Judy Sorum Brown: Fire

What
makes a fire burn
is space between the logs,
a breathing space.
Too much of a good thing,
too many logs
packed in too tight
can douse the flames
almost as surely
as a pail of water would.

So building
fires
requires attention
to the spaces in between,
as much as to the wood.

When we are
able to build
open spaces
in the same way
we have learned
to pile on the logs,
then we can come to see how
it is fuel, and absence of the fuel
together, that make fire possible.

We only
need to lay a log
lightly from time to time.
A fire
grows
simply because the space is there,
with openings
in which the flame
that knows just how it wants to burn
can find its way.

Sonia Sanchez: Haiku 1

i have died and dreamed
myself back to your arms where
what i died for sleeps.

Gyurkovics Tibor: Viszont

Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbezhetetlen ragyogásának titkát
amelyben nincs titok csak annyi hogy szeretni
csak azt lehet aki nagyon tud visszaszeretni.

Bronwyn Lea: These Gifts

Days like these — cool afternoons
in late summer, a rain so delicate
you can sit in the backyard and let the mist
drizzle your face. There’s no grass
of course. A late heat wave has bleached
the lawn, burnt off the last of the tree ferns.
Just last week children and the elderly
were suffering from heatstroke. Yet
these gifts that arrive late season —
an apology you hadn’t dared hope for,
a rush of poems, an impromptu patience
with the world. You rest your head
against a silky oak, and by your cheek
two butterflies coupled in flight
sex it up. And the day has charmed you
with ephemera before you can object.

Jeffrey McDaniel: A csendes világ

Annak érdekében, hogy az emberek
többet nézzenek egymás szemébe,
és kedvezzenek a némáknak,
a kormány úgy döntött,
minden embernek kioszt pontosan
százhatvanhét szót naponta.

Amikor a telefon csörög, a fülemhez teszem
anélkül, hogy beleszólnék. Az étteremben
rámutatok a húslevesre metélttésztával.
Jól alkalmazkodtam az új rendszerhez.
Késő este felhívom a távoli szerelmemet, büszkén
újságolva, csak ötvenkilenc szót használtam ma.
A többit meghagytam neked.

Amikor nem válaszol,
tudom, hogy elhasználta az összes szavát,
így lassan azt suttogom, szeretlek,
harminckét és egyharmad alkalommal.
Utána csak ülünk,
és hallgatjuk egymás lélegzetvételét.

--Fordította: Ferencz Mónika

Michelle Dicinoski: Lexicon

I don’t love you
for your beauty
alone,
but also for your large
vocabulary.
When you say
emporium and
brouhaha instead of
shops and a
fistfight it
really turns me on.
Tell me all the synonyms
for smitten
and I’ll tell you what I am.

Lackfi János: Úgy kellene

Ahogy a sósan langyos áramlatban
együvé sodródó fodros algák,
ahogy az egymást ujjbeggyel
érintve összesúrlódó lombok,
ahogy a lassan kúszó,
kásás tűzzel mindent magába
ölelő lávafolyás pusztító lángja,
ahogy a csápos antennákkal
egymást birizgáló, bókoló
füvek, ahogy a légrétegek közé,
mint átlátszó tokba, akadálytalanul
csusszanó fecsketest, ahogy a
partra kéjesen kihemperedő,
gyöngyhabot bugyborékoló,
kocsonyás hullámok, ahogy a
terebélyesedő fák rostról rostra
izmosodó gyökér-markolása,
nekünk is úgy kellene
szeretnünk egymást,
lüktető türelemmel,
szöszölő szenvedéllyel,
hűvös izgalommal,
a folyó mélyíti ekképpen
medrét, eleinte emberi
kéznél nem sokkal hatékonyabban,
tétován kotorászva kavicsot,
karistolva földet, majd pillanatról
pillanatra morzsolva lassú
évszázadokat, az idő elmálló
tömbjeit kavargásba oldva,
tovasodorva, a kimélyült
talaj helyén töményen ásító
űr marad csak, két elkeveredő
anyag rezgő,
részegítő távlata.

Tóth Krisztina: Frizbi

Visszasírod majd, ez a múlt,
mondtad egyszer a lépcsőn vacsorázva,
mikor napok óta egy fehér frizbiből ettünk,
mert a tányérok becsomagolva álltak.
Néhány év múlva (tányérral-frizbizés után),
mikor a lépcsőn sírtam, vissza-
jössz-e? (becsomagolva álltál),
azt mondtad, elrepült,
jó dobás volt pedig,
de az idő nem kedvez, másfelé húz,
megálltam fehéren a levegőben:
a szívem félrehordott

Philip Booth: Talk about Walking

Where am I going? I'm going
out, out for a walk. I don't
know where except outside.
Outside argument, out beyond
wallpapered walls, outside
wherever it is where nobody
ever imagines. Beyond where
computers circumvent emotion,
where somebody shorted specs
for rivets for airframes on
today's flights. I'm taking off
on my own two feet. I'm going
to clear my head, to watch
mares'-tails instead of TV,
to listen to trees and silence,
to see if I can still breathe.
I'm going to be alone with
myself, to feel how it feels
to embrace what my feet
tell my head, what wind says
in my good ear. I mean to let
myself be embraced, to let go
feeling so centripetally old.
Do I know where I'm going?
I don't. How long or far
I have no idea. No map. I
said I was going to take
a walk. When I'll be back
I'm not going to say.

Moya Cannon: Introductions

Some of what we love
we stumble upon —
a purse of gold thrown on the road,
a poem, a friend, a great song.

And more
discloses itself to us —
a well among green hazels,
a nut thicket —
when we are worn out searching
for something quite different.

And more
comes to us, carried
as carefully
as a bright cup of water,
as new bread.

Kipke Tamás: (a valóság talaján)

néztél már a talpam alá?
a talpam és a föld közé?
láttad már a keskeny rést?
nem könnyű úgy tennem
mintha a földön járnék

Larry Schug: Threading the Needle

To find (or lose) yourself
seek the place
you go where you go
when you thread a needle;
to the timeless, seamless place
where there exists only
the fingers on your one hand
holding the thread,
wetted in your mouth,
twisted to a point;
the fingers on your other hand
holding a needle
eye to eye,
breathless.
Only when the thread
passes through the needle’s eye
do you return
to your turbulent, breathing life.

Ralph Murre: What is given

The likelihood of finding strawberries
tiny and wild and sweet
around your ankles
on any given day
in any given place
is not great
but sometimes
people find strawberries
right where they are standing
just because it is their turn
to be given a taste
of something wild and sweet

Ladik Katalin: Mese

a kertben egy gyerek
sárga papucsot ültetett
s a papucsfán termett sok papucsvirág
az ágakon pedig sok papucsmadár
meglátta ezt a hold egy éjjelen
fájt a lába hát kapta magát
leszedte a sok papucstojást
és a lábára rakta fel
azóta a hold sárga papucsban jár
a kisgyerek pedig
egy kis ezüstcipőt is elültetett

Todd Boss: This Morning in a Morning Voice

  to beat the froggiest
of morning voices,
  my son gets out of bed
and takes a lumpish song
  along—a little lyric
learned in kindergarten,
  something about a
boat. He’s found it in
  the bog of his throat
before his feet have hit
  the ground, follows
its wonky melody down
  the hall and into the loo
as if it were the most
  natural thing for a little
boy to do, and lets it
  loose awhile in there
to a tinkling sound while
  I lie still in bed, alive
like I’ve never been, in
  love again with life,
afraid they’ll find me
  drowned here, drowned
in more than my fair
  share of joy.

Billy Collins: Insomnia

After counting all the sheep in the world
I enumerate the wildebeests, snails,
camels, skylarks, etc.,

then I add up all the zoos and aquariums,
country by country.

By early light I am asleep
in a nightmare about drowning in the Flood,
yelling across the rising water
at preoccupied Noah as his wondrous
ark sails by and begins to grow smaller.

Now a silhouette on the horizon,
the only boat on earth is disappearing.

As I rise and fall on the rocking waves,
I concentrate on the giraffe couple,
their necks craning over the roof,
to keep my life from flashing before me.

After all the animals wink out of sight
I float on my back, eyes closed.
I picture all the fish in creation
leaping a fence in a field of water,
one colorful species after another.

Kemény István: Remény

Láttam az egészet, és tudtam, hegyen állok,
a részletek halkan zúgtak odalent,
idefenn most egyik se hiányzott.
Kérdezni jöttem fel, de a jósnő
hazament a lázas kisfiához.

A kérdésemet lepöcköltem a szakadékba,
pattogva tűnt el, pedig nagy volt:
a törhetetlen üveg maradéka.
Csak a szívem kérdezgette halkan:
kedves vérem, hova lesz a séta?

Azelőtt ilyenkor kétségbeestem,
mert innen már csak lefelé van út,
és idáig nem jár le az Isten.
De most itt volt, és ő kísért le később:
egy szó nélkül ballagtunk le ketten.

De ez a végén lesz, itt még csak állok,
és érzem, ahogy elkezdek nevetni:
hogy lettem én ennyire magányos,
és hogy teljes képtelenség, félreértés,
de ez mégse lesz már soha máshogy.

Edith Södergran: Forest Lake

I was alone on a sunny shore
by the forest’s pale blue lake,
in the sky floated a single cloud
and on the water a single isle.
The ripe sweetness of summer dripped
in beads from every tree
and straight into my opened heart
a tiny drop ran down.

David Budbill: The Three Goals

The first goal is to see the thing itself
in and for itself, to see it simply and clearly
for what it is.
No symbolism, please.

The second goal is to see each individual thing
as unified, as one, with all the other
ten thousand things.
In this regard, a little wine helps a lot.

The third goal is to grasp the first and the second goals,
to see the universal and the particular,
simultaneously.
Regarding this one, call me when you get it.

Wisława Szymborska: Photograph from September 11

They jumped from the burning floors—
one, two, a few more,
higher, lower.

The photograph halted them in life,
and now keeps them
above the earth toward the earth.

Each is still complete,
with a particular face
and blood well hidden.

There’s enough time
for hair to come loose,
for keys and coins
to fall from pockets.

They’re still within the air’s reach,
within the compass of places
that have just now opened.

I can do only two things for them—
describe this flight
and not add a last line.

Simonyi Imre: Ami csodaszép volt

Mert mindíg ami csodaszép volt
mindíg az múlik el
Szentisten! Hát már nem is emlékeztek,
ahogy kiszántották egy barbár napon
azt a játszóteret
a nyargalászó gyermekkor alól?

S ahogy abba az egyetlen
és örökkévaló ölelésbe
szinte beleölelhetett máris a következő?
— És nem is egyetlen!

S hogy az után a gyönyörű és halni-érdemes
és végérvényes szomorúság után
még képesek voltunk arcpirulás nélkül
tovább élni és még örülni is?
— Ám ezt sem végérvényesen.

Hát nem szorul ökölbe a markotok:
hogy mindíg az múlik el
ami csodaszép volt?
És sose gondoltatok még arra
hogy talán
nem is mi örülünk barátaim

s nem is mi vagyunk tán szomorúak
hanem csupán megtörténik velünk
az öröm is meg a szomorúság is
meg az ami olyan csodaszép?

Meg az hogy elmúlik

Sandra Alland: Lost While Translating

There’s this woman I’m reading.
No, that’s not right.
There’s a woman –
open like a book.
Still not it.
Her heart an ancient text.
My heart the devouring eyes.
No.
There’s a woman,
she has words like no one,
sentences like never,
a woman I lost like a train
for a faraway land.
Not what I mean.
In English, you say,
What are you reading?
Rarely who.
There was a woman,
and I kept reading
what I’d been reading before.

Margaret Atwood: Variation On The Word Sleep

I would like to watch you sleeping,
which may not happen.
I would like to watch you,
sleeping. I would like to sleep
with you, to enter
your sleep as its smooth dark wave
slides over my head

and walk with you through that lucent
wavering forest of bluegreen leaves
with its watery sun & three moons
towards the cave where you must descend,
towards your worst fear

I would like to give you the silver
branch, the small white flower, the one
word that will protect you
from the grief at the center
of your dream, from the grief
at the center I would like to follow
you up the long stairway
again & become
the boat that would row you back
carefully, a flame
in two cupped hands
to where your body lies
beside me, and as you enter
it as easily as breathing in

I would like to be the air
that inhabits you for a moment
only. I would like to be that unnoticed
& that necessary.

Jónás Tamás: Álom

Átszalad a folyón a híd.
Látom mozdulni tagjaid.
Zörög a villamos, megáll.
Ott vársz a híd túloldalán.

Szaladok most a hídon át.
Átfutottam a fél Dunát.
Egyszerű, nyári kis ruha.
Nem érinthetlek meg soha.

*

Nem elég csak mosolyognod:
meg kell lopnod, kirabolnod.

Nem elég csak jónak lenned!
Engedd, hogy csalódjam benned!

Túl-sok-szépséged sem elég:
hadd ússzak s fulladjak beléd.

Nem elég, ha tudod nevem:
feledkezz meg rólam velem!

Oscar Wilde: On The Sale By Auction Of Keats' Love Letters

These are the letters which Endymion wrote
To one he loved in secret, and apart.
And now the brawlers of the auction mart
Bargain and bid for each poor blotted note,
Ay! for each separate pulse of passion quote
The merchant's price. I think they love not art
Who break the crystal of a poet's heart
That small and sickly eyes may glare and gloat.

Is it not said that many years ago,
In a far Eastern town, some soldiers ran
With torches through the midnight, and began
To wrangle for mean raiment, and to throw
Dice for the garments of a wretched man,
Not knowing the God's wonder, or His woe?

Mark Strand: Journey (excerpt)

A journey continues until it stops
A journey that stops is no longer a journey
A journey loses things on its way
A journey passes through things, things pass through it
When a journey is over, it loses itself to a place
When a journey remembers, it begins a journal
Which is a new journey about an old journey
A journey over time is different from a journey into time
An actual journey is into the future
A reflective journey is into the past

***
A journey always begins in a place called Here
Pack your bags and imagine your journey
Unpack your bags and imagine your journey is done

***
If you're afraid of a journey, don't buy shoes

Fodor András: Tested kenyerén

Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad velem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.

Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amért a pusztulás elől
kitérnünk nincs hova.

Mert nem ott volt a kezdet,
hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
magányosságodat,

és nem lopás, nem önzés
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.

Mig ujjad fűzfarácsa
tarkóm kosárként óvja meg,
a hanyatló erő is
hozzád visz közelebb.

Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj.

Mit ér a léten-túli hit,
a vak remény mit ád?
Utazunk egymás áramán, - nekünk
már nem kell más világ.

Ted Kooser: Father

May 19, 1999

Today you would be ninety-seven
if you had lived, and we would all be
miserable, you and your children,
driving from clinic to clinic,
an ancient, fearful hypochondriac
and his fretful son and daughter,
asking directions, trying to read
the complicated, fading map of cures.
But with your dignity intact
you have been gone for twenty years,
and I am glad for all of us, although
I miss you every day — the heartbeat
under you necktie, the hand cupped
on the back of my neck, Old Spice
in the air, your voice delighted with stories.
On this day each year you loved to relate
that at the moment of your birth
your mother glanced out the window
and saw lilacs in bloom. Well, today
lilacs are blooming in side yards
all over Iowa, still welcoming you.

Anele Rubin: A Man on the Subway

A man on the subway is wearing a t-shirt
with New York City Mental Institute
stenciled on the front.
For a moment I think it’s real.
Then I realize it’s supposed to be funny.
Ha, ha, asshole, I say.
He is smugly reading his paper.
I am so tired of being sad.