Az éveket nem számolom,
padlásra való ócska lom
csak egy
halom.
Sokáig voltam oktató,
diplomákat lobogtató
kevély
személy,
míg olvasták egy versemet,
és attól kapott vérszemet
a sok
szemét.
„Leírta, hogy fasz? Mit van itt?
Mi lesz, ha még ez is tanít?
Az is-
tenit!"
Ki vágyna bár, azér' se kúr,
nem védett meg az érsek úr,
azér'
se kár:
tanítok így is, meglehet,
még nem is volnék meglepett,
hiszen
haszon,
ha ír az ember néhanap,
az olvasó meg ráharap -
szerény
erény.
Bár meghűlt már a szenvedély,
érezni még (a kedvedér')
lehet
lehét,
s maradt még egy kis plusz parázs,
hevít majd éltem zúzmarás
telén
talán.
A világ így ér végire,
de rajta hagytam némi le-
nyomat
omat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése