Judith Viorst: Second Marriage

He is a recent widower, very eligible.

She is a recent widow, attractive and bright.

And after several wonderful evenings together, they have decided that they are

Right for each other.

So as soon as their CPA-s have reworked their tax structure,

And their doctors have pronounced them physically fit,

And their lawyers have found a formula for an equitable pre-nuptial agreement,

They intend to get married.

And he'll sell his condo in Aspen because she hates skiing.

And she'll sell her house at the beach because he hates sand.

And they'll merge their books and their records and their paintings and their furniture and

Their families:

His son, who, at thirty, is having a spiritual crisis.

Her son, who, at thirty, still hasn't started to date.

His daughter, who is deciding between becoming a single parent and going to business school.

Her daughter, who wants to know if they are planning, when they die, to be buried next to their first or their second mate.

His brother, who thinks he should have picked somebody younger.

Her sister, who thinks his taste in jackets is crude.

Her father, who has a lot to say about why Ronald Reagan was one of our greatest presidents.

Her mother, who has a lot to say about fiber and digestion and why a person should never eat fried food.

His aunt, who only hopes he knows what he's doing.

Her uncle, who is either having a major nervous breakdown or being followed by the CIA.

Her aunt, who talks about Charles and Diana as if-though she actually doesn't-she actually knows them.

His uncle, who talks with his mouth full because-he explains-if he waits till he's done, he always forgets what it is he intended to say.

Her cousin, who wants to sell them more life insurance.

His cousin, who wants to sell them some tax-free bonds.

And as soon as their therapists help them feel just a 

Little bit fonder of each other's families,

They intend to get married.

Jászberényi Sándor: Megszokja az ember hogy nem szeretik

Megszokja az ember, hogy nem szeretik.

Magát nem érzi többé csontja törtnek.

Elhallgat, magára húzva azt a csöndet,

mit hirtelenjében épp megtalált.

Nem játszik benne száz privát halál,

árnyéka sem ugrik épp az égig,

s bár a sokkhatástól mindkét szem bevérzik,

megdöbbentő, de nem is fáj nagyon.

Csak felvillan, mint az elromlott neon,

míg likőrboltok előtt piszkos eső esik.

Megszokja az ember, hogy nem szeretik.

Megszokja az ember, hogy nem szeretik.

A város fényei egy percre kihunynak.

A holdat nézi, a ronda, barna holdat,

s megérti azt, hogy úgy pótolható,

mint egy elveszített régi kulcscsomó,

Hogy érdek van csupán, csak érdek,

és át nem gondolt gyors szeretkezések,

hogy fogamzás és fogadkozás nem ér,

és nem számít a sűrű barna vér.

Az ablakon kilép a lélek,

beszédnek nincs sok helye itt. –

Megszokja az ember hogy nem szeretik.

Megszokja az ember, hogy nem szeretik.

Nem érzi többé, hogy rajta gyorsvonat haladt át,

bár másképpen szívja a cigarettát,

és másmilyenek lesznek számára az utcák,

a bárok füstje, bent a lusta kurvák.

Megtanulja: semmi sincsen ingyen,

hogy pénz beszél és közben nincsen isten.

Elnémítja a szép tapasztalat,

hogy bármi is történik életben marad,

de nem álmodik ha lehunyja szemeit.

Megszokja az ember hogy nem szeretik.

Anna Swir: I Protest

Dying

is the hardest

work of all.

The old and sick

should be exempt from it.

-- translated by Czeslaw Milosz & Leonard Nathan

Horváth Imre: Sarutlanul

Húzd le sarud, ha zöldbe mész,

s füvekre úgy tedd talpadat,

hogyha majd ők lépnek föléd,

mind visszasimogassanak.

Karaffa Gyula: Magamról...

Azt hittem a világot megváltani én fogom.

Ám rájöttem már,

Csak egy vagyok, ki megváltásra vár.

Elfáradtam magyarázni a szavakat.

Már nem beszélek.

Billy Collins: Irish Spider

It was well worth travelling this far

Just to sit in a box of sunlight

by a window in a cottage

with a steaming cup of tea

and to watch an Irish spider waiting

at the center of his dewy web

pretending to be just any spider at all-

a spider without a nation-

but not fooling me for a minute.

Ellen Bass: Kiss

When Lynne saw the lizard floating

in her mother-in-law’s swimming pool,

she jumped in. And when it wasn’t

breathing, its body limp as a baby

drunk on milk, she laid it on her palm

and pressed one fingertip to its silky breast

with just about the force you need

to test the ripeness of a peach, only quicker,

a brisk little push with a bit of spring in it.

Then she knelt, dripping wet in her Doc Martens

and camo T-shirt with the neck ripped out,

and bent her face to the lizard’s face,

her big plush lips to the small stiff jaw

that she’d pried apart with her opposable thumb,

and she blew a tiny puff into the lizard’s lungs.

The sun glared against the turquoise water.

What did it matter if she saved one lizard?

One lizard more or less in the world?

But she bestowed the kiss of life,

again and again, until

the lizard’s wrinkled lids peeled back,

its muscles roused its own first breath

and she set it on the hot cement

where it rested a moment

before darting off.

Závada Péter: Anyaverspróba kettő

Hegyes metszőfogad, eszelős, barna szemed,

Széles járomcsontod markáns vonala,

Ahogy az arcodból kiáll, előre mered

– Valóságosabb vagy most, mint valaha.

Huszonéves lehetsz, még boldog, amilyennek

Egy fekete-fehér képen láttalak.

Finom ívű vállak, telt és nehéz mellek:

Egy múltból s álomból formált lányalak.

Nézlek, és már sejtem, ez csak képzelgés lehet

– Hogyan is lehetnék veled egy idős?

Huszonnyolc éve te adtál életet,

S a szoba, a szék, az ágy sem ismerős,

A testtartásod sem - most könnyedebbnek látom –,

Kezed karba fonva ülsz a fotelben.

Tudom, most már biztos: nem lehet más, csak álom,

S félek, nem én téged, te álmodsz engem.

Mary Jo Salter: Half a Double Sonnet

 for Ben

Their ordeal over, now the only trouble

was conveying somehow to a boy of three

that for a week or two he'd be seeing double.

Surely he wouldn't recall the surgery

years later, but what about the psychic scars?

And so, when the patch came off, they bought the toy

he'd wanted most. He held it high. "Two cars!"

he cried; and drove himself from joy to joy.

Two baby sisters. . . One was enough of Clare,

but who could complain?-considering that another

woman had stepped forward to take care

of the girls, which left him all alone with Mother.

Victory! Even when he went to pee,

he was seconded in his virility.

Cseke Gábor: volt itt egy

volt itt egy gyerekkor

hozzá a megfelelő ostobaságok

gyufagyújtogatás

mesék

zsíroskenyér

lyukas harisnyák

volt itt egy szerelem

hozzá a megfelelő ostobaságok

álmatlan éjszakák

séták

vallomások

csókok simogatások

civódások

fülledt mozik

volt itt egy szándék

voltak jóbarátok

nagy fába vágott fejsze

voltak rossz néha illatosabb cigaretták

utazások

voltak itt mások

hitek

hiúságok

minden ami egy élethez kell

húzzuk alá

maradt ennyi és ennyi

Kepes Sára: Mint sötétet…

Mint sötétet a fény -

úgy leltelek,

mint utazó a megürült padot,

és úgy szeretlek most, ahogy a mély

vizeknek halai az iszapot.

Tenyeremben simogatás lapul

- így bújnak meg házak közt csöpp terek -

Elment a kedves.

Én engedtem el,

mint léggömb zsinegét a kisgyerek.

Ryan Vine: Preschool

We’re walking to the car, crunching snow

across the yard, overburdened, as usual

with backpacks and books and lunches

in bags, when my son says, You

would make a good grave. What? I say.

My gun could do that. You don’t have a gun,

I remind him, as he climbs into his car seat

and waits, smiling, for the familiar zip

and click of the belt. Dad, he says, staring

down the fingergun inches from my face,

you’re my best friend. Across the street,

the birch look thinner and whiter in snow.

I turn off the news, but too late—too late—

and drive slowly, so we can watch two crows

tuck and shoot through the tangled branches,

like the two he loves from his favorite

story book, Odin’s black angels, Hugin and Munin,

thought and memory, sent out across

the world each morning with the hope

that they come back. Today, luckily, we

unbuckle his seatbelt, and my son kisses

my hand before we cross the street.

Today we hang his coat on the hook

by his name, and he runs through

the open door and into the bright room

of children playing without saying goodbye.

Craig Morgan Teicher: Another Poem On My Daugther's Birthday

There must be soft words

for an evening like this, when the breeze

caresses like gentle fingertips

all over. I don’t know

how not to write darkly and sad.

But it’s two years today since

my little girl was born, cut safely

from the noose.

We meant nothing but hope;

how near death is to that.

Only children, only some children,

get to run free from these snags. She

was born! She lived and she grows

like joy spreading from the syllables

of songs. She reminds me of now

and now and now.

                            I must learn

to have been so lucky.

Váradi R. Szabolcs: [Most ledőlök szépen ide]

Most ledőlök szépen ide

melléd

épp hogy szemhunyásra

nézlek kicsit amíg nézel

hogy bárcsak –

aztán mikor

átbillenünk azon a ponton

hogy már csak

szemhéjaink látnak rá a másikra

alattuk tovább vagyunk

egymásnak otthon.

Peter Everwine: Rain

Toward evening, as the light failed

and the pear tree at my window darkened,

I put down my book and stood at the open door,

the first raindrops gusting in the eaves,

a smell of wet clay in the wind.

Sixty years ago, lying beside my father,

half asleep, on a bed of pine boughs as rain

drummed against our tent, I heard

for the first time a loon’s sudden wail

drifting across that remote lake—

a loneliness like no other,

though what I heard as inconsolable

may have been only the sound of something

untamed and nameless

singing itself to the wilderness around it

and to us until we slept. And thinking of my father

and of good companions gone

into oblivion, I heard the steady sound of rain

and the soft lapping of water, and did not know

whether it was grief or joy or something other

that surged against my heart

and held me listening there so long and late.

Vera Butko: [Arábiában soha nem járt]

Arábiában soha nem járt

És nem látta még soha Rómát

Alighanem már sose fogja:

Nincs kire hagyni a macskát.

Álmában néha még látja

Szülőföldjét, a messzi Csitát

Visszamenni már soha nem fog:

Nincs kire hagyni a macskát.

A fájdalom karomként marja

Szaggatja sokszor a hátát

De kórházba, jaj, hogy is menne?

Nincs kire hagyni a macskát.

Kilencven lesz nemsokára

A százat is megéli, ha hagyják

A hosszú élet titka csak ennyi:

Hogy nincs kire hagyni a macskát.

-- Konok Péter fordítása

Kántor Péter: Utolsó éjszakád

Talán ez az utolsó éjszakád.

Elmúlt éjfél, elmúlt anyád, apád,

elmúlt a nővéred is, mind a kettő.

A fiad felnőtt.

S a feleséged?

Elhagy? Elhagyod? Nem is érted.

Kerülgeted az űrt.

Az infúziós üveg már kiürült,

már megkaptad a két literedet,

több nem jár, nem lesz, több nem lehet.

Ne is legyen, ugye? Ne is legyen!

Alszol, kábítószertől kábán, süketen.

A szomszéd elfordul. Nem néz rád senki

a 304-esben. Mégis látszol,

a sötétben is. Ecce homo.

A bal lábfejed lelóg az ágyról.

Mész elfelé, mint sínen kattogó vonat.

Elég volt ebből itt, sok is ennyi!

Néha megmozdítod két sovány karodat,

de eszedbe se jut integetni.

Nem is tudnál; csuklódnál lekötözve a kezed,

különben még felkelnél és elindulnál haza,

hazább… Hát igen, öregem.

Már levették rólad a pizsamát,

egy könnyű fehér inget húztak helyette rád,

talán ez az utolsó éjszakád.

Ne legyen nehéz! És hosszú se legyen.

Hajnali fél egy. Befejezem.

Susan Meyers: Mother, Washing Dishes

   She rarely made us do it—

we’d clear the table instead—so my sister and I teased

that some day we’d train our children right

and not end up like her, after every meal stuck

with red knuckles, a bleached rag to wipe and wring.

The one chore she spared us: gummy plates

in water greasy and swirling with sloughed peas,

globs of egg and gravy.

 

                                Or did she guard her place

at the window? Not wanting to give up the gloss

of the magnolia, the school traffic humming.

Sunset, finches at the feeder. First sightings

of the mail truck at the curb, just after noon,

delivering a note, a card, the least bit of news.

Laura Gilpin: The Two-Headed Calf

Tomorrow when the farm boys find this

freak of nature, they will wrap his body

in newspaper and carry him to the museum.

But tonight he is alive and in the north

field with his mother. It is a perfect

summer evening: the moon rising over

the orchard, the wind in the grass. And

as he stares into the sky, there are

twice as many stars as usual.

e.e.cummings: ha kígyó folytat majd parázs vitát

ha kígyó folytat majd parázs vitát

csúszás-ügyekben, és az ég alatt

egy bimbó perbe fogja másikát,

és munkabérért sztrájkba lép a nap,

és engedélyt, ha dalra nem kapott,

majd csendbe vár a sok rigó a fán,

ha rosszul írt alá egy űrlapot,

ezért bezárt a Csendes-óceán,

mikor kérelmet majd a tölgyfa ír,

hogy potyoghasson róla némi makk,

és harminc napon belül dönt a nyír, 

és pert indít az ősz a tél miatt,

akkor talán elhinni lesz okom,

hogy jobb az ember. (Addig nem fogom.) 

-- Borsi Bálint fordítása

Turcsányi Elek: Engedd meg, hogy visszaszaladjak

A hold, a sanda képű hold,

Ma megölelt és rámhajolt.

A fákon apró lángok égtek:

A csillagok a fákra léptek.

A csillagok a fákra léptek:

A fák az úton összeégtek.

*

Egy csillagot kezembe vettem;

Nem égetett; zsebembe tettem.

Hazáig hoztam ezt a kincset,

Itt vettem észre csak hogy nincs meg.

Tán nem szereztem igaz úton,

Hogy elvesztettem így az úton.

S te azt hiszed, hogy ez csak álom

De elhozom, ha megtalálom.

Engedd meg, hogy csókot ne adjak;

Engedd meg, hogy visszaszaladjak!...

Sharon Olds: The Talk

 In the sunless wooden room at noon

the mother had a talk with her daughter.

The rudeness could not go on, the meanness

to her little brother, the selfishness.

The eight-year-old sat on the bed

in the corner of the room, her irises distilled as

the last drops of something, her firm

face melting, reddening,

silver flashes in her eyes like distant

bodies of water glimpsed through woods.

She took it and took it and broke, crying out

I hate being a person! diving

into the mother

as if

into

a deep pond—and she cannot swim,

the child cannot swim.

Konsztantinosz Kavafisz: Amennyire csak lehet

Ha életed már nem lehet olyan,

amilyennek szeretnéd,

próbálj legalább annyit,

hogy ne gyalázd meg, s tedd egészen tönkre

a zsúfolt társasággal, a divattal,

a lélekoldó, unott fecsegéssel.

Ne csoszogj a világ mögött,

és hadd, hogy úgy vonszoljon, mint a terhet,

ne kergesd el magadtól magadat,

ne vetkezz le mindent az ostobák

kedvéért, míg az összejövetelek

egymást kergető hajszáin

oly idegenné válik életed,

mint a más ember fonnyadt élete.

Németh Bálint: Most dől el

Mindig attól féltem a legjobban, hogy

egyszer azzá kell majd változnom,

amitől a legjobban félek. Ez persze

hazugság, de kezdetnek megteszi,

gondoltam, és hogy úgyis mindegy,

mit gondolok, mert már az elején

eldőlt minden. Fokozatosan derült ki,

mennyire másképp van, most meg

ott vagyok, ahol nincsenek fokozatok,

és az vagyok, amitől a legjobban

féltem. Alattam a föld, felettem az ég,

és most dől el bennem a létra.

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

 

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:

igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

 

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

Jeanne Marie Beaumont: Afraid so

Is it starting to rain?

Did the check bounce?

Are we out of coffee?

Is this going to hurt?

Could you lose your job?

Did the glass break?

Was the baggage misrouted?

Will this go on my record?

Are you missing much money?

Was anyone injured?

Is the traffic heavy?

Do I have to remove my clothes?

Will it leave a scar?

Must you go?

Will this be in the papers?

Is my time up already?

Are we seeing the understudy?

Will it affect my eyesight?

Did all the books burn?

Are you still smoking?

Is the bone broken?

Will I have to put him to sleep?

Was the car totaled?

Am I responsible for these charges?

Are you contagious?

Will we have to wait long?

Is the runway icy?

Was the gun loaded?

Could this cause side effects?

Do you know who betrayed you?

Is the wound infected?

Are we lost?

Will it get any worse?

Pat Schneider: Instructions for the Journey

The self you leave behind

is only a skin you have outgrown.

Don’t grieve for it.

Look to the wet, raw, unfinished

self, the one you are becoming.

The world, too, sheds its skin:

politicians, cataclysms, ordinary days.

It’s easy to lose this tenderly

unfolding moment. Look for it

as if it were the first green blade

after a long winter. Listen for it

as if it were the first clear tone

in a place where dawn is heralded by bells.

And if all that fails,

wash your own dishes.

Rinse them.

Stand in your kitchen at your sink.

Let cold water run between your fingers.

Feel it.

Lackfi János: Követelő

Adjon az Isten

fogkefét,

flexibilis nyél,

lágy pihék,

árva kezemre

krémeket,

tőlük a bőröm

selymesebb,

a hónom alá

illatot,

ne érezzék, ha

izzadok,

halogén izzót,

vakuljak,

egy Ferrarit, hogy

vaduljak,

adj horoszkópot,

mit tegyek,

ne csak mászkáljak,

mint legyek,

minden kérdésre

van válasz,

előre gyártva,

most válassz!

Adjon egy wellness

hétvégét,

a világ vége

ráér még,

ha meg nem adja,

nem Isten,

adjon, nem baj, ha

nem is kell.