mint csendes vendég, kit senki sem várt.
Ne hadd, hogy kint az úton ácsorogjak,
az ajtót be ne zárd!
Belépek hozzád, csöndben letelepszem,
s csak nézlek, nézlek a homályon át.
És amikor édes arcoddal beteltem,
megcsókollak és úgy megyek tovább.
(fordította Kardos László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése