Jan Twardowski: Siessünk

Siessük szeretni az embereket
olyan gyorsan mennek el
cipő marad utánuk meg süket telefon
csak ami nem fontos az cammog, mint a tehén
ami igazán fontos, oly gyors hirtelen történik,
utána a csend normális, egészen kibírhatatlan,
mint a tisztaság, amely legegyszerűbben
a kétségbeeséstől születik
amikor valakire gondolunk nélküle maradván

Ne légy nyugodt, hogy van időd
mert a bizonyosság bizonytalan,
elveszi érzékenységünket, mint minden szerencse
úgy jár egyszerre a kettő, mint a pátosz és a humor
mint két szenvedély,
mely egynél mindig gyengébb,
oly hamar mennek el,
mint júliusban elhallgató sárgarigó
mint egy esetlen hang
vagy egy ügyetlen meghajlás
becsukják szemüket, hogy lássanak igazán
nagyobb kockázat egyébként megszületni,
mint meghalni
mindig túl keveset és túl későn szeretünk

Ne írj róla túl gyakran,
de írj egyszer s mindenkorra,
és olyan leszel, mint a delfin szelíd erős

Siessünk szeretni az embereket,
oly gyorsan mennek el,
és azok meg, akik nem mennek el,
nem mindig térnek vissza
hisz soha nem tudni a szerelemről,
hogy az első az utolsó,
vagy hogy az utolsó - első

--Fordította: Sajgó Szabolcs

Novák Éva: Magánérzet

Úgy érzem magam a világban,
mint elhagyott vidámpark
nyikorgó óriáskerekén, egyedül, éjszaka.
Úgy érzem magam, mint a próféták
pusztába kiáltott beszédének
egyik fölösleges kötőszava.
Úgy érzem magam, mint lezárt borítékban
lapuló jóslat, szúette szekrény fiókjának
mélyén, amit nemsokára tűzre vetnek.
Úgy érzem magam, mint aki semmilyen
gyülekezethez nem tartozott, mégis eretnek.
Úgy érzem magam, mint az utolsó bölény,
áttörhetetlen kerítésű karámban.
Úgy érzem magam, mintha az anyám
lennék a nagymamámban.
Úgy érzem magam, mint letört ágú,
pulzálva gyengülő fényű csillag.
Úgy érzem magam, mint az idegen,
akinek szótárban kell megnéznie,
mit jelent az a szó, hogy holnap.

Crystal Wilkinson: Witness

I’m convinced that if you could

have seen my grandmother

standing in the doorway

waiting for him to come home from the fields,

if you’d smelled that spectacular evening thick

with sweat & felt the pulsing of the stars, if

you’d borne witness

to the animals’ moans echoing in the holler

that night, if you just could have seen the

hair rise up

on granddaddy’s arm like that, like

offerings to god, when his elbow touched

hers, if you could have seen

her longing dissipate just a little as he came

through the door smelling like a day’s work, you

should have seen them close enough to breathe

the same air while not even touching.

(He smiled at her without smiling.) If you could

have seen them watching me watch them, then

you’d know how much i love you. If you could

have heard her say, You want some supper?

We got pie. 

Naomi Shihab Nye: A Valentine for Ernest Mann

You can't order a poem like you order a taco.

Walk up to the counter, say, "I'll take two"

and expect it to be handed back to you

on a shiny plate.

Still, I like your spirit.

Anyone who says, "Here's my address,

write me a poem," deserves something in reply.

So I'll tell you a secret instead:

poems hide. In the bottoms of our shoes,

they are sleeping. They are the shadows

drifting across our ceilings the moment

before we wake up. What we have to do

is live in a way that lets us find them.

Once I knew a man who gave his wife

two skunks for a valentine.

He couldn't understand why she was crying.

"I thought they had such beautiful eyes."

And he was serious. He was a serious man

who lived in a serious way. Nothing was ugly

just because the world said so. He really

liked those skunks. So, he reinvented them

as valentines and they became beautiful.

At least, to him. And the poems that had been hiding

in the eyes of the skunks for centuries

crawled out and curled up at his feet.

Maybe if we reinvent whatever our lives give us

we find poems. Check your garage, the odd sock

in your drawer, the person you almost like, but not quite.

And let me know.

Szabó T. Anna: Úgy írni verset

Úgy írni verset, mintha szó és forma
nem titkolná el, hogy mi van mögötte,
mintha a semmi partra nem sodorna,
csak elringatna minket mindörökre,

úgy írni, mintha nem létezne Isten,
és hirdetni, hogy semmi se szent,
és sátán sincs hogy pokolra segítsen,
jóság és szépség semmit sem jelent,

mert a világot, akárcsak a pernyét,
a semmi jeges szele fújja szét,
úgy írni, mintha nem parancsra tennéd,

szélzúgást írni, lassú gyászzenét -
úgy írni verset, akárha a nemlét
élőbb és igazabb lenne, mint a lét.

Robert Bly: After a Freind's Death

It must be summer. Push the dock out,
Bring the canoe down, find your old
Books—bird books, Hawthorne. Drive
To Gooseberry. Even in the Swedish islands,

Summer comes. They pull the linen off chairs,
Bring out the blue dishes, write some poems.
Say again: “It must be summer.”
Even though people die, it must be summer.

For Orrin

Rabindranath Tagore: Ahol a szellem...

Ahol a szellem nem ismer félelmet
és emelt fővel jár az ember,
ahol szabad a tudás, és ahol a világ
széjjel nem törött, szoros,
válaszfalak-szabdalta törmelékké;
ahol a szó forrása a mély-mély igazság;
ahol a lankadatlan feltörekvés
a tökély felé nyújtja karját;
ahol az értelem tiszta folyója
még nem veszített utat
a holt megszokás homok-sivatagában;
ahol eszünket Te irányítod
az önmagát kibontakoztató gondolat és cselekedet,
a szabadságnak e mennyországa felé;
engedd Atyám, felébredni hazámat.

--Fordította: Radó György