Fodor Ákos: Határok

Van határ, ami

attól van,

Hogy meghúzzák,

kijelölik.

Van természetes

határ -

még az sem

változhatatlan.

És van ami csak

akkor és attól,

de attól fogva

mindörökre 

létezik,

hogy

megsértettük:

magunkban.

Ellen Bass: Because What We Do Does Not Die

This is not his face. This is not his breath.

This is a praise song

for the mother who sat down beside me,

her coat still on,

asking, What is it, Ellen?

This is homage to the mother

who hissed, The bastard. The son of a bitch,

I'm sorry you didn't bite his tongue off.

This is not his smell or the smell

of the grass he cut.

This is my mother the next day

in her clean blouse and crimson lipstick

waiting for him in the store,

quarts of clear vodka stacked behind her.

If you ever touch Ellen again, I'll tell your wife.

This is my mother pronouncing my name,

the name she crowned me.

If you see her on the street, cross

to the other side.

The man protested.

He needed the job. I only kissed her.

This is how I bow down to my mother,

my dead mother who will never be dead.

I never saw him again.

This is not his voice. This is not his tongue.

Rupi Kaur: [there are whole blackouts]

there are whole blackouts

in some of the years i have lived

my therapist says our minds erase trauma

to help us move on

but every experience i've had

is memorized in my flesh

even if my mind forgets

my body remembers

my body is the map of my life

my body wears what it's been through

my body signals the alarms when

it thinks danger is coming

and suddenly

the hungry little demons from my past

come raging out of my flesh

screaming

don't you forget us

don't you ever try to

leave us behind again

Haász János: Anya haja

Anya mindig azt mondta,

amikor felbosszantottam,

hogy égnek áll a haja.

Most egészen kopasz lett.

Azt mondta, hogy 

ez a kezelések miatt van,

és így gyógyul.

Remélem, nem a haja lett beteg.

Azt nem élném túl, ha kiderülne, hogy

miattam lett beteg,

mert túl sokat állt égnek a haja.

Rupi Kaur: [i want to apologize to all the women]

i want to apologize to all the women

i have called pretty

before i've called them intelligent or brave

i am sorry i made it sound as though

something as simple as what you're born with

is the most you have to be proud of when your

spirit has crushed mountains

from now on i will say things like

you are resilient or you are extraordinary

not because i don't think you're pretty

but because you are so much more than that

Hevesi Judit: Vezeklés

Több mint két évtizede vándorol a Csendes-óceánban,

hangja egyik fajtársáéhoz sem hasonlítható.

A cet minden ősszel és tél végén

átszeli az óceán teljes északi részét,

magányos vonulását tengeralattjárókat követő

hidrofonok segítségével figyelik.

A társtalan bálna 52 hertz körüli frekvencián énekel,

bár hangja az utóbbi években kicsit mélyül,

ez valószínűleg öregedésének köszönhető.

Az összes többi bálnacsoport a 10-től 40 hertzig

terjedő frekvenciatartományt használja, az emberi fül

érzékelésének alsó frekvenciahatára 20 hertz körül mozog.

Egy-egy ének hossza 10 és 30 másodperc,

a cetek énekének oka a mai napig nem ismert.

Hogy az 52 hertzes, kivételes bálna éneke

és vonulási útvonala is eltér társaitól, mégis,

minden évben, a világ több pontján észlelték,

azt mutatja, az állat jól van,

csak épp nagyon magányos lehet. 

Erdős Olga: Vonaton, Pest felé

Betonpalánkra írt nevek

elmúlt szerelmek

lassú zakatolása

háttal ülve, akárha

a múltba vinne a vonat

talpfák sora rozsdás

sínek íve kanyarog

útközben megannyi állomás

és a borostás kalauz

még a jegyed sem kéri

másodosztályú huzat

járja át a kocsit

valaki a peronról integet

sosem látott arcáról

tudod nem neked

aztán könyvedbe mélyedsz

és fel sem fogod

hogy az élet a 3-as vágányon

már rég tovarobogott.

Judith Viorst: By My Age

By my age I thought I would finally be able to

Finish Moby Dick,

Wait for the meal to be served without eating the roll,

And display unruffled composure when I'm at a cocktail party where I don't know a single soul

And nobody talks to me,

Instead of wanting to run and hide in the bathroom.

By my age I thought I would finally be able to

Read a tax return,

Admit that I'm wrong when I'm wrong - and not gloat when I'm right,

And display serene acceptance when I watch my married son walk out into the cold and snowy night

In a pair of torn sneakers

Instead of screaming, Stop! You'll catch pneumonia.

By my age I thought I would finally be able to

Speak coherent French,

Refrain from providing advice unless someone begs,

And display mature detachment when this lady M.B.A. with perfect skin and even better legs

Makes a play for my husband,

Instead of plotting to push her face in the pasta.

By my age I thought I would finally be able to

Cope with Celsius,

Drive to New Jersey without getting lost every time,

And display a mature and serene and composed and detached and unruffled acceptance of all that I'm

Still not able to do

By my age.

Hal Sirowitz: The Last Days

We know you don't think we're good parents,

Mother said. You blame us for whatever goes wrong

in your life. But we're the best scapegoats

you're ever going to have. Your wife

won't be as obliging. Don't you realize

if you blame her, she'll blame you?

Then what are you going to do, get a divorce?

If you do, don't think you can come back

& live with us. We're not that stupid.

Once we get rid of you, it'll be for keeps.

Of course we'll let you visit. If

the weather is bad that night, you can sleep over.

But in the morning you'll have to go.

Gyurkovics Tibor: Dob

Egészen sárga a virág,

zuhan a nap, fejünkre száll,

vízbe lógatjuk lábunkat,

ülünk a mólón, nyár van, nyár.

A víz dobog mint könnyű dob,

a mohó napot elnyeli,

Szeretlek. Égre-földre már.

Nincsenek feltételei.

Anna Swir: I Starve My Belly for a Sublime Purpose

 Three days

I starve my belly

so that it learns

to eat the sun.

I say to it: Belly,

I am ashamed of you. You must

spiritualize yourself. You must

eat the sun.

The belly keeps silent

for three days. It's not easy

to waken in it higher aspirations.

Yet I hope for the best.

This morning, tanning myself on the beach,

I noticed that, little by little,

it begins to shine.

-- translated by Czeslaw Milosz and Leonard Nathan

Rab Zsuzsa: Fütyörésző

Ha ki gyáva

engem merni,

jobb lesz annak

továbbmenni.

Köd mögöttem

fény előttem.

Lelek utat.

Ahogy jöttem.

Kántor Péter: Kétezer nagy fehér kutya

Nem emlékszem, hogy mentünk át a hídon, 

olyan sokszor mentünk már át a hídon, 

ez nem számított eredetinek már, 

csak egy valahányadik másolatnak, 

át a hídon, vasárnap délután.

És máris a budai Dunakorzón 

vonultunk, ismerős pár: te meg én, 

otthon az ismétlések mezején, 

alig néztünk egymásra, észre se 

vettük, ahogy egyszerre lép a lábunk, 

jobbra kopár gesztenyefákra látunk, 

ilyenkor bal felől van a Duna.

Egyszer csak mint egy merész gondolat, 

átsuhant kettőnk közt egy nagy fehér kutya.

Nagy, barna szemű, barna orrú, nagy, 

lompos farkú, hullámos szőrű, nagy, 

lassú futású, vékony horpaszú, 

átfutott közöttünk hangtalanul, 

csak akkor vettük észre, amikor 

már előttünk járt, aztán visszafordult, 

bevárt, igazodott a lépteinkhez, 

nem törleszkedve, természetesen, 

mint aki régről ismer, régről ismerem, 

megörültem: valami jel nekem, 

de te nem örültél úgy, gyanakodtál: 

Mikor volt neked nagy fehér kutyád? 

Sose volt neked nagy fehér kutyád! 

Most biztosan nincs nagy fehér kutyád! −

De nem szóltál, csak néztük a kutyát.

Biztos elöl megy a gazdája, mondtam, 

de az nem volt a gazdája neki,

hátrafordultunk, jött is valaki 

vagy húsz méterre, közömbös alak, 

egy kicsit lassítottunk, és a kutya is 

lassított, felém fordította a fejét, 

épp csak egy pillanatra, annyi se, 

fölösleges volt várni, nem vitás, 

fölösleges volt. – Ne menjünk tovább. 

Megálltam elszívni egy cigarettát, 

és a Duna felé fordultam, mint aki 

most látja először, most látja csak, 

a víz pedig olybá tűnt, mintha állna, 

nem bontva zászlót, tippet sem kinálva, 

hogy mi lesz eztán, hogy lesz ezután, 

nem mozdult sehol semmi, elfogyott 

a cigarettám is, csak ácsorogtunk 

kétezerben, a nagy fehér kutya 

nem messze tőlünk állt és várt, de szinte 

ránk se nézett, csak úgy maga elé.

Ha bólintottam is, miféle tervre?

Tartotta közben a folyót a medre,

már nem is délután volt, koraeste

egy fára hirdetés volt kiszögezve,

na gyerünk, mondtam, gyerünk, mondtad akkor,

sietve átmentünk a túloldalra,

befordultunk az első keresztutcán,

még láttam, lassú tempóban megindult,

láttam, futott tovább a Dunakorzón

hangtalanul, nem lassítva le többé,

nagy fehér kutya, vékony horpaszú,

és mi a Ganz utcán, a Medve utcán,

és a Donáti utcán véges-végig,

fel a Halászbástyáig, s újra, ismét

tovább valahányadik másolatban

el a mindig délceg és mindig büszke

Szavojai Jenő lovas szobra előtt,

le a Várból, át a hídon, át Pestre,

a nagy fehér kutyát nem emlegetve,

mentünk, csak mentünk, csak mentünk.

Billy Collins: Banana School

The day I learned that monkeys

as well as chimps, baboons, and gorillas

all peel their bananas from the other end

and use the end we peel from as a handle,

I immediately made the switch.

I wasted no time in passing this wisdom on

to family, friends, and even strangers

as I am now passing it on to you-

a tip from the top, the banana scoop,

the inside primate lowdown.

I promise: once you try it

you will never go back except

to regret the long error of your ways.

And if you do not believe me,

swing by the local zoo some afternoon

with a banana in your pocket

and try peeling it in front of the cage

of an orangutan or capuchin monkey,

and as you begin, notice

how the monkeys stop what they're doing,

if they are doing anything at all,

to nod their brotherly approval through the bars.

Better still, try it out on the big silverback gorilla.

See if you can get his dark eyes to brighten a bit

as the weight of him sits there in his cage

the same way Gertrude Stein is sitting

in that portrait of her she never liked by Picasso.

Charles Bukowski: Sitting in a Sandwich Joint

my daughter is most

glorious.

we are eating a take-

out snack in my car

in Santa Monica.

I say, "hey, kid,

my life has been 

good, so good."

she looks at me.

I put my head down

on the steering wheel,

shudder, then I

kick the door open,

put on a 

mock-puke.

I straighten up.

she laughs

biting into her

sandwich.

I pick up four

french fries

put them into my mouth,

chew them.

it's 5:30 p.m.

and the cars run up

and down past us.

I sneak a look:

we've got all the

luck we need:

her eyes are brilliant with the

remainder of the

day, and she's

grinning.

Kántor Péter: Ki őriz mit?

Ki őriz mit? Szitakötő-nyarat,

lópokrócot, kivágott körtefát,

porkahavat, tavalyi gesztenyét,

recsegő gramofon pár lemezét.

Cserepek közül egy ép darabot,

ráfirkantva óhéberül: leszek!

egy dinnyehéjat, csalfa, vak reményt,

szekrényből pislákoló gyertyafényt.

Szétszórt csontokon táncoló napot,

dunsztos üvegben ciberelevest,

elrongyolódott mit is? gyönyörűt!

tűpárna-szívbe szúrt tucatnyi tűt.

Ki őriz mit? Csalános éjszakát,

két szeme közt egy régi sebhelyet,

fakocka-tornyot, mely mindig ledől,

arcot, ami elborul, felderül.

Ellen Bass: The Kitchen Counter

Today I heard a young woman read a poem

in which her husband lifts her bare bottom

onto the kitchen counter

and, in the next line, spreads her legs.

The marriage has problems. They may already be divorced.

But suddenly I am ruing the fact

that no one has lifted my bottom onto a kitchen counter.

Not when my bottom trotted high and proud.

And not when it began to eye the floor

as if contemplating the future.

And now, I’m going to die

without ever being taken on those cold hard tiles.

Don’t tell me it’s not too late. It is.

Tikász Judit: Se por, se lábnyom

miért van a semmire hinta kötve

csak pörgünk és lendülünk körbe-körbe

miért száguldunk át úgy a világon

hogy nem marad utánunk se por, se lábnyom

miért éget álmot a napfény szemünkbe

nem látunk, csak nézünk a távolba merülve

miért ég a testünk ezer fokos lángon

ha nem marad utánunk se por, se lábnyom

miért kérünk időt, ha elég egy pillanat

és elhagyjuk egymást, ha eljön a virradat

miért fekszünk egyedül a vetetlen ágyon

így nem marad utánunk se por, se lábnyom

Csapó Angéla: Egy nap

Egy álmos hétköznap,

mikor levél se rezzen,

a levegő meg se moccan,

s a világ kinyújtja fáradt tagjait,

a sorsunk, mint egy vén fa,

magától dől el.

Scott Owens: On The Days I Am Not My Father

 I don't yell. I don't hold inside

the day's supply of frustrations.

