játszani, a szerelem és a szeszély;
ajakunk s a szívünk zeneként dadogott bele,
ő muzsikált vele, röpte hozott ide,
mert meg akarta mutatni, mit ér
egy nap megy egy éj.
Nagy szárnya kinyílt, betakart, megölelt vele;
semmi gonosz gyanu ide nem ér,
követne lába, gyalázna nyelve, de
a szerelem sűrű mirtusza rejt; s vele
lelket a testtel egy üdvbe zenél
egy nap meg egy éj.
De rebben a szárnya, mi nem mehetünk vele,
(hallod? a reggel örök dala kél!)
egy nap meg egy éj ragyogott gyönyörűn vele;
menjen! a mirtusz ím tovatűn vele!
Ennyi a földön az isteni kéj:
egy nap meg egy éj.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése