Siklom, siklom, siklom
az álom hangtalan képein át.
Részese is vagyok meg nem is
a történéseknek.
Az ébredés - megváltás és kiábrándulás.
Hová tartozom én egyáltalán?
Ide, ahol minden reggel,
mint egy bábfigurát
idegszálaimmal fogva
felránt hús-vér valóm?
Vagy oda a szürke, testnélküli,
érzelmekkel teli semmibe?
Itt fázom és félek.
Ott nincsenek illatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése