Szemed kék, és mikor nevetni kezdesz,
lágy derűjében virágjai nyílnak
a hajnalfénynek, amelyet magába
nyel a tenger, a tikkadt.
Szemed kék, és mikor könnyeid hullnak,
minden áttetsző könnycsepp olyan, mintha
harmatcsöppektől hajolna szelíden
az ibolya lágy szirma.
Szemed kék, és mikor mélyéből énrám
ragyog egy fényes, eszmélkedő szikra,
mintha a délutáni égre szállna
egy odatévedt csillag.
(Simor András fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése