Dimény H. Árpád: Szemrehányás

nem lehet könnyű dolgod, Uram,
ha azon merengsz, mennyivel boldogabb lennék,
ha csak egy pillanatig is láthatnám a jövőm változó képkockáit.
furdal a lelkiismereted, amikor jobb híján
azt nézed, ahogy késő este fáradtan kiszállok az autóból,
bezárom a kaput, és enni adok a kutyának és a macskáknak,
majd alig várom, hogy mindenki lefeküdjön,
elcsendesedjen a ház, aztán szépen belealszom
valami semmitmondó filmbe,
majd másnap ugyanúgy.

nem lehet könnyű, hiszen te azt is tudod,
hogy mi történt volna akkor,
ha elsőre sikerül az egyetemi felvételim,
és hogy a szobatársam hatására
olyan magas szintre pörgetem irodalmi karrierem,
hogy a versesköteteim először angol nyelven jelennek meg,
és csak azután magyarul,
ami a jelenlegi életemhez mérten több mint
ötvenszázalékos minőségi javulást jelentene
mindenféle skálán, nagy árat fizetnél érte, tudom,
plusz egy-egy szög szeretett fiad lábfejébe, tenyerébe

de te tudod, hogy nagylelkű vagyok,
határozottan elutasítanám ezt a lehetőséget.
láthatod, hogy a feleségemet is
igyekszem megkímélni a napi csalódásoktól,
hadd szentelhesse teljes figyelmét,
gondoskodását a gyerekekre
ugye, uram, te nem hasonlítanád a feleségem
ahhoz a másik nőhöz,
akivel az egyetemi évek után ismerkedtem meg,
fájna nekem, ha kiderülne,
hogy a vele folytatott beszélgetéseket
sokkal többre értékelnéd
mint azokat, amikhez most szokva vagy.

arra már gondolni sem tudok, hogyan éreznéd magad,
tudva, hogy egy másik férfi, aki szintén sorba állt érte,
de valamilyen oknál fogva, talán gyávább volt,
vagy lovagiasabb, de beelőztem,
hogy az a férfi sokkal több örömet szerezne neki, mint
amennyit én valaha is adni tudok, még a legjobb napjaimon is,
amikor igazán próbálkozom.

fogadjunk, hogy álmatlan éjszakáid vannak,
nyugtalanul forgolódsz a különféle
lehetséges életeim miatt, hogy mi lehetett volna, ha.
és lám, csak ez van, és ezen már nem változtathatsz,
mert megtörtént, úgy marad még azután is,
ha megszűnök létezni, mert előfordulhat, hogy
a terveiddel ellentétben, megfázok,
mert vékonyabban öltözve megyek ki tüzelőért
a hajnali hidegbe,
és ezzel csak úgy eltékozlok tizenöt évet,
amit te lépésről lépésre
gondosan megterveztél,
hogy kárpótolj a korábbiakért

tudom, ezért ültettél papírhoz,
nem akartál kényszeríteni semmire,
csak megmutattad, hogy te sem vagy sokkal bölcsebb,
és jobb se semmivel,
mint az az egyetemi barátom,
aki a szobatársam is lehetett volna,
akivel már évek óta nem beszéltem,
akinek most levelet írok az életről,
nyilván erről, amelyikről beszélhetek,
amelyiknek te is tanúja vagy,
amelyről úgy tudom,
hogy egyedül én választottam.

Naomi Shihab Nye: Torn Map

Once
by mistake
She tore a map
in half.
She taped it back
but crookedly.
Now all the roads
ended in water.
There were mountains
right next to her hometown.
Wouldn’t that be nice
if it were true?
I’d tear a map
and be right next
to you.

Louise Glück: The Mountain

My students look at me expectantly.
I explain to them that the life of art is a life
of endless labor. Their expressions
hardly change; they need to know
a little more about endless labor.
So I tell them the story of Sisyphus,
how he was doomed to push
a rock up a mountain, knowing nothing
would come of this effort
but that he would repeat it
indefinitely. I tell them
there is joy in this, in the artist's life,
that one eludes
judgement, and as I speak
I am secretly pushing a rock myself,
slyly pushing it up the steep
face of a mountain. Why do I lie
to these children? They aren't listening,
they aren't deceived, their fingers
tapping at the wooden desks--
So I retract
the myth; I tell them it occurs
in hell, and that the artist lies
because he is obsessed with attainment,
that he perceives as the summit
at that place where he will live forever,
a place about to be
transformed by his burden: with every breath,
I am standing at the top of the mountain.
Both my hands are free. And the rock has added
height to the mountain.

Lackfi János: Az emberekkel csak a baj van

Aki ennyi gyereket vállal,
az az ilyenek szekerét tolja.
Akinek egy gyereke sincsen,
az az olyanok szekerét tolja.
Aki kirakja a magyar zászlót,
az tutira kirekesztő.
Aki nem tesz ki magyar zászlót,
az tutira berekesztő.
Akinek van sok pénze,
biztos valakitől lopta.
Akinek nincs sok pénze,
tudom, ki lopta el tőle.
Aki az élet jogáért küzd,
biztos maradi állat.
Aki a nők jogaiért küzd,
szétveri a családot.
Aki élvezni meri az életet,
ostoba, nem tudja, mi megy itt.
Aki utálja az életet,
az kerékkötő fanyalgó.
Mindenki mögött áll valaki,
ezért mindenki nagyon gyanús.
Hogy az emberek csak úgy élnek,
csinálnak, amit csinálnak,
hisznek, amiben hisznek,
az teljességgel kizárt,
az teljességgel kizárt.

Naomi Shihab Nye: Always Bring a Pencil

There will not be a test.
It does not have to be
a Number 2 pencil.

But there will be certain things—
the quiet flush of waves,
ripe scent of fish,
smooth ripple of the wind’s second name—
that prefer to be written about
in pencil.

It gives them more room
to move around.

Nádasdy Ádám: Totálplán

Hátrálok, hátha meglátok valami egészet.
Széles tablót, tőlem függetlenül készet.
Ráncolt homlokot, rámszegezett,
számonkérően szúrós szemet.
Aztán merev tarkóval állok. Belebuktam.
Átéreztem, hogy mennyiféle út van,
de nem indultam egyiken se, izmos karra
vártam, hogy kinyújtva mutassa: arra.
És mutatták, többen, hogy merre van szerintük,
én mentem, szúrós fenyő és szelíd bükk
között. Ha bátor nem is voltam, de kitartó,
sőt hűséges, és alig volt panaszszó
a számon. Baj, tudom, hogy mindez így volt.
Nem vagyok hős, csak számottevő színfolt
azon a széles tablón, jó mellékalak.
Erdők, vadállatok, folyók, halak,
sűrű az én világom, társakkal teli,
nem tudom, hogy kell-e fényleni.

Kántor Péter: Denkmal

Wien, Albertinaplatz

Mint egy földhöz lapuló, széles hátú kutya,

öreg, szakállas bécsi zsidó

négykézláb a kockakövön.

1938-ban, az Anschluss után,

fogkefével pucolta a bécsi járdát,

mosolygó járókelők nézegették.

1988-ban bronzba öntötték.

Kisgyerekek lovagoltak rajta: Gyia, paci!

Muszáj volt szögesdrótot rakni rá.

Öreg, szakállas bécsi zsidó,

most már nem kell aggódnod,

véd téged a szögesdrót.

Nikki Giovanni: Housecleaning

i always liked housecleaning
even as a child
i dug straightening
the cabinets
putting newspaper on
the shelves
washing the refrigerator
inside out
and unfortunately this habit has
carried over and i find
i must remove you
from my life

Saeed Jones: Alive at the End of the World

The end of the world was mistaken
for just another midday massacre
in America. Brain matter and broken
glass, blurred boot prints in pools
of blood. We dialed the newly dead
but they wouldn’t answer. We texted,
begging them to call us back, but
the newly dead don’t know how to
read. In America, a gathering of people
is called target practice or a funeral,
depending on who lives long enough
to define the terms. But for now, we
are alive at the end of the world,
shell-shocked by headlines and alarm
clocks, burning through what little love
we have left. With time, the white boys
with guns will become wounds we won’t
quite remember enduring. “How did you
get that scar on your shoulder?” “Oh,
a boy I barely knew was sad once.”

Peer Krisztián: Félteni magadtól

(Levél Kanadába)

Hogy tönkretennéd, ha hozzáérnél?
Ő az erősebb anyag.
Te meg a keményebb, ami majd szétreped.

Megemelkedik a fa körül az aszfalt.
Alkalmazkodik, pedig nem is él.
Titkoltam egy pillanatig is,
hogy én sem?
Minek simogatsz, amikor dicsekszem?
Szereted a vesztes ügyeket?

Adtam olvasnivalót a repülőre,
igyekszem nem gondolni a jövőre,
folyton kapcsolatban vagyunk,
csak nem egyszerre ébren.

De hazajössz,
akkor majd lesz időnk mindenre.
Mióta megegyeztünk,
idő úgyis csak azóta van.
Múltam meg azért,
mert mutatom.

Ez a szerelem,
ha nem venném észre.
Mire válaszolsz, alszom.
Hogy a Six Feet Undert
újranéztem veled,
az is egy vallomás.

Raymond Carver: The Pipe

The next poem I write will have firewood
right in the middle of it, firewood so thick
with pitch my friend will leave behind
his gloves and tell me, “Wear these when you
handle that stuff.” The next poem
will have night in it, too, and all the stars
in the western hemisphere; and an immense body
of water shining for miles under a new moon.
The next poem will have a bedroom
and living room for itself, skylights,
a sofa, a table and chairs by the window,
a vase of violets cut just an hour before lunch.
There’ll be a lamp burning in the next poem;
and a fireplace where pitch-soaked
blocks of fir flame up, consuming one another.
Oh, the next poem will throw sparks!
But there won’t be any cigarettes in that poem.
I’ll take up smoking the pipe.

Csák Gyöngyi: Ciklus szerint

Csak úgy jön,
ciklus szerint beesik,
szédül a vérszegény szobától,
nem győzi telegyömöszölni fénnyel.

Csak úgy jön,
színezni a hamuszín napokat,
csontokba lopni meleget,
verscsatornában elvezetni
a szívről olvadó jeget…

Ha végleg kilép innen,
vállára bizalmasan
ki teszi a kezét,
ki marasztalja
egy halk szeretlekkel?

Mesterházi Mónika: (Ne haragudj)

NE HARAGUDJ! NEM AKARTAM
kiabálni veled, és főleg nem azért,

mert ezt-azt intézek, és a terhemre vagy -

most olvastam fel neked, "a tizenkét kilós

kisfiú teste fogta fel az első 18 sörétet".

És akkor azt nyilatkozza ez az ember,

hogy egy csirke is igenis értékes, ilyesmiért

nyugodtan lehet ölni, húsz perc másoridőt

engednek neki, és ügyvédurazzák, te meg

elszúrod idegeségedben a saját aláírásod, 

és én kiabálok veled, mert ebben az országban

egy szentség van, az adminisztráció,

és elszúrsz egy hivatalos papírt, amit 

nem látsz, amely igazolja, hogy nem látsz.

Értsd már meg, hogy nem veled van bajom, 

téged szeretlek, és ne haragudj! Bocsáss meg.

Randall Mann: Pantoum

If there is a word in the lexicon of love,
it will not declare itself.
The nature of words is to fail
men who fall in love with men.

It will not declare itself,
the perfect word. Boyfriend seems ridiculous:
men who fall in love with men
deserve something a bit more formal.

The perfect word? Boyfriend? Ridiculous.
But partner is . . . businesslike—
we deserve something a bit less formal,
much more in love with love.

But if partner is businesslike,
then lover suggests only sex,
is too much in love with love.
There is life outside of the bedroom,

and lover suggests only sex.
We are left with roommate, or friend.
There is life, but outside of the bedroom.
My friend and I rarely speak of one another.

To my left is my roommate, my friend.
If there is a word in the lexicon of love,
my friend and I rarely speak it of one another.
The nature of words is to fail.

Yesika Salgado: My Depression Has Questions

and if he loves you, what is next?
will you warn him about all your crying?

        it happens too often to ignore

        he will be telling you something

        about a coworker and suddenly   

        there it is

the river behind your grandmother's house

winding down your face, your throat, your lap

are you going to ask if he can swim?

or will you wait,

hoping he drowns

like the rest?

Lackfi János: A titkok titka

Az „ofiszban“ odafenn,
Bumsztaratta pukk!
Hatodik emeleten,
Bumsztaratta pukk!
Négy nyakkendő, vasalt ing,
Néha elröppen egy... hang,
Bumsztaratta pukk!

Ilyenkor a férfi már
Bumsztaratta pukk!
Zavarában mit csinál?
Bumsztaratta pukk!
Humort vegyít a kínba –
Légelszívó elszívja,
Bumsztaratta pukk!

Osztályozzák zaj szerint,
Bumsztaratta pukk!
Szagát leltárba szedik,
Bumsztaratta pukk!
Hogy mit ettek, sorolják,
Ez ám férfi-mulatság,
Bumsztaratta pukk!

Ám van “ofisz” odalenn,
Bumsztaratta pukk!
Negyedik emeleten,
Bumsztaratta pukk!
Zümmög két szép képernyő,
Kiskosztümben két kis nő,
Bumsztaratta pukk!

Azon jár a férfiagy,
Bumsztaratta pukk!
Vajon hogyha ők... fognak,
Bumsztaratta pukk!
Eljátsszák, hogy nincs semmi?
Ők is szoktak viccelni?
Bumsztaratta pukk!

Nőkkel ilyen nem esik?
Bumsztaratta pukk!
Tán fenekük nincs nekik?
Bumsztaratta pukk!
Vagy csak rajta nincs már lyuk?
Női vécét bezárjuk?
Bumsztaratta pukk!

Hiába is kérdezem,
Bumsztaratta pukk!
Józanul vagy részegen,
Bumsztaratta pukk!
Rejtélyes mosolyt kapok,
Titok marad a titok,
Bumsztaratta pukk!

Maggie Smith: Stonefish

There are fish in the black trenches
of the sea that look like rocks.
Their poison shouldn’t trouble me.
They are so deep, we’ll never touch.
But I think of them. If it is paranoid
to believe there is a trench in me
the doctors haven’t dragged,
a cave no one’s plumbed with light,
then fine, I’m paranoid. But whatever
plaques and tangles, whatever cells
wait deadly with their terrible hunger
must be disguised. You should know
the most venomous fish lives
in the shallows. It also looks like a rock.

Skobrák Máté: Mintha semmi

én már csak arra
emlékszem hogy fázunk
mint a reggelek

hogy állsz és állok
és várod hogy
szeresselek

hogy vársz
én már csak arra

hogy téged mintha semmi
a hideg sem zavarna.

Karacs Andrea: A szeretet mintha

A szeretet valami olyasmi lehet, mint
amikor egy szobatársammal ültünk
egymás mellett a kórházi ágyamon, és
azt mondta, „te nem vagy rossz lány”,
így mondta, „lány”, pedig már elmúltam
harminc, mintha tudta volna, hogy akkor
is ezt akartam hallani, amikor lány voltam,
majd a térdnacis pizsamámból kilógó
lábaimra nézett, mintha azt a logikai
következtetést akarná sugallni, ha
nem vagyok rossz lány, nem kellene
összekarcolgatnom magamat, én is
csak bámultam lefelé, az ágyról lelógó
lábaimra, és úgy éreztem, mintha
pont azért csináltam volna, hogy
valaki valami ilyesmit mondjon.

Wendy Cope: Being Boring

'May you live in interesting times.' Chinese curse

If you ask me 'What's new?', I have nothing to say
Except that the garden is growing.
I had a slight cold but it's better today.
I'm content with the way things are going.
Yes, he is the same as he usually is,
Still eating and sleeping and snoring.
I get on with my work. He gets on with his.
I know this is all very boring.

There was drama enough in my turbulent past:
Tears and passion - I've used up a tankful.
No news is good news, and long may it last.
If nothing much happens, I'm thankful.
A happier cabbage you never did see,
My vegetable spirits are soaring.
If you're after excitement, steer well clear of me.
I want to go on being boring.

