Robert Graves: A Slice Of Wedding Cake

Why have such scores of lovely, gifted girls
Married impossible men?
Simple self-sacrifice may be ruled out,
And missionary endeavour, nine times out of ten.

Repeat 'impossible men': not merely rustic,
Foul-tempered or depraved
(Dramatic foils chosen to show the world
How well women behave, and always have behaved).

Impossible men: idle, illiterate,
Self-pitying, dirty, sly,
For whose appearance even in City parks
Excuses must be made to casual passers-by.

Has God's supply of tolerable husbands
Fallen, in fact, so low?
Or do I always over-value woman
At the expense of man?
Do I?
It might be so.

Christina Georgina Rosetti: Emlékezz

Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod meg többet a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.
Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.
                               

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Christina Rossetti: Remember

Remember me when I am gone away,
Gone far away into the silent land;
When you can no more hold me by the hand,
Nor I half turn to go yet turning stay.
Remember me when no more day by day.
You tell me of our future that you plann'd:
Only remember me; you understand
It will be late to counsel then or pray.
Yet if you should forget me for a while
And afterwards remember, do not grieve:
For if the darkness and corruption leave
A vestige of the thoughts that once I had,
Better by far you should forget and smile
Than that you should remember and be sad.

Kamarás Klára: Könyörgés Reményért

Most már tudom, hogy a való világ
nem rím, nem fény, nem forró pillanat
Most már tudom, hogy mindaz ami áll
összeomolhat mind egy perc alatt.

Tudom, hogy a könny, munka és kacaj,
a kincs, tudás, a vágy, a szív, az ész,
ha nincs előttünk cél, hit és remény,
a semmibe, a múló ködbe vész.

***

Uram, ha vagy, ne adj mást, csak reményt!
A hitet megteremtem majd magamnak,
a ködön át az utat megtalálom,
és meglelem a célokat... ha vannak

Horace: Ode I. 11

Leucon, no one’s allowed to know his fate,
Not you, not me: don’t ask, don’t hunt for answers
In tea leaves or palms. Be patient with whatever comes.
This could be our last winter, it could be many
More, pounding the Tuscan Sea on these rocks:
Do what you must, be wise, cut your vines
And forget about hope. Time goes running, even
As we talk. Take the present, the future’s no one’s affair.

Samuel Hazo: Seesaws

The bigger the tomb, the smaller the man.
The weaker the case, the thicker the brief.
The deeper the pain, the older the wound.
The graver the loss, the dryer the tears.

The truer the shot, the slower the aim.
The quicker the kiss, the sweeter the taste.
The viler the crime, the vaguer the guilt.
The louder the price, the cheaper the ring.

The higher the climb, the sheerer the slide.
The steeper the odds, the shrewder the bet.
The rarer the chance, the brasher the risk.
The colder the snow, the greener the spring.

The braver the bull, the wiser the cape.
The shorter the joke, the surer the laugh.
The sadder the tale, the dearer the joy.
The longer the life, the briefer the years.

Sárhelyi Erika: Szerelmes altató

Tíz körmöm tíz ragyogó csillag,
hátamon folyik el a Tejút,
szempillámmal Téged takarlak,
s mondok neked mesét, halk szavút.

Tekintetem óvó végtelen,
ajkam gyöngéd, dél-nyugati szél,
hajnalként simít a két kezem -
súg-búg a lélek, a test beszél.

Tenyerem est, szemem a holdfény,
két karom akár az alkonyat,
éj lobban az ujjaim hegyén –
kedves, álmodj édes álmokat.

Philip Larkin: Born Yesterday

For Sally Amis

Tightly-folded bud,
I have wished you something
None of the others would:
Not the usual stuff
About being beautiful,
Or running off a spring
Of innocence and love -
They will all wish you that,
And should it prove possible,
Well, you’re a lucky girl.
But if it shouldn’t, then
May you be ordinary;
Have, like other women,
An average of talents:
Not ugly, not good-looking,
Nothing uncustomary
To pull you off your balance,
That, unworkable itself,
Stops all the rest from working.
In fact, may you be dull -
If that is what a skilled,
Vigilant, flexible,
Unemphasised, enthralled
Catching of happiness is called.

A. R. Ammons: Eyesight

It was May before my
attention came
to spring and

my word I said
to the southern slopes
I've

missed it, it
came and went before
I got right to see:

don't worry, said the mountain,
try the later northern slopes
or if

you can climb, climb
into spring: but
said the mountain

it's not that way
with all things, some
that go are gone

Sárhelyi Erika: A bolond lány dala

Szilaj viharoknak szerelmese vagyok,
s izzó szemmel lesem a végtelen eget,
jönnek-e messziről dübörgő ciklonok,
palackból szabadult, tébolyodott szelek.

Mikor feltűnnek végre a horizonton,
és a hőség hátán villámok cikáznak,
én, a bolond lány, hajamat kibontom,
s részese leszek e fékeveszett táncnak,

hogy feketék dőlnek az égről a földre,
és ordít az út, a folyók és a hegyek,
száz tajték fut a világon körbe-körbe,
míg én, a bolond lány is viharrá leszek.

Jégesőt könnyezek, hogy hűljön a vérem,
és a sárba dobálom zivatar-ruhám,
majd elrejtőzöm a felhők tetejében,
hogy ez a bolond világ ne találjon rám.

John O'Donohue: Beannacht

On the day when
the weight deadens
on your shoulders
and you stumble,
may the clay dance
to balance you.

And when your eyes
freeze behind
the grey window
and the ghost of loss
gets in to you,
may a flock of colours,
indigo, red, green,
and azure blue
come to awaken in you
a meadow of delight.

When the canvas frays
in the currach of thought
and a stain of ocean
blackens beneath you,
may there come across the waters
a path of yellow moonlight
to bring you safely home.

May the nourishment of the earth be yours,
may the clarity of light be yours,
may the fluency of the ocean be yours,
may the protection of the ancestors be yours.
And so may a slow
wind work these words
of love around you,
an invisible cloak
to mind your life.

William Stafford: Learning

A piccolo played, then a drum.
Feet began to come - a part of the music.  Here comes a horse,
clippety clop, away.

My mother said, "Don't run -
the army is after someone
other than us.  If you stay
you'll learn our enemy."

Then he came, the speaker.  He stood
in the square.  He told us who
to hate.  I watched my mother's face,
its quiet.  "That's him," she said.

Falcsik Mária: Keresetlenül

most ilyen korszak van ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél
most már kisírom semmi nem riaszt el
hogy én: szeretlek légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad
épp csak nem veled – te aztán megadtad
ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem
nem tudom: erőm szivárog belőlem
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égő korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp
nem estem még le s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
hozzád ki mernék lépni önmagamból

Wendell Berry: Mad Farmer VIII

When I rise up
let me rise up joyful
like a bird.

When I fall
let me fall without regret
like a leaf.

Rainer Maria Rilke: Herbsttag

Herr, es ist Zeit. Der Sommer war sehr groß.
Leg deinen Schatten auf die Sonnenuhren,
und auf den Fluren lass die Winde los.

Befiehl den letzten Früchten, voll zu sein;
gib ihnen noch zwei südlichere Tage,
dränge sie zur Vollendung hin, und jage
die letzte Süße in den schweren Wein.

Wer jetzt kein Haus hat, baut sich keines mehr.
Wer jetzt allein ist, wird es lange bleiben,
wird wachen, lesen, lange Briefe schreiben
und wird in den Alleen hin und her
unruhig wandern, wenn die Blätter treiben.

Rainer Maria Rilke: Fall Day

Lord, it is time. This was a very big summer.
Lay your shadows over the sundial,
and let the winds loose on the fields.

Command the last fruits to be full;
give them two more sunny days,
urge them on to fulfillment and throw
the last sweetness into the heavy wine.

Who has no house now, will never build one.
Whoever is alone now, will long remain so,
Will watch, read, write long letters
and will wander in the streets, here and there
restlessly, when the leaves blow.

Rab Zsuzsa: Vaspántok

Ha így szólnék a kedves,
fiatal kalauzhoz:
– Kalauz úr,
hogyha ma este hazamegy,
ölelje meg nagyon a feleségét,
dícsérje meg, ami épp rajta van,
akár az ócska pongyoláját –
Ha így szólnék –
ugye… bolondnak tartanának?

Ha így szólnék a bottal kopogó
nyugdíjas bácsihoz a boltban,
mikor épp forintjait guberálja,
végül levágat tíz dekát
a „kicsit-hosszabb-lett” kenyérből:
– Bácsi! Itt van ötszáz forint.
Tegye el, kérem. Épp ma kaptam.
nem számítottam rá. Fölösleges. –
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék az útkövezőkhöz:
– Útkövezők!
Én ezt a kis kavicsot elviszem,
mert az erezetében
lehorgadt Krisztus-fejet látok.
Engedjék meg, hogy elvigyem! –
Ugye, bolondnak tartanának?
Ha így szólnék a torzonborz kamaszhoz:
– Gyere, fiam,
üljünk le valahol, s te elmeséled,
mitől nőtt vállig a hajad,
mi ellen mered ez a tüske
tejes arcod körül,
s egyáltalán, mitől vagy te ilyen
kérlelhetetlen? –
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék padon sütkérező,
újságpapírból eddelgélő nénikéhez:
– Néni, jöjjön velem,
amit szeret, azt főzök vacsorára,
puha ágyat vetek,
előtte pedig mindent elbeszélhet, a menyasszonykorát,
azt a szülést, a császármetszést is,
és szegény jó ura szívszélhűdését,
és hogy mivel ültette be a sírját,
azt is, milyen a szomszédasszony,
azt is, hogy a fia hogyan él Kanadában,
meg hogy mit írt föl, és mire, az orvos.
Mindent apróra elbeszélhet.
Sóhajtozhat és imádkozhat az ágyban.
De éjjel egyszer – maga úgyis sokszor
fölébred –
keljen fel, takarjon be engem,
mert éjjel mindig lerúgom a takarómat …
Ha így szólnék –
ugye, bolondnak tartanának?

Konvenciók, bevett szokások
hideg vaspántjai
szorítják lüktető,
eleven húsig lenyúzott szívünket.

Stevie Smith: My Heart Was Full

My heart was full of softening showers,
I used to swing like this for hours,
I did not care for war or death,
I was glad to draw my breath.

Anna Kamieńska: A Prayer That Will Be Answered

Lord let me suffer much
and then die

Let me walk through silence
and leave nothing behind not even fear

Make the world continue
let the ocean kiss the sand just as before

Let the grass stay green
so that the frogs can hide in it

so that someone can bury his face in it
and sob out his love

Make the day rise brightly
as if there were no more pain

And let my poem stand clear as a windowpane
bumped by a bumblebee's head

Gerevich András: Családi időszámítás

A kakaómat a tengerbe csöpögtettem,
és figyeltem, ahogy feloldódik az édes barna pötty
az Adria átlátszó, sós nyugalmában
és egy pillanat alatt végleg eltűnik.
Ma vagyok napra annyi idős,
mondta anyám, mikor befejeztük a reggelit,
mint halála napján az apám volt.
Fejest ugrottam egy szikláról a vízbe.
Tavaly napra pontosan tudtam én is,
mert hetekkel korábban kiszámoltam,
mikor lettem napra annyi idős,
mint az apám volt, amikor megszülettem.
Unalmas hétköznap volt, szerda,
reggel az ágyban kortyolgattuk a kávét,
szúrt a borostád, ahogy megcsókoltalak,
mint bennem a tudat, hogy nem lesz,
ki a homokórát újból megfordítsa.

Gary Snyder: Earth Verse

Wide enough to keep you looking
Open enough to keep you moving

Dry enough to keep you honest
Prickly enough to make you tough

Green enough to go on living
Old enough to give you dreams

Joan Murray: Her Head

Near Ekuvukeni,
in Natal, South Africa,
a woman carries water on her head.
After a year of drought,
when one child in three is at risk of death,
she returns from a distant well,
carrying water on her head.

The pumpkins are gone,
the tomatoes withered,
yet the woman carries water on her head.
The cattle kraals are empty,
the goats gaunt-
no milk now for children,
but she is carrying water on her head.

The engineers have reversed the river:
those with power can keep their power,
but one woman is carrying water on her head.
In the homelands, where the dusty crowds
watch the empty roads for water trucks,
one woman trusts herself with treasure,
and carries water on her head.

The sun does not dissuade her,
not the dried earth that blows against her,
as she carries the water on her head.
In a huge and dirty pail,
with an idle handle,
resting on a narrow can,
this woman is carrying water on her head.

This woman, who girds her neck
with safety pins, this one
who carries water on her head,
trusts her own head to bring to her people
what they need now
between life and death:
She is carrying them water on her head.

Tim Burton: A sokszemű lány

A minap a parkban
megállt az eszem.
Egy lányba botlottam:
arcán kissé sok volt a szem.

Amúgy csinoska,
(a szemeket kellene kikúrálni),
és arcán volt egy száj is,
úgyhogy elkezdtünk diskurálni.

Beszélgettünk virágokról,
és a költészetórájáról.
És hogy mi lenne, ha orvosa
szemüveget írna fel neki mától.

Klassz, ha az embernek
ilyen barátja is akad,
csak hát bőrig ázol,
ha egyszer sírva fakad.

Hafiz: These Beautiful Love Games

 Young lovers wisely say,

“Let’s try it from this angle,
Maybe something marvelous will happen,

Maybe three suns and two moons
Will roll out
From a hiding place in the body
Our passion has yet to ignite.”

Old lovers say,
“We can do it one more time,
How about from this longitude
And latitude –

Swinging from a rope tied to the ceiling,

Maybe a part of God
Is still hiding in a corner of your heart
Our devotion has yet to reveal.”

Bottom line:

Do not stop playing
These beautiful
Love
Games.

Tao Te Ching: [The highest good is like water]

The highest good is like water.
Water gives life to the ten thousand things and does not strive.
It flows in places men reject and so is like the Tao.

In dwelling, be close to the land.
In meditation, go deep in the heart.
In dealing with others, be gentle and kind.
In speech, be true.
In ruling, be just.
In business, be competent.
In action, watch the timing.

(Translation by Gia-Fu Feng and Jane English)

Boda Magdolna: (vonat)

Néha a fotelemben ülve
elábrándozom arról
hogy szeretőim számtalanját
felteszem egy vonatra
hogy elvigye őket
nem tudom hova
mindegy
egy másik állomásra
ahová tényleg is mentek

Eljátszadozom az ültetéssel
hogy kit ki mellé
és kit kivel szembe
kinek adnék útra sportújságot
kinek meg chipset
elképzelem ki kivel mit beszélget
mind mond rólam
ki látott szépnek
ki meg kedvesnek

ki emlékszik rám még barnán
ki meg már szőkén
ki vékonynak és kismellűnek
ki kövérnek nagy fenekűnek
hányan is voltak egyáltalán?
ülnék az állomás előtti padon
megszámolnám a vagonokat
aztán ha lehetne elmennék
az ellenkező irányba

Steve Toth: New Lightning

When you see lightning in the distance
     you know thunder
     is on the way
So don't get too upset when it gets here
     or find too much comfort
     in the driving rain
If you find yourself thinking
     that those who die
     in their sleep
have all gone the easy way
Don't forget
     what a wonderful feeling
it is to awaken
     from a nightmare
     & find you've just been dreaming

This isn't a world for comfort or being upset
     This is a world for waking up in
like this morning
      & still saying thank you
The cure for having
     your thunder stolen
     is to get some new lightning

Tukaram: I Might Act Serious

If God would stop telling jokes
I might act
serious.

József Attila: Imádság megfáradtaknak

Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jószándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
Akár az égben laksz, akár a tejben,
A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szívünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
Most mégis, megfáradván,
Dicséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadits meg a gonosztól.
          Akarom.

Kányádi Sándor: Tudod…

Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,

Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,

Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,

Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,

Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.

pleasefindthis: The flowers of 3753 cruithne

Truly great people were once called weird so that today, you aren't called anything.

Karinthy Frigyes: Pitypang

Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mit kapkodok?! - mindegyre kérded
Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán -
Virág
Mért nem szeliden símogatva
Ahogy szokás, ahogy mások teszik
Miért kapkodva, csillogó szemekkel
És mért nevetek hozzá - szemtelenség!
Ilyen csunyán, fülsértő - élesen!
Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz!
Pitypang, ne hagyj itt
Inkább megmondom
Megmondom - várj, füledbe súgom,
Hajtsd félre azt a tincset.

Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mi kapkod így - hát mégse jut eszedbe?
Mi kapkod így - még mindig nem tudod?
Pedig ily bosszús arccal
Próbálod elhárítani akkor is
Hajad, szemed, szoknyád lefogva.

Porzód felé
Porzód, bibéd felé
Porzód, bibéd, szárad felé
Porzód, bibéd, szárad, szírmod felé
Mi kapkod így, pitypang? - A szél!
A szél, a szél, a szemtelen bolond szél
Vígan visítva-bosszuságodon.

Pitypang, mi lesz?
Ez még csak a szellő
Ez még csak kapkod és fütyörész
De én még nem is beszéltem neked a családomról
Hallod-e, hé!
Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi Tájfun
Tölcséres vihar a sógorom -
Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva
Felhőbefuró forgószél tetején?

Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.

Judith Viorst: When I watch

When I watch my oldest son
With his little daughter,
Reading her books,
Or patiently braiding her hair,
Or waiting while she chooses, and changes her mind, and
chooses, and changes her mind about
What she will wear,
And when I watch him bathing her,
Or kissing a bump on her forehead to make it better,
Or tenderly tucking her into bed at night,
I know that, though I did a lot of things wrong,
I must have done a few things right.

Gabriel Garcí­a Márquez: [If I knew that today...]

“If I knew that today would be the last time I’d see you, I would hug you tight and pray the Lord be the keeper of your soul. If I knew that this would be the last time you pass through this door, I’d embrace you, kiss you, and call you back for one more. If I knew that this would be the last time I would hear your voice, I’d take hold of each word to be able to hear it over and over again. If I knew this is the last time I see you, I’d tell you I love you, and would not just assume foolishly you know it already.”

Dsida Jenő: Te harangozol

Hunyd be a szemedet a dombtetőn.
Megindulsz lassan az űrben, a kék
levegőben, az őszi lombok hervadt
szagában. Előbb csöndes úszással,
lengéssel jobbra-balra, aztán szédületes
gyorsasággal, káprázatos ívben
messzire lendülsz, titokzatos szálak
tartanak, azokon himbálózol
édesen, fájón, rettenetesen.
És delet kongat a falu harangja,
és minden kondulással egyre biztosabban
érzed, hogy te vagy a harang nyelve,
és az egész mindenség kék burája:
egy óriás harang. És öblös kongással,
testeddel, véreddel, egész valóddal
te harangozol az egész világnak.

Szilágyi Domokos: Ha nem vagy itt

Vagy a levegő, amelyet beszívok,
a táplálék, amelyet visz a vér,
a látásom vagy - tán meg is lepődném,
ha tenszemeddel rám tekintenél -;
vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, az agy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni; -
s mint a bonyolult óramű, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled; és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

Weöres Sándor: ÖNKARIKATÚRA

Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat ki érti meg?
Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg.
Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.
Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon.

Fodor Ákos: Logopédiai tanács

Amikor túl sok
mondanivalód van: jobb,
ha meg se szólalsz.

Fodor Ákos: Egy másik demokratikus modell

Vé-é-lemény - - o-o-o-szolj!

Fodor Ákos: Metagnoszeológia

 én soha másban
 nem csalódom, csak saját
 ítéletemben

pleasefindthis: The wood in the trees

You constantly look for a sign and when it's given to you and you don't like the answer, you call it a coincidence. There are no coincidences.

pleasefindthis: The rose is not always a rose

You can be in love and you can be in a relationship. But they're not always the same thing.

pleasefindthis: The water flows uphill

The heart is a muscle like any other and the best exercise you can do for it is called picking yourself up off the floor.

e. e. cummings: i thank You God for most this amazing day

i thank You God for most this amazing
day:for the leaping greenly spirits of trees
and a blue true dream of sky;and for everything
which is natural which is infinite which is yes

(i who have died am alive again today,
and this is the sun's birthday;this is the birth
day of life and love and wings:and of the gay
great happening illimitably earth)

how should tasting touching hearing seeing
breathing any-lifted from the no
of all nothing-human merely being
doubt unimaginable You?

(now the ears of my ears awake and
now the eyes of my eyes are opened)