Egyszer te
máskor én
ülünk a járdaszélen
azon a bizonyos járdaszélen
padon, kövön, kővé vált széken.
És az istennek se, nem
nem akaródzik felállni
nem akaródzik hazamenni
hova? minek? miért?
újrakezdeni, befejezni.
És aki látja, a másik
a másik gondolatban menekül
fut árkon-bokron
nem érti, érti
cigarettát, tüzet kotor elő.
Ilyenkor nincsenek bírók
nincs közönség
van, aki száz mázsát emel
van, aki háromszázat
nem gyullad ki se piros, se fehér lámpa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése