A legjobb dolog, ami a szájba kerülhet,
És azzal a gondolattal alhatok el,
Hogyha éjjel bármikor felébredek,
Nem halok éhen,
De ha nem számíthatok süteményre,
És apa is inkább morog álmában, mint horkol,
Ujjai pedig peregnek, mint aki horgol,
Anya meg csak szomorúan sóhajt,
Úgy, mint aki gyertyákat szeretne
Elfújni, de legalább ezret vagy még annál is ezrebbet,
Mintha mindenki érezné,
Hogy közeledik az álomfaló,
Ilyenkor igazából nem is tudom, mi a teendő,
A paplan alá bújjak
És a párnába túrjak,
Mint egy kisfiú,
Vagy csak szuszogjak egy jelentőségteljeset,
Mint egy férfi,
Ráadásul a legnagyobb baj az álomfalókkal az,
Hogy mindig éhesek,
És még arra is képesek,
Hogy megzabálják a hintás álmomat,
Amiben olyan magasra emelkedek,
Hogy a vadludak bevesznek a v-betűjükbe,
De még azt az álmomat is behabzsolná szerintem,
Amikor Apa a rét közepén térdel,
Széttárt karokkal,
És azt játsszuk, ki hány virágillatot ismer fel,
Azért fontos a karkihajtás,
Mert a tüdőkapucnitás így sokkal nagyobb,
Persze mindig én nyerek,
Mert a gyerekek szaglása,
Majdnem olyan jó, mint a kutyáké,
Apa meg majdnem lenyel egy pillangót,
Úgy kacag, miközben engem ebnek elképzel,
És nagyon tetszik a kép neki,
Hát ez a két álom a kedvencem,
És ha ezekre fáj a foga az álomfalónak,
Én bizony a kis kardomat belédöföm,
Mert ezek nélkül az élet,
Olyan, mint egy vak állat,
Aki nem látja,
Hogy a ketrec ajtaja régóta nyitva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése