Tóth Krisztina: Somnivore

Szeretkezés alatt a téli utca
szemed mögött kigyúló lámpasor
és a járdát a fény befutja
állni egy ház előtt ahol

Nagy a hideg a kutyák se ugatnak
nézel a hóba fagyott pisifoltra
és próbálod a csikket beledobni
ha eltalálom most mi lenne hogyha

Elmondanám hogy nem bírlak szeretni
hogy sose bírtam senkit igazából
Ha most bemennék nem történne semmi
mert mindig ott egy utca ott a máshol

Hogy évek óta nem tudok aludni
ebben a testben senki kézzel
ha simogatja se tudja lehunyni
benti szemem a hóba néz fel

Ha becsöngetnék csak mert éppen arra
jártam leülnék semmi újság
Ha kinyitnám a szemem belehullna
a szemedből az összes szomorúság -

Sujata Bhatt: Love in a Bathtub

Years later we'll remember the bathtub,
the position

                 of the taps

the water, slippery

as if a bucketful

                 of eels had joined us...

we'll be old, our children grown up

but we'll remember the water

                            sloshing out

the useless soap,

the mountain of wet towels.

'Remember the bathtub in Belfast?'

we'll prod each other - 

Stanislaw Franczak: Lelkiismeret

mélyen
a szívem alatt érzek
egy szálkát ami
fáj
amikor ki akarták venni
az operáció alatt
kiderült hogy az
az én rossz lelkiismeretem

Rudy Francisco: To You

He puts guilt in the air and waits for you
to breathe, tries to tailor the blame until it

looks like it fits you, turns the story into a 

gymnast and convinces it to flip. He rewinds

the movie, excavates the plot, digs out your

patience, makes himself the narrator and the

hero. He sketches you as the antagonist and

suddenly his transgressions become deleted

scenes. He blames you for his sadness.

And this is how the wolf cries boy.

László Noémi: Félúton

Egyiket már,
másikat még tudom:
a dolgok közt
időzöm, félúton.
Hordom hiányuk
kényszerképzetét,
és nem emlékszem:
melyikük a tét.

Kemény Lili: Otthoni dal

B. Horváth Lászlónak

A Ház körül az esővíz
sivár mocsarat képez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Az eresz alatt sértődötten
gubbasztanak a varjak.

Megtépázott fenyők dörgölik
águkat az ablak üvegéhez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
A hegyoldalban felejtett
kegytárgy előtt elaludt a mécses.

Néha elindulok,
de valami lefékez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Nem léphetek ki a Házból,
látod, zuhog az eső.

Vasárnap óta Maja csak sír,
de már semmit sem érez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Óránként kiejti egy széttépett papír
egy-egy darabját az ablakán.

Elviszik Andrist és két év múlva
Gábort, és Maját is férjhez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Eltűnnek a Házból a testvéreim,
csak a szarvasfej marad.

Valaki minden fiút ölni
meghalni kegyetlen kiképez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Kénytelen leszek megtagadni téged,
mondom előre, hogy majd ne haragudj.

Robert Bly: The Moon

After writing poems all day,
I go off to see the moon in the pines.

Far in the woods I sit down against a pine.

The moon has her porches turned to face the light,

But the deep part of her house is in darkness.

Mario Benedetti: Abrigo

Cuando sólo era
un niño estupefacto

viví durante años

allá en colón

en casi un tugurio

de latas

fue une época

más bien

miserable

pero nuna después

me sentí tan a salvo

tan al abrigo

como cuando empezaba

a dormirme

bajo la colcha de retazos

y la lluvia poderosa

cantaba

sobre el techo

de zinc

Mario Benedetti: Shelter

When I was
just a wide-eyed boy

I lived for years

out in colón

in little more than

a corrugated 

shack

those days

were on

the grim side

but never again

did I feel as sheltered

as safe from harm

as when I'd drift off

to sleep

under my rag blanket

to the song of

the mighty rain

on the tin

roof

-- translated by Louise B. Popkin

Anna Akhmatova: Folyócska ballag…

Folyócska ballag völgyek hajlatában,
Dombon a ház, fénylik sok ablakunk.
Úgy élünk itt, mint Katalin korában:
Aratást várunk, misét hallgatunk.
Arany mezők - vendég közelget onnan -
Hozzánk siet. Két nap távol maradt...
A nagymamámnak: kézcsók a szalonban,
S a lépcsőn: megcsókolja ajkamat.

- Rab Zsuzsa fordítása

Ellen Bass: I Could Touch It

When she was breaking apart, my son was falling in love.

She lay on the couch with a heated sack of rice on her belly,
sometimes dozing, sometimes staring out the window at the olive tree

as it broke into tiny white blossoms, as it swelled into bitter black fruit.

At first, I wanted to spare him.
I wished he was still farming up north, tucking bulbs of green onions
into their beds and watering the lettuce,
his hands gritty, his head haloed in a straw hat.

But as the months deepened, I grew selfish.

I wanted him here with his new love.
When I passed the open bathroom door, I wanted
to see them brushing their teeth,

one perched on the toilet lid, one on the side of the tub,
laughing and talking through their foamy mouths,
toothbrushes rattling against their teeth.

Like sage gives its scent when you crush it. Like stone
is hard. They were happy and I could touch it.

Nemes Nagy Ágnes: Angyal

Én láttam angyalt. Az se jó.
Futott, nem értem el.
Olyan mindenki angyala,
amilyet érdemel.

Anna Akhmatova: Egyszerű élet

Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.

Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyét.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.

Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.

A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.

