Dimény H. Árpád: kislányomnak 2028-ba

még ma sem tudod, és akkor sem
fogsz ráébredni, hogy talán az egyetlen,
aki több száz kilométer távolságból is
megérzi, ha szomorú vagy, és
már hív is telefonon, az én vagyok,
mint ahogy most is, amikor 15 évesen,
az első komoly szerelmi csalódás után,
semmit se tudva, de már mégis mindent,
és anélkül, hogy kérdeznék bármit,
veszem a slusszkulcsot, autóba ülünk,
irány a kilátó, ahová telente jártunk,
mert édesanyád nem tud, de imád sízni,
és te nem kérdezed, hogy hová és miért,
de furcsán nézel, hiszen nyár közepén
ritkán megy az ember a felvonókhoz,
ilyenkor nem is működik, mert nincs szezon,
de ismerem a gondnokot, egy ötvenesért
megéri neki a fáradságot, szívesen beindítja,
és már röppenhetünk is fel, a csendbe,
a magas füvek fölé, a naphoz közelítve,
és bár már 15 vagy, még mindig túl fiatal,
hogy kimondd, micsoda szépség fölött
lógatjuk a lábunk, és a fekete szemceruza
ijesztően felnőttessé tesz, de ugyanúgy forgatod
a szemed, mint amikor hosszasan magyaráztuk,
miért nem örültünk, hogy későn jöttél haza,
és még mindig nem akarsz majd hinni
a szemednek, még azért sem akarod kimondani,
és talán a fejed is rázod, összeszorított ajkakkal,
dacosan, hogy mindez mit sem ér, de akkor majd
hirtelen érezni fogod, hogy én tudom,
és hogy nem kell mondanod semmit,
elég csak látnod a dús burjánzását a fáknak,
ahogy az ég felé törnek, ahogy az erdő fölött
a nap megvilágítja a felhőket, fényes fehér fodrukat,
és a madarakat, amiket irigyelhetnél, nem a repülést,
hanem a begyükben azt az apró szívet,
és nem azért, mert kevesebb fájdalom,
hanem mert hatalmas szabadság férhet el benne

Billy Collins: Teenager

Even a branch on an evergreen
may take an unexpected turn

up, down or sideways

and grow substantial

in some weird direction.

Danusha Laméris: Feeding the Worms

Ever since I found out that earth worms have taste buds
all over the delicate pink strings of their bodies,
I pause dropping apple peels into the compost bin, imagine
the dark, writhing ecstasy, the sweetness of apples
permeating their pores. I offer beets and parsley,
avocado, and melon, the feathery tops of carrots.

I’d always thought theirs a menial life, eyeless and hidden,
almost vulgar—though now, it seems, they bear a pleasure
so sublime, so decadent, I want to contribute however I can,
forgetting, a moment, my place on the menu.

Nádasdy Ádám: A szomorúság

A szomorúság hová tud szaladni?
Hová igyekszik? Hová menekül?
Élőlény, eszik, talán vacka is van,
éjszaka is hallom a szuszogását,
pedig nagyon keményen elzavartam,
mégis itt dekkol valahol közel.
Megkóstolja a csipszet, szendvicset,
érzem a könnyek ízét mindenen.
Befordulok egy sarkon, szembejön,
és akkorákat sóhajt, hogy megállok.
De minden rendben van, mondom neki,
menj el. Egy kicsit bírd ki egyedül.

Rudy Francisco: Instructions

Gather your mistakes,
rinse them with honesty
and self-reflection,

let dry until you

can see every choice

and the regret

becomes brittle,

cover the 

entire surface

in forgiveness,

remind yourself

that you are human

and this too

is a gift.

Brian Bilston: Searching for Christmas

is christmas in the bible
why does christmas make me cry

is christmas dinner tax deductible

do christmas elves ever die

christmas is a time for giving

christmas is a load of crap

christmas is a coming

and the geese are getting fat

can christmas pudding make you drunk

can christmas lights kill a cat

can christmas island crabs be eaten

is christmas skins coming back

christmas is a hippopotamus

christmas is a rocking time

christmas is a proper noun

christmas is a state of mind

can christmas trees smell of urine

is christmas celebrated in Peru

is chris packham related to jools holland

is christmas music bad for you

christmas is all around bill nighy

christmas is a time to share

christmas is just around the corner

christmas is in the air

Simon Réka Zsuzsanna: Szia, nagypapa!

Szia, nagypapa!
A kalapod még mindig a fogason lóg.
Nem tesszük el,

ígérem,

és a csillogó köveket is gyűjtöm még neked

a titkos dobozomba.

Az este a doboz nem volt a helyén,

újra belenéztél, ugye?

Nagymama azt mondja,

az angyalok mindig

észrevétlenül járnak-kelnek köztünk,

de én tudom,

hogy itt jártál,

és azt is tudom,

mindennap pont úgy hiányzunk neked odafent,

ahogy te nekünk idelent.