Dimény H. Árpád: kislányomnak 2028-ba

még ma sem tudod, és akkor sem
fogsz ráébredni, hogy talán az egyetlen,
aki több száz kilométer távolságból is
megérzi, ha szomorú vagy, és
már hív is telefonon, az én vagyok,
mint ahogy most is, amikor 15 évesen,
az első komoly szerelmi csalódás után,
semmit se tudva, de már mégis mindent,
és anélkül, hogy kérdeznék bármit,
veszem a slusszkulcsot, autóba ülünk,
irány a kilátó, ahová telente jártunk,
mert édesanyád nem tud, de imád sízni,
és te nem kérdezed, hogy hová és miért,
de furcsán nézel, hiszen nyár közepén
ritkán megy az ember a felvonókhoz,
ilyenkor nem is működik, mert nincs szezon,
de ismerem a gondnokot, egy ötvenesért
megéri neki a fáradságot, szívesen beindítja,
és már röppenhetünk is fel, a csendbe,
a magas füvek fölé, a naphoz közelítve,
és bár már 15 vagy, még mindig túl fiatal,
hogy kimondd, micsoda szépség fölött
lógatjuk a lábunk, és a fekete szemceruza
ijesztően felnőttessé tesz, de ugyanúgy forgatod
a szemed, mint amikor hosszasan magyaráztuk,
miért nem örültünk, hogy későn jöttél haza,
és még mindig nem akarsz majd hinni
a szemednek, még azért sem akarod kimondani,
és talán a fejed is rázod, összeszorított ajkakkal,
dacosan, hogy mindez mit sem ér, de akkor majd
hirtelen érezni fogod, hogy én tudom,
és hogy nem kell mondanod semmit,
elég csak látnod a dús burjánzását a fáknak,
ahogy az ég felé törnek, ahogy az erdő fölött
a nap megvilágítja a felhőket, fényes fehér fodrukat,
és a madarakat, amiket irigyelhetnél, nem a repülést,
hanem a begyükben azt az apró szívet,
és nem azért, mert kevesebb fájdalom,
hanem mert hatalmas szabadság férhet el benne

Billy Collins: Teenager

Even a branch on an evergreen
may take an unexpected turn

up, down or sideways

and grow substantial

in some weird direction.

Danusha Laméris: Feeding the Worms

Ever since I found out that earth worms have taste buds
all over the delicate pink strings of their bodies,
I pause dropping apple peels into the compost bin, imagine
the dark, writhing ecstasy, the sweetness of apples
permeating their pores. I offer beets and parsley,
avocado, and melon, the feathery tops of carrots.

I’d always thought theirs a menial life, eyeless and hidden,
almost vulgar—though now, it seems, they bear a pleasure
so sublime, so decadent, I want to contribute however I can,
forgetting, a moment, my place on the menu.

Nádasdy Ádám: A szomorúság

A szomorúság hová tud szaladni?
Hová igyekszik? Hová menekül?
Élőlény, eszik, talán vacka is van,
éjszaka is hallom a szuszogását,
pedig nagyon keményen elzavartam,
mégis itt dekkol valahol közel.
Megkóstolja a csipszet, szendvicset,
érzem a könnyek ízét mindenen.
Befordulok egy sarkon, szembejön,
és akkorákat sóhajt, hogy megállok.
De minden rendben van, mondom neki,
menj el. Egy kicsit bírd ki egyedül.

Rudy Francisco: Instructions

Gather your mistakes,
rinse them with honesty
and self-reflection,

let dry until you

can see every choice

and the regret

becomes brittle,

cover the 

entire surface

in forgiveness,

remind yourself

that you are human

and this too

is a gift.

Brian Bilston: Searching for Christmas

is christmas in the bible
why does christmas make me cry

is christmas dinner tax deductible

do christmas elves ever die

christmas is a time for giving

christmas is a load of crap

christmas is a coming

and the geese are getting fat

can christmas pudding make you drunk

can christmas lights kill a cat

can christmas island crabs be eaten

is christmas skins coming back

christmas is a hippopotamus

christmas is a rocking time

christmas is a proper noun

christmas is a state of mind

can christmas trees smell of urine

is christmas celebrated in Peru

is chris packham related to jools holland

is christmas music bad for you

christmas is all around bill nighy

christmas is a time to share

christmas is just around the corner

christmas is in the air

Simon Réka Zsuzsanna: Szia, nagypapa!

Szia, nagypapa!
A kalapod még mindig a fogason lóg.
Nem tesszük el,

ígérem,

és a csillogó köveket is gyűjtöm még neked

a titkos dobozomba.

Az este a doboz nem volt a helyén,

újra belenéztél, ugye?

Nagymama azt mondja,

az angyalok mindig

észrevétlenül járnak-kelnek köztünk,

de én tudom,

hogy itt jártál,

és azt is tudom,

mindennap pont úgy hiányzunk neked odafent,

ahogy te nekünk idelent.

Kántor Péter: Táncoló kislány

Ötévesforma kislány, forog, szökdel,
megpördül maga körül, ugrik párat,

mintha nem létezne más senki, semmi,

táncol, észre se veszi a világot.

Ilyen boldog voltam-e valaha?

Ilyen boldog már sohase leszek!

Ötévesforma kislány a világ,

pörög, szökdécsel, és magában nevet.

Naomi Shihab Nye: Sometimes I pretend

I'm not me,
I only work for me.

This feels like

a secret motor

chirring inside my mind.

I think, She will be so glad

when she sees the homework

neatly written.

She will be relieved

someone sharpened pencils,

folded clothes.

Ada Limón: Joint Custody

Why did I never see it for what it was:
abundance. Two families, two different
kitchen tables, two sets of rules, two
creeks, two highways, two stepparents
with their fish tanks or eight tracks or
cigarette smoke or expertise in recipes or
reading skills. I cannot reverse it, the record
scratched and stopping to that original
chaotic track. But let me say, I was taken
back and forth on Sundays and it was not easy
but I was loved each place. And so I have
two brains now. Two entirely different brains.
The one that always misses where I’m not,
the one that is so relieved to finally be home.

Székely Szabolcs: Departure

Gurulós bőrönd zajára ébredek,

nyitva az ablak, hajnali három.

A kisszobában alszik a két gyerek

az IKEÁ-s emeletes ágyon.

Együtt raktuk össze. Három éve, négy?

Felhallatszik, mert nyitva az ablak,

a bőrönd a házunk előtt áll meg épp –

semmi baj, nevetve mondogattad,

amikor szentségeltem, mert szétesett,

mert rosszul csináltam, szitkozódtam,

elkészült mégis, végleg, felébredek,

nyitva az ablak, még mindig ott van,

segítesz tartani, mondtad – működött,

szeretsz, szeretlek, rosszul csinálom.

Mellettem alszol, hallom, hogyan zörög

tovább a bőrönd. Hajnali három.

Brian Bilston: Tense Christmas

I The Ghost of Christmas Past Perfect Progressive
Midnight. Awoken by a ghost.

I thought I must be raving.

But then he went and showed me

how badly I'd been behaving.

II The Ghost of Christmas Present Perfect Simple

The next night, a ghost again:

with a much more recent scene.

More evidence piling up

of how unpleasant I have been.

III The Ghost of Christmas Future Unreal Conditional

A final late-night ghostly vision.

But this one lacked the pain and strife.

I saw if I could be a kinder man,

I would create a better life.

Veszprémi Szilveszter: Berendezkedés valami megszokható jóhoz

Te mondtad ki először, de én gondoltam rá előbb,
hogy mostantól itt tudunk majd élni,
hogy: ez az otthonunk. Így mondtad.
Mint mikor a bunki határait jelöljük ki.
A földből ez a darab a miénk:
tisztítsd meg a cipőd, mielőtt bejössz, add meg a kódot,
amivel csak az ide tartozók bírnak,
és lépj a földre, amit a sajátunknak tartunk.
Ide rakom most ki a lepedőket, te a polcra
kiteszed az emlékeket, itt még táncolni is
marad hely, ha majd kivisszük az asztalt.
Az ágyat a fal mellé toljuk, az egyetlen sarokba,
ahová lehet, én alszom belül, odadobom a párnáimat.
Ez lett az első helyünk,
az első leülések kiosztják majd a foteleket,
étkezőszékeket is. Belakjuk, úgy döntöttünk.
Főzök egy teát.

Jász Attila: A semmittevés fontossága

Ülni a padon, nem csinálni semmit.
Nem menekülni, nem üldözni az időt.
(Se könyv, se mobil, se walkman. Se semmi.)
Csak ülni a padon, élvezni nagyon. A semmittevést.
Semmit sem csinálni tehát, mint egy ókori filozófus
vagy a hajléktalanok a parkokban. Csak várni az idő
javulását, türelmesen. Nem félni, nem remélni, nem
csapni be önmagunkat. Milyen nehéz.

Yesika Salgado: It Never Snows In Southern California

I wish Los Angeles had winters
the Hollywood sign covered with snow

ice on the roads, frozen water in the pipes

the ocean turned mush,

air too cold to fill anyone's lungs

reasons to say,

don't leave

the world is ending

and I have a bed

Billy Collins: Creative Writing

When I told a student
not to use single quotation marks

around lines of dialogue,

he told me that all our words

are already inside the quotation marks

that God placed around Creation.

Mesterházi Mónika: Prága

Először az arcizmaim
lazulnak el, aztán kimegy

a fejemből, hogy a magyar

nem a sehonnai ellentéte,

csak egy másik népnév.

Mintha tereket nyitnának

a koponyámban, szobákat,

ahová be lehet menni, leülni,

körüljárni, nem ellenőrzik.

A parban fák, egyáltalán,

mindenütt parkok és padok,

és fiatal emberek, kisgyerekekkel.

Egy család: elöl biciklin az apa,

aztán a maximum négyéves, ő is

kétkerekűn, végül babakocsiban

a kicsi, és görkorcsolyán tolja

az anya, repül az egész család.

Nyilván a vasárnapi arcuk ez.

De valaki más is, A parlamentben,

kezdi, és mintha csak nem akarná

tudtunkra adni a helyes elveket,

lehalkítja a hangját. Tisztára mintha

 az ember élhetne más igeidők

bűvöletében vagy szorongatásán

kívül , a jelenben is.

Lackfi János: Felszínen fehér bevonat

Létünk felszínén a finom, fehér bevonat,
hogy meghalunk, ez persze napjaink
élvezeti értékét egyáltalán nem befolyásolja,
no, ez már kapásból nem igaz, hogyne
befolyásolná, éppen ez befolyásolja
leginkább, ez teszi olyan kibírhatatlanul
fájóvá a legédesebb giroszízű csókot
hagymával és csípőssel vagy anélkül,
mert ha mindketten ettek belőle,
akkor már nem számít, mindketten
ettek az almából, mely szemre tetszetős
volt, ízre pedig élvezetes, éppen csak
a hatályos rendelkezések és szabályok
szerint fogyasztóvédelmi szempontból
táplálkozási célú felhasználása
ellenjavasolt.

Létünk felszínén a finom, fehér bevonat,
hogy meghalunk, ha abból a gyümölcsből
eszel, meghalsz, senki soha nem halt még
meg, ha előbb nem harapott bele az életbe,
ha nem tüdőzte le a dzsesszmuzsika fogvásító
rézillatát, ha nem kente be kezét magnéziával,
ne tapadjon annyira tornamutatvány közben,
a halál is átfordulás, az utolsó mutatvány,
kifordulunk önmagunkból vagy éppen
átfordulunk valódi magunkba, ilyenkor hasznos
a kezünkre kent fehér réteg, mely jellegzetes,
fanyar ízzel vonja be nyálkahártyánkat,
ez a bevonat lenne halotti anyakönyvi kivonatunk,
halálugrás, átfordulás, ahogy a rézfúvósok
hosszú rézcsövei tekerednek hangszerré,
aranyló bélalagút, melyben lüktet
a zene perisztaltikája.

Létünk felszínén a finom, fehér bevonat.
hogy meghalunk, mint bohóc arcán
a holtsápadt púder, utáltam mindig
a bohócok modorosságát, látszat-hülyeségét,
hogy lehet ilyen hülye valaki, hullasápadt
arcot kennek maguknak, vérpiros szájat
kennek maguknak, könnycseppet kennek
maguknak, de egyiket se gondolják komolyan,
se a sírást, se a röhögést, műhajuk van,
nem igaziak, én igazi bohóc akartam lenni,
nem szintetikus, olyan, aki nemcsak megjátssza
a halált és az életet, és közben nyafog
meg affektál, hanem tényleg meghal,
amikor meghal, és tényleg hersegteti
az életet, mint sörben sült csülök héját,
mint káposztatorzsát, mint grillázst,
akkor is, ha fogsora már inkább mű,
mint valódi, szilaj fogakkal harapni
minden percbe, horkantani, mint a ló,
szuszogni, mint sün, mordulni oroszlánként,
míg a végső sápadtság fehér bevonata
ki nem von a forgalomból.

Nádasdy Ádám: A figyelő szakasz

Én ledolgoztam a hátrányomat:
megtudtam mindenkiről szinte mindent,

pedig csak nézelődöm. Hosszú volt,

igaz, a figyelő szakasz: bátyám, a festő

tanított erre, kisfiú koromban.

Kivitt a nádasba, órákig ültünk

és nem történt semmi az égvilágon.

Folyton pofáztam, fizikailag

tapasztotta be, tenyérrel, a számat.

Úgyhogy csak ültem, sértődött fogakkal.

Hallgasd a csendet, mondta. Szigorú

kudarc volt ez: nem hallottam a csendet.

Sok szúnyogot, azt igen, a füleimben

a vér dobolását, a szavakat,

amiket nem engedett kilökni magamból

a túl nagy, kéjsóvár pontyok közé.

Bíró Tímea: minden rendben életem

minden rendben életem

akadozva megy le a leves
időnként abbahagyom
leteszem a kanalat hagyom
elmerülni a borsószemek között
azokra a nőkre gondolok akikbe
hetekkel ezelőtt megérkezett a hír
hogy anyák lesznek
borsónyi életet hordoznak
a testükben a szívük alatt
most pedig bombák robbannak
felettük a magasban

hogyan tudnám ezt elmagyarázni neked
két falat között rád mosolygok
széles vigyor a válasz nyelvöltögetéssel
hogyan tudnám ezt elmagyarázni neked

minden rendben életem

mert olyan nincs és mégis van
egy ember úgy dönt
hogy fegyverrel hadsereggel nekimegy
egy másik országnak
egy reggel úgy ébred fel
hogy ölni fog
hogy igen őt is anya szülte
és látod valahol mégis elveszett

minden rendben életem

ha azt mondom ilyenek a felnőttek
meg akarsz majd állni az időben
ha azt mondom gyerekes a viselkedése
túl korán szeretnéd kinőni a legszebb éveket

hosszú sorok a határátkelőhelyeken
rövid ebéd mert mennél a játékaidhoz
a szivárványos gyönyörbe
nők tenyerei a néhány hónapos életeken
a férfiak térdén a szinte kitapintható félelmen

se előttem se mögöttem
nem hullanak lövedékek
táncoltatom a mackót körbe-körbe
felhúzom zenél nevetsz
valaki tölt lő sebesít
reszkető szervek sejtek
tente tente tengerecske
ásítozik a lelked
ők alvás helyett menekülnek

erre nincs mentség
nincs magyarázat
csak tépelődik az ember a franciaágyban
a matracon a kanapén a vackán a járdaszigeten
kivési az álmot a fejéből az undor
a saját fajától

hogyan magyarázhatnám ezt meg neked

reggel vastag mosolyokkal simogatjuk
egymás arcát
de emberek kíméletlenül hosszú sora
ha néhány órára megpihent is
nem tudta kialudni a háborúból magát
mekkora bátorság kell lehunyni a szemed
egy bombarobbanás ébreszthet fel
mennyire kell fáradtnak lenni
hogy a görcsös félelem ellenére
lehunyd a szemed
egy bombarobbanás ébreszthet fel

beleveted magad a szokásos produkcióba
némelyik sikkantásodtól megijedsz
minden rendben életem
mivel nyugtat a nő akinek a gyereke
megfeszíti magát a sorban
tüntetőlegesen megáll
követeli az apját
a halál vagy a harc közül
melyik lehet a vigasztalóbb

a kijevi metróban csecsemő született
az elviselhetetlennek tűnő fájdalmakra
gondolok
hogy a nő a többiekre való tekintettel
némán tűrte vagy nem foglalkozott
a hangerővel
a méhösszehúzódásokra amik a világra
segítik az új életet
volt-e szülésznő a közelben
vagy mindent kizárólag ösztönösen
hányan néztek oda
hányan fordították el a fejüket
a baba felsírt-e a már napok óta
síró felnőttek között
mihez kezdtek a méhlepénnyel
a vér nyilván a többi közé keveredett

minden rendben életem

az otthon helyett hova mennek
az új családtaggal bővült
fényes hazaút helyett hova mennek
az óvóhely meddig óvóhely
lehet-e a fegyverropogások dallamában
eleget enni a tejtermeléshez
tente tente tengerecske
kell-e altatót dúdolni
vagy a puszta létezésben
kifárad a néhány napos lélek

magukra hagyott játékmackók
arcáról leesik a gombszem
a detonáció következtében
súlytalanul landol a műanyag
a szőnyegen
de mi van a szívvel
ha leválik hova essen

Rudy Francisco: I once held on to a grudge

for so long, I forgot how
the conflict actually started.

I let the anger build an

entire city in my hands,

and I was the mayor

for more years than

I'm comfortable admitting.

Since then, I've realized

that this kind of rage

is not worth its carry,

and forgiveness is a little

hard to find, but it's the only

town I want to live in.

It's quiet here

and real estate is cheaper.

Naomi Shihab Nye: So Much Happiness

It is difficult to know what to do with so much happiness.
With sadness there is something to rub against,
a wound to tend with lotion and cloth.
When the world falls in around you, you have pieces to pick up,
something to hold in your hands, like ticket stubs or change.

But happiness floats.
It doesn’t need you to hold it down.
It doesn’t need anything.
Happiness lands on the roof of the next house, singing,
and disappears when it wants to.
You are happy either way.
Even the fact that you once lived in a peaceful tree house
and now live over a quarry of noise and dust
cannot make you unhappy.
Everything has a life of its own,
it too could wake up filled with possibilities
of coffee cake and ripe peaches,
and love even the floor which needs to be swept,
the soiled linens and scratched records . . .

Since there is no place large enough
to contain so much happiness,
you shrug, you raise your hands, and it flows out of you
into everything you touch. You are not responsible.
You take no credit, as the night sky takes no credit
for the moon, but continues to hold it, and share it,
and in that way, be known.

Kántor Péter: Mi fáj? Gyere, mesélj!

esti séta

Jók voltak azok a régi slágerek!...

Hallgatlak, hallgatom, ahogy sorolod,

hogy mi olcsóbb a SPAR-ban, és mi olcsóbb

a most nyílt Penny Marketben,

hogy keletre terjeszkedik az Orbán-klán,

hogy ezek tényleg bármit megtehetnek!

Egy nagy üres stadion az egész ország!

És nem szűnik ez a makacs zsibbadás,

hiába a fizikoterápiás kezelések,

és milyen remekül bejött nekik még ez is,

ez az undorító uszítás a menekültek ellen!

Mondd, figyelsz te rám egyáltalán?

A Várból meg lehozzák a múzeumokat,

és beköltöznek az üres termekbe a patkányok.

A kullancsok is szóba jönnek futólag,

meg hogy mi legyen vasárnap az ebéd,

nem tudom, mi legyen vasárnap az ebéd,

nem, nem tudom, még meddig tarhat ez így.

Emlékszel azokra az őzekre este a parkban?

Az szép volt! És olyan váratlan, ugye?

Tegnap arra gondoltam, á, nem fontos.

Nem hallod?! Mondj valamit nekem!

De hát mit mondjak? Mit mondhatnék?

Te vagy a fény az éjszakában!

Jasmine Mans: Speak to Me of My Mother, Who Was She

Tell me about the girl
my mother was,

before she traded in

all her girl

to be my mother.

What did she smell like?

How many friends did she have,

before she had no room?

Before I took up so much

space in her prayers,

who did she pray for?

Peer Krisztián: Keserű pohár

Aki egynél többet akar lépni, menthetetlen elesik.
Aki kinyitja a szemét, mindent elveszít.

Amihez először érsz, odafagysz.

Ücsörögsz a kertben,

embermagasságú szemét.

Ébredés után pálinka.

Jobb lenne ébredés előtt.

A költészet nem segít,

ezt egy költőnél jobban senki nem tudja.

Hiába raksz reggel úgy-ahogy rendet,

elrontod éjszaka.

Fogaiddal tépnéd ki magadból a jót,

ha még lennének fogaid.

Egy élet elmúlt,

a helye fáj.

Jézus meg hol a kurva anyjában késik?

Leragadt a mennyországban?

Meddig kéreti még,

kétezer év eltelt,

ennyire jól érzi magát?

Majláth Ákos: Apránként

Van egy kövér kisfiú. Bennem ül.
Mint valami gyógyfürdőben.
Fürdőgatya, medenceszél, gombóc
fagyik, pokemonos törölköző.
Évek óta takargatja magát, eszik.
A tutti-frutti lassan végigfolyik az
állán. Érzi, ahogyan a törölköző
zsugorodik körülötte.
Igazgatja a textilt, közben
idegesen forgatja a fejét,
akár a ragadozó madarakat
sejtő rágcsálók.

Fáj nekem ez a kövér kisfiú.
Görcsöl a gyomrom tőle.
Abban bízom, hogy eltűnik
róla a törölköző,
aztán elolvad a fagyi,
aztán elolvad a kisfiú.
Sistereg a cukros
zsír a medence szélén.
Elpárolog, és én apránként
kilélegzem magamból.
Mint a klórszagot
egy nyugdíjazott úszómester.

Billy Collins: Headstones

If the dates show
the husband died
shortly after the wife--

first Gladys than Harry,

Betty followed by Tom--

the cause is often

gradual starvation

and not a broken heart.