A macskámnak emberarca van,
és büdös a szája,
a legrosszabb pillanatokban zavar,
avagy a legjobb pillanataimat zavarja meg,
kinek hogy tetszik
nekem egyáltalán nem,
nyávog egyet, egy idegesítőt,
a megnyugtató csendet megtöri,
mert éhes,
vagy kimenne a házból,
dolga van,
belém mélyeszti a körmeit,
mégha óvatosan is,
de belém ne mélyessze senki
a körmeit, mégha óvatosan is,
ő sem,
hiába is mondják, amit mondanak,
hogy a macskák érzékeny állatok,
mert az enyém le se szarja,
mi van velem,
önző, lusta és játékból fog egeret,
egyre csak töröm a fejemet,
hogy kire hasonlít, kit idéz, de hiába,
nem tudok rájönni, mert belényávog
még ebbe is,
a macskám,
csak nézem őt, ő meg visszanéz,
feláll a szőrünk, pislogunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése