Kalmár András Márton: Apám lemezei

Édesapámnak nagy lemezgyűjteménye van
a hatvanas-hetvenes évekből.
Beatles, Rolling Stones, Byrds, Dylan,
Ray Charles, Hendrix, Chuck Berry –
mindenki, aki számít. Közülük sokat kazettára
másolt át, hogy az autóban is hallgathassuk
őket. Mindig ezek szóltak, mikor utaztunk
valahová: apa, anya meg én. Nekem, gyereknek,
az utazás hangjegyekkel vibráló végtelen
szabadság volt, legszebb emlékeim innen
származnak. Határtalan ábrándokba vitt
a súlytalanul száguldó képzelet, vitt az autó
távol az élettől – valahogy így képzelem
a végső utazást. Szívdobbanásaim azóta
is a szerpentineken táncolnak a régi dalokra,
a horvát utakon éjjel a völgyben
kibukkanó Adriát ünneplik. Ma, ha kimegyek
apámhoz, előveszem valamelyik bakelitjét,
és megpróbálom újrajárni a kanyarokat, újraélni
a nyugalmat, a családot, a tűnő álmokat.
Lassan a szekrényből kiveszem az albumot, megszagolom,
megtapogatom a borítót, kicsúsztatom a lemezt,
olyan gonddal, mintha a lelkemet tárnám föl,
óvatosan ráhelyezem a lemezjátszóra, a tűt finoman
elmozdítom, leeresztem a szélére –
sistereg, serceg,
sistereg, serceg...

És megszólal a gyerekkor.

Ágoston Tamás: Hívás

(Öcsémnek, jó utat kívánva)

Repülőgépre szállok este.
Eltűnök, mint dobozból a bonbon.
Ne légy, kérlek, elkeseredve.

Már jól vagyok. Hallod? Nem szorongom.

Búcsúzom… Ez már nem a hazám.

A televíziót neked adom.

Ha pénzem lesz, veszek majd talán

hármat is – Londonban nem egy vagyon.

Elviszem a nőmet is magammal.

Idegbeteg, de beszél angolul.

Mosogatni fogunk egy étteremben.

Az ember a hibáiból tanul.

Nem tudom kifejezni szavakkal,

mit érzek, anya. Most le kell tennem.

Joseph Fasano: AI Speaks of Humanity

First I took their dignity
and they did nothing.

Then I took their minds

and they did nothing.

Then I took their hearts

and they did nothing.

Then I took their songs

and they did nothing.

Then I took their poetry

and they did nothing.

Now I have their words

to write their story.

It was the best of times, it was

the worst of times. To be or

not to be, that is the question.

I wash my hands. It wasn't 

a genocide.

Tóth Csilla: Pánik

Este 6 van, és ma még nem szorongtam semmi miatt.
Ez elég aggasztó. Valami nincs rendben.
Valamit megint biztosan rosszul csináltam.

Joseph Fasano: Rumi

In a dream I asked him
What can I do

if I can't change it

and he pointed

to the graves 

and whispered              witness it   

Dobai Lili: Haza

találni
csak
valakihez lehet
legyen bár
tűz és fény
melegség
aludttej és
almaillat
hársak árnya az
udvaron
virágok két oldalt
a téglaösvénynél
és fakapu
nyikorgó
üresen nem
haza
ház csak
kiadó

Nagy Zalán: a félreértések parkolója

nem tudom én sem,
mekkora hely szabadul fel
megkönnyebbülés után.
azt sem tudom, hol van az a hely;
talán az ellazult izmok között
vagy a gyomorfalak zárt terében.

képzelj el egy ásítozó vízilovat,
ülj a nyitott szájába törökülésben.
képzeld el, ahogy átvisz a Níluson
egy kihalt nílusi víziló.

milyen gyönyörű kívül-belül a reggel,
élvezd ki,
hogy harmat vagy
egy még alvó hangyabolyon.
boríték egy lusta postás kezében.

milyen gyorsan jön a reggel,
a megkönnyebbülés:
kitolatni végre
a félreértések parkolójából.

Charles Simic: At Tender Mercy

O lone streetlight,
Trying to shed
What light you can
On a spider repairing his web
This autumn night,
Stay with me,
As I push further and further
Into the dark.

Helen Meneilly: The Whole of It

But eventually, you are cross-legged on your own
sofa, in your own little apartment, eating
a piece of cake topped with sugared peach
and you’re drenched in the wet orange joy of it.

Every time you touch your fingertips
to your soft pale belly, you realise: you are living. What a dream
you could be wishing for in some other, darker, life:
to be here, now.

Bathtub full of tea, cotton bedspread speckled
with a hundred blue flowers, a thrift store ceramic
planter with a sunlit basil plant forming
itself right before your eyes.

You have come so far
to love your little life so much
that you would not trade a single scar.
Love it so much, that the empty side of the bed
is already full.

Kipke Tamás: Haiku

egyre kevesebb
az, ami hiányzik – de
az egyre jobban

Billy Collins: A Portrait of the Reader with a Bowl of Cereal

Every morning I sit across from you

at the same small table,

the sun all over the breakfast things—

curve of a blue-and-white pitcher,

a dish of berries—

me in a sweatshirt or robe,

you invisible.

Most days, we are suspended

over a deep pool of silence.

I stare straight through you

or look out the window at the garden,

the powerful sky,

a cloud passing behind a tree.

There is no need to pass the toast,

the pot of jam,

or pour you a cup of tea,

and I can hide behind the paper,

rotate in its drum of calamitous news.

But some days I may notice

a little door swinging open

in the morning air,

and maybe the tea leaves

of some dream will be stuck

to the china slope of the hour—

then I will lean forward,

elbows on the table,

with something to tell you,

and you will look up, as always,

your spoon dripping milk, ready to listen.

Petri György: Az ilyen fontos beszélgetések

Az ilyen fontos beszélgetések
alkalmából mindig
vagy behoztál egy üveg pálinkát,
vagy nem hoztál be egy üveg pálinkát,
de a célzat mindkét esetben ugyanaz volt.
Ez alkalommal, azt hiszem, nem hoztál be.
(Amitől kissé el is ment a kedvem,
mert a választások előtti szesztilalmat
idézte az eszembe,
a szombat déli tizenkét órától
imaházzá lényegült vendéglők
elsorvadó forgalmát,
a nagymálnát tartalmazó korsókat.)
Különben lehet, hogy mégis hoztál be pálinkát,
csak azt nem tudom, miért emlékszem mégis inkább úgy,
hogy nem hoztál be.
Nem tudom pontosan
rekonstruálni. Bementünk
a nagy szobába. A kerek asztalon volt
– mint mindig – egy váza virág. Ezt áttettük
a zongora tetejére,
mert ha az ember leül egy váza virág
két oldalára egy kerek asztal mellé:
folyton hajladozni kell, mintha számháborúznánk.
Mármost ezután szoktad mondani, hogy
„Vegyél ki poharakat”, vagy csak
mutatsz a pohárszékre, s mész a spejzba,
majd egy zöld orvosságos üveggel térsz vissza.
De hogy mondtad-e (vagy mutattad-e), és
kimentél-e – ez az, amire nem tudok visszaemlékezni
öt év távlatából. És ez most már teljességgel eldönthetetlen.
Mert te jobban szeretted az ilyesmit (s ne köntör-
falazzunk – itt nem egyszerűen ilyesmiről volt szó, kezdjük
tehát újra:) mert te biztosan jobban szeretted volna ezt
tiszta fejjel megbeszélni. Viszont tudtad,
hogy én szesz nélkül nem tudok huzamosabban figyelni, illetve
kizárólag arra, hogy valamit kellene innom.
És mivel elég fontos lett volna, hogy én oda tudjak figyelni –
Nem tudom! – Nyugodtan behozhattad volna különben
– két deci két embernek…
Bár jó erős pálinka volt, meg kell hagyni.

Erdős Virág: éjjel-nappali

éjjel
és nappal
és télen
és nyáron

és hamvazószerdán

és nagycsütörtökön

és anyák napján

és apák napján

és a magyar

kultúra napján és a nemzeti

összetartozás napján és a totalitárius

diktatúrák áldozatainak emléknapján a

bácsika a népszínház utcában a non-stop

feliratú kukában kotor

Andrea Gibson: every time i ever said i want to die

A difficult life is not less
worth living than a gentle one.
Joy is simply easier to carry
than sorrow. And your heart
could lift a city from how long
you've spent holding what's been
nearly impossible to hold.

This world needs those
who know how to do that.
Those who could find a tunnel
that has no light at the end of it,
and hold it up like a telescope
to know the darkness
also contains truths that could
bring the light to its knees.

Grief astronomer, adjust the lens,
look close, tell us what you see.

Drashko Sikimich: Fear of Life

When a man dies once
over something

then dies again

over something else

then dies once again

because something - again - killed him

he then stops counting his deaths

stops going to his funerals

stops mourning himself

does not wait for expressions of sympathy

does not observe ritual days

but lives

fully used to death

of life no longer afraid

Kipke Tamás: (átváltoztatás)

végy egy darab kenyeret
végy néhány tiszta
végsőkig egyszerű szót
(kéz szó kenyér)
és várj
míg megtörténik
míg megtörténhetik
várj
remegő gyomorral
rendíthetetlen türelemmel

máris elfáradtál?
hát nem tudsz hinni a csodában?

Ted Kooser: Splitting an Order

I like to watch an old man cutting a sandwich in half,
maybe an ordinary cold roast beef on whole wheat bread,
no pickles or onion, keeping his shaky hands steady
by placing his forearms firm on the edge of the table
and using both hands, the left to hold the sandwich in place,
and the right to cut it surely, corner to corner,
observing his progress through glasses that moments before
he wiped with his napkin, and then to see him lift half
onto the extra plate that he asked the server to bring,
and then to wait, offering the plate to his wife
while she slowly unrolls her napkin and places her spoon,
her knife, and her fork in their proper places,
then smooths the starched white napkin over her knees
and meets his eyes and holds out both old hands to him.

Kurdi Imre: Előbb még

Előbb még úgyis összenő,
aminek össze kell nőni.
Hogy majd, ha újra szétszakad,
legyen min meglepődni.

Habár addig még sok lefoly-
hat vízből, miegyébből,
lesz, akinek még vér fakad
nemcsak az ujjbegyéből.

Másrészt talán pont úgy a jó,
ha körbe-körbe járhat.
A nincs, ha van, a van, ha nincs –
mindig lesz új ajánlat.

Tamási József: Tenger a könnyeinkből

itt tornyosulnak hazugságaink
betonból és acélból
földtől az égig
jobbra meg balra
ameddig a szem ellát
és azon túl

ezt alkottuk az évszázadok alatt
és ezt hagyjuk gyermekeinkre

és mi van a túloldalon

tenger a könnyeinkből

Alex Dawson: I don't do politics

Because the news upsets me. Because I'm trying
to "keep things positive!" Because it's bad for

my mental health. Because I don't have

time. Because I don't have energy.

Because I don't want to offend

you. Because it doesn't affect

me. Because I have enough

on my plate. Because I

can see them coming,

outside my window,

I can see them 

coming, but

they're not

coming

for

me.