Rudy Francisco: Horizon

I hope I haven't already driven
past my greatest moments.

I hope there is something

beautiful on the horizon

that's just as impatient as I am.

Something so eager,

it wants to meet me halfway.

A moment that is diligently

staring at its watch, trembling

with nervousness, frustrated,

and bursting at the seams, 

wondering what's taking me

so long to arrive.

Simon Réka Zsuzsanna: Márványkocka

Anya átzokogta a napot.

Apa hiába kért bocsánatot,

hiába próbálta vigasztalni,

sírva aludt el.

Egy összeragasztott papírt szorongatott a kezében,

amire nagymama halála előtt lejegyezte anyának

a márványkocka receptjét.

Apa reggel letépett ebből a papírból egy darabot

és ráírta:

tej,

kenyér,

tojás,

vaj,

cipőkrém,

alma,

wc-papír. 

Ellen Bass: Sleeping With you

Is there anything more wonderful?
After we have floundered

through our separate pain

we come to this. I bind myself to you,

like otters wrapped in kelp, so the current

will not steal us as we sleep.

Through the night we turn together,

rocked in the shallow surf,

pebbles polished by the sea.

Szakács Eszter: Alvók

Szabadnap. Olyan jó a csönd...
Üresek a szomszéd lakások.

Nincs sírás, futkosás, kiáltozás.

A gangon behunyt szemmel állok.

Vakítóan ég fent a nap ma!

Nem is kell látni. Minden tárgy ragyog.

Mintha fényből lenne a testem,

árnyékból, amit gondolok.

S árnyékból vannak mind az alvók,

kikkel a váltott időn osztozom:

amikor felébrednek bennem,

én úgy tudom, csak álmodom.

Mesterházi Mónika: Hidegfront

Éveket öregedtem
ezen az éjszakán,

mikor arra riadtam,

hogy esik az eső,

és hajléktalan vagyok.

Előtte valahol

egy színdarabban kellett

szöveget mondanom,

a szöveg nem volt nálam,

otthon volt, nem olvastam,

így kerültem a parkba.

Értesíteni

már nem lehetett senkit,

a telefon is

végképp kettéesett,

és nem volt más segítség,

mint újra felébredni,

felidézni, amit

előzőleg gondoltam

jövendő opciókról,

és hogy miért akartam

egy ilyen szép hangzású

szóba költözni épp,

mint a hajléktalanság.

Robert Bly: The Teapot

That morning I heard water being pured into a teapot.
The sound was an ordinary, daily, cluffy sound.

But all at once, I knew you loved me.

An unheard-of thing, love audible in water falling.

Rudy Francisco: Here I am today

A breath
that doesn't mind

repeating itself.

Living proof

that sometimes

you plan a funeral,

but a birthday party

shows up instead.

Kiss Judit Ágnes: Az utca embere

Itt, kérem, semmi látnivaló nincsen!
Minálunk, kérem, minden rendbe’ van.
A furcsa szagot meg lehetne szokni,
nem értem, mért nem élnek boldogan!

Aki teheti, halkan elszivárog,
a többi még halkabban meglapul,
hogy ne is tudjon észrevenni semmit,
ha kell, megsüketül és megvakul.

De ez a szag… az orr egész nap érzi,
kicsit szellentés, kicsit rothadás.
Néhány apróság el is sorvad tőle:
empátia meg szolidaritás.

Nem mérgező, kérem, túl lehet élni,
hisz itt vagyok! Van fölöttem tető,
van pálinka, olcsó a csirkefarhát,
csak ez a szag volna feledhető!

Beivódik ételbe és ruhába,
megszabadulni tőle nem lehet.
Mint egy radioaktív gombafelhő,
az ország fölött furcsa szag lebeg.

Blythe Baird: In the Shape of a Poem

This is an
apology

to all of
the wounds

I locked

in the cellar

of myself

to punish them

for refusing

to heal

in the shape

of a poem.

Veszprémi Szilveszter: Ergó

Ebbe a restibe egyedül mi járunk azért, mert van a csapon málnasör,
pedig kulturált hely, nem csak úgy, egy restihez képest,
hanem magában is: tiszta és tágas, fedett a dohányzója,
adnak poháralátétet kérés nélkül, és tiszta a hamutál.

Mindig leghátul ülünk, a dohányzóban, az A vágány felé,
nem kocsmabútorok vagyunk, itt nem szól R-GO a zenegépből,
nincs is zenegép, Cseh Tamás szól a netről,
mint egy tényleg restiben, ahol csapról hozzák a málnasört.

