Az óvodából ismerjük egymást
amikor elõször repülni akartés elõször nem ment, õ bosszúból
törött lábakat rajzolt egy madárnak
Az én nagybátyám májkómában halt meg
és az egészbõl annyit tanultam
hogy a szárnyverdesés egy kényszermozgás
Most már mindketten a földön járunk
nem dobálunk csillagokat kövekkel
nem bízunk abban, aki nem remeg
és tudunk láblóbálás nélkül ülni
mindazon, amit eddig elértünk
Ma azt mondta, hogy minden fejben dõl el
és én pont ettõl félek igazán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése