I start accepting food from the neighbors:
Handful of tomatoes before they rot.
Annual s’more at the bonfire. I savor
odd things—quick knock at the door, apricot
pit in the window. Small shrines appear.
There are flats of strawberries. Homemade
broth to help a harmed esophagus heal.
We all mend, somewhere, in the exchange.
Little gifts evolve into meals, board games
after lunch. One day my son is with grand-
mother neighbors, pulling weeds in the yard.
I’m at their side before I understand.
We kneel together, chewing on mint leaves,
like it’s no miracle, like it’s ordinary.
2025. december 16., kedd
2025. december 15., hétfő
Turi Tímea: A hírfolyam
Odüsszeusz úgy ment el, mintha el sem ment volna.
Hiába volt távol, mindig feltöltött egy képet,
Hiába volt távol, mindig feltöltött egy képet,
megosztott egy bejelentkezést onnan, ahol épp volt:
a gyanútlan szemlélő úgy érezhette,
ugyanúgy köztünk van, olyan közel, olyan távol,
mint a szomszéd városban lakó régi osztálytárs.
Csak a tenger, az ragyogott valószerűtlenül a háttérben,
csak az utcák voltak meglepően tiszták.
És biztos volt pár poszt, amit úgy állított be,
hogy ne lássa senki más, csak ő.
2025. december 13., szombat
László Noémi: Kavics
Eddig boldog, serény valaki voltam,
ügyeskedtem, helyezkedtem a sorban,
néztem, ki milyen glóriát visel,
hány lépcsőfok a mennybemenetel,
melyik az ösvény, ami nem vitás,
hol előnyös a megvilágítás,
és mérlegeltem, hány sörre telik,
hogy húzom ki derűsen reggelig –
most meg csak ülök görnyedten a széken,
mondhatnak bármit, valahogy nem értem,
pedig látom: az állkapcsuk mozog,
sőt, néha én is arra gondolok,
amire ők, de mintha víz alatt
heverve néznék szálló madarat:
hiába létezik, hiába láttam.
Kavics vagyok. Hogy volna szárnyam?
S e néhány sor – másként hogy is lehetne –
mosogatás közben jutott eszembe.
ügyeskedtem, helyezkedtem a sorban,
néztem, ki milyen glóriát visel,
hány lépcsőfok a mennybemenetel,
melyik az ösvény, ami nem vitás,
hol előnyös a megvilágítás,
és mérlegeltem, hány sörre telik,
hogy húzom ki derűsen reggelig –
most meg csak ülök görnyedten a széken,
mondhatnak bármit, valahogy nem értem,
pedig látom: az állkapcsuk mozog,
sőt, néha én is arra gondolok,
amire ők, de mintha víz alatt
heverve néznék szálló madarat:
hiába létezik, hiába láttam.
Kavics vagyok. Hogy volna szárnyam?
S e néhány sor – másként hogy is lehetne –
mosogatás közben jutott eszembe.
2025. december 12., péntek
Halmai Tamás: Nyugalom
Eltanulni a fáktól az időt,
a növényi lét fényesebb nyugalmát,
déli derűt az északi kedélyben,
a gyengeség baráti jelenlétét,
a kedvesek ujját a húrokon,
a módot, ahogy megtartja az élőt
a túlsó erők titkos egyensúlya.
a növényi lét fényesebb nyugalmát,
déli derűt az északi kedélyben,
a gyengeség baráti jelenlétét,
a kedvesek ujját a húrokon,
a módot, ahogy megtartja az élőt
a túlsó erők titkos egyensúlya.
2025. december 11., csütörtök
A. R. Ammons: North Street
I tipped my head
to go under the
low boughs but
the sycamore mistook
my meaning and
bowed back.
2025. december 10., szerda
András László: A terápia
Azt álmodtam, hogy kőből volt a világ.
Arra ébredtem, hogy csak én vagyok kőből.
Arra ébredtem, hogy csak én vagyok kőből.
2025. december 9., kedd
Brian Bilston: Ten Christmas Song Haikus
I
Boxing Day bargain,
Boxing Day bargain,
yours for a giveaway price
heart of George Michael.
II
Christmas, driving home.
Pop star motorist seen in
Rea-view mirror.
III
No, I would not wish
for Christmas every day
but I think Roy Wood.
IV
Enid Blyton books
hang in stockings on the wall.
Bright Noddy holders.
V
Morrissey slaughters
that song by Jonah Lewie.
Stop the carvery.
VI
This year, all she wants
is to be shunned no longer -
Pariah Carey.
VII
Saw Mummy kissing
Santa Claus. So did Daddy.
Christmas of sadness.
VIII
November the First
and it's beginning to look
a lot like Christmas.
IX
Elton's long walk home,
lugging his tree behind him.
Schlep into Christmas.
X
New Yourk fairytale.
Brooklyn dentist fixes up
Shane McGowan's teeth.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)