-- Rab Zsuzsa fordítása

Judith Viorst: Adult Education

I have grown to understand that
People whose accents are British

May not be smarter than people whose accents are Bronx,

But British helps, and that

Peace of mind is more to be treasured than rubies,

But trust funds help, and that

While it's better to die on your feet than to live on your knees,

What about stooping?

I have grown to understand that

People whose best friends are rock stars

Often are duller than people whose best friends are us,

But rock stars help, and that

Inner satisfaction counts more than approval,

But clapping helps, and that

While it's better to light a candle than curse the darkness,

First you could curse.

I have grown to understand that

People whose fathers adored them

Feel just as jumpy as people whose fahters said feh,

But love helps, and that

Self-reliance is braver than being dependent,

But help helps, and that

While it's better, as everyone knows, to give than receive,

Nobody says that you always have to be

Better.

Brian Bilston: The Morning After the Night Before

I'd appreciate it if you cuold read this poem
a little more quietly than some of my others.

Thing is, it was a bit of heavy night

at the Great Orpington Poetry Festival,

and I think I may have heard one Pindaric ode too many -

sorry, please excuse me one moment

That's better. Where was I?

Ah yes, the Pindaric odes ... although, come to think of it,

I do remember one particular Petrarchan sonnet

sounding a little off, and it makes me wonder now

if it may have been spiked -

Look, you're reading this poem far too loudly

practically shouting it.

Right, let's try one more time. This morning,

I thought I'd try necking a quick villanelle,

hair of the dog and all that,

but I could only keep down a couple of lines or so -

No, you're doing it again ... this isn't going to work.

Either you need to stop reading, or I should stop writing.

Tell you what, how about I do the latter

and then let's see what happens.

But quickly - before we part - don't suppose

you've a couple of aspirins to hand, do you?

Szabó Magda: Sohasem

Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt ereszem,
ha március jött, s szerteszét
tördelte a szomszéd jegét.
Én nem akartam emberi
sorssal, mint hinta, lengeni
mélyből magasba s újra le;
tengerbe vágytam szüntelen:
fövenybe fúrni hátamat,
hallgatni, mint a nagy halak,
és nem bukni a fénybe fel,
és nem követni éneket,
ha lengenek a fátyolok,
ha zengenek a távolok.

Én nem akartam sohasem,
s most olvadt testtel, részegen
sodorsz sodroddal, szerelem.
Látsz ismeretlen szívemig,
forgatod fénylő csontjaim,
pörgeted súlyos súlyomat,
mosdatsz magadban, áradat,
szemem kútjába fényeket
dobsz, nyelvemre beszédeket.

Én nem akartam, szerelem,
szájadból inni sohasem,
s most tikkadt szájjal keresem
hűvös szád ízét, szerelem.
Sósszagú, zúgó felszinen
lebegve - néha - a vizen
lefelé fordul a szemem,
s a némaságom keresem,
mely lenn maradt a víz alatt,
őrzik szigorú kardhalak,
s körötte húnytszemű csigák
s fehér korallok alszanak.

Billy Collins: Oxymorons

Family Fun

Beach Culture

Office Party

Dog Person

Chilrdren's Hospital

Light Pollution

Happy Birthday

Kupihár Rebeka: turisták

tudom, te is láttad az anyukát a mátyás-templom előtt,
aki egy határozott mozdulattal
félrehúzta mellőlünk a lányát,
nehogy cseppfertőzéssel átadjuk azt,
aminek még a gondolatára is keresztet kell vetni,
a káromkodás vagy köpködés nem lepett volna úgy meg,
mint ez a halk, udvarias undor
a szerelmünk láttán.
a szemében villogó kétségbeesett
düh árulta el biztosan:
magyar.

pedig már kezdett elönteni valami nemzeti áhítat itt fent,
mint gyermekként augusztus huszadikán, vagy a himnuszt énekelve.
de most bárhogy is próbálom előkaparni
ezt a régóta vágyott meghittséget,
bármilyen jól is esne, nem tagadhatom tovább:
ez a vár nem a miénk.
ezen a nyelven, amin érezni tudok,
nem szabad rólunk beszélni.
nem férünk bele a törvényeikbe,
a katonák nem a mi oldalunkon állnak,
ezek a falak nem minket védenek.

nem baj.
nem baj.
gyere kedves, gyere csak,
csináljunk egy képet a kilátással,
aztán elindulunk haza
valahová, messze innen,
ahol az összes szégyen, fröcsögés, bujkálás
csak egy citadellás hűtőmágnes lesz
a gyerekrajzok között.
és ha néha észreveszem,
biztonságos távolból,
gondolhatok arra,
hogy tényleg, volt egy ország, amire emlékezni lehet,
és van ez, ahol boldogulni.
hogy volt egy ország, aminek a nyelvén becézlek,
és van ez a másik, ahol félelem nélkül tudlak szeretni.

Brian Bilston: Welsh Customs

I can't deny that ever since Wales
declared itself an independent republic,

it's been something of a pain

having to go trough Welsh customs.

For one thing, I dislike dressing up

in a shawl, red gown and Welsh hat.

the Customs Officers can sometimes be

overly critical of my baritone

when we sing 'Land of My Fathers',

and I can see them struggling to keep

their faces straight at my efforts

to pronounce Llanfairpwllgwyn-

gyllgogerychwyrndrobwllllanty-

siliogogogoch. My leek soup

is in need of more cream, they tell me.

With all this added rigmarole,

the queues to get across the border

are horrendous. Thank heavens

for Gwyneth, with her coal-black hair

and a smile to gladden any valley,

who'll send you through fast-track

for a bunch of golden daffs

and the timely bestowal

of a hand-carved lovespoon or two.