Brian Bilston: It's beginning to look a lot like November

It's beginning to look a lot like November
Everywhere you go

Halloween's reduced to clear

Christmas will soon be here

There's only another fifty sleeps or so

It's beginning to sound a lot like November

Christmas songs all day

They're playing them in the mall

But don't try to deck your hall

The holly will have died with Yuletide several weeks away

On the telly there's ads with organised Dads

Shopping for presents for Mum

There are Santas on roofs who are offering proof

That November's really come

Christmas lights are shining bright, October must be done

It's beginning to feel a lot like November

The day is coming near

It's probaly for the best

For all work to take a rest

It's time to move those projects into the new year

It's beginning to feel a lot like November

How's it here so soon?

That sense of creeping dread

You remember how you said

The shopping this year would be done by June

It's beginning to look a lot like November

Everywhere you go

The world has gone insane

But you embrace it all the same

Because it's the second most Christmassy month you know

Mesterházi Mónika: Influenza

Minden porcikámban hideg rohangált,
és az elkeseredéstől, hogy nem pihenhetek,
sírni tudtam volna.

                                Akkor jutott eszembe az a lány.

Egy november esti buszmegállóban ült le mellém,

ketten vártunk a külvárosi buszra. Ahogy leült,

azonnal sírni kezdett.

                                Tele voltam én is.

Előtte mesélt A. a nőről, aki összecsuklott

az utcán, mert négy napja nem evett,

egy kezdő hajléktalan. Ez volt az az ősz,

amikor lakástűz és halál hírét olvastam,

és hosszan, vagyis talán percekig hárítottam,

hogy a hely és a név is ismerős, hogy barátaim.

És másutt, akiket csak tehetetlenül figyeltem,

meghalt egy fiatal nő rákban és nyomorban:

három gyerek anyja.

                                Halkan kérdztem a lányt,

Baj van? Felszakadt benne a sírás. Influenzás,

mondta, de egész nap dolgozott. Most megy haza, 

teljesen kimerült. Igen, van otthon gyógyszer,

és meg is kell gyógyulnia hétfőre, mert lovas edző.

Végre nekem is felment a lázam. Tavasz kezdődött,

nem november.

Judith Viorst: Nothing But the Truth

I made him swear he'd always tell me nothing but the truth.
I promised him I never would resent it,
No matter how unbearable, how harsh, how cruel. How come

He thought I meant it?

Baranyi Ferenc: ...és hamarosan sötétség

És hamarosan a vizeknek
partjai rommá kövesednek
s dideregnek olajba mártott
köntösükben a kormoránok.
És hamarosan összezárul
útunkon az elől s a hátul,
a kezdet egybeér a véggel,
csak egy utolsót estebédel.
És hamarosan vágyainkra
nem les gyutacs-bújtatta szikra,
a robbanások szép kegyelmét
faggyúba ágyazzák az esték.
És hamarosan megcsikordul
a mindenség a hantokon túl,
kozmikus rozsdát záporozva
a földregázolt csillagokra.
És hamarosan összeállnak
fekete tömbökké az árnyak,
födve az ég kihasadt rését.
És hamarosan a sötétség.

Nemes Nagy Ágnes: Elmélkedve

Mit kéne tennem? Nem tudom.
A kezem összekulcsolom.
Ülök az ágyon szótalan.
Hová is ejtettem magam?

Összefonom ujjaimat.
Ennyi maradt: a mozdulat
A hitből, és gályára vont
Őseimből maradt a csont.

Hová forduljon hát az ész?
Pedig jó volna szégyenét
A szóval, mely megsejteti,
Kimondani, s elrejteni.

Billy Collins: Dogma

I might be an atheist
were it not

for all the tall angels

and the pudgy cherubs

in the silvery clouds

presiding over all those miracles.

Elisabeth Bishop: One Art

 The art of losing isn’t hard to master;

so many things seem filled with the intent

to be lost that their loss is no disaster.

Lose something every day. Accept the fluster

of lost door keys, the hour badly spent.

The art of losing isn’t hard to master.

Then practice losing farther, losing faster:

places, and names, and where it was you meant

to travel. None of these will bring disaster.

I lost my mother’s watch. And look! my last, or

next-to-last, of three loved houses went.

The art of losing isn’t hard to master.

I lost two cities, lovely ones. And, vaster,

some realms I owned, two rivers, a continent.

I miss them, but it wasn’t a disaster.

—Even losing you (the joking voice, a gesture

I love) I shan’t have lied. It’s evident

the art of losing’s not too hard to master

though it may look like (Write it!) like disaster.

Szerhij Zsadan: Terhesség

Nyár elején
mondta meg neki,
mikor már nehéz volt elrejteni.

Mikorra várjuk? - kérdezte ő.

Valamikor újév utánra - válaszolta.

Esőillatú a nyári szél.

A napok olyan hosszúak, hogy sokáig

nem sötétedik be

még naplemente után sem.

A halászok reggel kihajóznak,

és mikor visszatérnek,

hálóik tengeri sünöktől

és tüzesen csípő

medúzáktól súlyosak.

Ő a fejét a kerek hasra 

hajtja, hallgatózik,

akárha egy kagylóba, melyből

delfinek éneke szól.

Esténként,

munka után

odaült mellé, és mesélt,

az ügyeiről, mindenről, ami

aznap történt vele.

Megegyeztek: ha lány lesz,

az anyja választja ki a nevét,

ha fiú, akkor

az apja választ.

És Mária hangosan sorolta a női neveket,

pedig tudta, hogy igazából

fiút vár.

József pedig sorolta 

a férfineveket,

s akkor még mindig nem tudott semmit. 

-- fordította Vonnák Diána

Anna Swir: Our Two Silences

Silence
flows into me and out of me
washing my past away.
I am pure already, waiting for you. Bring me
your silence.

They will doze off
nestled in each other’s arms,
our two silences.

--Translated from Polish by Czeslaw Milosz and Leonard Nathan.

Peer Krisztián: Újra írok

Sohasem késő? Túl sok filmet láttam.
Ha másodszor is felállsz, hülye vagy.

Ki csinál olyat, ami fájni fog.

A lehető legkisebb felületet mutatom,

felnőtt ember vagyok,

van abban valami gyanús.

Hogy neked mégis érdekes.

A nő a jegypénztárban,

aki kitette a táblát.

Ült az üveg mögött,

és csak maga elé nézett.

Rögtön jövök, de meg se mozdult.

Kaphatott egy telefont.

Egy táblát mindenki ki tud tenni,

de ő kikapcsolta a tekintetét.

Rögtön jövök, és semmi fókusz.

Minden angyal iszonyú.

A sor pedig várt, ki vagyok én,

beálltam úgy nyolcadik-tizediknek.

Álltunk ott, mintha mi se történne,

mindenki várt a sorára.

Kántor Péter: Vegyük számba a lehetőségeinket

Most 14h valahány perc van, szombat. Szól a rádió, a Bartókon
Mozart A-dúr klarinétversenye. Ez jó, de ez nem fog örökké tartani.

Nem tarhat örökké. Lemegy a  klarinétverseny, a Mozarté, és akkor

egy idő után, tetszik-nem tetszik, csinálnunk kell valamit.

Vegyük számba a lehetőségeinket.

Dominika bombaáron! Már többször is felajánlották, nincs vele

semmi baj, de engem valahogy nem vonz. És minél inkább ajánlájk,

annál kevésbé.

Valami mást szeretnék.

Vannak barátian olcsó repöülőjegyek Leedsből New Yorkba, már 219

fonttól. Jó, de ahhoz előbb el kéne jutni Leedsbe. Nem mondom,

hogy lehetetlen, de kicsit bonyolult; mindenesetre megjegyezzük:

egyszer jól jöhet még.

Ezenkívül felmehetünk a Gellért-hegyre is, akár most rögtön,

az közel is van, nem kell hozzá még hátizsák se. Bár hirdetnek

lopásbiztos hátizsákot, USB kimenettel is, csak hát nincs olyan,

hogy lopásbiztos, és minek egy hátizsáknak USB kimenet?

A Gellért-hegyről szép a kilátás, de ha mégis inkább egy trópusi

teraszt szeretnénk, de félünk az esőtől, van pillekönnyű előtető

120x120 cm szupererős kivitelben. Egy ilyen alatt állítólag biztos

nem fogunk bőrig ázni.

Mi van még, ami esetleg szóba jöhet? Vagy inkább fogalmazzunk

úgy, mi nem jöhet szóba?

Egy égig érő teleszkópos alumíniumlétra? Ugyan már, miért ne

jöhetne az szóba?! Egy könnyen hordozható!

Hozzá egy vérkeringés-javító lábmasszírozó gép (raktáron), és ha

arra fáj a fogunk, Monique Schwitter 2015-ös svájci könyvdíj-

nyertes regénye, az Egyik a másikban.

Ezek a jelenlegi lehetőségeink. Lehet, hogy van még néhány más is,

hogy kihagytam pár dolgot, de azért a lényeg, azt hiszem, ebben is

benne van. És a hűtőben még van három üveg sör is. Nem is

beszélve arról a rengeteg wellnessről, ami mind ránk vár szerte a 

világon. Úgyhogy fel a fejjel, amíg van, és jó hír, hogy szükség

esetén a miénk lehet egy 10 soros cipőtároló is, akár 30 pár cipő

számára is.

Jeanann Verlee: The Worst Thing I Ever Taught a Girl

In the spring of the last year
we were together,
I walked your niece to the playground
down the block from your brother’s house.
There was sun and moss.
I pushed her on the swings,
sprang from bent knees on the teeter-totter,
climbed with her over the monkey bars.

We sat together then
on a long stretch of railroad tie
at the base of the playground, near the creek.
We were careful of the splinters.
She asked me if I loved you and I said yes.
She asked if we were going to get married and I laughed.
Not a gleeful laugh, nor one of spite, just a giggle
as wickedly innocent as each of her seven years.

I don’t know, I said,
that’s up to your uncle.

Brian Bilston: Cuppa

no matter if you’re uppity
or you cause a brew ha ha,
you’ll always be my cuppa tea,
my steaming mug of char

know this, my darjeeling,
only tea leaves me this way
you stir me up and turn me
fifty shades of earl grey

yes, that’s the oolong
and ooshort of it,
the infusing, confusing thought of it
but please don’t make a sport of it
because without you,
i am defunct

like a biscuit waiting
to be dunked

Mesterházi Mónika: "Ha meghal..."

"... miért volt már mindig közel

A semmi, és egy etetés miért soha?"

(Simon Balázs)

Osztottad, amid volt, az észt -

de aztán, látod, abbahagytad,

és akiknek adtál magadból, kicsit

értetlenül nézünk, míg végre

megértjük, hogy nincs több, míg

intenzitásod emlékét egy őszi este

kiélesíti intenzív hiányod.

Rudy Francisco: How did You Lose Her?

I felt trapped,
but another man

looked at my prison

and called her a church.

Who would choose to be a jail

when given the option

of being a sanctuary?

Simonyi Imre: Zárka

Magányom zárkájában
ötvenedik éve
időnként elismerőleg bólintok
a rácsos ablak felé
a rácsos ajtó felé
a rácsos rácsok felé
szép munka aki feltalálta
nagytudományú ember lehetett
csakúgy mint aki a kereket feltalálta
valamint a kerékbetörést.

Péntek Imre: Az elérhető messzeség

a hatvanas évek Lengyelországa
az elérhető messzeség

a vasúti jegy sem drága

s ott még tartanak szentmisét

elterveztük: az irány Varsó

hosszan futott a vonat

kusetka enyém az alsó

ágy tiéd a magasba mutat

és haladtunk a lerombolt

város legendája várt

susogtak az idegen lombok

majd ott eszünk kaviárt

s vártak a megadott ismerősök

egy mérnökcsalád baráti lárma

mi voltunk a madzsari hősök

társam a Mutter unokája

oroszul beszéltünk a gyűlölt

nyelven törtük facsartuk a szót

elvesztettük a halálos pört

mi az újbóli alattvalók

és én elmentem templomba is

felébredt a hűtlen hívő

amit tettem nem volt hamis

ennyi volt bennem az erő

kövek és romok a belvárosban

a moziban sírtak az emberek

a felkelés képei felett

értettük egymást egyre jobban

Varsó teljesen a miénk lett

rockot hörgött a Hybrydy

a klubban feledtünk minden érvet

mint ki másságát élvezi

egy lány ölelt át tánc közben mélán

mozdulata oly otthonos

mellét és ölét rám nyomta némán

a csókja édes díszdoboz

Szerelmem Varsó ma is éget

álmomban néha megjelen

átívelve a messzeséget

- ó ti naiv hatvanas évek -

társalkodik velem.

Robert Bly: Three Kinds of Pleasures

I

Sometimes, riding in a car, in Wisconsin
Or Illinois, you notice those dark telephone poles
One by one lift themselves out of the fence line
And slowly leap on the gray sky —
And past them, the snowy fields.

II

The darkness drifts down like snow on the picked cornfields
In Wisconsin: and on these black trees
Scattered, one by one,
Through the winter fields —
We see stiff weeds and brownish stubble,
And white snow left now only in the wheeltracks of the
combine.

III

It is a pleasure, also, to be driving
Toward Chicago, near dark,
And see the lights in the barns.
The bare trees more dignified than ever,
Like a fierce man on his deathbed,
And the ditches along the road half full of a private snow.

Mario Benedetti: Verano

Voy a cerrar la tarde
se acabó
no trabajo
tiene la culpa el cielo
que urge como un río
tiene la culpa el aire
que está ansioso y no cambia
se acabó
no trabajo
tengo los dedos blandos
la cabeza remota
tengo los ojos llenos
de sueños
yo que sé
veo sólo paredes
se acabó
no trabajo
paredes con reproches
con órdenes
con rabia
pobrecitas paredes
con un solo almanaque
se acabó
no trabajo
que gira lentamente
dieciséis de diciembre.

Iba a cerrar la tarde
pero suena el teléfono
sí señor enseguida
comonó cuandoquiera.

Mario Benedetti: Summer

I'm calling it quits for today
that's it

I'm through working

blame it on the sky

compelling like a river

blame it on the air

avid and unchanging

thta's it

I'm through working

my fingers are limp

my head is miles away

my eyes are abeam

with dreams

don't ask me why

I'm tired of staring at walls

that's it

I'm through working

fussy walls always quibbling

demanding

irate

pathetic bare walls with

just a calendar and a date

that's it

I'm through working

how slowly the pages turn

it's only mid-June.

I thought I was through for the day

but now the phone is ringing

yessir berightthere

certainly wheneveryoulike.

-- translated by Louise B. Popkin

Baranyi Ferenc: Költői kérdések

"Entre sus corazones y el mio

no habrá diálogo"

(Fayad Jamís)

Lehet-e kenyeres pajtásom az,

aki megkövezetteket rendeletileg kötelez

kenyérrel történő visszadobásra?

Árulhatok-e egy gyékényen azzal,

aki az árvák könnyét

palackozva exportálná?

Cseresznyézhetek-e egy tálból azzal,

aki nekem egy szemet se hagy,

viszont minden magot a szemembe köp?

Parolázhatok-e azzal,

aki úgy nyújtja felém a kezét,

hogy közben fityiszt mutat nekem?

Koccinthatok-e azzal,

aki oláh s szláv bánattól vidul

a szittya dáridókon?

Ilyenekből 

egyre többet látni

hazámban szerteszét.

Szívük s szívem között

nem lehet párbeszéd.

Ellen Bass: Failure

I looked like a woman. I’d begun
to bleed, something I’d wanted with a fervor,
like the fervor with which I burned
to kiss Earl Freeman, to smell his man sweat
and finger the hollow at his breastbone
when we lay in the hot sand in Atlantic City,
the white sky arched over us. I was in such a hurry
to grow up, my mother said. But I was innocent
in the sense of not yet guilty
as I lifted the spoonful of oatmeal
to my father’s lips
the day he came home from the hospital.
My mother had to go back to work—
Hy-Grade Wines and Liquors,
which paid for the brown Formica table and pink
refrigerator, pink dishwasher. We’d moved
from the apartment over the store
into a house with a front door.
I wanted people to ring the bell
and I’d answer it like on TV.
It didn’t seem like it would be too hard
to feed my father. I can do it,
I assured my mother.
I think I may see us there forever, my weak father
in pajamas, me holding
the spoon of thin oatmeal, lifting it
to his lips and the lips not
taking it, not really willing or
unwilling. So the gruel
slid back out again, dribbling
down his badly shaved chin and he
not doing anything to stop it. My father.
I left him there. This was my first
entrance into the land of failure, a country
I would visit so often
it would begin to feel like home.

Nemes Nagy Ágnes: Alkonyat

A kertben tompa fény ül,
a lomb a földre szédül.
A rőt levél alól bronz
leányka válla borzong.
A párák zöldre érnek,
a tócsák most zenélnek.
S a zsongó, sürű zümmnél
mint szédült, pörge tündér,
a lágy zenére ringó:
kereng a kék iringó.

Bényei József: Bizonyíték

Szeretlek. Ennyi nem elég?
Mindennapom a bizonyíték.
Ahogy a sötétből kibomlik,
mindegyik reggel rád hasonlít.
Mit akarsz még? Hazudik, ámít,
akinek ennél több a másik.

Kim Addonizio: Near Heron Lake

During the night, horses passed close
to our parked van. Inside I woke cold
under the sleeping bag, hearing their heavy sway,
the gravel harsh under their hooves as they moved off
down the bank to the river. You slept on,
though maybe in your dream you felt them enter
our life just long enough to cause that slight
stirring, a small spasm in your limbs and then
a sigh so quiet, so close to being nothing
but the next breath, I could believe you never guessed
how those huge animals broke out of the dark and came
toward us. Or how afraid I was before I understood
what they were--only horses, not anything
that would hurt us. The next morning
I watched you at the edge of the river
washing your face, your bare chest beaded with bright water,
and knew how much we needed this,
the day ahead with its calm lake
we would swim in, naked, able to touch again.
You were so beautiful. And I thought
the marriage might never end.

Ágai Ágnes: Tudom

Tudom, mire mit mondanál,

Tudom, adott esetben mit cselekednél.

Meghosszabbítalak magamnak,

szükségem van rád ahhoz,

hogy elviseljem hiányodat.

Simon Réka Zsuzsanna: Mielőtt befordulnék

Mielőtt befordulnék
az utcasarkon,
becsukom a szemem,

és elképzelem,

ahogy újra rám köszönsz.

Olyankor sokáig nézem a szemedben,

ahogy árnyakat bont benned

az öröm.

Magamhoz ölellek,

és szorosan tartalak,

hogy újra leülepedj bennem.

Lassan szárnyakat növesztünk.

Felgyűrődik körülöttünk az idő,

csendben oldódik a megfoghatatlan.

Együtt keringünk a világ felett,

és soha többé nem nézünk

egymás háta mögé.

Brian Bilston: Salad Days

Those first few days of vegetarian life
were a tough nut to crack.

The carrot and stick approach helped,

but going through Quorn turkey wasn't easy;

there comes a stage, though,

when you have to stop beefing about it,

you figure that it's small potatoes really,

and there are bigger chips to fry.

These days, I'm full of beans.

As quinoa as mustard. Kale and hearty.

I bring home the bagel, not the bacon,

and feed two birds with one scone.

And, if you couldn't care for tofu,

I'll make quincemeat out of you.