I don't go to parties. Well, what are they for,
If you don't need to find a new lover?
You drink and you listen and drink a bit more
And you take the next day to recover.
Someone to stay home with was all my desire
And, now that I've found a safe mooring,
I've just one ambition in life: I aspire
To go on and on being boring.

Billy Collins: Cheerios

One bright morning in a restaurant in Chicago
as I waited for my eggs and toast,
I opened the Tribune only to discover
that I was the same age as Cheerios.

Indeed, I was a few months older than Cheerios
for today, the newspaper announced,
was the seventieth birthday of Cheerios
whereas mine had occurred earlier in the year.

Already I could hear them whispering
behind my stooped and threadbare back,
Why that dude’s older than Cheerios
the way they used to say

Why that’s as old as the hills,
only the hills are much older than Cheerios
or any American breakfast cereal,
and more noble and enduring are the hills,

I surmised as a bar of sunlight illuminated my orange juice.

Nagy Rita: Mintha érezném

A kisfiúról jut eszembe, a mozgólépcsőre előttem száll fel,
nem is róla, a dínós nadrágjáról,
hogy nekem is lehetne lassan.
Ő meg én, újratanulhatnánk a dínók neveit,
minden dínós lenne, az ágynemű, a ruhák, a tornazsák.
Bennem tanulná meg, milyen közelről ismerni valakit,
és én lehetnék az első, akit elhagy végérvényesen.
Felszállunk a metróra. Leülök vele szemben.
Elképzelem, hogy rúg. A hasamhoz érek,
úgy teszek, mintha, és végig a várandós nők
fensőbbséges, boldog tekintetével nézek körbe.
Egy hétig így utazom, kicsit kitolom a hasam,
ráteszem a két kezem, úgy teszek, mintha
érezném, hogy rúg.
Kiérve az aluljáróból nem gyújtani rá,
a gondolatot nem megölni. Ez a legnehezebb.

Brian Bilston: Plaything

Ken sits around in his pants all day,
not knowing what to do with himself,
while he waits for her to come home.

She shouts goodbye every morning
before she heads out through the door,
space suit on, helmet in hand.

Ken’s enlightened as the next man doll,
but ever since she got that job with NASA,
his frozen smile is wearing thin,

and not even an afternoon flipping
plastic burgers on his summer grill playset
can restore the sheen to his moulded hair.

He thought she’d got this career stuff
out of her system after he’d hidden
her last outfit – brown boots, khaki shorts

and red safety hat with headlamp detail –
but regrets now he didn’t disappear
her tools, too, because he feels like a fossil,

and it’s only a matter of time
before she comes for him with
her palaeontologist’s hammer and chisel.

Lator László: Ágakban, erekben, levelekben

Szél jön. Eső jön. Fellegek
zavaros folyama hömpölyög.
Üveges sugarak hasogatják
hajnali tájon a ködöt.

Hegyek testében egyre mélyebb
árkokat szaggat a vihar.
Bozót burjánzik televényben
mohón ölelő karjaival.

Homályos, párás üregek,
gyökerek kemény szoritása,
keserű nedvek erjedése,
csírák örökös pattogása,

türemlik, árad, kihasad
burkából e növényi lét,
magát tápláló vad tenyészet
sodrában remeg a vidék.

Szikár növények növekednek.
Gyér szavainknak ága nő.
Ágban, erekben, levelekben,
héjában őriz az idő.

Petri György: A seb

Mint fűszál széle, papír éle:
alattomosan ejt sebet
ez a csupa-él Mindenféle:
alig vérzik; lassan heged.

Tóth Csilla: Jelige: valami egyszerűt

Szeretnék egy jókedvű csapattal együtt
egy nagyon jókedvű dolgot létrehozni,
nem viccelek,
ez nekem most nagyon hiányzik,
egy jókedvű csapat, akik nevetünk
és akarunk valami nagyszerűt,
egy jókedvű dolgot,
egy hősies elázás nélkülit,
valami felhőfakasztót, mégis,
valami otrombaságtól menteset,
valami könnyedén egetrengetőt,
szégyentelenül hétköznapit
és arcpirítóan egyszerűt,
valami hátsószándék nélkülit.
Ha tudják, miről beszélek,
kérem, jelentkezzenek.