Ron Koertge: Fault

In the airport bar, I tell my mother not to worry.
No one ever tripped and fell into the San Andreas
Fault. But as she dabs at her dry eyes, I remember
those old movies where the earth does open.

There's always one blonde entomologist, four
deceitful explorers, and a pilot who's good-looking
but not smart enough to take off his leather jacket
in the jungle.

Still, he and Dr. Cutie Bug are the only ones
who survive the spectacular quake because
they spent their time making plans to go back
to the Mid-West and live near his parents

while the others wanted to steal the gold and ivory
then move to Los Angeles where they would rarely
call their mothers and almost never fly home
and when they did for only a few days at a time.

Robert Hass: A Story About the Body

The young composer, working that summer at an artist's colony, had
watched her for a week. She was Japanese, a painter, almost sixty, and
he thought he was in love with her. He loved her work, and her work was
like the way she moved her body, used her hands, looked at him directly
when she made amused or considered answers to his questions. One
night, walking back from a concert, they came to her door and she
turned to him and said, "I think you would like to have me. I would like
that too, but I must tell you I have had a double mastectomy," and
when he didn't understand, "I've lost both my breasts." The radiance
that he had carried around in his belly and chest cavity--like music--
withered, very quickly, and he made himself look at her when he said,
"I'm sorry. I don't think I could." He walked back to his own cabin
through the pines, and in the morning he found a small blue bowl on the
porch outside his door. It looked to be full of rose petals, but he found
when he picked it up that the rose petals were on top; the rest of the
bowl--she must have swept them from the corners of her studio--was
full of dead bees.

Tolnai Ottó: Gyümölcsszállítmányok az éjszakában

Éjfél után felriadok
Mintha felszaladt volna a lázam izzadok
Lerázom számba teszem a kis lázmérőt
És kiállok így meztelen a balkonra
Hatalmas sötét teherautók
Sátruk elöl-hátul felcsavarva
A gyümölcsszállítmányok
Hamvas bőrükön harmat
Az intenzív gyümölcsillat ébreszthetett fel
Ma talán végre valami jeges húsú
Uj gyümölcs is érkezett
Amiben mint egy prizmában
Átrendeződik hiányos fogsorunk
Ismét lerázom a hőmérőt
A pohárba teszem
És mellette a rádión cédulát hagyok
"Reggel én megyek piacra"

Peter Pereira: Anagrammer

If you believe in the magic of language,
then Elvis really Lives
and Princess Diana foretold I end as car spin.

If you believe the letters themselves
contain a power within them,
then you understand
what makes outside tedious,
how desperation becomes a rope ends it.

The circular logic that allows senator to become treason,
and treason to become atoners.

That eleven plus two is twelve plus one,
and an admirer is also married.

That if you could just rearrange things the right way
you’d find your true life,
the right path, the answer to your questions:
you’d understand how the Titanic
turns into that ice tin,
and debit card becomes bad credit.

How listen is the same as silent,
and not one letter separates stained from sainted.

Richard Kenney: Poetry

Nobody at any rate reads it much. Your
lay
citizenry have other forms of fun.
Still, who would wish to live in a culture
of which future anthropologists would say
Oddly, they had none?

Pálfy Julianna: Itt és ott

Siklom, siklom, siklom
az álom hangtalan képein át.
Részese is vagyok meg nem is
a történéseknek.
Az ébredés - megváltás és kiábrándulás.
Hová tartozom én egyáltalán?
Ide, ahol minden reggel,
mint egy bábfigurát
idegszálaimmal fogva
felránt hús-vér valóm?
Vagy oda a szürke, testnélküli,
érzelmekkel teli semmibe?

Itt fázom és félek.
Ott nincsenek illatok.

Kiss Judit Ágnes: A tesó

Ha nincs tesód, szerezz magadnak!
Tesótlan élni nem lehet.
Tulajdonképp alkalmas bárki,
Ha ehhez eléggé szeret.
Tesóvá válhat Béla bácsi,
A nagyfogú szomszédgyerek,
Mindegy, hogy szeplős, szőke, barna,
Hogy fiú vagy lány, egyre megy.

Ha van tesód, az el nem árul,
A bajban ott marad veled,
Még akkor sem utál örökké,
ha egyszer-kétszer megvered.
Csak a tesóddal élheted túl
A dögunalmas perceket,
S elég egy poén békülésként,
Ha szörnyen összevesztetek.

Tesódnak elmondhatod azt is,
Hogyha anyának nem mered,
Hogy kihallgattad Lujza nénit,
Vagy szimuláltál egy hetet.
Ha van tesód, légy hálás érte,
Minden bokorban nem terem,
Ha nincs, vérrel fogadj örökbe,
Mert nem lehetsz testvértelen.

Frank O’Hara: Morning

I've got to tell you
how I love you always
I think of it on grey
mornings with death

in my mouth the tea
is never hot enough
then and the cigarette
dry the maroon robe

chills me I need you
and look out the window
at the noiseless snow

At night on the dock
the buses glow like
clouds and I am lonely
thinking of flutes

I miss you always
when I go to the beach
the sand is wet with
tears that seem mine

although I never weep
and hold you in my
heart with a very real
humor you'd be proud of

the parking lot is
crowded and I stand
rattling my keys the car
is empty as a bicycle

what are you doing now
where did you eat your
lunch and were there
lots of anchovies it

is difficult to think
of you without me in
the sentence you depress
me when you are alone

Last night the stars
were numerous and today
snow is their calling
card I'll not be cordial

there is nothing that
distracts me music is
only a crossword puzzle
do you know how it is

when you are the only
passenger if there is a
place further from me
I beg you do not go

Dunajcsik Mátyás: Zsebszárnyak

most vettem őket szinte még meleg
azt mondta a fickó neki nem kell
emlegetett valami földet meg eget
de mondtam hogy adja aztán húzzon el

végül levette szépen megmutatta
sajnos jobbra félrehúz kicsit
de ha balról itt úgy megcsavarja
észre se lehet venni nincs baj itt

megvettem dögölj meg ennyit egy szarért
zsebrevágtam aztán metróztam el haza
nem is volt drága mégsem ha elrepít
jó vétel lehet hogy neki volt igaza

aztán persze nem próbáltam azóta se
milyen hülye ötlet hol is hordanám
ha van az embernek repüléskényszere
miért akkor múlik el amikor ott a szárny

Langston Hughes: Tired

I am so tired of waiting.
Aren’t you,
For the world to become good
And beautiful and kind?
Let us take a knife
And cut the world in two—
And see what worms are eating
At the rind.

Hal Sirowitz: The Joke That Got No Laughs

You should have enough courtesy
to laugh after I tell a joke, Father said,
even if you don’t find it funny.
You might find it funny later.
It’s like you’re giving me
your laughter in advance. You
shouldn’t be asking me to tell you
where the punch line was. It’s
always at the end & my joke
was no exception. I apologize if I
didn’t tell it as well as I had heard it.
Or maybe it was the audience
that was at fault. You just didn’t
get it. It might have been too low brow.
Maybe I should just find another family
to tell it to. I chose mine because
of the convenience. But I might have
done better if I had told it next door.

Szabó T. Anna: Au lecteur

Te
olvasó,
ki fürdesz a szavakban,
és spórlásból vagy éppen kényelemből
más használt vizében mosod magad,
a nyelv őseleméből kiszakított
tűrhetően szűk térben
nem feszengsz?

Mit remélsz?
Felfrissülést?
Tisztaságot?

Ha kellemesen melenget,
elég?

Elnyúlsz benne,
és kitöltöd egészen.

Ha kád a vers - kilépve
meztelen vagy.

Linda Goodman: The Fish Meets the Water Bearer

We searched for each other
in the most unlikely places,
among the most unlikely people,
and when our paths finally crossed,
it was for reasons so entangled
in our daily bread,
and the usual trespasses
that we might not even have noticed,
except for that faint quiver of wonder
like a passing chill from the night air.
We loved
and the closest we’ve come to explaining why,
is because it was you,
and because it was I.

Radnóti Miklós: Aludj

Mindig gyilkolnak valahol,
lehunyt pilláju völgy
ölén, fürkésző ormokon,
akárhol, s vígaszul
hiába mondod, messzi az!
Sanghaj, vagy Guernica
szivemhez éppen oly közel,
mint rettegő kezed,
vagy arra fenn a Jupiter!
Ne nézz az égre most,
ne nézz a földre sem, aludj!
a szikrázó Tejút
porában a halál szalad
s ezüsttel hinti be
az elbukó vad árnyakat.

Lackfi János: Tanácsok kezdő nyelvhasználóknak

Sose mondd, hogy kötve hiszed,
mert lekötöz a gyerek,
se azt, hogy csipkedje magát,
mert csíp magán nyílt sebet.

Sose mondd, hogy villamosról
éppen leszállni akarsz,
mert a gyerek úgy lelök majd,
szállsz, és százfelé szakadsz.

Sose mondd azt, hogy ma sajnos
lefújjuk a nagyikát,
mert a gyerek légyirtóval
végbevinni nekilát.

Sose mondd, hogy valamitől
falba vered fejedet,
mert a gyerek megfog és a
vakolatba vereget.

Sose mondjad a gyereknek,
azt, hogy törje a fejét,
mert majd kalapáccsal veri
koponyáját szerteszét.

Sose mondd, hogy a szemedet
kevés pénzzel szúrták ki,
mert a gyerek fog egy nagykést,
és nekiáll szurkálni.

Egyáltalán, a gyereknek
semmit se mondj, ha lehet,
mert szó szerint vesz majd mindent.
Humora nincs. Csak neked.

Shel Silverstein: Recipe for a Hippopotamus Sandwich

A hippo sandwich is easy to make.
All you do is simply take
One slice of bread,
One slice of cake,
Some mayonnaise
One onion ring,
One hippopotamus
One piece of string,
A dash of pepper –
That ought to do it.
And now comes the problem…
Biting into it!

Kiss Judit Ágnes: Anya ruhája

Anyának van egy virágos ruhája,
Anya ruháján virít a tavasz,
Mikor esténként végre ölbe vesz,
Ráhajtom a fejem a sok virágra.

Anya ruhája illatokkal telve,
Zöld záporok és langyos, kék szelek.
A derekán fut egy bársonyszalag,
Mit vetkőzéskor old ki énekelve.

Anyának volt egy virágos ruhája,
Anya ruháján virult a tavasz,
És elcsitult bennem minden panasz,
Ha ráborulhattam a sok virágra.

Azt a ruhát nem láttam soha többé.
Elvásott? Vagy kihízta? Nem tudom.
De jöhet tél vagy bármi borzalom,
Anya ölében tavasz lesz örökké.

Finy Petra: Álomfaló

Néha jó lefeküdni, például, ha lekváros muffin volt vacsorára,
A legjobb dolog, ami a szájba kerülhet,
És azzal a gondolattal alhatok el,
Hogyha éjjel bármikor felébredek,
Nem halok éhen,
De ha nem számíthatok süteményre,
És apa is inkább morog álmában, mint horkol,
Ujjai pedig peregnek, mint aki horgol,
Anya meg csak szomorúan sóhajt,
Úgy, mint aki gyertyákat szeretne
Elfújni, de legalább ezret vagy még annál is ezrebbet,
Mintha mindenki érezné,
Hogy közeledik az álomfaló,
Ilyenkor igazából nem is tudom, mi a teendő,
A paplan alá bújjak
És a párnába túrjak,
Mint egy kisfiú,
Vagy csak szuszogjak egy jelentőségteljeset,
Mint egy férfi,
Ráadásul a legnagyobb baj az álomfalókkal az,
Hogy mindig éhesek,
És még arra is képesek,
Hogy megzabálják a hintás álmomat,
Amiben olyan magasra emelkedek,
Hogy a vadludak bevesznek a v-betűjükbe,
De még azt az álmomat is behabzsolná szerintem,
Amikor Apa a rét közepén térdel,
Széttárt karokkal,
És azt játsszuk, ki hány virágillatot ismer fel,
Azért fontos a karkihajtás,
Mert a tüdőkapucnitás így sokkal nagyobb,
Persze mindig én nyerek,
Mert a gyerekek szaglása,
Majdnem olyan jó, mint a kutyáké,
Apa meg majdnem lenyel egy pillangót,
Úgy kacag, miközben engem ebnek elképzel,
És nagyon tetszik a kép neki,
Hát ez a két álom a kedvencem,
És ha ezekre fáj a foga az álomfalónak,
Én bizony a kis kardomat belédöföm,
Mert ezek nélkül az élet,
Olyan, mint egy vak állat,
Aki nem látja,
Hogy a ketrec ajtaja régóta nyitva.

Linda Pastan: Because

Because the night you asked me,
the small scar of the quarter moon
had healed—the moon was whole again;
because life seemed so short;
because life stretched before me
like the darkened halls of nightmare;
because I knew exactly what I wanted;
because I knew exactly nothing;
because I shed my childhood with my clothes—
they both had years of wear left in them;
because your eyes were darker than my father’s;
because my father said I could do better;
because I wanted badly to say no;
because Stanley Kowalski shouted “Stella…;”
because you were a door I could slam shut;
because endings are written before beginnings;
because I knew that after twenty years
you’d bring the plants inside for winter
and make a jungle we’d sleep in naked;
because I had free will;
because everything is ordained;
I said yes.

Peter Bland: I left this morning

I left this morning saying ‘I love you’
as if setting out for some unknown country
instead of the corner shop. I wanted
you to be sure, in case
this time – out of, say, 10,000 departures
I never made it back: although
after 50 years together, 2 countries,
3 children, and several former journeys
that would put this one to shame
you’d think there’d be no need to pause
on my own doorstep, suddenly afraid
of the distance between us, of your absolute beauty,
of the growing aloneness when I clicked the latch.

Ellen Niit: Jó hinni

Jó hinni
hogy van néhány apró csoda
és tudni néhány kis dalt
fejből.

Nagy csoda
ugyanis csak ritkán fordul elő
és áriát sem tudsz énekelni
fejből.

Mi baj lesz ha kis zsoltárt
dúdolsz
hogy megteljen
néhány üres pillanat.

A nagy csoda
elosonhat melletted.
De a kicsi
örökkön ott marad.

-- Fordította: Dabi István

Tom Chandler: Ten degrees

How beautiful the sun as it skims
across the air in the hush of ten degrees,
disc of palest yellow hope along a sky

of circumstance; how beautifully we watch it fall,
the random tern, forgotten mole,
the infant tree inside rough winter bark.

How beautiful this frost, female fingers
tracing down the glass, how beautiful
this world too cold to criticize itself;

how beautiful Earth’s creatures are, happy
and forever safe from the only perfect tragedy,
which is of course to never have been born.

Dorianne Laux: How It Will Happen, When

There you are, exhausted from a night of crying, curled up on the couch,
the floor, at the foot of the bed, anywhere you fall you fall down crying,
half amazed at what the body is capable of, not believing you can cry
anymore. And there they are, his socks, his shirt, your underwear
and your winter gloves, all in a loose pile next to the bathroom door,
and you fall down again. Someday, years from now, things will be
different, the house clean for once, everything in its place, windows
shining, sun coming in easily now, sliding across the high shine of wax
on the wood floor. You'll be peeling an orange or watching a bird
spring from the edge of the rooftop next door, noticing how,
for an instant, its body is stopped on the air, only a moment before
gathering the will to fly into the ruff at its wings and then doing it:
flying. You'll be reading, and for a moment there will be a word
you don't understand, a simple word like now or what or is
and you'll ponder over it like a child discovering language.
Is you'll say over and over until it begins to make sense, and that's
when you'll say it, for the first time, out loud: He's dead. He's not
coming back. And it will be the first time you believe it.

Gámentzy Eduárd: Írok egy darabka csendet

Írok egy darabka csendet,
Neked, hogy ne félj a zajban.
Másoknak nem jelent semmit,
Téged majd átölel halkan.

Írom, mert én is úgy félek.
Nem hallak…mert ahol járok,
Vasbeton-csipkéket vernek,
Hatalmas légkalapácsok.

Mi lenne, ha erre jönnél?
Keresnél! Nem venném észre!
Elnyelné semmi kis hangod,
Toronydaruk köhögése.

Hát nem! Most leteszek mindent!
Vasakat, s mi eddig kellett.
Várlak, s hogy megtalálj végre,
Írok egy darabka csendet...

Nazim Hikmet: About My Poetry

I have no silver-saddled horse to ride,
no inheritance to live on,
neither riches no real-estate --
a pot of honey is all I own.
A pot of honey
red as fire!
My honey is my everything.
I guard
my riches and my real-estate
-- my honey pot, I mean --
from pests of every species,
Brother, just wait...
As long as I've got
honey in my pot,
bees will come to it
from Timbuktu...

-- Translated by Mutlu Konuk and Randy Blasing

Ogden Nash: That Reminds Me

Just imagine yourself seated on a shadowy terrace,
And beside you is a girl who stirs you more strangely than an
      heiress,
It is a summer evening at its most superb,
And the moonlight reminds you that To Love is an active verb.
And your hand clasps hers, which rests there without shrinking,
And after a silence fraught with romance you ask her what she is
      thinking,
And she starts and returns from the moon-washed distances to the
      shadowy veranda,
And says, Oh I was wondering how many bamboo shoots a day it
      takes to feed a baby Giant Panda.
Or you stand with her on a hilltop and gaze on a winter sunset,
And everything is as starkly beautiful as a page from Sigrid Undset,
And your arm goes round her waist and you make an avowal
      which for masterfully marshaled emotional content might have
      been a page of Ouida's or Thackeray's,
And after a silence fraught with romance she says, I forgot to or-
      der the limes for the Daiquiris.
Or in a twilight drawing room you have just asked the most mo-
      mentous of questions,
And after a silence fraught with romance she says, I think this
      little table would look better where that little table is, but
      then where would that little table go, have you any sugges-
      tions?
And that's the way they go around hitting below our belts;
It isn't that nothing is sacred to them, it's just that at the Sacred
      Moment they are always thinking of something else.