Turi Tímea: A légypapír

Mindenki elmegy, miközben én
magamra zárom ennek az országnak
a szárnyas ajtaját. Mint egy folyóba vetett
vasgolyó. Mindegy, hogy véletlen vagy szándékkal
hajították belé: íme, megérkezett.

Egy ezer éve süllyedő hajó.
Számon tartott, hány nemzedék óta nem mentünk el
mi, akik az utolsó pillanatban nem váltják ki a vízumot.
Akik családtörténete egy szabásmintatérkép,
és akik élete az ígéretek fakó sormintája.

Mi azok vagyunk, akik vigyáznak a házra.
A többiek elmennek, ők a boldog könyvelők,
és mi boldogtalanok leszünk, és könyvelők, de itthon.
Olyan nyelvet beszélnek, amit mi nem is értünk,
és olyan nyelven szólunk, amihez nincs közük.

Mi azok vagyunk, akik nem raknak rendet, de akiket mégis
rendben tartanak. Akik tanácsot kapnak és kinőtt ruhát
Nyugatról. Mi azok vagyunk, akik olyan országból várnak hívást,
amelynek nem ismerik a körzetszámait.

A mondatokban lakunk, a történeteinkben,
ha más nem beszél rólunk, az egy utazás -
és mi nem szeretünk utazni.

Nem voltunk, nem leszünk, de itt vagyunk.
Jó tudni, hogy kik fognak elfelejteni.

Michael Lavers: The Happiest Day of Your Life

You wake up and hear rain. You wake up
and think there’s not enough rain, not enough
songs about rain or memories of rain.
Of being numbed or warmed by rain.

You wake up. Your eyes are open.
Lilies in a moss-green bowl. Elms through
the window moving their hands like cellists.
Books exist. And paintings. And pillows.

Blue Mountain and Saddle Mountain.
Abundance Creek. Alpha Centauri. Delft.
The woman in your dream was putting down
a crate of oranges, but then you woke up

remembering there is custard.
There is Verdi, there is smoke-filled
late-fall air. And even joy in what
it feels like to grieve. Wanting to sleep

instead of bear what you must.
Like finishing the best book in the world.
You wake up, wanting to try.
You try. Here in the swirling eddies,

in the dark river of time and decay.
There is rain. There is this day. There is
this day and no other. Praise it with trumpets
and zithers. Praise it however you can.

Joseph Fasano: To a Life in Despair

Don't. Don't go to the bridge.
Don't wake in your coat in the morning light

and carry those stones into the river.

Don't find your father's pistol

in the attic, hidden in the family albums.

Don't. Don't pour the pills

into the whiskey, the walls dissolving

like your childhood. Don't, just don't choose

not to wake.

Stay. Just stay.

Tell yourself you'll do it tomorrow.

You can always walk alone into the darkness.

But not yet. Not yet. Not this soon.

I don't have a reason

to give you. All I have

is the morning, and the autumn wind,

and the child you once were

in the darkness, looking at the new moon

through the ruins, saying

save me, save me, save me,

and the moon looking back

with her vacant

face

saying I promise, I stone-

cold promise

that the face of utter

hopelessness

is the face of something just about to change.

Sárhelyi Erika: Láncra vert órák

Ilyentájt, a mélyülő őszben
meglassul a folyvást futó idő,
mint mikor éppen elmenőben,
az ajtóban megtorpan a cipő,

a távozó kesztyűt, sálat vesz,
a percek is nagykabátba vágynak,
s míg halkan csordogál az eresz,
súlya lesz egyszerre a mának.

Hisz’ minap hajadonfőtt szaladt
még egy szimpla hétköznap délután,
most meg-megáll a felhők alatt
széltől szédelegve és tétován,

nézi, mint zuhan le az este
az esőtől fénylő kövezetre,
s fáradt, súlyos, időtlen teste
mintha megdermedt ólomból lenne.

A tegnap, ha kicsit kilépne,
utolérné a lomha holnapot.
Így kúsznak a napok a télbe,
láncra vert órák csak a nappalok.

Joseph Fasano: Instructions for Having a Soul

Take it out in the rain sometimes.
It has vast, invisible wings that gather dirt

and need rinsing.

When it tries to kill you

that is because you've forgotten

to let it look into someone's eyes

for longer than a minute.

It needs that the way a bee needs nectar

in the early morning dew.

Every so often, take it on a journey.

Let it read long, hard books

and let it stare into the depths of the sea.

Yes, you can give it chips and whiskey

but from time to time let it kneel 

in a place that is holy

like the simple cathedral of the willows.

All it wants is to live, to keep becoming.

Nourish it, and it puts down roots, it opens.

But starve it, and the mind, the flesh is empty;

the world breaks down; symphonies go unwritten;

the rockets fall; the children die

in flames.

Listen. It is not too late

to wake it. Say the names

of the wild, the forgotten things:

bluebird, red wolf, robin; violet, child, clover.

You cannot save the world but you can open

the window for the trapped wren in the cellar.

Read a book to a blind man, to your father.

Tell a child you do believe her anger.

Make your life the first life that you save.

Jónás Tamás: Lassuló zuhanás

cipelem ezt a kisfiút és ő cipelget engem
nagyon féltett kis vacka van eszemben szívemben
öt éves forma meztelen hideg van mégse fázik
szalad az erdőből soha nem érkezik meg a házig
szalad a havas fák közül szaladna a melegbe
de létezik ház és van meleg ami soha nem ereszt be

cipelem ezt a kisfiút kosarat visz így asszony
nem akar mást csak annyit hogy reggelig alhasson
nem akar mást csak jó cipőt ne vérezzen a lába
rettegve gondol rá mi lesz ha eljár iskolába
ül a padok közt földre ül vagy ültetik a földre
nevetnek rajta mert piszkos a nyaka meg a körme

cipelem ezt a kisfiút a lovagot aki a Marcsit
ne tudja még megmenteni mert túl sokáig alszik
konyhai boszorkány sikít krumplit pucol a kislány
fehér szívével érkezik de a lánynak arca nincs már
milyen világba bújhat el ez a hazug a vesztes
ki összevissza ígérget s csak béke időben kedves

miféle kisfiú cipel miféle vallomásig
harminckét éve kínoz egy férfit aki csak ásít
miféle kisfiú lehet ilyen felnőtt fiúból
miféle költő lehet aki hasznot se facsar a szóból
miféle verseket szerel miféle fájdalommal
miféle fa áll a szívében ágakkal sose lombbal

Brian Bilston: Last Minute Christmas Shopping

You get the myrrh, the other two had said -

which was all very well

but it was now nearly six o'clock

and the shops were absolutely rammed

because it was Christmas Eve -

at least it would be in a few centuries

once the annual festival of Christmas had established itself -

and quite frankly, he was tired and fed up

having had one hell of a journey

just getting himself to Bethlehem

what with the saddle rash

and the traffic on the ring road outside Damascus,

and the neck ache from looking up at that star all the time,

and losing that ruby out of his best crown,

and that slightly superior air

Caspar and Melchior would always show towards him

which made him feel like a dullard,

and the fact it had taken him so long to park his camel

that most of the shops had started to close,

and that he kept on losing his bearings,

he'd walked down this street maybe three times already

yet he was still non the wiser,

and neither was he any closer to getting some myrrh

and talking of which,

wjat the hell even was stupid myrrh, anyway?

Shel Silverstein: Mindennel

Kértem egy hotdogot
mindennel,
hiba volt, mert nekem
így nem kell.
Lett benne radír,
és nyakkendős tapír,
és parketta, müzli és csésze,
és papucs meg festék,
ha kell, edd meg, tessék,
én köszönöm, nem kérem mégse.

-- Fordította Borsi Bálint