Szemben a két lány mindig ugyanabban a sarokban,
egymásra licitálva a szerelmet keresik, milyenazéletelnek,
mint egy Cseh Tamás dalban, bólogatnak,
milyen az élet, látjuk, milyen.

A fiatal vasutas nem mondana egy szót sem, ha nem kérdeznénk,
de bármit elmesél. Nem siet, de nem akar maradni.
A maradásban látja a magafajta kilátástalan jövőt.
Ezer ördög lakik a szívében a kocsmáros szerint.

Mi nem megyünk az állomásról sehova, ahogy tulajdonképpen senki,
sőt kerülünk is azért, hogy itt legyünk. Ez nem az a restizős állomás,
nem vár soká senki, hacsak nem boldog életet és kesernyés málnasört,
itt legalább tudjuk, egész pontosan, mit akarhatunk.

Szlukovényi Katalin: Fülledt erózió

A badacsonyi kilátóhoz vezető tanösvényen
ötödmagunkkal a házasságról beszélgettünk,
attól tartok, kicsit meg is sértődtél, amikor
állóvízhez hasonlítottam, pedig alattunk,
ameddig a szem ellát, fenségesen
és hétköznapin terült el a Balaton,
partján termékeny borvidék és tanúhegyek.
Az ösvény mentén táblák magyarázták
a földtörténetet, amin épp jártunk:
a tó kialakulásának előzményeit,
a Pannon-tengert, ahol négymillió éve
feltört az izzó magma, és létrehozta
a vulkáni kúpokat; amikor érintkezett
a víz és a láva, heves robbanások
szórták szét a törmeléket, és a gyűrűs sáncok
mélyében lávatavak keletkeztek. Idővel
a szél meg a víz lekoptatta a tájat,
s a jégkorban megsüllyedt területen
tizenvalahányezer éve kialakult két tavacska,
medencéjük egymásba kapcsolódott,
s ezüst halak fickándoztak mélyükön,
noha a vízszint még soká erősen ingadozott.
Kemény bazalttakarójuk alatt a tanúhegyek
máig őrzik az első fellángolások nyomát,
és a rétegekből nagyjából kimutatható,
hogy ki, mit, mikor, kivel és miért, bár
a részletekről ma is heves viták folynak.
Sokáig mentünk, jegyzeteltem, szerettem volna
minél több anyagot beépíteni, közös
éveink termékeny üledékét, de mind
lassabban áradt, nem is a gondolat,
inkább az érzés, megdermedt, mint a lávapárnák,
amikre leültünk pihenni, végül csak komótosan
figyeltem, fészkéről a gólya: már nem az erdőt
és nem is a fát láttam, hanem levelek
fonákján ezüstösen áramló szelet.
.

Linda Pastan: The Art of Pain

The pain we feel reading
mere words in a book
clings to us like static

on a cold day. The road

a woman walks in the last chapter

twists away from her happiness,

and the pain follows

wherever we go, haunting us

with its mute footsteps--the ghost

of pain we have known

and of pain to come.

Small explosions

of grief in a sonnet sequencé;

another fracture of innocence:

these are templates into which our lives

must fit themselves, moving shadows

the sun makes, rising and going down

on every page, as evening settles

into all the unswept corners

of the world.

Brian Bilston: On ‘;..p’[[[[[[[[[[[[[;’;////////////////////////3,’

Upon returning to my desk,
having left it temporarily in search of biscuits,
I discovered my cat had written a poem
on my laptop.

It was called ‘;..p’[[[[[[[[[[[[[;’;////////////////////////3,’
and constituted one of her more difficult pieces,
but it was the kind of poem
which rewarded repeat reading.

I was struck by its experimental structure:
the absence of line breaks,
indeed, not one single space between any
of the poem’s 10,000 or so characters.

One of the work’s central motifs –
‘jjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk’ –
was, by turns, unsettling and comforting,
while the symbolism of ‘###################’,

hinted at our 21st century preoccupation with social media.
And who could not be moved by that devastating final line,
its message of hope piercing the heart like an arrow:
‘`````````5555=======================’.

Tatev Chakhian: Útmutató kezdő futóknak

Kiszállunk a luxuskocsikból
és szaladunk a fákhoz
lábizmainkat erősítve,
amik (valamiért) nem tartanak elég szilárdan a földön.

Törzsünk vastagabb, mint a fák dereka,
szél kócolja hajunkat,
mégsem fészkelnek oda madarak.
Éppúgy
kitörnek kalitkáikból, szárnyalnak a fák hegyére.

Háromszor hetente, másfél órán át,

a madarak gyakrabban mégis,

gondoljuk hátra sem nézve,

valakinek ügyelnie kell a szökést

valakinek elég erősnek kell lennie,

valakinek talpon kell maradnia.

--Fordította: Kali Kinga

Brian Bilston: How to Avoid Mixing Your Metaphors

It’s not rocket surgery.
First, get all your ducks on the same page.
After all, you can’t make an omelette
without breaking stride.

Be sure to watch what you write
with a fine-tuned comb.
Check and re-check until the cows turn blue.
It’s as easy as falling off a piece of cake.

Don’t worry about opening up
a whole hill of beans;
you can always burn that bridge when you come to it,
if you follow where I’m coming from.

Concentrate! Keep your door closed
and your enemies closer.
Finally, don’t take the moral high horse:
if the metaphor fits, walk a mile in it.

Nádasdy Ádám: A szüneti csend

A szünet nehezen volt elviselhető,
jött a valóság.
Amíg dolgozni kellett, boldog izzadás,

röpít a teendő: nem létezem, csak dolgozom.

Süket csönd hirtelen, kis tanári szoba,

semmi lazítás.

Kötéltáncos a talajon: kínosan szilárd minden.

Lengeni kéne.

Vagy ellenkezőleg: bebetonozva lenni,

boldog párkapcsolat, sajtszagú délután,

sűrű rokonság. De én szabad vagyok!

Elolvasatlanul növekvő tudomány:

vádol az asztal.

Tea kéne, de meg se mozdul a rezsó,

vagy rossz a kábel - azt is egy sarokban találtam,

ostrom előtti.

Őrjítően hosszú, nagy, félórás szünet,

töltve a pisztoly.

Egy másik ilyen, messze, mereven,

ott fekszik, hanyatt, mert túl okos volt.

Lám, jobb szorongani. És még sokat tanulni.

Édes a lecke.

Kántor Péter: Óda a publikumhoz

Ó, te áhított! Te magasztalt!
Te csodaszörny! Te dzsungel majma!
Te királykisasszony a toronyban!

Szüzek szüze! Bordély madamja!

Te vak! Te süket! Te gyomzabáló!

Te hűtlen, te mindig más babája!

Te tátott száj! Te kipirult arc!

Te tizenkét gyermekes árva!

Te homályos, párás tekintet!

Te el-elakadó lélegzet!

Te vörös tenyere a tapsnak!

Aki mindig mást kényeztet!

Te alvajáró! Te idétlen!

Pörgőcsiga! Vásári csörgő!

Te pislákoló fény a sötétben! -

Rólad álmodozik a költő.

Andrea Gibson: Diagnosis

I suffer
from unrequited self love.
I love myself, but I don't

love myself

back.

Mary Oliver: The Poetry Teacher

The university gave me a new, elegant
classroom to teach in. Only one thing,
they said. You can't bring your dog.
It's in my contract, I said. (I had
made sure of that.)

We bargained and I moved to an old
classroom in an old building. Propped
the door open. Kept a bowl of water
in the room. I could hear Ben among
other voices barking, howling in the
distance. Then they would all arrive—
Ben, his pals, maybe an unknown dog
or two, all of them thirsty and happy.
They drank, they flung themselves down
among the students. The students loved
it. They all wrote thirsty, happy poems.

Peer Krisztián: Bűntudat-barométer

Jobban jártam, hogy meghaltál,
mintha szakítottunk volna.

Sokan ajánlottak pénzt.

Emlékszel, mire tanítottalak:

százat kérünk, ötvennek örülünk,

nekünk nemhogy nem szégyen a kérés,

de mindenki eleve tartozik,

aki élvezte már a társaságunkat.

A bántalmazó kapcsolat

örökre titokban marad.

Az aprós üveg is újra telik,

ahogy az életem.

Megálltam egy ujjnyival az alja előtt.

Mégse jó eltüzelni,

a széttépett dobozokat tavasszal

a papírgyűjtő gyerekeknek adom.

Már ki lennénk pakolva -

most írunk új egyéves szerződést.

Berendezkedtem.

Olyan, mintha az összes szeretetet,

ami neked jutott volna,

én kapnám meg az itteniektől egyben,

ahogy te öt napban

fájdalomból ötven-hatvan évet.

Köztük ezt is.

Krisztus a tudója.

Mikor negyvenkettő leszel, én majdnem hatvan.

Ideális életkor egy szép szívrohamhoz.

Nem én vállaltam,

hogy egyedül maradok. Ellenkezőleg.

Eleve több lapból játszom:

se az örökké nem ugyanaz kettőnknek,

se egy év. Mert hányból.

És most már, hogy elaltattalak,

térjünk vissza a pénzre.

Meddig őrizzem a szobád?

Billy Collins: Mute potato

Before introducing it to a pot
of boiling water,

I caught a medium-size
Idaho potato

staring up at me

with several of its many eyes.

Mesterházi Mónika: Sápadt arccal

Seamus Heaney-nek

Ahonnan már semmi nincs,

vagy ahonnan a természet kezdődik,

a falu szélén, a temetőben álltunk,

kora tavaszi kontúrok között,

éppen mint négy éve,

tehetetlenül,

tanúi legfeljebb, de semmiképp

nem megállítói vak gyűlöletnek,

kéjes rosszindulatnak -

Nem jajgatás és sírás,

hallgatás és keserűség kísérte

a fiatal nagyapát.

Ahogy rálőttek más ártatlanok után

a kisgyerekre, az apára,

és nem történt semmi,

megértette a teste, hogy a tudat

hiába vár, bőrszín van, nem igazság, 

és megadta magát -

Némán álltunk, sápadt arccal,

a homoktalaj puffanásai felett

szaggatott madárhangok szóltak,

a fényes, tágas égen

ívben, rendben, kiáltozva

hazaérkeztek a vadludak.

Lackfi János: Romania libera

Német, olasz, francia
felségjelzésű autókban,

magyar kisbuszokon

ereszkednek hazafelé szavazók:

tarka pólókon ugrabugrálnak

nagy birkabetűk,

ujjak közt marokba 

befelé világló cigaretták,

gesztikulálva röpdöső

lapáttenyerek.

A helyi tévén a zöldzakós,

vállán korpacsillagok

a rendjelek, a zakó Armani,

a korpa helyi, mondja,

megássa a csatornát,

egész Ejrópáig fog érni,

esküszik, no persze,

törlibajszát öregapám,

majd pont ez ássa meg,

abba a zakóba, fordítva is állna

az ásó a kezében, 

majd pont Ejrópáig,

azoknak is épp a mi szarunk kell.

Most meg a kékzakós, gallérjára

ráül a tokája, zakója Gucci,

tokája helybeli zsír,

ő becsatolná a kábeltévét,

az égi csatornát, ez se mászott

létrára még, le is dőlne alatta,

simítja bajszát öregapám,

hadd ömöljön

be a kürtőn a világ szarja.

Megoszlik a magyarság komplex,

sodorni cigarettát,

pityókát lecsírázni,

vendég cserélkezik be az ajtón,

koppantani pohárt.

Mondják, majd csinálnak

tűzbiztos cigarettát,

eldobva elalszik magától,

csinálnak a szilvához rostát,

mekkora szem melyik kategóriás,

úgy kelletik szedni,

a rosta likán átfelé:

leszünk majd szedve ráncba.

Szavazócédulámat

úgy engedem el

az urna rése fölött,

mintha szakadék

peremén lógva

a sziklát:

jöhet a szabadesés.

Rudy Francisco: Page

It just sits there, with a mouth

full of entitlement, staring at you

and wondering why it is still

not a masterpiece.

Rudy Francisco: Afterwards

One time, while I was
running errands, my car

decided to change occupations.

I assume it saw a couch

and said, "I wanna try that,"

which is to say it stopped moving

at an intersection

during rush hour.

I had it towed to a mechanic,

and he said, "it's something small,

come back in an hour."

60 minutes later, I was driving to

my next destination. Now I know 

there is something after the breakdown.

Szabó T. Anna: [Halottak napja, szép eperfa...]

Halottak napja, szép eperfa:
a sárga, sárga perc egésze,
behallatszik az őszi zápor
s a hulló levél percegése.

Hályogos, álmos, lassú reggel,
kint sár és síró cinke-lelkek,
a magot várják, amivel majd
a nagy sötétben áttelelnek.

Kint madár-hozta lángoló fa,
sok síri gyertya kénes fénye,
bent félhomály, az óra perceg,
a múlásnak nincs soha vége,

de nézd: a fa! A sárga, sárga!
A kert arany avarban ázik,
de kigyúl végső méltósága
és sötétünkig bevilágít.