About the state of economy :-)

Hi everyone,

another year has gone by and after more than 1100 blog entries and over 35000 blog views here I am celebrating the 2nd anniversary of the blog.

These are the "most wanted" poems:
1. Mario Benedetti: In defence of joy
2. Fleur Adcock: For Heidi with blue hair (especially for teenagers :-)

3. Wendy Cope: Two cures for love (one of those greate two-liners, and sooooo true :-)
4. Wislawa Szymborska: A little girl tugs at the tablecloth (very funny, especially if you have a baby in the family)
5. Christopher Poindexter: She buried her ears...
6. Pablo Neruda: Ode to the happy day
7. Octavio Paz: Two bodies
8. Mario Benedetti: Tactic and strategy
9. Pablo Neruda: A legszomorúbb vers (Puedo Escribir in Hungarian)
10. Wislawa Szymborska: We knew the world backwards and forwards

So as you see, from the ten most read, five come from Spanish speaking countries, but never in the original language, even though the Spanish version is also available on my blog.
Nobel Prize winner Polish poet Wislawa Szymborska still holds two places from the ten, just as Mario Benedetti and Pablo Neruda does.

Visitors still come from all over the world, like Bahama Islands, Trinidad and Tobago, Zimbabwe, Katar, Mauritius, Ghana, Guadalupe... Of course most of the visitors arrive from the US, Hungary, Russia, UK and Germany.

Recently I changed a little the routine: Wednesdays and Saturdays are for Hungarian poems while the rest of the weekdays are for English ones. Later I might return to posting contemporary latin-american poetry in Spanish and in English. Or who knows, I might give terrain to poetry in other languages.

Thank you for your attention, hope to see you around in the future, too :-)

Robert Bly: Things to Think

Think in ways you've never thought before.
If the phone rings, think of it as carrying a message
Larger than anything you've ever heard,
Vaster than a hundred lines of Yeats.

Think that someone may bring a bear to your door,
Maybe wounded and deranged; or think that a moose
Has risen out of the lake, and he's carrying on his antlers
A child of your own whom you've never seen.

When someone knocks on the door,
Think that he's about
To give you something large: tell you you're forgiven,
Or that it's not necessary to work all the time,
Or that it's been decided that if you lie down no one will die.

Diane Ackerman: The great affair

The great affair, the love affair with life,
is to live as variously as possible,
to groom one's curiosity like a high-spirited thoroughbred,
climb aboard, and gallop over the thick, sun-struck hills every day.

Where there is no risk, the emotional terrain is flat and unyielding,
and, despite all its dimensions, valleys, pinnacles, and detours,
life will seem to have none of its magnificent geography, only a length.

It began in mystery, and it will end in mystery,
but what a savage and beautiful country lies in between.

Mark Nepo: So much is carried

(for Saba)

When just a pup, I took her into winter.
While Paul photographed the heavy snow,
she, having never run free, circled wildly,
her little nose caked with white.

She slipped and broke the ice. I can still
see her puppy face underwater, looking
for a way out, her tiny paws swatting
at the thick clear deep.

With no thought, I was waist high and
wet, sweeping her into the air. She flew
a good twelve feet and landed with a thud.
She shook and started to shiver. We rubbed
her down for two hours, blowing her with
an old hair dryer. I held her in my shirt,
near my heart, the whole way home.

I'm fourteen years and seven states away
and she has died. My first dog. I close
my eyes and there she is, grown,
sniffing the air in an open field,
smelling things I couldn't even sense.

How many times I've played that day
in the pond: her struggle underwater,
her drying on my chest.

How much that day has shaped my art:
always jumping in and sweeping what
has been baptized in the deep back
into the world, always holding it
near my heart. As if my life
depends on it.

Csen Jü Ji: [Kertemben kinn...]

Kertemben kinn
egy költemény
szállt le az ösvényre elém,
Szédültem a meglepetéstől.
Szívem derült.
A rím s a ritmus hálójával
iramodtam mindjárt utána.
De elrepült.

Rumi: The way wings should

What will
our children do in the morning?
Will they wake with their hearts wanting to play,
the way wings
should?

Will they have dreamed the needed flights and gathered
the strength from the planets that all men and women need to balance
the wonderful charms of
the earth

so that her power and beauty does not make us forget our own?

I know all about the ways of the heart - how it wants to be alive.

Love so needs to love
that it will endure almost anything, even abuse,
just to flicker for a moment.  But the sky's mouth is kind,
its song will never hurt you, for I
sing those words.

What will our children do in the morning
if they do not see us
fly?

Dan Edwards: For Louise Bogan

“Poems came rarely and at a cost.”
                                        Wendy Hirsch writing of Louse Bogan

Like children.
Like love,
          the kind that turns night magic.
Like truth
          that settles to the center and stays
                    forever.

Erdős Virág: Na most akkor…

...mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe.

Nathalie Anderson: The Miser

First night together, and he said “Don’t –
don’t ever, don’t you ever write about
me.” First thing from his mouth, and it took
her breath: he saw how she was capable,
saw what words – her words – might do.
Scraped his nails down the pale silk skin
of her fore-arm. “Don’t write about this,” he said
and bent her little finger back. She felt
like she’d swallowed gold: all that sick wealth
inside her that she’d never get to spend.

Charles Potts: The (K) Celtic Triad

In the forests and on the beaches of Northwestern Europe
Before God and Caesar in any order got to them
The Celtic Triad had a king in the middle
Flanked by jester in charge of jokes
And a poet to make sure that the truth
Didn’t escape unnoticed.
Beware of role confusion.
Kings are in charge of the messy business of
Life and death.
Jesters charge the immune system with the unholy
Humor of it all.
Poets will make you weep
Just when you need to be most strong.
The real danger is from jokers who think they're poets.

Nazim Hikmet: Újra te

Benned én a kikötő felé haladó hajó nyugalmát,
Benned én a felfedezők játékszenvedélyét szeretem,
Benned én a távozást,
Benned én a lehetetlent szeretem.
Beleveszni szemedbe, mint napsütötte erdőbe,
s a vadász étvágyával verejtékes-véresen
húsodba harapni dühös-éhesen. -
Benned én a lehetetlent,
de nem a kétségbeesést szeretem.

(Eörsi István fordítása)

Radovan Pavlovski: Song

Do not make me your prey.
Choose another battle,
for I am your soldier
with your greatest and least force.
Leave me in the battle fields
and in the pastures
to sing you.
Do not make me your game.
On a journey farther than time
you are my heart's love child,
returning your body to love.
And, in the vacant places it sings.

(translated from Macedonian by Nola Garrett and Natasha Garrett)

Anne Coray: Adjectives

Adaptable, capable of changing mountains,
they can become lightning
if there is a lightning flash.

I like them—why not—?
for their verisimilitude,
their eagerness for attachment. Be careful!

Warns Basho: avoid adjectives of scale,
you will be happier. Exactly.
And “buds of snow” may be better than saying
the snow is new.

Lucian Blaga: Cseppkő

Hallgatás a lelkem -
moccanatlan állva, békén,
mint aszkéta-szikla,
úgy tűnik nekem,
hogy óriási barlang cseppköve vagyok,
s az ég maga a barlangboltozat.
Csipp,
csepp,
csöpp - békesség
és fények csöppje hull rám
szüntelen az égből,
és bennem megkövül.

(Fordította: Lengyel Ferenc)

Paul Éluard: És egy mosoly

Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom
Mindig marad
A bánat mélyén is egy nyitott ablak
Egy ablak mely világos
Mindig marad egy álom ami virraszt
Vágy betölteni csillapítni éhség
Egy jó egy tiszta szív
Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz
És figyelmes szemek
S egy élet amit meg kell osztani.

(fordította: Somlyó György)

Rab Zsuzsa: Otthagyott városomban

Valaki énhelyettem itt maradt.
Elcseréltem vele a sorsomat.
Futamoz álmosan a zongorán,
temetőbe sétál ki délután,
gyereket pólyáz, szekrényben matat.
Valaki énhelyettem itt maradt.

Az énnekem szánt sorsot pergeti.
Ezt a kisutcát hagytam itt neki,
ezt az ecetfát nyarai felett,
hitvesi ágyat, dombos szigetet,
halálig-biztos társat hagytam itt,
ki ősszel rá meleg kendőt terít,
keresztelőket, temetéseket,
boros-toros, bő nevetéseket,
víg névnapokat, apró gondokat,
sereg rokont, derék utódokat,
lángok falta, vad esztendők helyett
tisztes nyugalmú, hosszú életet,
s csak néha egy névtelen sajdulást:
ezt akarta - vagy mást? Valami mást?...

Valaki énhelyettem itt maradt.
Küszöbére csempésztem sorsomat.
Ha tudna rólam, hogy gondolna rám?
Nem merek benézni az ablakán.

Helen Pavlin: Metamorphosis Of The Poet

Kangaroos, they say,
have the most efficient
water-conservation system.
You see them sip the dew
and know they’ll not waste good water
flushing out their kidneys.

From novel to short story
to poem
I now require to distil
in ever more concentrated form.

In this age of conservation,
will there be those who want
the sparse
pellets of uric acid
I now produce?
Or do they only wish
to study the precise calibre of hair,
the porosity of bone
the fox-scats
which yield
biography,
appetite and habitat?

Frugal of future life, too
the kangaroo always carries
a foetus
ready to grow or not
as conditions permit.
Like a poem.

Helen Pavlin: Open season

to know someone who writes
is to be like fish in a stream
and not know whether to expect
gill-tickling
or belly-up blasting

Sárhelyi Erika: Foto-gráf

Elmém sötétkamráját magamra zártam,
nem nyithat rám, csak a kósza gondolat.
Mint fotós, ki vár a bíbor félhomályban,
úgy ülök a törtfehér lámpafény alatt.

Szavak a papíron - lélek a tükörben.
Az ihlet apránként zárt sorokba szédül.
Ezernyi összegyűrt negatív köröttem -
s csak pár kép marad, mi versbe szárad végül.

Nizar Quabbani: In the summer

In the summer
I stretch out on the shore
And think of you
Had I told the sea
What I felt for you,
It would have left its shores,
Its shells,
Its fish,
And followed me.

A.S.J. Tessimond: Meeting

Dogs take new friends abruptly and by smell,
Cats' meetings are neat, tactual, caressive.
Monkeys exchange their fleas before they speak.
Snakes, no doubt, coil by coil reach mutual knowledge.

We then, at first encounter, should be silent;
Not court the cortex but the epidermis;
Not work from inside out but outside in;
Discover each other's flesh, its scent and texture;
Familiarize the sinews and the nerve-ends,
 The hands, the hair - before the inept lips open.

Instead of which we are resonant, explicit.
Our words like windows intercept our meaning.
Our four eyes fence and flinch and awkwardly
Wince into shadow, slide oblique to ambush.
Hands stir, retract. The pulse is insulated.
Blood is turned inwards, lonely; skin unhappy ...
While always under all, but interrupted,
Antennae stretch ... waver ... and almost ... touch.

Tóth Krisztina: Metró

Hátulról öregember, elölről fiatal férfi.
Megy ki az emlékezetből a mozgólépcsőn.
Ma, mikor vele álmodsz, nem is érzi.
Holnap majd hátrafordul, de későn.

Hátulról fiatal férfi, elölről soha többé
nem szabad kezdeni a felénél fölébredve.
Ijesztő gyengédség rántja össze
a szívet így is: kihagy egy hosszú percre.

Ki teszi jóvá, ami jó volt,
kever egy arcba ennyi titkot?
Lélegzik fent az elfogyó hold,
mire kijutsz, már senki sincs ott.

Marc Kelly Smith: Kiss it now

If you need to kiss it,
Kiss it.
If you need to kick it,
Kick it.
If you need to scream it,
Scream it.

But kiss it, kick it, scream it
Now.

If you need to leave it,
Leave it.
If you need to love it,
Love it.
If you need to hold it,
Hold it.

But leave it, love it, hold it
Now.

If you need to squeeze it,
Squeeze it.
If you need to spill it,
Spill it.
If you need to tell the world
You've got more to you
Than the world has as of yet
Allowed you to be,

Then be it, tell it, spill it,
Squeeze it out of each instantaneous moment.
Make the juice, the jive, the jazz, the jism,
The mysticism that ism you!

Grab at the moon!
And hold the stars hot inside your head.

'Cause now is all there ever was
And all there ever will be.

So kiss it, kick it, scream it
Now!

Langstone Hughes: Oppression

Now dreams
Are not available
To the dreamers,
Nor songs
To the singers.

In some lands
Dark night
And cold steel
Prevail
But the dream
Will come back,
And the song
Break
Its jail.

Petri György: A költészetről

Mikor helyzetek és gondolatok
világosan egymásra utalnak,
de anélkül, hogy vissza lehetne
vezetni egyiket a másikára:

s ha szó sincs
következtetésről, se szükségszerűségről,
mint fák a gyökerükre
mégis úgy utal
egyik a másikára

– megfoghatatlanul:
akkor a költészet elérte célját.

Wayne Myers: Making curtains

When we were together
it reminded me of how it felt
to be with one who cared about me
We know better now

When you left me
you couldn't even take the time
to double check
make sure I knew
that it was over -
So I did not know

When - next day - those bastards mugged me
and I rang you, needed comfort
you were way too busy . . .
Making curtains

Now
if I could only delete your memory
from my mind
as easily
as I deleted your number
from my phone

Esther Morgan: Orbit

Just because I’m no longer visible
to the naked eye

doesn’t mean
I’m not still here,

that some kind of life
isn’t viable.

Magnify, and you’ll discover
how I shadow my time

like that wobble of light
from a distant star

that proves the unknown
planet’s existence –

its year-long days,
its hypothetical water.

Kemény Lili: Titkosírás

az első hó megmaradt az utcában
parkoló autókon és én éjjel
ráírtam sorban a motorháztetőkre
a titkaimat: húsz nevet

húszból hatot csak monogramig
mertem írni öthöz visszaszaladtam és
betemettem nyolc reggelre már
kiparkolt és másik állt a helyén

a te neved ott maradt új hó hullott rá
az az autó nem indult el többet
pedig azelőtt négy tengerpartig jutott el
(ebből egy óceán)

csak állt tovább a sarkon és pár hónapja
le is takarták, már a rendszámára
sem emlékszem, de a hó talán még
nem olvadt el a ponyva alatt

Kiss Judit Ágnes: Születésnapom

Az éveket nem számolom,
padlásra való ócska lom
csak egy
halom.

Sokáig voltam oktató,
diplomákat lobogtató
kevély
személy,

míg olvasták egy versemet,
és attól kapott vérszemet
a sok
szemét.

„Leírta, hogy fasz? Mit van itt?
Mi lesz, ha még ez is tanít?
Az is-
tenit!"

Ki vágyna bár, azér' se kúr,
nem védett meg az érsek úr,
azér'
se kár:

tanítok így is, meglehet,
még nem is volnék meglepett,
hiszen
haszon,

ha ír az ember néhanap,
az olvasó meg ráharap -
szerény
erény.

Bár meghűlt már a szenvedély,
érezni még (a kedvedér')
lehet
lehét,

s maradt még egy kis plusz parázs,
hevít majd éltem zúzmarás
telén
talán.

A világ így ér végire,
de rajta hagytam némi le-
nyomat
omat.

Wayne Myers: Bad Poetry

bad poetry
like bad sex
conceals weak promises
of improvement
in time
results in proportion
to the work put in
and this
cruel truth:
sometimes
all you can do
is cross it out, tear it up
and start all over
again

Reményik Sándor: Hangszerek

Van költő, kinek lelke hegedű
És játszik rajt' egy lány,
A hegedűt kis álla alá tartja,
És játszik rajta, ahogy kedve tartja,
Van költő, kinek lelke hegedű
És játszik rajt' egy lány.

Van költő, kinek lelke kürt
És riadót az Idő fúj bele,
És hangját szikla-lelkek verik vissza,
És hangjával egy ország lesz tele,
Van költő, kinek lelke kürt.

S van költő, kinek lelke aeolhárfa,
És nem nyúl hozzá kéz,
Csupán a szél, mely végtelenből jő,
És végtelenbe vész.
Van költő, kinek lelke aeolhárfa.