My hands stay open all day.

I don't wake tired and sore,

dazed from senseless, panicking

dreams. On the days I am not

my father I hold my son

when he cries, let him touch my face

without flinching, lie down with him

until he falls asleep, realize

that just because he has a sharp tongue,

just because he's sometimes mean,

just because he's smarter than me

doesn't mean he'll become my father.

On the days I am not my father

holding you is enough until

holding you is no longer enough

for either of us. I listen well.

I let things go unfinished,

in an order I didn't plan.

My mouth is relaxed. My teeth

don't hurt. My face stays

a healthy shade of pink all day.

On the days I am not my father

I don't fill the silence with my own

irrational rants. I don't resent

the voices of others. I don't make fun

of you to make myself feel better.

On the days I am not my father

I don't care who wins

or loses. The news can't ruin

my day. I water plants.

I cook. I laugh at myself.

I can imagine living without

my beard, with my hair cut,

without the fear of looking

too much like my father. On the days

I am not my father I romp

and play, I don't compare myself

with everyone else, the night

is always long enough, I like

how much I am like my father.

Rumi: What Was Told, That

 What was said to the rose that made it open was said

to me here in my chest. 

What was told the cypress that made it strong

and straight, what was

whispered the jasmine so it is what it is, whatever made

sugarcane sweet, whatever

was said to the inhabitants of the town of Chigil in

Turkestan that makes them

so handsome, whatever lets the pomegranate flower blush

like a human face, that is

being said to me now. I blush. Whatever put eloquence in

language, that's happening here.

The great warehouse doors open; I fill with gratitude,

chewing a piece of sugarcane, 

in love with the one to whom every that belongs!

-- translated by Coleman Barks

Kégl Ildikó: málnafagyi

besüt a nap az emlékeimbe

ráragyog az alsórakparton

sétáló magunkra kezünkben

tölcsér szánkban a málnaízű

nyár hogy lubickol a fényben

a tétova mozdulat ahogy

bronzvörös tincsemet a fülem

mögé simítod semmiség volt

súgom az agyamnak de milyen

jó felbontású szelfit képes

csinálni a hippokampusz jobbat

mint az ájfonom és a mentést

tényleg másként végzi

nézem magunkat tekinteted

átizzik téren és időn

s nekem minden ellened

szóló érvem elolvad mint

málnafagyi a déli nap

hevében

Wislawa Szymborska: Writing A Resume

What needs to be done? Fill out the application and enclose the resume.

Regardless of the length of life, a resume is best kept short.

Concise, well-chosen facts are de rigueur. Landscapes are replaced by addresses, shaky memories give way to unshakable dates.

Of all your loves, mention only the marriage; of all your children, only those who were born.

Who knows you matters more than whom you know. Trips only if taken abroad. Memberships in what but without why. Honors, but not how they were earned.

Write as if you'd never talked to yourself and always kept yourself at arm's length.

Pass over in silence your dogs, cats, birds, dusty keepsakes, friends, and dreams.

Price, not worth, and title, not what's inside. His shoe size, not where he's off to, that one you pass off as yourself. In addition, a photograph with one ear showing, What matters is its shape, not what it hears. What is there to hear, anyway? The clatter of paper shredders.

Novák Éva: Kategória

A boldog családokban anya és apa

szeretik egymást mindhalálig,

a gyerekek fejlődése a szakkönyvekben

leírtakkal megegyező,

problémák nincsenek, ha igen,

együtt oldják meg, a megoldás részei.

A légkör egyenletesen meleg,

akár a szabályozott fűtésű szobákban,

jeges fuvallatok nem furakodhatnak

be orvul réseken.

A boldog családok stabilak,

mozdulatlanok, akár a szentképeken.

Szallós Kis Csaba: Rokonszenv

az erkélyről egy szarkát

láttam előttem elrepülni

a csőrében golyószerű tárgy

      egy üres dió amiből már

kiették a lényeget vagy

egy jelentéktelen

szép kavics mennyire

      kényelmetlen lehet

egy fölösleges

repülésnehezék

és milyen balfasz vagyok

én is így

      miközben repülök

csőrömben

      a múlttal

Sara Teasdale: A Winter Night

My window-pane is starred with frost,

The world is bitter cold to-night,

The moon is cruel and the wind

is like a two-edged sword to smite.

God pity all the homeless ones, 

The beggars pacing to and fro.

God pity all the poor to-night

who walk the lamp-lit streets of snow.

My room is like a bit of June,

Warm and close-curtained fold on fold,

But somewhere, like a homeless child,

My heart is crying in the cold.