2015. január 17., szombat

Simon Márton: Véletlenül jó

A játék lényege egyszerű, be vagy zárva. Csak át kell
kutatnod a helyet, ahová. Amit találsz, annak
segítségével jutsz ki. Keress mindenhol,
jegyezz meg mindent. Például ha a földön talált hajtűt
bedugod a konnektorba, és ettől zárlatos lesz,
vörösen kigyullad egy pótlámpa, és ebben a fényben
megjelenik a falon egy szó, amit ha beírsz
az asztalon várakozó laptopba, kapsz egy számsort
válaszképp. Egy dátumot, amivel kinyílik
egy ajtó számzára. És már kint is vagy. Ilyet játszunk,
a gép előtt fekve, kijutóst, egyiket a másik után,
egész éjszaka, a neten, mindjárt fél öt.
Ma békén hagyjuk a sötét, zárlatos szobákat
egymásban, ma véletlenül boldogok vagyunk.
Ha elég lenne a plafonra felnézni, mert már
ott a dátum, ma eloltanám a lámpát,
még ne lássam. Most olyan, mintha ezek
nem is mi lennénk. Mit mondasz majd erről.
Mit mondhatnék. Megjegyeztem mindent,
bár a valóságban úgyse jó semmire.
Reggel lesz mindjárt, hét múlt, csak tél van,
ez még a miénk, látod, kereshetsz bárhol,
a sötétség voltam, most múlok el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése