Kilométereken át rugdostam egy kavicsot
magam előtt. Hazáig vittem, aztán kinnhagytam
a lábtörlőn, az összegömbölyödve alvó
szelíd szörny mellett, aki szintén hazáig követett.
Valami évszázadok óta rothad a szobámban.
Megnézném, mi az, de félek, hogy olyasmi,
amit már túlságosan megkedveltem.
Ez az egész olyan, mint egy játék,
amiben nem lehet veszteni.
Ezért nyerni sem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése