A fenség lecsukja égő szemét;
A nagy mű kicsik kezére kerül,
Míg meg nem dől a magas; majd a szép
Összhangba mind több csikorgás vegyül
S közös szintbe kerül a törmelék.
Így hát, barátom, ha majd kiderűl
A nagy harc után, hogy ez lett a vég,
Légy még büszkébb nagy társadra és örűlj,
Noha gyerekek gyűlnek csak köréd:
Ezek felhők a bukó nap körül,
A fenség körül, mely lecsukja szemét.
--Szabó Lőrinc fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése