William Stafford: Notice What This Poem Is Not Doing

The light along the hills in the morning
comes down slowly, naming the trees
white, then coasting the ground for stones to nominate.

Notice what this poem is not doing.

A house, a house, a barn, the old
quarry, where the river shrugs—
how much of this place is yours?

Notice what this poem is not doing.

Every person gone has taken a stone
to hold, and catch the sun. The carving
says, “Not here, but called away.”

Notice what this poem is not doing.

The sun, the earth, the sky, all wait.
The crowns and redbirds talk. The light
along the hills has come, has found you.

Notice what this poem has not done.

Tóth Krisztina: Raktér

A fekete az elég közhelyes.
Te mostalszol? A fehér fényezés meg
folyton koszos, komolyan, nem is értem,
hogy tartják tisztán. De a lényeg nem ez,

hanem a méret. Olyat érdemes
gyerekkel venni, hogy a raktérben
mindennek jusson hely. A feleségem
mindig felcuccol… Most meg mit nevetsz?

Jézus, te sírsz. Emiatt? Ne hülyéskedj.
Nézd csak, leesett kint a hó!
Talán még éjfél előtt hazaérek,

ha elkotorják és nem lesz dugó.
Kár is volt szóbahozni az egészet.
Felviszlek egyszer a hegyekbe, jó?

Ladányi Mihály: Végigment a kávéház magányosai közt

Végigment a kávéház magányosai közt

megállt a cigarettafüstben

az izzadt-tenyerű szerelmesek asztalánál

álla alá igazította hegedűjét

és undorító dalocskákat kezdett játszani

hogy aztán ezt a lebujt is

letarhálja a többi után unottan.

Az öregek és a szerelmesek

a divatos dalocskák ütemére

úgy billegtették fejüket

mint reggel a kis edényeket a gyerekek

amíg valaki oda nem szólt a hegedűsnek:

Bachot nem tud?

s bújdosni kezdett a füstben egy fúga fénye.

És nem volt kedve kéregetni aztán

elvitte a fényt a füstből búcsút se véve.

*

Most

hallgatva a világ csenevész dalait

egy mondat aprópénzét szorongatom

hogy rossz szerelmek s egyéb

boldogságot ígérő hadovák kalapjába dobjam:

Bachot nem tud?

Billy Collins: Drawing You from Memory

I seem to have forgotten several features
crucial to the doing of this,
for instance, how your lower lip
meets your upper lip besides just being below it,
and what happens at the end of the nose,
how much does it shade the plane of your cheek,
and would even a bit of nostril be visible from this angle?
Chinese eyes, you call them
which could be the difficulty I have
in showing the flash of light in your iris,
and being so far away from you for so long,
I cannot remember what direction
it flows, the deep river of your hair.

But all of this will come together
the minute I see you again at the station,
my notebook and pens packed away,
your face smiling as I cup it in my hands,
or frowning later when we are home
and you are berating me in the kitchen
waving the pages in my face
demanding to know the name of this latest little whore.

Hal Sirowitz: Another Girlfriend Gone

A girlfriend doesn't break up with a guy,
Father said, for no reason. You must have
done something wrong. She had to have
a reason. Maybe she didn't like the way
you dress. I kept telling you to wear a jacket
& tie. I didn't even know her, but already
I'm taking her side, because I do know you.
I thought she might have been the one
you were going to marry. I was all ready
to welcome her into the family. I guess
I'll just have to welcome someone else.

Ladányi Mihály: Zseb - dal

Volt egy ember, ki megtudta naponta
a rádióból és a hírlapokból
milyen boldog lesz itt az utókor
kolbászból lesz a lépcsőházi karfa
és ó, egek
egész hegyek, egész hegyek lesznek szaloncukorból.

S szólt az ember: ezt mind most akarom,
máskülönben nincs igazság a földön,
már az időm nem naplopással töltöm
a nap helyett ezentúl mást lopok
és ó, egek
a szót a tett, a szót a tett követi itt a földön.

És híre ment, hogy ezt lehet. S épp ettől
valósult meg a kollektivizálás
mert nem volt olyan hivatal vagy állás
hol nem loptak naponta számtalanszor
és ó, egek

egész hegyek, egész hegyek kerültek zsebbe akkor.

De jött a baj, hogy kicsik a zsebek

a problémát a lapok is megírták

nagyobb zsebeket követelt az ország

és jött a zsebszabályzási rendelet

és ó, egek

megnőtt a zseb, megnőtt a zseb és eltűnt benne az ország.

Nikki Giovanni: When I Die

when i die i hope no one who ever hurt me cries
and if they cry i hope their eyes fall out
and a million maggots that had made up their brains
crawl from the empty holes and devour the flesh
that covered the evil that passed itself off as a person
that i probably tried
to love

Dragomán György: Ha majd minden fa helyett

Ha majd minden fa helyett

málladozó-szürkülő térkövek lesznek mindenhol,

alattuk légkondicionált mélygarázsokkal,

ahova hangtalanul gördülnek majd be a lesötétített ablakú Audik,

amelyekből kilépve hangtalan liftek repítik majd

a frissen felhúzott betonpaloták tetejére az Audik megfáradt utasait, hogy

onnan körülnézve láthassák a gyönyörű széppé tett megújult várost,

ahol minden csupa modern térkő és és üveg és látszóbeton,

akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,

mert itt van már a Kánaán.

Addig szóljanak a motorfűrészek, csattogjanak a fejszék,

zuhogjanak a madárfészkek,

fektessék gőzerővel a halaszthatatlanul lefektetendő kábeleket.

#vágjatokkimindenfát #elvanazösszesöregedve

Petri György: Anya gyermekéhez

A világ, kisfiam,
egy kád kihűlt víz,
és megint nem mostad ki
magad után.
– Jó, jó, ezt már ezerszer
hallottam: megoldhatatlan
anyagi és életproblémák,
lapozhatatlan lapok,
hirtelen hírek,
személytelen követők,
igen, tudhatnád,
ha szarsz se vagy egyedül, ott van
meggörbülve az S-szifonban – – –
Nem erre szültelek,
de hát egy anya öle sem világóra.
Szedd össze magad!
Mert ez így fog menni
még harminc-negyven évig.
Mi szívós fajta vagyunk. Nagyapádat is
úgy kellett agyonverniük
az országúton.
Hát mért nem tudsz a seggeden megülni?
Majd eljön,
ami eljön.
Várd ki a véged.

B.E. Fitzgerald: Art Is a Facebook Status About Your Winter Break

I swear to every heaven ever imagined,
if I hear one more dead-eyed hipster
tell me that art is dead, I will personally summon Shakespeare
from the grave so he can tell them every reason
why he wishes he were born in a time where
he could have a damn Gmail account.
The day after I taught my mother
how to send pictures over Iphone she texted
me a blurry image of our cocker spaniel ten times in a row.
Don’t you dare try to tell me that that is not beautiful.
But whatever, go ahead and choose to stay in
your backwards-hoping-all-inclusive club
while the rest of us fall in love over Skype.
Send angry letters to state representatives,
as we record the year’s first sunrise so
we can remember what beginning feels like when
we are inches away from the trigger.
Lock yourself away in your Antoinette castle
while you eat cake and tweet to the whole universe that we did.
Hashtag you’re a pretentious asshole.
Van Gogh would have taken 20 selfies a day.
Sylvia Plath would have texted her lovers
nothing but heart eyed emojis when she ran out of words.
Andy Warhol would have had the world’s weirdest Vine account,
and we all would have checked it every morning while we
Snap Chat our coffee orders to the people
we wish were pressed against our lips instead of lattes.
This life is spilling over with 85 year olds
rewatching JFK’s assassination and
7 year olds teaching themselves guitar over YouTube videos.
Never again do I have to be afraid of forgetting
what my father’s voice sounds like.
No longer must we sneak into our families phonebook
to look up an eating disorder hotline for our best friend.
No more must I wonder what people in Australia sound like
or how grasshoppers procreate.
I will gleefully continue to take pictures of tulips
in public parks on my cellphone
and you will continue to scoff and that is okay.
But I hope, I pray, that one day you will realize how blessed
you are to be alive in a moment where you can google search
how to say I love you in 164 different languages.

Czeslaw Milosz: Falling in Love

“Tomber amoureux. To fall in love. Does it occur suddenly or gradually? If gradually, when is the moment “already”? I would fall in love with a monkey made of rags. With a plywood squirrel. With a botanical atlas. With an oriole. With a ferret. With a marten in a picture. With the forest one sees to the right when riding in a cart to Jaszuny. With a poem by a little-known poet. With human beings whose names still move me. And always the object of love was enveloped in erotic fantasy or was submitted, as in Stendhal, to a “cristallisation,” so it is frightful to think of that object as it was, naked among the naked things, and of the fairy tales about it one invents. Yes, I was often in love with something or someone. Yet falling in love is not the same as being able to love. That is something different.

Lackfi János: Aki Korábban Érkezett

A stadionban tombolás van,
ilyen rekord nem létezett!
És őrületben megtapsolják
azt, ki korábban érkezett.

A téren nagy várakozás van,
mindenki órát nézeget,
idegesen vár kedvesére,
aki korábban érkezett.

Előbb toppantál be a zsúrba?
Nem találják a készletet...
Torta, szendvics, lufi -- tyű, bámul,
aki korábban érkezett!

De mi van avval, aki hipp-hopp,
korán kezdi az életet?
és nem találka, zsúr vagy verseny,
hová korábban érkezett...

Ilyenkor mentő szirénázik,
nyomában utcák kéklenek,
most viszik azt az újszülöttet,
aki korábban érkezett.

Nem láttál ilyen kicsi lábat,
kezet, fejet és kék szemet!
úgy hever itt, mint békabébi,
aki korábban érkezett.

A sok doktor, nővér szaladgál,
jól tudják, hogy a léc rezeg,
az életbe kell átpecázni
azt, ki korábban érkezett.

Kiugrott az anya-melegből,
nem védi páncél, vértezet,
körülveszik hőbuborékkal
azt, ki korábban érkezett.

Mi, többiek, mit is tehetnénk?
nyújtunk feléje két kezet.
hadd nőjön később óriássá,
aki korábban érkezett.

T.S. Eliot: The Triumph of Bullshit

Ladies, on whom my attentions have waited
If you consider my merits are small
Etiolated, alembicated,
Orotund, tasteless, fantastical,
Monotonous, crotchety, constipated,
Impotent galamatias
Affected, possibly imitated,
For Christ's sake stick it up your ass.

Ladies, who find my intentions ridiculous
Awkward, insipid and horribly gauche
Pompous, pretentious, ineptly meticulous
Dull as the heart of an unbaked brioche
Floundering versicles freely versiculous
Often attenuate, frequently crass
Attempts at emotion that turn isiculous,
For Christ's sake stick it up your ass.

Ladies who think me unduly vociferous
Amiable cabotin making a noise
That people may cry out "this stuff is too stiff for us"-
Ingenuous child with a box of new toys
Toy lions carnivorous, cannon fumiferous
Engines vaporous- all this will pass;
Quite innocent, -"he only wants to make shiver us."
For Christ's sake stick it up your ass.

And when thyself with silver foot shall pass
Among the theories scattered on the grass
Take up my good intentions with the rest
And then for Christ's sake stick them up your ass.

Kányádi Sándor: Előhang

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

Rékai Anett: Örökgyerek

Él bennem egy hatéves, aki azóta is rágja a körmöm.
Az orrát piszkálja, ha senki sem látja, és akácfák
virágjából eszi ki az édes bibét. A homokozóban
elásott kincsek után kutat, és űrkatapultnak hívja a
hintát. Ha át kell mennie a zebrán, csak a csíkokra
léphet, különben beesik a szakadékba, és a szőnyegek
közti padló is láva. Összefogdossa a cserebogarakat,
elkapja a szöcskéket, fára mászik és apró halakat fog
zsebpecával, de retteg az oltástól, anya, kérlek, jó
leszek, csak ne kelljen. Úgy tesz, mintha sárkány
lenne, és füstölne a szája, de az csak a pára a hideg
reggeleken. Az idegen nyelvű szövegeket édesen
halandzsázza, félrehallott szavaknak ad új értelmet.
Ősszel vadgesztenyét gyűjt, ő se tudja, minek, és nem
talál elég nagy lapot, amire lerajzolhat mindent, amit
szeret, ezért a falra kanyarítja bizonytalan vonalait,
látod, apa, ez vagy te, ez anya, ez az öcsi, ez meg a
kutyánk, akit csak én látok. Él bennem egy hatéves,
aki most nutellás szendvicset majszol az állatkertben,
megkínálná a kecskéket is, de lebeszélem róla,
helyette bemutatlak neki, együtt nézitek meg a kis
zsiráfbébit, milyen aranyos, mondod nekem, de kire
gondolsz?

Billy Collins: To My Favorite 17-Year-Old High School Girl

“Do you realize that if you had started building the Parthenon
on the day you were born,
you would be all done in only one more year?
Of course, you couldn’t have done that all alone.
So never mind; you’re fine just being yourself.
You’re loved for just being you.
But did you know that at your age
Judy Garland was pulling down 150,000 dollars a picture,
Joan of Arc was leading the French army to victory
and Blaise Pascal had cleaned up his room
— no wait, I mean he had invented the calculator?
Of course, there will be time for all that later in your life,
after you come out of your room and begin to blossom,
or at least pick up all your socks.
For some reason I keep remembering that
Lady Jane Grey was queen of England when she was only 15.
But then she was beheaded,
so never mind her as a role model.
A few centuries later, when he was your age,
Franz Schubert was doing the dishes for his family,
but that did not keep him from composing two symphonies, four operas and two complete masses as a youngster.
But of course, that was in Austria at the height of Romantic lyricism,
not here in the suburbs of Cleveland.
Frankly, who cares if Annie Oakley was a crack shot at 15
or if Maria Callas debuted as Tosca at 17?
We think you’re special just being you —
playing with your food and staring into space.
By the way, I lied about Schubert doing the dishes,
but that doesn’t mean he never helped out around the house.”

Lackfi János: Miért ne olvassak verset?

Mert a költők meghaltak már úgyis.
Mert testükben nedvek voltak, húgy is.
Mert a vers mind búval vagyon aszva.
Mert amúgy sincs neki semmi haszna.
Mert rohadtul untam ünnepségen.
Mert versért nem ad csókot, ha kérem.
Mert erre ne költsék az adómat.
Mert költők nem dolgoznak, csak lógnak.
Mert a vers, az szent és érthetetlen.
Mert suliban rosszul értelmeztem.
Mert bizony a költő másra gondolt.
Mert ma így is elég fos napom volt.
Mert inkább egy sört bontok helyette.
Mert poénabb kimenni a meccsre.
Mert különben sík lúzernek néznek.
Mert nem jó a vers a sebre géznek.
Mert ma van a költészetnek napja.
Olvasson az ördög öregapja!

Fodor Barbara: Rétegek

Végül egymásra rétegződtünk.
Mint a falfesték,
amelyet a szobám falán
a volt lakók tapétáira kentek fel,
úgy rakódtam rád én is,
leélt évtizedeidre
tudattalanul, csendesen.
Bőröm átvette formádat,
kitüremkedő emlékeid
göcsörtös felszínéhez idomult.
Mégis elfog a szorongás a tudattól,
hogy egyszer új lakók jönnek,
S újra érezni lehet majd
a lakásból kiáramló
frissen meszelt fal illatát.

Bill Watterson: The Yukon Song

My tiger friend has got the sled,
And I have packed a snack.
We're all set for the trip ahead.
We're never coming back!

We're abandoning this life we've led!
So long, Mom and Pop!
We're sick of doing what you've said,
And now it's going to stop!

We're going where it snows all year,
Where life can have real meaning.
A place where we won't have to hear,
"Your room could stand some cleaning."

The Yukon is the place for us!
That's where we want to live.
Up there we'll get to yell and cuss,
And act real primitive.

We'll never have to go to school,
Forced into submission,
By monstrous crabby teachers who'll
Make us learn addition.

We'll never have to clean a plate
Of veggie glops and goos.
Messily we'll masticate
Using any fork we choose!

The timber wolves will be our friends.
We'll stay up late and howl,
At the moon, till nighttime ends,
Before going on the prowl.

Oh, what a life! We cannot wait,
To be in that arctic land,
Where we'll be masters of our fate,
And lead a life that's grand!

No more of parental rules!
We're heading for some snow!
Good riddance to those grown-up ghouls!
We're leaving! Yukon Ho!

Jónás Tamás: Senki sem árva

Gondos az Isten. A csillagokat ki-kihordja az égre.
Festi az ég alját, feketét szelídít puha kékre.
Szép nap ez. Ülnek a fák a tavaszban, a nyárban.
Szív, szem, kéz! Társat keresünk valahányan.
Lassul a fény, beleolvad a szembe. S könny, ha kicsordul.
Jó kacagás ez, nem szomorúság. Látszik a béke:
kék lufi-hadsereg érkezik és pukkad ki a szívben.
Mézmeleg édességétől elalélnak a földön, a vízen.
Csók a családnak, s jó sütemény a barátnak.
Tárd szét két karodat! Verdess! Ma kinőnek a szárnyak!

Billy Collins: The Blues

Much of what is said here
must be said twice,
a reminder that no one
takes an immediate interest in the pain of others.

Nobody will listen, it would seem,
if you simply admit
your baby left you early this morning
she didn't even stop to say good-bye.

But if you sing it again
with the help of the band
which will now lift you to a higher,
more ardent, and beseeching key,

people will not only listen,
they will shift to the sympathetic
edges of their chairs,
moved to such acute anticipation

by that chord and the delay that follows,
they will not be able to sleep
unless you release with one finger
a scream from the throat of your guitar

and turn your head back to the microphone
to let them know
you're a hard-hearted man
but that woman's sure going to make you cry.

Richard Synder: A Mongoloid Child Handling Shells on the Beach

She turns them over in her slow hands,
as did the sea sending them to her;
broken bits from the mazarine maze,
they are the calmest things on the sand.

The unbroken children splash and shout,
rough as surf, gay as their nesting towels.
But she plays soberly with the sea's
small change and hums back to its slow vowels.

Nagy Zsuka: érintés

a kórterem ajtajából látom,
a hátsó ágynál imádkoznak.

nagyi alszik.

leülök az ágya mellé, és nézem.
kicsit megnyitja a száját, kicsit szörcsög is.

(az erek szétpattantak a karján.
a csuklójában van a tű. )

belefeledkezem a látványba.
arra gondolok, így nézi egy anya
a gyermekét, mikor mesélés után elalszik.

a hátsó ágynál Istenről beszélgetnek.

aztán a nő feláll, megsimogatja
a fekvő nénit, és elindul kifelé.

engem is megsimogatna, kéri egy másik.
a nő odalép. az arcomat is, mondja.

(a nővel egymásra nézünk. kimegy.)

nézem tovább nagyit.
megsimogatom. az arcát.
meg a lila karját, meg a kézfejét,
a mellkasát.

Terri Kirby Erickson: Fund Drive

She could be a Norman Rockwell painting,
the small girl on my front porch with her eager
face, her wind-burned cheeks red as cherries.
Her father waits by the curb, ready to rescue
his child should danger threaten, his shadow
reaching halfway across the yard. I take the
booklet from the girl's outstretched hand,
peruse the color photos of candy bars and
caramel-coated popcorn, pretend to read it.
I have no use for what she's selling, but I
can count the freckles on her nose, the scars
like fat worms on knobby knees that ought
to be covered on a cold day like this, when
the wind is blowing and the trees are losing
their grip on the last of their leaves. I'll take
two of these and one of those, I say, pointing,
thinking I won't eat them, but I probably will.
It's worth the coming calories to see her joy,
how hard she works to spell my name right,
taking down my information. Then she turns
and gives a thumbs-up sign to her father, who
grins like an outfielder to whom the ball has
finally come—his heart like a glove, opening.

Billy Collins: Kedvenc tizenhét éves gimnazistámnak

Tudsz róla, hogy ha elkezdted volna építeni a Parthenont...
a születésed napján,
még egy év, és kész is lennél az egésszel?
Na jó, egyedül nem ment volna.
De semmi baj:
Hogy önmagad vagy, az éppen elég.
Pont azért szeretünk, mert az vagy, aki.
De tudtad, hogy a te korodban
Judy Garland százötvenezer dollárt szakított egyetlen filmért,
Jeanne d’Arc győzelemre vezette a francia hadsereget,
és Blaise Pascal kitakarította a szobáját?
Akarom mondani, feltalálta a számológépet.

Persze minderre később is ráérsz
az életedben, miután kijössz a szobádból,
és virágba borulsz,
vagy legalább szépen összeszeded a zoknijaidat.

Valamiért nem megy ki a fejemből,
hogy Lady Jane Grey már tizenöt éves korában
Anglia királynője volt.
Bár később lefejezték, úgyhogy ő véletlenül se legyen a példaképed.

Néhány évszázaddal később
Franz Schubert, amikor annyi idős volt, mint te,
főzött a családjára,
ami mégsem tartotta vissza attól, hogy négy szimfóniát, két operát,
és két teljes misét komponáljon, még kamasz korában.
De persze ez Ausztriában történt,
a romantikus érzelmesség csúcspontján,
nem itt, Cleveland-külsőn.

De tényleg, kit izgat, hogy Anna Oakley tizenöt évesen mesterlövész volt,
vagy hogy Maria Callas tizenhét évesen debütált Tosca szerepében?
Szerintünk te úgy vagy különleges, ahogy vagy,
akár az étellel játszol, akár a semmibe bámulsz.

Egyébként amikor azt mondtam, hogy Schubert főzött, hazudtam.
Bár ez nem jelenti azt, hogy minden házimunkából kihúzta volna magát.

--Fordította: Kőrizs Imre