My favourite poems, one by one
Most ledőlök szépen ide
melléd
épp hogy szemhunyásra
nézlek kicsit amíg nézel
hogy bárcsak –
aztán mikor
átbillenünk azon a ponton
hogy már csak
szemhéjaink látnak rá a másikra
alattuk tovább vagyunk
egymásnak otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése