Ágai Ágnes: Útrakelve

Az igazi út végét sose látni,
az igazi útnak vége nincsen,
csak kanyarjai, elágazásai,
hepéi és hupái, gödrei vannak,
jelzése ritkán,
ki-ki maga jelzi, merre menne,
felfelé, oldal irányba
vagy lejtmenetbe.
Az igazi út göröngyös,
cipő szaggató, süppedékes.
Nem tudni, hova vezet,
tábla nem irányít,
csak a merészek
bandukolnak rajta,
a távgyaloglók,
a fáradhatatlan mindenrekészek.
Mennek, mendegélnek,
mint a mesében,
és egyszer biztosan
oda (hova?) érnek.
Az út végére, ami nincsen.

Brian Bilston: This Book is for Life, Not Just for Christmas

Before proceeding further, please consider this poem carefully.
Estimates suggest as many as five hundred copies
of my books were abandoned
in the weeks following last Christmas,

many f which revelaed signs of neglect

(dust, uncracked spines etc.) and mistreatment

(dog-eared pages, unseemly doodling, or damage consistent

with having been thrown at a wall).

Ofthen these books were unable to find their way

back again afterwards, and ended up

drifting into a series of low-paid or unsuitable jobs,

employed as coasters or doorjambs,

or in the propping up of wonky desks and kitchen tables.

One copy became a makeshift table tennis bat

in an underfunded community centre. Others were found

sleeping rough in boxes left outside charity shops.

With great poetry comes great responsibility,

and so, before embarking on this book,

ask yourself these important questions:

Am Í committed to it? Can I offer it the home it deserves?

Am I prepared for the impact it might have on my life?

Bardócz-Tódor Enikő: A legszebb vers

a legszebb vers a zuzmara
egy medve mélyebb lábnyoma

málna, méz és áfonya
a legszebb vers egy őzsuta

a holdvilagos éjszaka
a kis kunyhónak nyers szaga

a természetes éji vágy
a legszebb vers a szénaágy

a legszebb vers a meztelen
testeden az én kezem

a szeretés, a kuncogás
a legszebb vers nem megszokás

a szakállad az arcomon
egy fénycsóva az ablakon

a legszebb vers, ha érkezel
a tejszínhabos szép eper

vagy málna vagy épp áfonya
a legszebb vers lehet lila

a legszebb vers a halványzöld
tekinteted, amely betölt

az indulás, az érkezés
a legszebb vers egy tévedés

Konstanty Ildefons Gałczyński: Szardellapaszta

Az „Égi Szó” szerkesztőségébe egyszer
(szardellapaszta szardellapaszta)
betért kutyástul egy csöpp öregember.
(szardellapaszta ponty)
– Ki maga, árulja már el, mit csinál?
(szardellapaszta szardellapaszta)
– Én vagyok Rőfnyi Ulászló király.
(szardellapaszta ponty)

Barlangban bújtam, de mi volt a haszna?
(szardellapaszta szardellapaszta)
nem bírom tovább, mert… szardellapaszta!
(szardellapaszta ponty)
Múlnak a hetek, a járvány csak terjed…
(szardellapaszta szardellapaszta)
Lengyelországban ma én teszek rendet.
(szardellapaszta ponty)
Tüsszent csak erre a főszerkesztő,
(szardellapaszta szardellapaszta)
hallgat, majd így szól: – Elképesztő!
(szardellapaszta ponty)
Hozzánk jön, mert nem tetszik a rendszer?
(szardellapaszta szardellapaszta)
Tíz éve akadt egy ilyen már egyszer.
(szardellapaszta ponty)
Nemes szándékkal lőtt. Volt találat.
(szardellapaszta szardellapaszta)
Nem jött be: vér folyt – aztán fölszáradt.
(szardellapaszta ponty)
– Mit mondott? – jajdul fel ekkor Ulászló,
(szardellapaszta szardellapaszta)
S az abrosz nedves könnyhullatásától.
(szardellapaszta ponty)
– Ha így van, mégis a barlangom vár ma,
(szardellapaszta szardellapaszta)
senyvedj csak tovább, Lacika drága!
(szardellapaszta ponty)
Szardellapaszta, szardellapaszta!
(szardellapaszta szardellapaszta)
Lengyelhon kellett? Nesztek, azt a…!
(szardellapaszta ponty)

-- Petneki Noémi fordítása

Judith Viorst: College Reunion

We've all turned into women with a matching set of luggage
    and a butcher for our special cuts of meat,

And trouble getting to sleep if our room is too stuffy, too cold,

    or not quiet enough, or the pillow is hard, or our sheet isn't

Tightly tucked in at the bottom.

And we've all turned into women with a standing hair appointment

    and an air-conditioned car and name-brand bag,

And some drop-out Buddhist bisexual vegetarian Maoist children to

Aggravate us.

And we've all turned into women who know genuine in jewelry and

    authentic in antiques and real in fur,

And the best in orthopedists for our frequently recurring

Lower back pain.

And we've all turned into women who take cabs instead of buses

    and watch color, not the black and white, TV,

And have lawyers, gynecologists, accountants, dermatologists,

    podiatrists, urologists, internists, cardiologists,

    insurance agents, travel agents, brokers, ophthalmologists,

And no idea how we all turned into these women.

Billy Collins: The Visit

The wind blew
open the front door

and sat down

in my father's chair.

Rosario Castellanos: Sakk

Mert barátok voltunk, és időnként
szerettük is egymást;
talán a sok közös érdeklődés mellé egy újabbat akartuk,
hogy még jobban összekössön minket,
úgy döntöttünk, az elme játékait fogjuk játszani.
Egy táblát tettünk magunk elé,
egyenlő részekkel, értékekkel,
lehetséges lépésekkel.
Megtanultuk a szabályokat, felesküdtünk rájuk,
és kezdetét vette a játék.
Már egy évszázada ülünk itt,
gondolkodunk
hogyan vigyük be az utolsó csapást
amivel végérvényesen, örökre megsemmisítjük a másikat.

--Izsó Zita fordítása

Andrea Gibson: Good grief

Let your
heart break

so your spirit

doesn't.

Ilya Kaminsky: Békeidőben

A negyvenvalahányadik földi évemre
egy békés országban találtam magam. Nézem a szomszédokat,

ahogy nézni kezdenek egy igazoltatást
a telefonjukon. A sofőr a pénztárcájáért nyúl, a zsaru pedig
lő. A kocsiablakon belő.

Ez egy békés ország.

Elrakjuk a telefont, és megyünk.
A fogorvoshoz,
a gyerekekért az iskolába,
venni sampont
és bazsalikomot.

Olyan ország a miénk, ahol órákig fekszik a járdán egy fiú, akit lelőtt a rendőrség.

Nyitott szájába látunk,
pucér
az egész nemzet.

Nézünk. Nézzük
a többieket, néznek.

A fiú teste pont úgy fekszik a járdán, mint egy fiú teste –

Ez egy békés ország.

És olyan könnyedén nyírja le ezeket a testeket,
ahogy körmöt vág az elnök felesége.

Mindannyiunkra
vár még a fogorvosi bejelentkezés kemény munkája,
észben kell tartani, miből
áll a nyári saláta: bazsalikom, paradicsom, nagyszerű, paradicsom, hozzá kevés só.

Békeidő van.

Nem hallok lövéseket,
de madarakat látok szétriadni a külvárosi hátsó kertek fölött. Milyen fényes az ég,
ahogy az utca forog a tengelye körül.
Milyen fényes az ég (bocsássatok meg nekem) milyen fényes.

-- Fehér Renátó fordítása

Halmosi Sándor: Belülről horzsol

Ha kimondod, felhasítja a látszat vékony bársonyát.
Ha nem mondod ki, belülről horzsol.

Brian Bilston: The Question

Erm, well – I begin, shifting nervously in my chair –
if it’s true there is no heaven and no hell,
no eternity or long hereafter,
no divine plan or offstage direction from an invisible hand,
then how do we make sense of it all,
how do we make our way through this life,
this glorious, ridiculous, ramshackle world of ours,
with its wars and brutality, conflicts and petty arguments,
the ten thousand tiny acts of kindness
which happen unnoticed before breakfast,
all that love and pain, happiness and loneliness
that comes to us unannounced, by turns,
as if we ourselves were pitched daily
onto the waves of one of its vast, mysterious oceans,
not knowing whether today is the day we drown
or we find ourselves washed up
on some strange but friendly shore?

Mmm – you say, after a lengthy silence –
what I meant was … do you have any questions
about the job?

Mark Nepo: The Art of Facing Things

There have been times I've been hurtful or
forgotten who you are, times I've mistaken
you for one of the dark faces I've never put to
rest. Times you've done the same. Times we've
worked out our pain or fear, using each other
as the block of wood to carve our way to truth;
feeling awful when we remember that the one
we carve is the one who has loved us through
everything.

But this is the messy art of facing things:
knocking over what I love with what
I avoid; only to learn again that
this is not of our timing.

It doesn't matter what thorns we carry
or how we squirm to avoid their pain.
We unfold as long as we love,
pried into blossom.

My love for you has outlasted my notions
of love, the way a redwood, allowed to stand
after many storms, grows from the inside,
forcing its bark to drop away.

Réman Zsófia: Dunszt

mennyire furcsa és titokzatos ez a szó
gyerekkoromban sosem értettem
a pléddel letakart zakuszkákban
volt valami különös és rejtélyes
a szoba különböző pontjain álltak bebugyolálva
olyan helyeken, amikre addig nem is gondoltam
fűtőtest alatt, fotel alatt, a sarkokban
jól beterítve, mint a babák
anyu időnként megnézte őket,
azt gondoltam, beszél velük, simogatja őket
jól vagytok, nem fáztok, kérdi
és én oda vágytam közéjük
szorosan összekucorodni velük a melegben
mint aki fontos, mint aki törékeny
mint akivel épp nagyon történik valami
láthatatlan és lényeges
hiszen egy rossz mozdulat
és megromlunk örökre
nem leszünk jók télire
nem vesz minket elő már senki

Rudy Francisco: 12 am

I don't know if I can call this love.

What I do know is that my mind

is a freeway that is too familiar

with rush hour and thinks bumper-

to-bumper traffic is normal.

However, she makes everything

feel like midnight.

The streets are empty and her car

is the only one on the road.

Tóth Csilla: Természetfeletti

A macskámnak emberarca van,
és büdös a szája,
a legrosszabb pillanatokban zavar,
avagy a legjobb pillanataimat zavarja meg,
kinek hogy tetszik

nekem egyáltalán nem,

nyávog egyet, egy idegesítőt,
a megnyugtató csendet megtöri,
mert éhes,
vagy kimenne a házból,
dolga van,
belém mélyeszti a körmeit,
mégha óvatosan is,
de belém ne mélyessze senki
a körmeit, mégha óvatosan is,

ő sem,

hiába is mondják, amit mondanak,
hogy a macskák érzékeny állatok,
mert az enyém le se szarja,
mi van velem,
önző, lusta és játékból fog egeret,

egyre csak töröm a fejemet,
hogy kire hasonlít, kit idéz, de hiába,
nem tudok rájönni, mert belényávog
még ebbe is,

a macskám,

csak nézem őt, ő meg visszanéz,
feláll a szőrünk, pislogunk

Takács Zsuzsa: Álmok üldözöttje

Miért álmodom, hogy legjobb barátomnak
a Börzsönyben titkos hétvégi háza van

élményfürdővel és kisebb vízduzzasztóval

fölszerelve? Asztalosműhely, forgácsoló-

pad és veteményeskert. S a vendéglátás

végén az általa fölbérelt kidobóember

pénzt követel minden meghívottól.

Elég egy kellemetlen telefonbeszélgetés

előző este, vagy a hónapok óta érzékeny

foggyökér hirtelen gyulladása, égő szájpadlás,

nyelési nehézségek, és amikor senki sem hallja,

az álom kristálytiszta nyelvén kimondom

elképesztő vádjaimat azok ellen, akiket

szeretek. Hajnalban, félig ébren, önvédelemből

mentegetem ugyan még őket, hogy ilyen világban

élünk, és mindenkinek van sötét oldala, neheztelésem

nem múlik nyomtalan. Be kéne érnem annyival,

hogy ostoba álom volt, de gyanakodni fogok

örökké, ha anyagi nehézségeit ecseteli. És a titkos

birtok a vízduzzasztóval? Hagyjam, hogy

kihűljön szívem vagy szedjek altatót?

Aludjak, mint a tuskó, ahogyan annyian?

Sati Mookherjee: Mind The Gap!

Oh, believe me, I do.
I mind the crack, the maw, the hole in the sock,
and the defect in the shoe. The pocket of gum

the tartar sticks to. Between grasp

and reach, between this shiny object

and that dull thing, between gravitas and gaudy

wing. Between segura cactus and salty sea.

Within me. Between my various internal densities,

the things I'm convinced of and the things I think.

And the things I think I ought 

to believe. But don't believe, not truly. the gap

between what you want and what I want

you to want. Oh my love, my sweet: Please.

Go on, don't mind me.

Maurice Manning: Two Shadows

The little one belongs to her
and the taller one is mine, though I doubt
she knows the shadows walking hand
in hand ahead of us in the field
are ours. If I walk behind her mine,
without a word, overshadows
all of hers, a magic I think she likes.
And when I walk at her side again,
the two of us return, a giant
and his long-legged little helper,
who’s new enough to walking still
she manages a wobble or swings
a foot in picking the place to put it.
None of this beautiful, secret love
will last. Other shadows will come
along, and she’ll see her own one day
apart from mine. But before those fates
arrive, I’m going to stretch my arms,
and tipping and twirling, I’ll show her how
to turn her shadow into a bird
and rest it softly in the tree,
and afterward, when she sees a shadow,
perhaps she’ll think of birds or me.

Romhányi József: A csodacsiga

Egy csiga azt leste a magas buckáról,
hogy ki jégre megy, elhasal, bukdácsol.
Figyelte csak egyre, dideregve, fázva,
mert érdeklődését roppant felcsigázta.
Majd töprengve egy-két hetet,
alkotott egy elméletet:
- Talpon marad a síkoson,
ki csak araszolva oson.
És hogy bizonyítsa ezt az eszes tételt,
jégre ment, és estig csúszott is egy métert.
Látjátok! Nem esem! Csúszó csoda vagyok! -
szólt ki diadallal, aztán odafagyott.

Andrea Cohen: Bell

There was a bell
that rang

in my dreams.

It was beautiful

and I 

was careful

not to ring it

too loudly--

lest I wake.

Halmai Tamás: Őrangyal

Ha erdőt járunk andalogva,
nagyon vigyázok angyalomra:

tüskébe szárnya ne akadjon,
glóriája fején maradjon,
gyönyörű lelkét el ne hagyja,
gyűrt avarban ne essen hasra,
ha szél kerget, ne nézzen hátra,
érjünk ki együtt napvilágra.

Fényét szem elől nem tévesztem.
Ha eltéved, ki véd meg engem?

Mesterházi Mónika: Törtek

Egy napsütötte januári padon
elmeséli megigazulását.
Néha rám néz, hogy értem-e,

mintha a törtek összeadását

mondaná, válaszra nem vár,

elég, ha nézek, és ha hülyén

nézek, elmondja máshogy is

(nem elég fölül összeadni

meg alul összeadni:

figyelj, vegyünk egy tortát),

nem érdekli, figyelek-e,

csak hogy elmondhassa

- mellesleg értem is -

embertelen magányát,

emberek nyűge nélkül

berendezett világát.

Bihari Csilla Rozália: Most már vigyázni kell

vigyázni kell a szavak sorrendjére
amiket elköszönéskor mondunk egymásnak
és az érintkezési pontokra helyekre is
vigyázni kell a hangok lágyságára
amikor kimondjuk a másik nevét
és figyelni hogy nehogy túlerőltetett legyen
az odasimulás ami egyszerűen melegít
vigyázni kell a közös őszinteség
a bizalom lágy aranyfonalára
a közös tárgyak nevére ahogyan kiejtjük
most már oda kell figyelni
hogy a szokásainkban hol foglal helyet
a másik minden tárgya gondolata szokása
most már vigyázni kell a szent helyekre

Rudy Francisco: Machine

I cannot fix you.
I can only show you

how I use the wrench,

how I turn the bolts,

how I put mistakes

inside a belt and make

them tools,

how I look the

machine in the face,

call it unfinished,

call itt beautiful

and give it

my name.

Balázs Blanka Margit: Az erdő dala

Zöldszínű csendben hallgat az erdő.

Kinyílt az égbolt: fényes esernyő.
Puhafák lombja titkokat őriz,
hallgat a bükk és sugdos a kőris.

Búskomor őszben sárgul az erdő.
Puhafák lombját tépi a szellő.
Őszi színekben hangokat őriz:
pihenne végre juhar és kőris.

Télszínű csendben alszik az erdő.
Szürke világon hószínű kendő.
Puhafák lombja új nyarat őriz:
reszket a mókus, reszket az őz is.

Tavasszal éled újra az erdő,
lombjába bújt egy tollpihe felhő.
Tavaszi fényben fészkeket őriz
Nyárfa, juharfa, bükkfa és kőris.

(a költő 12 éves volt, amikor ezt a verset írta)

Réman Zsófia: szerelmi költészet

én nem tudtam, hogy a szerelem ilyen
almalét venni a sparban
közösen fűszerezni a csirkét
fogkefével várni a másikat

nekem senki se szólt, hogy a szerelem
vasárnap délután nézni, ahogy alszol
miközben kint biciklizni tanul a szomszéd gyerek
és a helyedre feküdni, miután elmentél

azt mondták, héja-nász
azt mondták, gyötrelem
te most mégis lassú folyóként
töltesz fel engem csenddel és jósággal

mire megkérdezném, hogy
ez tényleg csak ennyi-e
színültig vagyok
és forrni kezd a víz

Kürti László: lányos apák

fiús apák meccsekre járnak, hordják a srácokat focizni vasárnap.
állnak az esőben és anyázzák a bírót, vagy nem anyázzák,
de kiabálnak nagyon. a fiús apák tanítják, hogy kell
kötényt adni, lábról levenni, kidolgozni pár ámulatba ejtést.
sok köténytől épül a státusz és bomlanak a fűzők.
„csak nyápic ne legyél kisfiam, a fű zöld, de ragadjanak a csajok,
légy a légypapírra, lábadhoz labda, legeltesd nyájadat,
ha széles már a pálya!”
lányos apák szemközti épületben kerülik a focit, tépett sérót,
nagy dumákat. lányos apák balettra járnak heti kétszer,
és művészetté emelnek minden mozdulatot. barbikról,
sellőkről, szerelemről mesélnek és előrelátásról
meg, hogy a fiúk focizni járnak, és most tanulnak cselezni,
egérutakra lelni két spárga között.
a lányos apák szigorúak szerelemben és a fiús apákkal,
ha nőkről van szó egy kávézóban, strandon. lányos apáknak
udvarolnak a megfontolt, okos fiús apák. de a lányos apák
nehezen szelídülnek.