Ott mentél el mellettem,
olyan közel, hogy akár
meg is érinthettelek volna.
A füledhez tartva a mobiltelefont,
mosolyogva beszéltél egy láthatatlan
valakihez, aki nem én voltam.
Amikor megálltam és visszanéztem,
csak egy pillanatra, a napsütésben,
láttam csattal összefogott hajadat,
s láttam, ahogy erőteljes,
enyhén himbálózó járással
eltűnsz a Körút irányába.
Örök nyár, te voltál az?
Vagy csak valaki, aki hasonlít rád,
akinek soha nem mondanám,
hogy örülni kell, örülni kell,
mintha én lennék Olga
a Három nővérből.
Láttam csattal összefogott hajadat,
ringó lépteidet,láttam, ahogy magába nyel
a hullámzó Körút.
Örök nyár, te voltál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése