nem nehéz észrevenni, hogy az ősz
másként rezeg, mint a többi évszak.
talán a lelkünkben elcsituló zaj,
talán csak egy pohár pálinka teszi.
az élet kedvesen megsimogat,
mint az anya, aki hosszú útra küldi
egyszem gyermekét, és tanácsként
odasúgja, eljött az ifjúságod vége,
most már örökre egyedül maradsz,
egyedül a világ összes bánatával.
a napsütés ritkábban ölel magához,
kérdésedre is csak a szél válaszol.
hulló levelek szegődnek nyomodba,
meztelen ágak karjában sóhajtozol,
de én nem lehetek veled a sóhajban,
sem az első dér kíváncsiságában.
szavaidnak hirtelen súlya lesz,
kudarcaidnak pedig tömege.
sárba taposod a tavasz mosolyát,
és a nyár izzadt gallérját felhajtva
olvadsz bele, az avar alatt bujkáló
milliónyi tél gúnyos némaságába.
ott és akkor megérted, hogy az ősz
miért rezeg másként, mint a többi évszak,
s már tudod, hogy nem a pálinka teszi,
hanem a testedben összegyűlt halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése