Elszökött szavak
tértek meg hozzám éjszaka.
Nehéz volt nélkülük élnem.
Hiányuk már-már beteggé tett,
mégsem indultam keresésükre.
Hagytam, hogy kószálják ki maguk,
ütközzenek meg nélkülem,
én ismerkedem addig a némasággal.
De nem némaság volt ez,
inkább a tudat űrében trónoló Semmi.
A kifejezhetetlenség állapota.
S most, hogy ugrásra készen,
agyamban-torkomban rejteznek megint,
vajon kimondhatom-e őket újra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése