Sárhelyi Erika: Évszakok a télben

Beleőszülök ebbe a télbe,
hajamba deret lop az idő.
Arcom hideg ostromolta,
kiégett mosoly-temető.
Szemhéjam lehullt falevél,
ajkam kicsorbult, kék penge.
A monoton hulló eső
mintha szívemből eredne.
Két kezem két konok ököl,
tíz ujjam tíz tavaszba ér.
A bőröm alatt lobogó nyár
örök túlélésre ítél.

Ellen Niit: Ha ismerlek gyerekkoromban

Ha ismerlek gyerekkoromban,
biztosan neked ajándékozom
sárga kis hólapátomat,
piros homoklapátomat,
s a csillagokkal telefestett
kék vödrömet,
minden pitypangtól aranypöttyös rétet,
a játszótereket, az ugróiskola krétanégyzeteit,
a fasor minden levelét, a néger gesztenyéket
és a leghosszabb csúszdát,
amit csak ismerek.
A hordókat csorgó ereszek alján,
feketén csillogó vizükkel,
feketén csilladozó, mély vizükkel,
a víz alatt lakó meséket is,
a víz meséit égről, fákról, felhővonulásról,
(a méIyben úsznak, mégis szédítő magasan!)
s arról a furcsa sajdulásról,
amely lehajló tarkómat súrolta,
mint egy madár,
vagy lélek,
vagy golyó.
És azt hiszem,
a sárga mackót,
a szegény, kopott orrú sárga mackót,
minden titkával együtt –
neked ajándékoztam volna azt is,
utána sírdogáltam volna,
magam sem értve:
a veszteségtől-e, vagy örömömben.

-- Fordította: Rab Zsuzsa

Végh Tamás: Megállok egy pillanatra

Öregszel. Érzed
Vénül körülötted a csend is.
Észrevétlenül apróbbakat lépsz.
Meg-megállsz séta közben,
Hallgatni a sarjadó fű neszét.
Átkarolnak a fák.
Csendesülő szívzörejed
Elrejti a lombsusogás.
A maradék idő a tiéd.

Blythe Baird: Too pissed to be sad anymore

I am sitting at home, voice low on the phone
with a sexual assault victims advocate.

She chirps,

The first thing

you need to know

is that you are

not alone.

I tell her, I know. 

That's what I've been

trying to tell you.

Weöres Sándor: Magadat gyógyítsd, ne a társadalmat

Magad szájába rakd az ételt,
erőddel ajándékozz minket.
Magadat, gondozd-fürdesd,
tisztaságoddal ajándékozz minket.
Amíg magadat nem gyógyítod,
ne gyógyítsd a társadalmat.
Amíg magadat meg nem mented,
ne mentsd meg az emberiséget.
Ha önmagát javítaná
száz ember,
ezer,
millió:
a mohók
hiába futkosnának,
a zsarnokok
zászlóért, fegyverért hiába kapkodnának,
puszta levegőt markolnának:
a társadalom meggyógyulna,
az emberiség megmaradna.

Franz Hodjak: Vers, telefon nélkül

A remény gyalog és mezítláb.
Te még el sem
indultál, de ő már
megérkezett. Fogadnunk
kell őt és támogatnunk,
sebzett lábát ápolnunk,
hogy el ne essen.
De ő csak megy, szakadatlan.
A legvégsőkig.
Hogy te elindulhass.

--Fordította: Halmosi Sándor

Joseph Fasano: For a Student Who Used AI to Write a Paper

Now I let it fall back
in the grasses.
I hear you. I know

this life is hard now.

I know your days are precious

on this earth.

But what are you trying

to be free of?

The living? The miraculous

task of it?

Love is for the ones who love the work.

Brian Bilston: Poem

These are tough times for poets.
With the re-introduction of rationing,

many poets are having to live on as little as five similes

and four ounces of metaphor per week.

Haikus have been reduced to twelve syllables.

Brexit has led to a shortage of French villanelles

and Dicilian octaves, while elegy prices

are set to increase by 50 per cent this winter.

Some poets have been forced to burn

their sonnets simply to stay warm;

many can no longer afford to give their poems

more imaginative titles.

And so, think of the poor poets, shivering

in their cedar-clad writing cabins,

wondering where their next rhyme will come from -

and should you have any spare iambs,

odd odes or spent pentameters,

rusting tin cantos or throwaway lines,

please donate them to a Word Bank near you.

Credit card payments will also be accepted at this time.


(on 8th January, 1940, food rationing was introduced in Britain)

Charles Bukowski: újra együtt

a macska belespriccelt
számítógépembe
s ezzel tönkre is
tette.

így elővettem az öreg
író-
gépem.

ez
edzettebb.
túléli a macska
spriccet, a ráöntött sört
és bort,
a cigarettát és
a szivarhamut,
a fenébe is, szinte
bármit.

pont mint én
magam.

isten hozott újra
öregfiú,
mondja az
öregfiú.

-- Fordította: N. Ullrich Katalin

Billy Collins: View from a Bridge

I never thought
of myself
as a little universe
inside a big one
until just now.

Kollár Dávid: Curry

Végre kihalt az utca,
csak a villany zúg halkan,
a konyha sápadt fényében
állsz a gáztűzhely előtt,

szőke hajad gyűrött diadém,
töredezett glória,
a hajszálak
árnyékként szöknek meg
arcod fogságából.

Lassan melegszik a serpenyő,
a fagyasztott zöldségek
megadóan várják,
hogy összeforrjon, ami összetartozik.

Kezed pontos, nem vét egy hibát sem,
évek rutinja, séfkés-metronómod
ritmusára aprítod,
olajon pirítva,
a felszín alatt máris összefőzve.

A gőz jól ismert homályba puhítja arcod,
csak mozdulataid élesek,
ízek, illatok kódolt üzeneteit kevered a lábasban:
kókusztej, paraj, curryfűszer.

A füstölt tofu csak álca, ürügy,
átadjuk magunkat a főzésnek,
puhulunk egymáshoz,
míg végül minden összeáll.

A recept szerint harminc perc alatt készül el,
de valójában évek kellettek hozzá,
az idő lassan, takarékra véve főz.

És te csak kevered, kevered,
háttal az ajtónak,
a konyha sárga lámpafénye
dicsfénnyé nemesül fejed körül,

mert itt zajlik minden,
a gáztűzhely oltárán,
ahogy a serpenyő fölé hajolsz,
tested íve hidat ver.

Így állunk a konyha sápadt fénygőzében,
te háttal, én háttal, két napraforgó,
titkos algoritmus szerint fordulunk el egymástól,
de gyökereink, akár a lábas aljában összeért zöldségek,
szétszálazhatatlanok

Simon Réka Zsuzsanna: Szia, nagymama!

Szia, nagymama!
Képzeld,
tegnap elővettem a süteményreceptes füzeted.

Anya szigorú felügyelete alatt

megsütöttem belőle a televíziós szeletet,

mert azt úgy szeretted.

Anya azt mondta,

most büszke lennél rám,

de én tudom,

mindig az voltál.

A virágaidat nem felejtem el megöntözni,

és a tőled kapott könyveimre is vigyázok.

Igazad volt, nagymama,

bárhol is legyek,

mindig magamban hordozlak.

Anna Kamieńska: The Moment of Reconciliation

Take in your hand the gray wafer of day
for the moment of reconciliation has arrived

Let there be reconciled

apple with knife

tree with fire

day with night

laughter with sobbing

nothingness with body 

Let there be reconciled

loneliness with loneliness

-- Translated by Grazyna Drabik and DAvid Curzon

Lucille Clifton: i am running into a new year

i am running into a new year
and the old years blow back
like a wind
that i catch in my hair
like strong fingers like
all my old promises and
it will be hard to let go
of what i said to myself
about myself
when i was sixteen and
twentysix and thirtysix
even thirtysix but
i am running into a new year
and i beg what i love and
i leave to forgive me