oravecz Imre: Visszaszámlálás

Még jössz-mégy a világban,
tűzifát hasogatsz,
táplálékot veszel magadhoz,
rendszeresen tisztálkodsz,
adsz a külsődre,
óvod testi épségedet,
pénzért munkát végzel,
számlákat fizetsz,
számon tartod az árakat,
kutyát etetsz,
időjárásjelentést hallgatsz,
beosztod idődet,
vágyaid vannak,
terveket szősz,
számolsz a holnappal,
ítéletet alkotsz,
véleményt nyilvánítasz,
verset írsz,
kedvenc íróid olvasod,
alkonyi eget nézel,
felhőkben gyönyörködsz,
megrészegülsz a kakukkfű illatától,
átkarolod kedvesed,
látszólag még minden rendben,
pedig hasadban már ketyeg a halál.

Judith Viorst: The Truth

The truth is
If I had it all to do over
I still wouldn't study Swahili,
Learn to fly a plane,
Or take 92 lovers,
Some of them simultaneously.

The truth is
If I lived my life again
I still wouldn't leap before looking,
I still wouldn't count my chickens before they were hatched,
And I'd still, just in case I was hit by a car and had to be
rushed to the hospital and examined,
Wear clean underwear.

The truth is
If I got a second chance
I still wouldn't know a forward pass from a backward one,
A self-effacing wine from a presumptuous one,
Or a man who, if I let him pick me up, would be rich, sincere,
and of the same religious persuasion
From a man who, if I let him pick him up, would wind up being
a homicidal rapist.

The truth is
That I'll always want to be
Pure enough to hate white bread,
Deep enough to admire Patagonian folk art,
Thin enough to go swimming in the nude,
Mature enough to outgrow Erich Fromm,
Nice enough to be nice to my Uncle Bernie,
And secure enough to not need getting married.

But the truth is
That the next time around,
I still wouldn't.

Ida Lórien Ringdal: Beteg állat

nem láttad a napszemüvegem?
írja Maja sms-ben,
már háromszor próbált hívni,
nem akarok vele beszélni,
nem akarok senkivel se beszélni,
nem akarok élni,
az ágyon fekszem,
fényes nappal van,
a villany lekapcsolva,
a roló lehúzva,
arra gondolok, hogyan öljem meg magam,
megkérdezem Maját, hogy átkutatta-e az összes táskáját
és a cipőspolcot,
talán leeshetett a cipők közé,
nem,
mindenhol kereste,
kétszer is ellenőrizte,
háromszor is,
felakasszam magam?
vagy esetleg vonat elé ugorjak?
azt ajánlom neki, hogy hívja fel a kocsmát, ahol tegnap voltunk
vagy hogy esetleg Silje vitte haza véletlenül,
néhány percig csend lesz,
felnézek a plafonra és arra gondolok vajon mennyibe kerül
felszerelni egy akasztót,
ami kibír 60 kilót,
az iphone felvillan,
Silje se látta a napszemüveget,
esetleg mondhatnám azt a szerelőnek ,
hogy egy nehéz csillárt fogok fellógatni,
amúgy sem az ő dolga,
Maja szomorú,
Maja igazán szomorú,
három sírós szmájlit is küld
és három összetört szívet,
nagyon fontos Majának, hogy megtalálja a napszemüvegét,
végigmegy a tegnapi útvonalunkon,
hogy megkeresse,
milyen nevetséges,
én itt öngyilkosságot tervezek
Maja pedig úgy keresi a napszemüvegét, mintha az élete függne tőle,
pedig vehetne egy újat,
ugyanolyat
vagy esetleg szebbet,
mindenhol árulnak napszemüveget, az összes ruhaboltban városszerte,
országszerte, világszerte,
nem is kell, hogy kilépjen a házból,
megrendelheti interneten,
de Majának pont ez a napszemüveg kell,
mert jelent neki valamit,
ez volt rajta amikor a Roskilde fesztiválon volt,
ez volt rajta amikor szerelmes volt egy fiúba,
ez volt rajta amikor boldog volt,
a napszemüveg tele van emlékekkel,
ha tűz ütne ki,
valószínűleg magával vinné
miközben a lakásból menekül,
ki gondolná, hogy egy ilyen kis tárgy ilyen fontos tud lenni,
felülök az ágyban
és lerakom az iphone-t,
istenem,
szinte aranyos,
elkezdek gondolkozni az összes
tárgyon,
beszélgetésen,
cselekedeten,
gondolaton,
érzésen,
amik összevetve az életemet alkotják,
amik együtt minden,
én is egy ilyen kis, jelentéktelen fontos dolog vagyok,
amit valaki keresne és keresne,
ha eltűnne,
sírok,
ez teljesen nevetséges,
hogy minden kis dolog,
ami jelentéktelen önmagában,
milyen fontos és nagy lesz
együttvéve,
milyen beteg állat volt aki ezt kitalálta,
olyan egyszerű, hogy már túl nehéz
megérteni,
emlékezni rá,
belátni,
felhúzom a redőnyt,
nem vakít meg a napfény,
amúgy is bármikor
elhalaszthatom,
és igazából egészen jól mutatna
itt egy csillár
.
.
.
.

--Fordította: Gógl Réka

Locker Dávid: Hályog

A dolgok, amikről nem beszélünk,
ártalmatlan nézeteltérésnek indulnak.
Egy rendező, akin meglepődünk, hogy a másik gyűlöli.
Egy költőnő, akin, hogy a másik nem.
Egy kedvenc étel.
Egy régi dugás valamelyik ismerőssel.

A dolgok, amikről nem beszélünk,
attól lesznek azok, amik, mert tényleg nem beszélünk róluk,
hagyjuk nőni őket.
Míg csak az elképzelésekről szólnak, kiiktathatók:
még megláthatjuk mögöttük egymást.
Csak akkor válnak lekaparhatatlan hályoggá,
mikor túlnőnek minket.
Mikor torokra szoruló elővigyázattá válnak,
tapintatosan elterelt beszélgetéssé.
Kínos csönddé, ami attól kínos,
hogy nem kéne kínosnak lennie.
Eltitkolt, sebzett idegenséggé.

A dolgokban, amikről nem beszélünk,
nem az a legrosszabb, hogy kitakarják előlünk egymást.
És még csak nem is az, hogy akkor is beszélnek hozzánk,
mikor mi egymással
már régóta nem.
Hanem az, hogy jelentősnek hazudják magukat,
túlkiabálva mindent, ami valóban jelentős lehetne:
céltalan, őszi biciklizéseket,
nevetéseket részegen hazafelé,
átizzadt, hajnali, szépen üres csöndeket.
Hogy nem hagyják, hogy ezt az egészet,
amit valamikor szerelemnek hívtunk,
végre halkuló, fehéren lobogó emlékké mossa a megbocsátás.

Ifeanyi Ogbo: forgive me for the parts of you i’m yet to kiss

i used to think there was only one part of
the body meant for kisses,
but on your body I discovered a thousand places.

you were born naked so I could clothe you with kisses,
my lips were made to adorn every inch of
the landscape of your skin.

kisses on places you’ll never want your mother
to read about,
sinful actions too holy for confession.

and when we finally merge into one
my body memorizing every part of yours
i discover there are ways to visit heaven without dying.

Brian Bilston: This Is One of Those Poems Without Any Rhymes

This is one of those poems
without any rhymes,
like the kind you may read
in the Sunday (Times)Telegraph.

For the real poet, you see,
rhyme’s deleterious,
when you want to be seen
as poignant and (serious)profound.

Rhyming is childish and trivial;
it smacks of the frivolous.
But I’ll throw in some half-rhymes
of which you may be (oblivious)ignorant.

This is also one of those poems
that ends with a metaphorsimile,
like the silence of writing paper,
untouched in the letter drawer.

Parti Nagy Lajos: Egy "fecskére", mely viszket

Egy emberként húz a Fecske délnek,
Ahont nincsen nyoma se födélnek,
Ahont csak a szeretsenek laknak,
Szárnyaikkal búcsút csoválgatnak.

Afrikában minek mész te, Fecske,
Kövérebb ott hal, vad és menyecske?
Ha kövérebb, csípje meg a kánya,
A magyar Fecskének itt van a hazája!

(…)

Itt van a’ Te Hazád, ha ember, ha asszon’,
A jóságos Isten akarhová rakjon.
Ne kompolgálj, mint a bolhó büfti,
Hanem ülj a babérodra, füsti!

Végy példát a magyar emberekrül,
Halni kész, de gyáván el nem repül,
Istenem, csak annak növeszsz szárnyat,
Ki nem csap föl költöző madárnak!

Linda Pastan: Imaginary Conversation

You tell me to live each day
as if it were my last. This is in the kitchen
where before coffee I complain
of the day ahead—that obstacle race
of minutes and hours,
grocery stores and doctors.

But why the last? I ask. Why not
live each day as if it were the first—
all raw astonishment, Eve rubbing
her eyes awake that first morning,
the sun coming up
like an ingénue in the east?

You grind the coffee
with the small roar of a mind
trying to clear itself. I set
the table, glance out the window
where dew has baptized every
living surface.

László Noémi: Reggeli kérdés

Ma ki utazik el, ma

ki néz hosszan utána,

hogyan szakad vagy foszlik

a tegnap cérnaszála,

ki fűzi tű fokába,
hány öltés kell a szívig,

hogy verjen, míg a testet
a fű közé terítik,

hány öltés kell a színes,
a képeslap-magányhoz

fércelni annyi véget,
amennyi még lakályos,

amennyi tengerekben
a cseppet nem takarja -

hány öltés kell a szélnek,
hogy az eget bevarrja?

Jannisz Ritszosz: A haza

El innen - mondogatták. - Nem lehet elviselni már
    ezt a nyomort.
Nem lehet tűrni tovább a rossz halált. Igen ám, de
    mi lesz a halottainkkal?
a csontokkal, a cserépkorsókkal, a haranggal? Ó jaj,
    olajfa déli árnya!
tengerre dűlő kicsi szőlő, nagyhangú békák éjjelente!
Fáj ez a föld. Meg aztán - ki lesz gazdája a kutyának,
a verébnek, a szérűnek? Ráadásul itt ez a horgonylánc-zúzta,
    béna kéz - mihez kezdesz vele?

    A gyeplőt,
azt még csak megtartja, de a csákányt, a fűrészt,
    de az ásót?
És ha közben széthordja a szél a kazlat? És ha a
    krisztustalanok kiássák
a pajtában a puskát? Ki meri akkor majd kimondan: Haza.
Ültek a földön. Lehúzták a bakancsukat.
Kibogozták az előruha csücskét, rágcsálták a kenyeret.
    A morzsát
összeszedették és a lapos, fehér kőre tették,
hogy könnyen megtalálhassa a fiafecske, s éhen ne vesszen.
Aztán keresztet vetettek magukra.
És - maradtak.

--fordította Papp Árpád

Brian Bilston: Escape into Nature

There are times when it all gets too much
and I have to switch off the TV and the radio
and my brain, and escape outside.

I say good afternoon to next door's dog.
Heard the latest about the government? he barks.
You couldn't make it up. I smile weakly

and make excuses before walking on
past the pub, whose sign creaks in protest
against the steep rise in the cost of living.

From the tall branches of the tree opposite,
a seminar is in progress; a squirrel sets out
his ideas about how to alleviate the refugee crisis

while a chaffinch flaps his wings angriliy.
It all gets too much for one leaf, who hurls
itself down, remembering Trump.

I feel the murderous eyes of a crow upon me,
brooding about global warming no doubt,
and make my way down quickly to the river

where - for a few precious, stolen moments -
I close my eyes and listen to the water
as it laps gently against the bank

until I hear a slap of wet feet approaching.
Thought I'd find you here, the duck quacks.
Now what the hell we gonna do about Putin?

Rudy Francisco: Mercy

She asks me to kill the spider.
Instead, I get the most
peaceful weapons I can find.
I take a cup and a napkin.
I catch the spider, put it outside
and allow it to walk away.
If I am ever caught in the wrong place
at the wrong time, just being alive
and not bothering anyone,
I hope I am greeted
with the same kind
of mercy."

Weöres Sándor: Plakát

Ki a jelenkor kínját éled
ne feledd el: másképp is lehet!
Hogy a jelen betegebb a múltnál:
te vagy az oka, csak te! - ne feledd.

Nézd: a sokféle zászló, párt, kényszer
abból él, hogy komolyan veszed,
tőle vársz rendet, észt meg kenyeret.
Mindegy, hogy követed, vagy nem követed,
fő, hogy többé komolyan ne vedd,
mert ha röhögsz rajta: meggebed,
ezt se feledd.

William Martin: Do Not Ask Your Children to Strive

Do not ask your children

to strive for extraordinary lives.

Such striving may be admirable
but it is the way of foolishness.
Help them instead to find the wonder
and the marvel of an ordinary life.
Show them the joy of tasting
tomatoes, apples, and pears.
Show them how to cry
when pets and people die.
Show them the infinite pleasure
in the touch of a hand.
And make the ordinary come alive for them.
The extraordinary will take care of itself.

Gertheis Veronika: Nyári asszonyok

Az ötvenes nőknek jól áll a nyár,
mikor fehér és vízkék lent viselnek,
nem rejtőznek dús szövetek mögé,
s mint a nyári fák, könnyűek lesznek.

Én nyári asszony szeretnék majd lenni,
nem túl sok és nem túl kevés,
erős, tiszta illatú, repülni szabad,
és lágy, mint a finom lenszövés.

Heathcote Williams: A macska, akit árulásért kivégeztek

Egy macskát kivégeztek árulásért
Az első világháborúban
Afféle közvetítőként ügyködött
Az antant és a tengelyhatalmak arcvonalai között:
Az angol és a német bakák
Egymásnak üzenhettek vele
Apró cetliket tűztek
A macska nyakörvére
És a macska átszaladt a senkiföldjén
Lövészároktól lövészárokig.
Mikor a Hadügyminisztérium az esetről értesült
Az antant tábornokai parancsba adták
Hogy a macskát, akit Félixnek hívtak
Lőjék agyon, mivel hírvivőként
Lehetővé tette, hogy a nyugati fronton
Egymással harcoló csapatok egymással inkább
Barátkozzanak.
Hiszen egy karácsonyi fegyvernyugvás után
Mikor, amolyan csodaként, megkopott a gyűlölködés
És az egyik német ároklakó rákezdett a „Heilige Nacht”-ra
És az angol árokból a „Silent Night” felelt neki
És a halálos ellenségek
Félve előmásztak a sárból
A szabadba
Kezükben ajándékokat
Rumot és snapszot és mézeskalácsot
És Huntley & Palmer’s gabonakekszet szorongatva
És boldogan mosolyogva csereberéltek;
És mikor spontán focimeccsek kezdődtek
Itt is, ott is a frontvonalak mentén…
A bajtársiasság spontán jelei;
Az összetartozás fegyvernyugvásai;
Akkor a kormány bűncselekménynek nevezte ezeket
Az alá sosem írt fegyverszüneteket;
Bejelentették, hogy az efféle események
A legsúlyosabb árulásnak tekintendők
És méltó büntetésük, akárcsak a gyáva megfutamodásé
A kivégző osztag.
De Félix, a macska (akit a németek Nesztornak hívtak)
Önmaga szabta saját törvényeit.
Türelmesen várt, amíg
Az angol és német nyelvű üdvözleteket
A fagytól remegő ujjú bakák
A nyakörvére rögzítették.
„Hello Fritz.”
„Gutentag Tommy.”
“Fröhliche Weihnachten, Tommy.”
“Happy Christmas, Fritz.”
És a macska ide-oda szaladt a hóban
A senkiföldje fagyott, könyörtelen rögei között;
Előbb Monsnál jelent meg
Majd később ott volt Passchendaele-nél is.
Végül Félixet – mint a középkorban
Annyi állatot, akiket köztudottan
Az ördög cimboráiként citáltak bíróság elé –
A vezérkar elítélte, mert
Fenyegetést jelentett
Mert árulást szított
Mert aláaknázta a gyűlöletbűnök sorozatát, ami
Maga volt az első világháború;
A háborús bűn, ami
Tizenötmillió áldozatot szedett
Köztük egy békés macska:
Alig említik valahol.
De véres mancsnyomai
Magányos macskai hitvallások
A háború abszurditásáról.

--fordította Konok Péter

Brian Bilston: Advanced Book Search

"I can't remember what it's called
but I'm pretty sure it has a green cover.
What I do know is that the author's name
starts with a P. Or possibly a K.
One of the consonants, definitely.

She was talking about it on Radio 4 last week -
although now I come to think of it,
it may have been Radio 2. On Monday.
It's a novel. Set in Bridgend, if that helps.
No, hang on ... Bridport. Or Brisbane?
She did sound Austrailan, in a Welsh kind of way.

At least, I think it's a novel. It might be
an autobiography. Or a travel guide.
But I am certain it has a green cover
because I saw a picture of it
in the newspaper a few weeks ago,
although that could have been another book ..."

are words that take a long time to type
into an online search box,
and lead to unsatisfactory results.
I ask my local bookseller instead,
who fetches the book from the shelf.
Turns out the cover is red.

Gwendolyn Brooks: Corners on the Curving Sky

Our earth is round, and, among other things

That means that you and I can hold
completely different
Points of view and both be right.
The difference of our positions will show
Stars in your window I cannot even imagine.
Your sky may burn with light,
While mine, at the same moment,
Spreads beautiful to darkness.
Still, we must choose how we separately corner
The circling universe of our experience.
Once chosen, our cornering will determine
The message of any star and darkness we
encounter.

Berényi Rita: Beszélgetések (2)

S tudod, mi a nehéz?A lepke visszabábozódása.

Élni úgy tovább, mintha
meg sem sejtetted volna,

mi lehetnél.

.
.

Jeffrey Harrison: A Drink of Water

When my nineteen-year-old son turns on the kitchen tap
and leans down over the sink and tilts his head sideways
to drink directly from the stream of cool water,
I think of my older brother, now almost ten years gone,
who used to do the same thing at that age;

And when he lifts his head back up and, satisfied,
wipes the water dripping from his cheek
with his shirtsleeve, it's the same casual gesture
my brother used to make; and I don't tell him
to use a glass, the way our father told my brother,

because I like remembering my brother
when he was young, decades before anything
went wrong, and I like the way my son
becomes a little more my brother for a moment
through this small habit born of a simple need,

which, natural and unprompted, ties them together
across the bounds of death, and across time . . .
as if the clear stream flowed between two worlds
and entered this one through the kitchen faucet,
my son and brother drinking the same water.

Kántor Péter: Ez már mind emlék volna?

Például amikor rohantál valahova, belémkarolva,
talán hogy el ne szállj a lendülettől, azért,
és hogy én ne maradjak le, és időnként
akkorákat mosolyogtál, mint aki lottón nyert,
a kedvenc ételét eszi, süt rá a nap,
és szeretik Alaszkától Csepelig;
egy frissen töltött transzformátor, rámkapcsolva,
sugároztad az energiát, táncoltál,
a farmernadrágod fenekén az atom-
háború ellenes varrott jelvénnyel --
Vagy például amikor átöleltél és úgy szorítottál,
mint aki ki akarja préselni a levegőt
a tüdőmből, vagy a tüdejéből végérvényesen,
és azt mondtad... fogalmam sincs, hogy mit mondtál,
olyankor sohase figyeltem oda,
egyszerűen nem akartam odafigyelni;
vagy amikor meg voltál rémülve, vagy lelkesedtél,
de annyira, és nevettél, és igyekeztél,
és szemüveget vettél, és szültél három
gyereket, és rágyújtottál, és kávét főztél---