kibogozom a pupilládban tárolt fénysugarakat, amiket a közösen járt utakról loptál el,
a benne némán megbújó vadaspark összes állatát íriszed itatójához terelem,
a hegyoldalak, dombvidékek, völgyek felületét kisimítom,
az érhálózatodban sodródó rossz emlékeket kimosom,
kikaparom a körmöd alá befurakodó szépségeid, amikről nem tudsz, de szeretnéd, hogy megmutassam őket,
eltüntetem az arcod legfelső bőrrétege alá átpakolt fájdalmakat,
megtisztítom ajkaid minden szótól, amit nekem mondtál, és nem akartad, hogy nyoma maradjon,
megkeresem a betűt hajad szénakazlában.
Kicsomagoltál.
Csak a szívemben szárnypróbálgató
madárfiókák repülési irányának
okát nem tudtad megérteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése